A szüzesség mítosza - Szűz Máriától Britney Spearsig

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

A szüzesség mítosza - Szűz Máriától Britney Spearsig

július 24, 2017 - 14:12
A tisztaságbálok alkalmával a menyasszonyi ruhára emlékeztető estélyibe bújt, kicsinosított kislányok megfogadják az apjuknak (!), hogy a házasságkötésig megőrzik a szüzességüket. Előszeretettel adják a kezükbe Joshua Harris lelkész I Kissed Dating Goodbye című könyvét, amely itt-ott lelki terrornak is beillő eszközökkel ábrázolja, milyen szörnyű is az, ha valakinek élete során egynél több partnere van.

Szűz Máriától Britney Spearsig

A nők szüzességének mitizálása a patriarchátussal egyidős: a magántulajdon felértékelődésével és az apajogú öröklés megjelenésével a férfiakat nyomasztani kezdte a lehetőség, hogy a feleségük kakukkfiókát csempész a családi fészekbe, és idegen kézre száll a vagyon. Így vette kezdetét a nők szexualitása feletti zsarnokoskodó kontroll, amit bizonyos formában sikerült napjainkba is átmenteni. 

Angyalok és "bukott nők"

A szüzesség követelményét természetesen erkölcsi alapokon kellett megtámogatni, és a keresztény egyházatyák ebben készséges partnernek bizonyultak: Jézus csakis „szeplőtelenül” foganhatott meg, és a második konstantinápolyi zsinaton azt is leszögezték, hogy Mária a szülés közben is szűz maradt, sőt élete későbbi részében is megőrizte érintetlenségét. 649-ben ezt dogmává tették, 681-ben újra megerősítették, és még a 19. században is emeltek (Magyarországon is) a Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett templomokat.

Vajon miért volt Mária vaginájának állapota ilyen abszurd mértékben fontos? Azért, mert így könnyebben lehetett démonizálni a fogantatás "hagyományos" módját, és azokat a nőket, akik – az ősbűnért okolható Éva anyjuk mintájára – puszta jelenlétükkel a Test alantas mocsarába csábítják az egyébként csak a Szellem emelkedett (és holmi asszonyállatok számára hozzáférhetetlen) világában alkotó férfiakat.

Gerrit van Honhorst (1590-1654): Az állhatatos filozófus 

A férfiak ugyanis, miközben húgaik és lányaik érintetlensége, illetve a női szexualitást övező tabuk miatt esetleg frigiddé vált feleségük „tisztessége” felett őrködtek, maguk nem átallottak hódolni a testi örömöknek. Partnert sem kellett sokáig keresgélni: a „bukott” nők számára legtöbbször úgysem maradt más út, mint a prostitúció. A 10-12 éves kislányok is igen keresettek voltak...

Gyermekprostituált. A berlini rendőrség archívuma.  

A konfliktus az emancipációs törekvésekkel bontakozott ki, amikor közép- és felsőbb osztálybeli nők megelégelték a korlátaikat, és el kívánták érni, hogy szellemi foglalkozásokban és értelmiségi pályákon is működhessenek. Ehhez persze megfelelő oktatási intézményekben kellett megszerezni a szükséges végzettséget, így a nők egyetemre akartak járni. A férfiak közé – skandalum! Az ellenérvek egy jelentős része az erkölcsökre hivatkozott: az egyetemre elsőként bejutó nőket különböző praktikákkal rejtegették hímnemű hallgatótársaik elől, például mögé kényszerítették őket..

A nyugati társadalmakban mára több-kevesebb zökkenővel sikerült a nőket egyenrangú hallgatókként elfogadni, és a hatvanas évektől az otthonon kívüli munkavállalás is általánossá vált. A fogamzásgátlás feltalálása és a szexuális forradalom lassan megszüntette a női szüzesség státusszimbólum jellegét. Természetesen országonként különböző mértékben, és nem egyik napról a másikra: például a nálunk is dívó szintén a házassághoz kötötte a szexuális aktivitást, legfeljebb – persze csak hallgatólagosan – azt nézték el, ha valaki a jövendőbelijével rúgta fel e szabályt.

