Szex a szocializmusban

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Szex a szocializmusban

április 21, 2014 - 12:34
Fehér Gábor beszámolója Hadas Miklós előadásáról.

Berlini fal kéznyomokkal (Fotó: Iamanilozturk/Pixabay)

Hadas Miklós szociológus április 9-én az ELTE BTK-n "Szexuális forradalom a szocializmusban" címmel tartott előadást.

A szexuális forradalom a '60-as, '70-es években a nyugati fiatal generáció számára radikális változást jelentett, melynek során a heteronormatív, patriarchális állam irányítása alól kikerülő intim szféra viszonyai újraértelmeződtek. Ezzel együtt a nemi aktus viszonyai is átalakultak: a korábbi férfi uralmi formák fokozatosan háttérbe szorultak, és a heteronormativitás kizárólagossága is megkérdőjeleződött. A szexuális forradalom egyben diszkurzív forradalmat is jelentett: a szexualitás immár nem volt tabu, hanem megélhető öröm, éppen ezért a vizuális reprezentációja is radikálisan átalakult.

Természetesen ez nem jelentette azt, hogy ebből a forradalomból a társadalom egésze kivette volna részét. Sokkal inkább volt ez az újonnan fellépő fiatalok forradalma, és még erre a generációra sem mondható teljes körűen érvényesnek, főleg nem Kelet-Európában, ahol ezek a változások csak egy szűk réteg számára voltak megélhetőek. Keleten a szigorúbb viszonyok miatt sajátos karaktert is nyert, amennyiben a szexualitás egyben a kommunista rendszer bomlasztását is jelentette, de a szexuális forradalom a társadalom kb. 1%-ának kiváltsága volt.

Hadas a 20. század utolsó harmadát három kulcsfogalmon keresztül ragadta meg, amelyek a szexuális forradalomra nézve magyarázó erővel bírnak. A modernitás expanziójának végének értelmében a II. világháború után a modern ember szembesült a modernitás projektjének korlátozottságával, azaz, hogy az inkorporált társadalmi testek és a gazdasági források irányítása nem lehet teljes. A modern racionalitás vadhajtásai (a koncentrációs táborok és szovjet lágerek) és a környezeti károkkal fellépő rizikódiskurzus mind azt eredményezték, hogy az újabb generáció kritikusan szemlélte a szülők generációját. A fehér hetero férfi irrelevánssá vált. A televízió és a turizmus újrastrukturálta a valóságot, az élettér kitágult, a "másikról" élő, vizuális adást lehetett fogni; ezt nevezte Hadas a későmodern relacionális valóságkonstrukciójának. A "másikkal" és a mássággal való szembesülés többé már nem a háborús ellenség képében jelent meg, hanem mint inspiráló örömforrás, akár az intimitás szféráján belül is. A későmodern fordulattal a másságok relativizálódtak, már nem csak az elit számított legitimnek.

Új diszciplínák születtek, úgy mint a cultural studies, a postcolonial studies, a nőt mint legitim ágenst tételező gender studies vagy épp a feminizmus második hulláma. A genderforradalom az intim szférára is kiterjedt, hiszen a test fölötti rendelkezés kulcsfontosságúvá lépett elő, az abortusz lehetősége pedig az individuum feletti állami monopólium megszűnését jelezte. A változás rohamos volt: a tiltott magzatelhajtás miatt az 1930-as években Franciaországban még halálra lehetett valakit ítélni, míg az '50-es évekre Nyugaton ez teljesen megszokott jelenséggé vált, és a '60-as, '70-es évekre Keleten is szankció nélkül lehetett abortuszt végrehajtani. Korábban az erőszakmonopólium mellett a reprodukciómonopólium fenntartása is az állam feladata volt, a '60-as, '70-es évekre azonban a szexualitás kikerült a reprodukció imperatívusza alól, és új szempontként jelenhetett meg az örömelv.

A korábban gerontokratikus berendezkedésű társadalomban megjelenő új csoport, az ifjúság már potenciális társadalmi cselekvővé és fogyasztóvá is vált. Az idősebb generáció ugyanakkor benne maradt a modernizmus világában, és a popkultúrába már csak nagy nehézségek árán tudott belépni – a térben egymástól távol lévő fiatalok világképe ezáltal sokkal közelebb állt egymáshoz, mint egyazon családból származó fiataloké és felmenőiké. A romantikaalapú házasságban már nem a gerontokratikus rend (az előre elrendezett házasság) érvényesült, a (femininnek érzékelt) romantika elsajátítása egyben a férfiuralom megbomlását is jelentette. Emellett a családi intézmények variabilitása is megnőtt.

Az antibiotikumok megjelenésével a szifilisz már nem a halálos népbetegséget jelentette: a penicillin 1928-as feltalálásával és a II. világháború utáni széleskörű gyártásával a szex kockázatmentessé vált. A fogamzásgátlással pedig az öröm kerülhetett a középpontba: a szexualitás felszabadító ideológiaként is funkcionált és a női szexuális kielégülés is tematizálódott.

