A jugoszláv feminizmus eszmetörténete az 1970–1980-as években - Lóránd Zsófia előadása

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A jugoszláv feminizmus eszmetörténete az 1970–1980-as években - Lóránd Zsófia előadása

szeptember 21, 2017 - 19:06
A ki nem mondott egyezség szerint a feministák a nyugati kapitalizmust kritizálhatták, amíg a kritika nem jugoszláv állam létét, illetve Tito személyét érintette. Az aktivisták azonban azáltal, hogy megkérdőjelezték a nőkérdés megoldásának sikerességét, mégis ellenzékbe kerültek, még ha nem is konfrontálódtak szigorúan az állammal.

Lóránd Zsófia előadását a Mesterségem címere elnevezésű előadássorozat keretében hallhattuk, mely a genderkutatással foglalkozó, a disszertációjukat már megvédett kutatókat invitálja meg egy prezentáció erejéig.

Lóránd Zsófia – aki nem mellesleg a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) aktivistája – a jugoszláv feminizmust mutatta be, különös tekintettel az 1970-es és 1980-as évekre. Kutatását 2008 és 2012 között folytatta le; fontos kihangsúlyozni, hogy a jugoszláv feminizmust főként eszmetörténeti szempontból vizsgálta.

A csoport tagjai főként a nagyvárosban élő értelmiségi nők voltak – így nem véletlen, hogy Belgrád, Ljubljana és Zágráb központi helyszínül szolgáltak. Laza, kötetlen beszélgetésekből nőtte ki magát a mozgalom, melyeknek a fenti városok egyetemei voltak a gyűjtőpontjai. A csoport a Nő és társadalom (Žena i društvo) nevet választotta magának, és fő célként az állam által már megoldottnak tekintett nőkérdés újragondolását tűzte ki. Mint az ismeretes, a jugoszláv államot nem a szovjet hadsereg, hanem Tito partizánjai szabadították fel, utóbbiak között pedig nagy számban voltak jelen nők is, akik aztán a harcok lezárultával vezető pozícióra tehettek szert (partizánmítosz). Ennek fényében a jugoszláv állam könnyen tekinthette a nőkérdést megoldottnak (noha a tapasztalatok mást mutattak).

A jugoszláv feministák, akik közül többen magukat „újfeministának” (neofeminizam) definiálták, inspirációjukat részben a nyugati feminista íróktól merítették – egyfajta transzfer szerepet szánva maguknak a nyugati eszmék saját helyzetükre való adaptálásával, „lefordításával”. Figyelemreméltó jelenség volt, ahogy igyekeztek megtanulni és kialakítani a feminista „nyelvet”: nemcsak szavakat, hanem gondolatokat is fordítottak, ezáltal egy sajátos feminizmust kialakítva. A viszonylagos kulturális szabadság, az állam engedékenysége lehetővé tette tevékenységüket, valamint a különféle eszmékből való merítkezést (a mozgalom eleinte egyébként erőteljesen marxista alapokra épített). 1990 körül, azaz a délszláv háború kitörését megelőzően azonban megváltozott az a politikai közeg, ami többek között a feminista mozgalom működését is lehetővé tette – ezért is lett ez a kutatást lezáró évszám.

Lóránd Zsófia forrásként a feminista aktivistáknak tudományos folyóiratokban, a szépirodalomban és a populáris médiában egyaránt megjelenő írásait használta fel, illetve interjúkat is készített velük. A magazinok bemutatása során hallhattunk egy érdekes jugoszláv „képződményről”: a Start magazin pornográf képei miatt inkább a férfiközönséget szólította meg, de emellett magas intellektuális színvonalú cikkeket publikáltak, és ebbe még az is belefért, hogy publikálhattak benne feminista szerzők is.

Szóba került a feminizmus és a jugoszláv állam kapcsolata: a ki nem mondott egyezség szerint a feministák a nyugati kapitalizmust kritizálhatták, amíg a kritika nem jugoszláv állam létét, illetve Tito személyét érintette. Az aktivisták azonban azáltal, hogy megkérdőjelezték a nőkérdés megoldásának sikerességét, mégis ellenzékbe kerültek, még ha nem is konfrontálódtak szigorúan az állammal. Sokat foglalkoztak az 1960-as években zajló szexuális forradalom kérdésével – mivel strukturális változás nem állt be férfi és nő viszonyában, kétségbe vonták a jelenség forradalom mivoltát.

1978 fontos évszám: ekkor került sorra a mozgalomnak az állami nőszervezettől függetlenül megszervezett konferenciájára Belgrádban, ahol több nyugati feminista is részt vett, és kortárs külföldi feminista írásokat osztottak meg egymással, megalapozva a mozgalom tevékenységét a következő évekre.

Az 1980-as évek második felére a gyakorlatban is megvalósultak a szervezet célkitűzései: a nagyvárosokban sorra létesültek SOS női segélyvonalak, megindult a nők elleni erőszakkal szembeni szervezett küzdelem, illetve sűrűn tartottak nők között, nőket érintő kérdésekben, utcai akciók keretében közvéleménykutatásokat.