A mentális erényöv

A „szabadosabbnak” tartott kapitalista országok „szexuális forradalma" után hideg zuhanyként hatott – a tizenéves terhességek számának megnövekedése mellett – a nemi betegségek terjedése és főleg az AIDS megjelenése, amit 1981-ben ismertek fel és írtak le az Egyesült Államokban. Ma már ugyan az időben felismert HIV-fertőzöttség esetén a vírusszám olyan alacsonyan tartható, hogy a páciens nem fertőz, nincsenek tünetei és a várható élettartama sem csökken, egy ilyen diagnózis az utóbbi évekig egyenlő volt egy halálos ítélettel. Az ennek nyomán kirobbant tömeghisztéria jó alkalmat nyújtott a fundamentalista konzervatívok térnyerésére.

A kilencvenes évek elején alakultak meg a True Love Waits („az igazi szerelem vár”) és a Silver Ring Thing mozgalmak – utóbbi már nem csekély állami támogatással. Megkezdődtek azok az – élénk zenével, fényekkel kísért, buli jellegű – tömegrendezvények, ahol tizenévesek tízezrei fogadták meg, hogy a házasságkötésig nem élnek nemi életet, és ennek kifejezésére „tisztasággyűrűt” húztak az ujjukra. Néhány évvel később a „tisztaságbálok” is elterjedtek: a népszerű ceremónia során a menyasszonyi ruhára emlékeztető estélyibe bújt, kicsinosított kislányok megfogadják az apjuknak (!), hogy a házasságkötésig megőrzik a szüzességüket. Előszeretettel adják a kezükbe Joshua Harris lelkész I Kissed Dating Goodbye című könyvét, amely itt-ott lelki terrornak is beillő eszközökkel ábrázolja, milyen szörnyű is az, ha valakinek élete során egynél több partnere van. Elmélete szerint a szeretet véges, és ha több embernek adunk belőle, az „igazinak” (akit Isten garantáltan elküld majd) kevesebb marad. Sok lányban így sikerült elültetnie azt a meggyőződést, hogy a vonzalom bármily ártatlan megnyilvánulásával, akár egy csókkal vagy kézfogással is, a jövendő férjüket csalják meg.

Kép forrása: Believe in West Virginia


Kép forrása: Purity Rings Online

A „tisztaságnak” mára egész piaca épült ki: a WaitWear cég például nem csak kapcsolódó feliratokkal ellátott pólókat, sapkákat, táskákat kínál, de perverz és némileg önellentmondásos módon fehérneműket is. A tisztaságmozgalomhoz tizenévesek körében népszerű sztárok adták a nevüket-arcukat: 1999-ben például az akkor 18 éves Britney Spears bejelentette, hogy a házasságig megőrzi ártatlanságát. Kolléganőjének, Jessica Simpsonnak ez állítólag sikerült is, a 22 évesen kötött frigy azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – pedig a tisztaságpropagandában ilyen eshetőségről nincs szó!

Mézesmadzag kontra valóság

Ahogyan a vallásos neveltetésben részesülő, ám a főiskolán (az a fránya továbbtanulás!) a fundamentalista értékrendből kiábrándult, ateista feministává lett Libby Anne írja Love, Joy, Feminism című , a tisztaság ideológiája azzal a modern (és az eredetiknél jóval ártalmasabb) tündérmesével kecsegteti a lányokat, hogy Isten kirendelt számukra egy társat, akivel az esküvő után minden csodálatos lesz. Még hogy párkapcsolati konfliktusok, netán szexuális problémák! Pedig egy elfojtásokkal és bűntudattal teli serdülőkor után (melynek során a lány végig azt hallgatta, hogy aki szexel, az „beszennyeződik”!), immár a házasság kötelékében nagyon nehéz a váltás a szex zavartalan élvezetére – sok érintett nőnek ez évekig, netán egész életében sem sikerül. Ha mégis, azzal akkor is valószínűleg szembesülniük kell, hogy a szex nem old meg mindent, és annak, hogy a szüzességét a férjének „ajándékozta”, mégsincs akkora értéke, amekkorát a mozgalom tulajdonít neki.

Ahogy a mozgalom több kritikusa rámutat, eleve nagyon káros üzenet egy lány számára, hogy az emberi értéke a szüzessége meglététől függ, és az apa-lánya kapcsolat – egyébként üdvözlendő – erősítését sem olyan ödipális felhanggal bíró eseménytől kellene remélni, mint a tisztaságbál.

