Mit adott nekünk a szexuálpszichológia?
A neten renget szexológus, szexuálpszichológus tevékenykedik, és nők is gyakran kérnek tőlük tanácsot. Gyakran előfordulnak tévében, rádióban is szakértőként (a különböző műsorok vagy rovatok állandó szexuálpszichológusokkal rendelkeznek). Ebből arra lehetne következtetni, hogy rengeteg tabut döntöttünk meg az utóbbi évtizedekben, felszabadultan szexelünk, és van megoldás a kisebb-nagyobb problémáinkra. Pedig dehogy. Úgy tűnik, ezek a „szakemberek” is csak a nők elnyomásában segédkeznek.
Mi is a probléma? Rengeteget lehetne írni, így egyelőre csak arról lesz szó, mik azok a dolgok, amik nekem a leginkább szemet szúrnak. Általánosságban jellemző, hogy a szexuálpszichológusok a lelki folyamatok helyett túl sokszor koncentrálnak a biológiai, fiziológiai tényezőkre. Úgy tűnik, ennek a tudománynak a képviselőihez még nem jutott el, hogy az ember elsősorban nem biológiai lény, hanem társadalmi. A szexuálpszichológusok úgy tesznek, mintha mi is (az állatokhoz hasonlóan) különböző ösztönök, öröklött viselkedésformák szerint működnénk.
A női orgazmusról szóló írások elsősorban a biológiai felépítéssel foglalkoznak, még ha néha szó is esik arról, hogy a jó szexhez ráhangolódás is kell. Valami miatt a leggyakrabban az jelenik meg problémaként, hogy a nő kevesebb szexet igényel, mint a párja. Ilyenkor a szexuálpszichológusok szerint elég egy másfajta pozitúra, szokatlan környezet, kellék, és máris felébrednek a vágyak. Nem igazán kutatják, mi lehet az a trauma, fontos esemény a hozzájuk forduló múltjában, ami kiválthatta az adott „zavart”. Pedig sokszor egy korábban átélt nemi erőszak áll a háttérben (elsősorban olyan szexuális történés, amibe a nők nem szívesen mentek bele, de valami miatt kényszert éreztek rá), amit a szexuálpszichológus egyszerűen figyelmen kívül hagy. Szerintük annak, ha egy nő nem akar állandóan szexelni, valami nőgyógyászati oka lehet, vagy szexuális éretlenség; de Mikus Edit szerint egyszerű életmód-váltás is segíthet:
„Nem fizikai, nem orvosi hátterű a vágyhiány, hanem mindig energia vesztés áll mögötte, és lelki probléma, önértékelési zavar. És nem ártana több vitamint fogyasztani, ami nem oldja meg a gondokat, de segít valamennyit.”
De Lux Elvira ennél sokkal kreatívabb magyarázatot talált egy hozzá forduló levélíró problémájára:
„Ha szereti őt, csak a szexhez nincs kedve, azt gondolom, hogy az a baja, hogy partnere nem hajlandó feleségül venni Magát ennyi idő után sem. Miért? Neki, szerencsére nincsenek szexuális problémái, mint írja, hiszen ő állandóan „szexre-kész”. Tudja, milyen ritka ez manapság? Ezt meg kéne becsülni, de persze csak akkor, ha ő hajlandó vállalni Magát hosszú távra is. Maguk, mai lányok nagy csacska - macskák, fejetlenül bele mennek az együttélésbe, fiatalon, s aztán azon csodálkoznak, hogy partnerük nem akarja hosszú távra letenni a voksot maguk mellett.”
Sokszor a hagyományos nemi szerepek „összezavarodására” fogják, ha egy párkapcsolatban nem működik jól a szex: szerintük egyszerűen csak „nőként” kellene viselkednünk (tehát kiszolgálni a férfit mindenben, és munka után is kipihentnek lenni), és akkor minden rendbe jönne. De az is elég, ha megteszünk néhány egyszerű dolgot a párunkért. Dr. Pándy Mária többek között ezeket a tanácsokat adja a házasság „renoválására”:
„Ahhoz, hogy kapcsolatunk érdekesebb legyen, nemcsak párunknak kell megváltoznia, hanem nekünk, magunknak is. Ugyanannyit adok magamra, mindig csinos vagyok otthon is? (…) Sokkal bensőségesebb lehet egy otthon együtt elköltött vacsora, mintha étterembe mennénk. Persze, adjuk meg a módját! A férfiak is el tudnak készíteni egy vacsorát, ha másképp nem megy, akkor hideget tálalnak fel szépen feldíszítve. (…) Ha már megjelent a harmadik, akkor inkább legyünk "visszafogottak", mint kihívóak!”
Van, hogy mondjuk szex hiánya miatt mégsem lehet a nőt okolni, hiszen a férfi az, aki párja helyett szexoldalak nézegetésével tölti az időt. Ilyenkor azért hibáztatják, hogy miért nem hagyta még el a férfit:
„Arra nincs mentség, ha valaki évekig nem igényli a szexet. Ez a fiú beteg. Gyógyítassa magát! Maga tudta, hogy ilyen, mégis szült neki? Micsoda felelőtlenség ez! Azt hitte Maga lesz a Megváltó? Hát nem az.” (Lux Elvira)
Emellett, hogy teljes legyen a kép, a férfiak szexuális kiszolgálását olyan, az önkínzás kategóriájába eső hasonló módszerekkel is elősegíthetjük, mint pl. a mélytorok-technika. Egy gyanútlan levélíró nő, aki így „szeretne örömet szerezni” párjának, azt szerette volna megtudni dr. Vizi Jánostól, hogyan úszhatja meg öklendezés nélkül. A szexológus természetesen készségesen ad technikai tanácsokat, és nagyvonalúan elfelejt rákérdezni arra, vajon a nő mennyire szabadon döntött arról, hogy tökéletesíti a módszert:
„(…) Gyakorolni lehet minden eszközzel, ami hasonló állagú, mint egy merev hímvessző-leginkább a szexshopokban kapható műpéniszek javasolhatók erre a célra. (…) A látvány terén úgy lehet „csalni” egy kicsit, hogy nem „egyenesen” veszi a szájába, hanem ferdén, így tövig bekaphatja anélkül, hogy valójában a torkába érne a vége. (…)”
A beszúrt linkeken pedig tovább lehet olvasgatni, de csak erős idegzetűeknek és gyomrúaknak ajánlom. És kíváncsi vagyok a ti ezzel kapcsolatos saját élményeitekre, tapasztalataitokra, olvasmányaitokra.