Az előadást beszélgetés követte, melynek során többek között felmerült a jugoszláv feminizmus, illetve a szovjet blokk országainak feminizmusai közti összehasonlíthatóság problematikája, valamint LMBTQ vonatkozású kérdések.

Lóránd Zsófia munkája nagyban színesíti az európai feminizmustörténettel foglalkozó kutatásokat – írásomat abban a reményben zárom, hogy hallhatunk még tőle hasonló eredménybeszámolókat.

Rada Iveković, Gordana Cerjan-Letica és Lidija Sklevicky

 

 

A matriarchátustól a girlpowerig

szeptember 09, 2014 - 18:12

Gregor Anikó "A matriarchátustól a girlpowerig, avagy a nők társadalmi és családban elfoglalt helyzetének alakulása" c. tanulmánya részletekben jelent meg 2005-ben az ELTE Kistáska - társad a társadalomban c. nyomtatott újságjában. Később az internetre is felkerült, de az oldal már nem elérhető, így a tanulmányt a szerző által scannelve, letölthető formában alább közöljük. (Kattints a színessel jelzett linkekre!)

Szicíliai hősnő 1966-ból: az első, aki nem ment hozzá megerőszakolójához

március 23, 2018 - 21:44

Messzi országokból, például Indiából napjainkban is érkeznek olyan hírek, melyek szerint egyes bírók, illetve szülők a nemierőszak-áldozatot feleségül kényszerítik az elkövetőhöz, és ezzel a problémát megoldottnak tekintik. Szörnyülködhetünk rajta mint barbár szokáson, ám kevésbé ismert tény, hogy ez a közelmúltig Európától sem volt idegen. A hagyomány a hatvanas évekig Olaszországban is dívott. Ezért okozott megrökönyödést Franca Viola, amikor 1966-ban a bíróságon kijelentette megerőszakolójának: "Nem szeretlek. Nem megyek hozzád." 

A nemek egyenlősége a férfiak ügye is - Emma Watson beszéde

szeptember 23, 2014 - 16:15
Emma Watson ENSZ jószolgálati nagykövet beszéde a HeForShe kampány nyitó eseményén a New York-i ENSZ központban 2014. szept. 20-án.
 
Ma indítjuk el a “” elnevezésű kampányt.
Azért fordulok önökhöz, mert a segítségükre van szükségem. Véget akarunk vetni a nemi egyenlőtlenségnek – és ehhez mindenkire szükségünk van.

Polgári engedetlenséggel a férfiuralom ellen – Susan B. Anthony 1873-as beszéde

július 07, 2016 - 21:12
Susan B. Anthony

A napokban jelent meg a Polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás című kötet, ami a közvetlen cselekvés, az együtt-nem-működés és az erőszakmentes ellenállás eszméjéről és módszereiről közöl klasszikus és kevésbé ismert esszéket, beszédeket és tanulmányokat. A kötet egyik fejezete a feminista mozgalom történetéből közöl két írást: az angol szüfrazsett Teresa Billington egy kéziratban fennmaradt esszéjét a militáns módszerek alkalmazásának igazolásáról és hasznáról, valamint Susan B. Anthony 1873-as beszédét, ami a polgári engedetlenség igazolásának és a nők választójogért való küzdelmének egyaránt klasszikus dokumentuma.

Rózsaszín galléros gettók: Gloria Steinem nemről és osztályról

december 01, 2013 - 20:01
Gloria Steinem
Gloria Steinem a 60-as évek nőjogi mozgalmának (Women Liberation Movement) ikonikus alakja. Nem csak vezetője a NOW-nak (National Organization for Women), hanem az azóta is rendkivül sikeres társalapítója. Az ‘Ms’ a professzionális világban dolgozó nők radikálisan új megjelölése volt és azon megkülönböztetés ellen tiltakozott, miszerint egy nő házas, vagy nem házas családi állapota (Mrs., vagy Miss) alapján megjelölhető.

Az ENSZ a nők helyzetének javításáért

december 22, 2013 - 10:16
Balról: Miss Angela Jurdak, Lebanon; Miss Fryderyka Kalinowski, Poland; Mrs. Bodgil Begtrup. Denmark and Chairman of the committee; Miss Minerva Bernardino, Dominican Republic; and Mrs. Hansa Mehta, India. Photo Date: May 14th, 1946 Photo credit: UN Photo
Koncz Katalin 2008-as tanulmányában azt írja, hogy "a nemek esélyegyenlőségére vonatkozó számtalan célkitűzés, határozat, intézkedés ellenére évtizedek óta ugyanazok a problémák vannak napirenden, a nemek esélyegyenlőségének megvalósításában minimális az elmozdulás." (Koncz, 115.) Ennek okai közt mindenképpen ott szerepel a jogtudatosság alacsony szintje: hiába a felszólítás hazánknak az Egyezmény propagálására