Színészcsaládba született, apja, Szőllősy Mihály vándorszínész társulatával járta az országot, öt évesen már szavalt a színpadon. Egy ideig Latabár Endre társulatának tagja volt, különösen népszínművekben ért el komoly sikereket. 16 évesen kezdett publikálni, elbeszéléseit, verseit többek között a Játékszíni Emlények, a Győri Közlöny, a Családi Kör közölte. Halála után a Hölgyfutárban jelentek meg válogatott versei.
Makai Viktória: Válasz a házi őrizetre - Sportágválasztó.hu
"A támadás utáni hetekben sokat csörgött a telefonom:
- Szia! A … újságtól vagyok. Nem zavarlak?
- Jó napot, most nem alkalmas!
Deutsch Katalin Szilasbalháson született, Budapesten Pécsi József fotóiskolájában tanult, jóbarátok voltak Robert Capaval. 1933-ban Párizsba emigrált, ahol hamarosan ismert lett. A polgárháború kitörésekor Spanyolországba ment, ott készített képei az egész világ előttt híressé tették. 1938-ban házasságot kötött José Horna festő és szobrásszal, a következő évben Mexikóban telepedtek le. Fotói rendszeresen szerepeltek a lapokban, világszerte voltak kiállításai. 2014-ben Párizsban a Jeu de Paume múzeumban életmű kiállítása volt látható.
1935-ben végzett a koppenhágai egyetemen. Kezdetben a dán kormánynak dolgozott, majd 1947-ben Genfbe költözött családjával és az ENSZ munkatársa lett. A népesedés és az élelmiszertermelés közötti összefüggések kutatásával és feltárásával lett szakmájának nemzetközileg elismert tudósa. A nő szerepe a gazdasági fejlődésben c. könyve a genderközgazdaságtan és az ökofeminizmus alapműve.
Néhány munkája:
A XVIII. században és még azután is jóideig az ápolónők nem voltak iskolázottak, az orvosoktól és egymástól tanulták meg a tennivalókat. Lovisa anyja és nagyanyja ilyen nővér volt, gyakran elkísérte őket a betegekhez. Felnőttkorában egy stockholmi családnál szolgált, szabadidejében a környezetében lévő szegényeket gyógyította ingyen. Sikeres kezeléseinek híre terjedt, gazdag emberek hívták és jól megfizették, 1840-től kizárólag orvoslással foglalkozott.
A matematikai történetének kiemelkedő jelentőségű alakja Milánóban született, gazdag kereskedőcsaládba. Széleskörű nevelést kapott, hétéves korában három, tizenegy évesen már hét nyelven írt, olvasott és beszélt. Húsz évesen Propositiones Philosophicae címen kiadott könyve matematikai és filozófiai esszék gyűjteménye, komoly elismerést kapott tudományos körökben. 1748-ban jelent meg legfontosabbnak tartott munkája Instituzioni analitiche ad uso della gioventù italiana címmel. 1750-ben XVI.
2009 tavaszán történt, hogy Mihala Boglárka, Máthé Judit "Mamika", Snyehola Anett "Sansa", Pál Móni, "Katica", R. D., Antoni Rita és mások az azóta megszűnt Tűsarok fórumon virtuálisan megismerkedtek egymással. A kommentfolyamok után e-maileket váltottak és hamarosan elhatározták, hogy egy új feminista platformot hoznak létre. 2009. május 14-e volt az a nap, amikor felállt a Nőkért.hu szerkesztősége.
Budapesten született, fiatal lányként a festészet iránt érdeklődött, az iparirajz iskolát is elvégezte. Később az irodalom felé fordult, első versei az 1910-es évek végén a Ma című lapban jelentek meg. Fiatalon lépett be a kommunista pártba, a Tanácsköztárság alatt a közoktatásügyi népbiztosság munkatársa volt. Férjével, Székely Jánossal 1922-ben Németországba emigrált, ahol filmforgatókönyveket írt, valamint a Rote Fahne és a Welt am Abend című lapokban publikált Elisabeth Karr néven. 1930-tól a Illustrierte Neue Welt című magazin szerkesztője volt.
1856-ban született Jászberényben. Tizenhat éves korában hozzáment Fáyl Frigyes zenetanárhoz. 1879-ben megözvegyült, ezután kezdett írással foglalkozni. Művei főként ifjúsági regények és elbeszélések.
Az elsők között érezte át annak a felelősségét, hogy a női teljesítményeket össze kell gyűjteni és jelentőségüket méltányolni kell. 1889-ben jelentette meg és ajánlotta egykori tanárának, Zirzen Jankának A magyar írónőkről c. művét.
1803-ban született Budapesten. Görgei Artúr unokatestvére. Gyermekkorában jó nevelést kapott, latinul, németül, angolul, franciául tanult. Zongoratanára Liszt Ferenc volt, aki tehetségesnek tartotta, a legkedvesebb tanítványának nevezte.