Noha hasonló rendezvény anyák és fiaik számára nem létezik, a propaganda a fiúkat sem tünteti fel sokkal kedvezőbb színben: szexmániás szörnyetegeknek állítja be őket, akik mindig „csak azt” akarják a lányoktól és miután megkapják, odébbállnak. Arról, hogy az önmegtartóztatás és a promiszkuitás között léteznek átmenetek, és egy kölcsönösségen alapuló párkapcsolat akkor is lehet örömteli, ha nem végződik házassággal, senki nem beszél, ahogyan az is elképzelhetetlen e paradigma szerint, hogy egy fiatal lány hiteles információkon alapuló és autentikus döntést hozzon a testéről. (Ami természetesen lehet a szextől való tartózkodás is, de fontos, hogy a saját meggyőződését, akaratát tükrözze.)  

A tisztaságkultusz hívei, ha egyáltalán hajlandók szót ejteni a módszerekről (általában úgy tesznek, mintha azok nem is léteznének!), téves, sőt gyakran egyúttal riasztó „információkat” osztanak meg azok hatékonyságáról és lehetséges . Ha vitapartnerük túl makacsul pedzegeti, hogy az óvszert már feltalálták egy ideje, akkor pedig a párkapcsolatok érzelmi kockázatát nagyítják fel: megpróbálják elhitetni a hallgatóságukkal, hogy a házasság előtti párkapcsolatok törvényszerűen csalódáshoz és fájdalomhoz vezetnek, a házasság viszont garantáltan mennyei.

Áldásos tevékenységüknek meg is van az eredménye: a csak az absztinenciát propagáló szexuális „felvilágosításban” részesülő fiatalok egyáltalán nem szexelnek ritkábban a komplex (a fogamzásgátlással kapcsolatos ismereteket is magában foglaló) szexuális nevelésben részesülő társaiknál, viszont cserébe ritkábban védekeznek. Ha mégis, elég sajátos módon: óvszer helyett anális, vagy jobb esetben is (tipikusan a lány által a fiúnak egyoldalúan nyújtott) orális szex formájában. Bill Clinton botránya is hozzájárult annak a téves meggyőződésnek az elterjesztéséhez, hogy az együttlétnek ezek a formái nem számítanak szexnek.

A mozgalom fenntarthatóságát és életszerűségét mindezek mellett még az a tény is kétségbe vonja, hogy a házasságkötési átlagéletkor kitolódott. Nálunk a férfiak átlagéletkora (a KSH 2015-ös adatai szerint) 32,5 év az első házasságkötéskor, míg a nőké 29,7 – az USA-ban 2013-ban átlagosan 29, illetve 27 évesen kötöttek házasságot a fiatalok. Valóban elvárható, hogy ilyen sokáig önmegtartóztatást vállaljanak? 

De hát, mint tudjuk, a tinikedvenc Alkonyat-széria gáláns vámpírja, Edward is elvette feleségül a 18 éves Bellát, úgyhogy van remény. 


Első megjelenés: Éva magazin, 2016. június

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Több orgazmust, kevesebb pornót!

november 09, 2017 - 21:35

A feminizmus mai, „negyedik hullámának” állítólag központi kérdése lesz a szexuális kizsákmányolás kontra „szexmunka” vita, azonban a „szexuális kérdés” okozta feszültség nem újdonság a nőmozgalomban. A huszadik század elején viszont a megszerzése olyan egységes, közös cél volt, ami felülírta ezt az ellentétet.

Mi a baj a népszerű női magazinok szexuális tanácsaival?

szeptember 10, 2011 - 14:17

Mivel – elveinkből nem leadva, de – mi is szeretnénk a célközönség minél több tagját érdeklő tartalmat nyújtani olvasóinknak, rendszeresen megnézzük a népszerű internetes női magazinokat, köztük a különösen sok embert (a mi egyelőre ötezres táborunkhoz képest majdnem 29 ezer főt) vonzó . (Mely, igaz nem tartalmi, hanem formai érdemek miatt, de volt "az év honlapja" is.) A szép elnevezés és a lehetséges asszociáció ellenére mi (egy-két alkalmi cikk kivételével) inkább antifeminista tartalmat találunk rajta, sokszor a férfiak számára is sértő előadásmódban. Most pl. nem tudunk szó nélkül elmenni a stílusa mellett, melynek alcíme ráadásul: „Soha nem akar majd elhagyni.”