A nők szüzességének mitizálása a patriarchátussal egyidős: a magántulajdon felértékelődésével és az apajogú öröklés megjelenésével a férfiakat nyomasztani kezdte a lehetőség, hogy a feleségük kakukkfiókát csempész a családi fészekbe, és idegen kézre száll a vagyon. Így vette kezdetét a nők szexualitása feletti zsarnokoskodó kontroll, amit bizonyos formában sikerült napjainkba is átmenteni. 

Angyalok és "bukott nők"

A szüzesség követelményét természetesen erkölcsi alapokon kellett megtámogatni, és a keresztény egyházatyák ebben készséges partnernek bizonyultak: Jézus csakis „szeplőtelenül” foganhatott meg, és a második konstantinápolyi zsinaton azt is leszögezték, hogy Mária a szülés közben is szűz maradt, sőt élete későbbi részében is megőrizte érintetlenségét. 649-ben ezt dogmává tették, 681-ben újra megerősítették, és még a 19. században is emeltek (Magyarországon is) a Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett templomokat.

Vajon miért volt Mária vaginájának állapota ilyen abszurd mértékben fontos? Azért, mert így könnyebben lehetett démonizálni a fogantatás "hagyományos" módját, és azokat a nőket, akik – az ősbűnért okolható Éva anyjuk mintájára – puszta jelenlétükkel a Test alantas mocsarába csábítják az egyébként csak a Szellem emelkedett (és holmi asszonyállatok számára hozzáférhetetlen) világában alkotó férfiakat.

Gerrit van Honhorst (1590-1654): Az állhatatos filozófus 

A férfiak ugyanis, miközben húgaik és lányaik érintetlensége, illetve a női szexualitást övező tabuk miatt esetleg frigiddé vált feleségük „tisztessége” felett őrködtek, maguk nem átallottak hódolni a testi örömöknek. Partnert sem kellett sokáig keresgélni: a „bukott” nők számára legtöbbször úgysem maradt más út, mint a prostitúció. A 10-12 éves kislányok is igen keresettek voltak...

Gyermekprostituált. A berlini rendőrség archívuma.  

A konfliktus az emancipációs törekvésekkel bontakozott ki, amikor közép- és felsőbb osztálybeli nők megelégelték a korlátaikat, és el kívánták érni, hogy szellemi foglalkozásokban és értelmiségi pályákon is működhessenek. Ehhez persze megfelelő oktatási intézményekben kellett megszerezni a szükséges végzettséget, így a nők egyetemre akartak járni. A férfiak közé – skandalum! Az ellenérvek egy jelentős része az erkölcsökre hivatkozott: az egyetemre elsőként bejutó nőket különböző praktikákkal rejtegették hímnemű hallgatótársaik elől, például paraván mögé kényszerítették őket..

A nyugati társadalmakban mára több-kevesebb zökkenővel sikerült a nőket egyenrangú hallgatókként elfogadni, és a hatvanas évektől az otthonon kívüli munkavállalás is általánossá vált. A fogamzásgátlás feltalálása és a szexuális forradalom lassan megszüntette a női szüzesség státusszimbólum jellegét. Természetesen országonként különböző mértékben, és nem egyik napról a másikra: például a nálunk is dívó „szocialista erkölcs” szintén a házassághoz kötötte a szexuális aktivitást, legfeljebb – persze csak hallgatólagosan – azt nézték el, ha valaki a jövendőbelijével rúgta fel e szabályt.

A mentális erényöv

A „szabadosabbnak” tartott kapitalista országok „szexuális forradalma" után hideg zuhanyként hatott – a tizenéves terhességek számának megnövekedése mellett – a nemi betegségek terjedése és főleg az AIDS megjelenése, amit 1981-ben ismertek fel és írtak le az Egyesült Államokban. Ma már ugyan az időben felismert HIV-fertőzöttség esetén a vírusszám olyan alacsonyan tartható, hogy a páciens nem fertőz, nincsenek tünetei és a várható élettartama sem csökken, egy ilyen diagnózis az utóbbi évekig egyenlő volt egy halálos ítélettel. Az ennek nyomán kirobbant tömeghisztéria jó alkalmat nyújtott a fundamentalista konzervatívok térnyerésére.

A kilencvenes évek elején alakultak meg a True Love Waits („az igazi szerelem vár”) és a Silver Ring Thing mozgalmak – utóbbi már nem csekély állami támogatással. Megkezdődtek azok az – élénk zenével, fényekkel kísért, buli jellegű – tömegrendezvények, ahol tizenévesek tízezrei fogadták meg, hogy a házasságkötésig nem élnek nemi életet, és ennek kifejezésére „tisztasággyűrűt” húztak az ujjukra. Néhány évvel később a „tisztaságbálok” is elterjedtek: a népszerű ceremónia során a menyasszonyi ruhára emlékeztető estélyibe bújt, kicsinosított kislányok megfogadják az apjuknak (!), hogy a házasságkötésig megőrzik a szüzességüket. Előszeretettel adják a kezükbe Joshua Harris lelkész I Kissed Dating Goodbye című könyvét, amely itt-ott lelki terrornak is beillő eszközökkel ábrázolja, milyen szörnyű is az, ha valakinek élete során egynél több partnere van. Elmélete szerint a szeretet véges, és ha több embernek adunk belőle, az „igazinak” (akit Isten garantáltan elküld majd) kevesebb marad. Sok lányban így sikerült elültetnie azt a meggyőződést, hogy a vonzalom bármily ártatlan megnyilvánulásával, akár egy csókkal vagy kézfogással is, a jövendő férjüket csalják meg.