Kiskunfélegyházán született 1894. december 30-án a család nyolcadik gyermekeként. Apját hatévesen elvesztette. Megözvegyült anyja minden gyerekét taníttatta. Beatrix a helyi római katolikus tanítóképzőben elemi iskolai tanítói oklevelet szerzett 1913-ban. Párhuzamosan zenei tanulmányokat is folytatott, zongorázott és orgonált. 1914-ben beiratkozott a budapesti Erzsébet Nőiskolába. Miközben végig önfenntartó volt (templomban orgonált és énekkart vezetett), megszerezte a második pedagógusi diplomáját természettudományi szakon 1917-ben.
1877-ben született nemesi családban. Egyedüli gyerek volt, amit sajnált ugyan, de ez alkalmat adott neki a magányos elmélyülésre. Tanulmányai alatt szembesült a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a nyomorral, ezért belépett a szegényeket segélyező Szent Erzsébet Egyesületbe. Társadalmi osztálya és kora általános felfogása ellenére tovább akart tanulni: a soproni Orsolyáknál szerzett tanítónői oklevelet.
Budapesten született 1900. okt. 17-én. Tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán végezte 1918 és 1923 között. 1925-ben még egy fél évig tanult a louvaini egyetemen és az 1926/27-es tanévben a párizsi Sorbonne-on.
1924 és 1927 között a budapesti Erzsébet Nőiskola polgári iskolai tanárképzőjének franciatanára.
Felvidéki származású, hazafias érzelmű családban született. Apja ifj. Bubula János építész.
Költőnek készült, 1920-ban verseskötete jelent meg. A Pázmány Péter Tudományegyetemre járt, kezdeményezte a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége női szakosztályának megalakítását, ennek elnöke 1920 és 1924 között. Bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1924-ben, majd két évig a a Bryn Mawr College (USA) ösztöndíjasa.
A budapesti Műegyetemen diplomázott 1952-ben. A Középülettervező vállalatnál kezdett dolgozni, majd 1961-től nyugdíjbameneteléig az Állami Építéstudományi Intézet munkatársa volt.
Néhány munkája: MTV és MR csónakháza, Szentendre, Papsziget; Kertészeti Kutatóintézet központi épülete; HM szanatórium, Hévíz; balatonfüredi szívkórház új pavilonjai; Kútvölgyi úti kórház rekonstrukciója.
Helsinki egyik munkáskerületében született, gyerekkorától kezdve lelkes könyvtárhasználó volt. 1935-ben diplomázott a helsinki egyetem bölcsészkarán. 1930-tól a szociáldemokrata párt ifjúsági tagozatának a tagja volt, később a kommunista párt támogatója lett. Ugyanebben az időben jelentek meg első versei és elbeszélései, 1934-től a Kirjallisuuslehti című irodalmi lap állandó szerzője lett. 1936-ban egyik alapítója volt a baloldali kötődésű Kiila irodalmi társaságnak. Első kötete a munkáskörnyezetben játszódó Runo Söörnäisistä című novellagyűjtemény volt.
Színésznőnek készült, gimnazistaként egy műkedvelő színjátszócsoport tagja volt. Egyik előadásukra érkezve döbbenten tapasztalta, hogy egyedül ő jelent meg, és a portás e szavakkal zavarta haza: „Mit keres itt, hát nem tudja, hogy megszálltak bennünket a nácik?" Mivel minden művészet érdekelte, jól rajzolt és matematikából is kiváló volt, érettségire már egészen más pályát vett fontolóra. „Kívánom, mindenkinek úgy alakuljon az élete, ahogy eltervezte. Még annak is, aki építészmérnök szeretne lenni" - búcsúztatta a ballagókat a Mária Terézia Leánygimnázium igazgatója.
Teheránban született, középiskolás korában az első lány volt, aki hazáját képviselte a Nemzetközi Matematikai Olimpián, ahol 1994-ben és 1995-ben is aranyérmes lett. A helyi Sharif egyetem elvégzése után az Egyesült Államokban a Harvardon folytatta tanulmányait, 2004-ben védte meg Simple Geodesics on Hyperbolic Surfaces and Volume of the Moduli Space of Curves című doktori disszertációját, mellyel komoly nemzetközi elismerést szerzett. 2004 és 2008 között a Princeton egyetem tanára, 2008-tól a Stanford professzora volt.
Előkelő szentpétervári család lánya, művelt és szép. Az első női hallgatók között volt a zürichi egyetemen, beutazta Európát. Tudósok, művészek tartoztak ismeretségi köréhez, Nietzsche, Wagner, Rilke és Freud bizalmas barátja volt. Termékeny író, regényeket, színdarabokat, esszéket, szakkönyveket, életrajzokat publikált, az első női pszichoanalítikusok egyike volt.
Néhány munkája: Im Kampf Um Gott; Die Tarnkappe; Aus fremder Seele; Friedrich Nietzsche in seinen Werke; Die Erotik; Das "zweideutige" Lacheln der Erotik: Texte zur Psychoanalyse; Lebensrückblick.
Bécsben született jómódú családba, lányiskolai évei után elvégezte a bécsi konzervatóriumot. Az osztrák egyetemeken nők nem tanulhattak, ezért anyjával Zürichbe utazott, ahol többek között filozófiát, archeológiát, irodalmat és modern nyelveket hallgatott.