Keleten és Nyugaton az eltérő politikai-gazdasági rendszerek miatt a jelenségek értelemszerűen nem lehettek teljesen homológok. Nyugaton az állam antietatista módon kihátrált az intim szférából: radikális változást jelentettek az abortusztörvények, vagyis az individualizmus jogilag kodifikálttá vált. Keleten ehhez képest nem volt ennyire szabad a légkör: a '60-as, '70-es években az állam ugyan szintén visszavonult a magánszférától, de a nyugati individualizmus helyett a kollektivizmus eszméje volt domináns és a genderszabadság is hiányzott, mert a genderideológiát a központilag támogatott nőszövetségeken keresztül államosították, ami a gyakorlatban a nemek közti hatalmi viszonyok átrendeződését korlátozta. Ugyan mind a nyugati, mind a keleti állam még a mondott korszakban is patriarchális természetű, de Keleten a nőket maszkulinizálták, míg Nyugaton a feminista mozgalmaknak köszönhetően a patriarchátus dekonstrukció tárgyává válhatott – Keleten erre nem volt lehetőség. A '70-es évektől viszont a szexualitás diszkurzívan is megjelenhetett: már nem volt tabu, még a populáris szféra számára sem. A női ágencia, a cselekvő, aktív nő szerepének erősödése volt érzékelhető. Nyugaton csökkent az intimitás kolonializációja, és korlátozottan, de Keleten is érzékelhetőek voltak a változások. Az egyik legnagyobb különbséget a civil szervezetek jelentették: Nyugaton egyre több, differenciált intézmény jött létre, Kelet-Európában viszont nem létezett civil szféra, hiszen potenciálisan veszélyt jelentett volna a fennálló hatalomra nézve. Így a kvázi-civil megnyilvánulásoknak sokkal többet kellett magukra vállalniuk és egy alternatív világtotalitást kellett kínálniuk. 

Mit adott nekünk a szexuálpszichológia?

december 15, 2009 - 16:00
Lux Elvira (Fotó: Nol.hu)

A neten renget szexológus, szexuálpszichológus tevékenykedik, és nők is gyakran kérnek tőlük tanácsot. Gyakran előfordulnak tévében, rádióban is szakértőként (a különböző műsorok vagy rovatok állandó szexuálpszichológusokkal rendelkeznek). Ebből arra lehetne következtetni, hogy rengeteg tabut döntöttünk meg az utóbbi évtizedekben, felszabadultan szexelünk, és van megoldás a kisebb-nagyobb problémáinkra. Pedig dehogy. Úgy tűnik, ezek a „szakemberek” is csak a nők elnyomásában segédkeznek.

Hogyha emberek leszünk (válasz Puzsér Róbert írására)

augusztus 08, 2016 - 23:46
Fotó: Hegedűs Márta (Magyar Nemzet)

Puzsér Róbert  című cikkében (MN, augusztus 4.) miközben szándéka szerint fontos társadalmi jelenségek kapcsán töri meg a hallgatást, és nagy életbölcsességeket csöpögtet képzelet- és reménybeli ivadéka fejébe, derékig gázol olyan nemi sztereotípiákban, amelyek már száz évvel ezelőtt sem működtek, ma pedig végképp nem szolgálják egy lány- vagy fiúgyermek érdekeit. „A férfiak állatok.

Mi a baj a népszerű női magazinok szexuális tanácsaival?

szeptember 10, 2011 - 14:17

Mivel – elveinkből nem leadva, de – mi is szeretnénk a célközönség minél több tagját érdeklő tartalmat nyújtani olvasóinknak, rendszeresen megnézzük a népszerű internetes női magazinokat, köztük a különösen sok embert (a mi egyelőre ötezres táborunkhoz képest majdnem 29 ezer főt) vonzó . (Mely, igaz nem tartalmi, hanem formai érdemek miatt, de volt "az év honlapja" is.) A szép elnevezés és a lehetséges asszociáció ellenére mi (egy-két alkalmi cikk kivételével) inkább antifeminista tartalmat találunk rajta, sokszor a férfiak számára is sértő előadásmódban. Most pl. nem tudunk szó nélkül elmenni a stílusa mellett, melynek alcíme ráadásul: „Soha nem akar majd elhagyni.”

A női gyönyör hiánya a Földön

december 18, 2012 - 02:29
Fotó: Vibrantzest0/Pixabay
Kínos ügy, no. Szerencsére nem túl feltűnő - pláne ha nem is beszélünk róla. Mert látszani ugye nem látszik.
És hát nem jár az minden földi halandónak - ha a természet nem volt elég bölcs, kénytelen az ember bölcsebb lenni, és kiiktatni az olyan, férfilétet több rendben is megnehezítő problémát, mint a női orgazmus. Mondjuk, legkézenfekvőbben fizikailag, pszichésen meg feltétlenül.
Hol így, hol úgy - kultúrája válogatja, de végülis világszerte elsöprő sikerrel.