Kép forrása: Believe in West Virginia

Kép forrása: Purity Rings Online

A „tisztaságnak” mára egész piaca épült ki: a WaitWear cég például nem csak kapcsolódó feliratokkal ellátott pólókat, sapkákat, táskákat kínál, de perverz és némileg önellentmondásos módon fehérneműket is. A tisztaságmozgalomhoz tizenévesek körében népszerű sztárok adták a nevüket-arcukat: 1999-ben például az akkor 18 éves Britney Spears bejelentette, hogy a házasságig megőrzi ártatlanságát. Kolléganőjének, Jessica Simpsonnak ez állítólag sikerült is, a 22 évesen kötött frigy azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – pedig a tisztaságpropagandában ilyen eshetőségről nincs szó!

Mézesmadzag kontra valóság

Ahogyan a vallásos neveltetésben részesülő, ám a főiskolán (az a fránya továbbtanulás!) a fundamentalista értékrendből kiábrándult, ateista feministává lett Libby Anne írja Love, Joy, Feminism című blogjában, a tisztaság ideológiája azzal a modern (és az eredetiknél jóval ártalmasabb) tündérmesével kecsegteti a lányokat, hogy Isten kirendelt számukra egy társat, akivel az esküvő után minden csodálatos lesz. Még hogy párkapcsolati konfliktusok, netán szexuális problémák! Pedig egy elfojtásokkal és bűntudattal teli serdülőkor után (melynek során a lány végig azt hallgatta, hogy aki szexel, az „beszennyeződik”!), immár a házasság kötelékében nagyon nehéz a váltás a szex zavartalan élvezetére – sok érintett nőnek ez évekig, netán egész életében sem sikerül. Ha mégis, azzal akkor is valószínűleg szembesülniük kell, hogy a szex nem old meg mindent, és annak, hogy a szüzességét a férjének „ajándékozta”, mégsincs akkora értéke, amekkorát a mozgalom tulajdonít neki.

Ahogy a mozgalom több kritikusa rámutat, eleve nagyon káros üzenet egy lány számára, hogy az emberi értéke a szüzessége meglététől függ, és az apa-lánya kapcsolat – egyébként üdvözlendő – erősítését sem olyan ödipális felhanggal bíró eseménytől kellene remélni, mint a tisztaságbál.

Noha hasonló rendezvény anyák és fiaik számára nem létezik, a propaganda a fiúkat sem tünteti fel sokkal kedvezőbb színben: szexmániás szörnyetegeknek állítja be őket, akik mindig „csak azt” akarják a lányoktól és miután megkapják, odébbállnak. Arról, hogy az önmegtartóztatás és a promiszkuitás között léteznek átmenetek, és egy kölcsönösségen alapuló párkapcsolat akkor is lehet örömteli, ha nem végződik házassággal, senki nem beszél, ahogyan az is elképzelhetetlen e paradigma szerint, hogy egy fiatal lány hiteles információkon alapuló és autentikus döntést hozzon a testéről. (Ami természetesen lehet a szextől való tartózkodás is, de fontos, hogy a saját meggyőződését, akaratát tükrözze.)  

A tisztaságkultusz hívei, ha egyáltalán hajlandók szót ejteni a fogamzásgátló módszerekről (általában úgy tesznek, mintha azok nem is léteznének!), téves, sőt gyakran egyúttal riasztó „információkat” osztanak meg azok hatékonyságáról és lehetséges mellékhatásairól. Ha vitapartnerük túl makacsul pedzegeti, hogy az óvszert már feltalálták egy ideje, akkor pedig a párkapcsolatok érzelmi kockázatát nagyítják fel: megpróbálják elhitetni a hallgatóságukkal, hogy a házasság előtti párkapcsolatok törvényszerűen csalódáshoz és fájdalomhoz vezetnek, a házasság viszont garantáltan mennyei.

Áldásos tevékenységüknek meg is van az eredménye: a csak az absztinenciát propagáló szexuális „felvilágosításban” részesülő fiatalok egyáltalán nem szexelnek ritkábban a komplex (a fogamzásgátlással kapcsolatos ismereteket is magában foglaló) szexuális nevelésben részesülő társaiknál, viszont cserébe ritkábban védekeznek. Ha mégis, elég sajátos módon: óvszer helyett anális, vagy jobb esetben is (tipikusan a lány által a fiúnak egyoldalúan nyújtott) orális szex formájában. Bill Clinton botránya is hozzájárult annak a téves meggyőződésnek az elterjesztéséhez, hogy az együttlétnek ezek a formái nem számítanak szexnek.

A mozgalom fenntarthatóságát és életszerűségét mindezek mellett még az a tény is kétségbe vonja, hogy a házasságkötési átlagéletkor kitolódott. Nálunk a férfiak átlagéletkora (a KSH 2015-ös adatai szerint) 32,5 év az első házasságkötéskor, míg a nőké 29,7 – az USA-ban 2013-ban átlagosan 29, illetve 27 évesen kötöttek házasságot a fiatalok. Valóban elvárható, hogy ilyen sokáig önmegtartóztatást vállaljanak? 

De hát, mint tudjuk, a tinikedvenc Alkonyat-széria gáláns vámpírja, Edward is elvette feleségül a 18 éves Bellát, úgyhogy van remény. 

Első megjelenés: Éva magazin, 2016. június