Farkas Edith, a Szociális Missziótársulat alapítója, író (1877–1942)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Farkas Edith, a Szociális Missziótársulat alapítója, író (1877–1942)

május 07, 2019 - 23:18

1877-ben született nemesi családban. Egyedüli gyerek volt, amit sajnált ugyan, de ez alkalmat adott neki a magányos elmélyülésre. Tanulmányai alatt szembesült a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a nyomorral, ezért belépett a szegényeket segélyező Szent Erzsébet Egyesületbe. Társadalmi osztálya és kora általános felfogása ellenére tovább akart tanulni: a soproni Orsolyáknál szerzett tanítónői oklevelet.

Azonban nem tanított sokáig, mert megismerkedett gróf Pálffy Pálnéval, aki bevonta az általa elindított katolikus karitatív mozgalom munkájába.  Az 1891-es Rerum Novarum c. pápai enciklika már elismerte a munkások jogát az érdekképviseleti szervezkedésre.  Özv. gr. Pálffy Pálné ennek hatására szervezte meg a Katolikus Munkásnők Védőegyesületét az Európában már bevett ún. patronázsok mintájára. Ebből fejlődött ki 1906-ra az Országos Katholikus Nővédő Egyesület.

Farkas Edith a grófné megbízásából ezután az országot járta, - ismét átlépve társadalmi osztálya és neme korlátait - előadásokat, beszédeket tartott, és toborzott a nővédő munkához. Rendszeresen hangoztatta, hogy nem az unatkozó úrhölgyek jótékonykodásával kell a szociális kérdésekhez nyúlni, hanem a szervezett szociálpolitika keretei közé kell állítani a szociális gondoskodást: 

Nemcsak a nyomor és a szenvedés enyhítésére kell gondolnunk, hanem a szegénység és nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk. 

A Katolikus Nővédő Egyesület tagja, majd alelnöke (1906) és ügyvezető elnöke (1908) lett. Emellett megalakította a Katolikus Patronázs Egyesületet, majd (Korányi Sarolta együttműködésével) a Katolikus Tisztviselőnők és Női Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségét, továbbá az Egyetemi Hallgatónők Szent Margit Körét, végül Rabolt Margittal a Katolikus Leányok Országos Szövetségét (KALÁSZ). Ekkora már országos ismertségre, népszerűségre tett szert. 

1908-ban megalapította az életművének számító Szocialis Missziótársulatot Fischer Colbrie Ágost kassai és Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök támogatásával. 1911-ben a kormány támogatásával házat vett a Krisztina körúton – ebből fejlődött ki idővel a Szociális Missziótársulat Központi Székháza – és ugyanakkor megszervezte az első Szociális Iskolát, amely a magyar szociális apostolok kiképzésével foglalkozott. A Társulat munkájába a "kékfátyolos nővérek" mellett családos "kültagokat" is bevont. 1912- ben elindította a Szociális Missziótársulat hivatalos lapját, az Értesítőt - ebből fejlődött ki az idők folyamán a Keresztény Nő. Farkas több nyelven beszélt, és ezt a munkájában is kamatoztatta. 

A Szociális Missziótársulat az I. világháború alatt több kórházat vezetett és karitatív tevékenységet fejtett ki. 1918-ban, tekintettel a rendkívüli politikai helyzetre, Farkas Edith engedélyezte tagjainak a politikai tevéklenységet. Ennek nyomán szervezték meg a nővérek a Keresztény Női Tábort, és lett 1920-ban az első magyar képviselőnő. 

1922-ben megindította a hajléktalanok menhelymisszióját. A harmincas években tovább bővítette a MIssziótársulatot. 

Főbb művei:

  • A Szocialis Missziótársulat rövid ismertetése (Bp., 1911);
  • Hivatalos pártfogó (Bp., 1912);
  • Missziós Útravalók (Bp., 1924).
  •  

Felhasznált irodalom: 

 

 

 

Büttner Lina író, műfordító (1846–1917)  

december 25, 2017 - 23:06

A magyar feminizmus egyik előfutára Sajóvámoson született. Büttner báró hat gyerekének egyformán alapos nevelést adott, a tudományok mellett a gyakorlati életre is nevelte fiait, lányait. Lina – és szintén író testvére, Júlia – fiatalkorától írt a birtokon folyó életről, a természet változásairól. 1874-ben házasságot kötött Náray Iván íróval és a fővárosba költöztek. Bekapcsolódott az irodalmi életbe, a Fővárosi Lapokban megjelent első elbeszélése.

Gróf Teleki Sándorné "Szikra" író, feminista (1864-1937)

március 11, 2013 - 18:58
Teleki Sándorné Szikra (Tolnai Világlapja, 1914)

Kölcsei Kende Júlia (Juliska)  1864. márc. 7-én született Budapesten. Anyja a nagykállói Kállai Ida, apja (kölcsei) Kende Kanut országgygűlési képviselő volt, aki különösen fontosnak tartotta a kultúrát, a nemzeti művelődés ügyét. Júlia 1886-ban feleségül ment Teleki Sándor grófhoz (1861-1919), aki szintén foglalkozott újságírással.

Kende Júlia irodalomi szalont működtetett, amelyet a kor jeles személyiségei látogattak.

Domokos Lászlóné Löllbach Emma reformpedagógus (1885–1966)   

június 07, 2019 - 22:58

Salgótarjánban született  A besztercebányai felsőbb leányiskola elvégzése után Budapesten a Csalogány utcai tanítóképzőben az első reformpedagógus, Nagy László tanítványa volt. Oklevelének kézhezvétele után az Erzsébet Nőiskolában nyelv- és történettudományi szakon tanári diplomát is szerzett.  Felismerte a gyermeklélektan fontosságát és az iskolai reformok szükségességét, beutazta Európát, ellátogatott a reformiskolákba, tanulmányozta működésüket és megismerkedett a modern pedagógia képviselőivel.