Az Európa Tanács 2011-ben elfogadott Isztambuli Egyezménye a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célozza. Magyarország 2014 márciusában aláírta az egyezményt, de a ratifikáció (törvénybe iktatás) azóta sem történt meg. Az Egyezményben foglaltak betartása emberéletekben számolható.
A Nora Baker vagy Madeleine kódnevek egy indiai hercegi család leszármazottját takarták. Moszkvában született, apja indiai, anyja amerikai volt. Angliában nőtt fel, majd Párizsban a Sorbonne-on gyermekpszichológiát, az Ecole Normale de Musique-on zenét tanult. Publikált a Le Figaro című lapban, és 1939-ben Twenty Jataka Tales címen jelent meg könyve. Párizs német megszállása után visszatért Angliába, ahol csatlakozott a Women's Auxiliary Air Force-hoz.
Angliában született, később a család az Egyesült Államokba költözött, ahol Annie Emma Willard színvonalas lányiskolájába, a Troy Female Seminary-ba járt. Az 1850-es évek elején érkezett Kanadába, Châteauguayban (Québec) élt férjével Hillside nevű farmjukon, ahol gyümölcs-, zöldség- és virágkertészettel foglalkoztak. Kísérleteire elkerített magának 1 acre (kb.
1982-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki addigi tevékenységéért. Uppsalaban született, 1924-ben diplomázott és tanítani kezdett. Később az ENSZ szociális és jóléti bizottságában dolgozott, 1951-ben az UNESCO társadalomtudományi osztályának vezetője lett. 1955-1961 között Svédország indiai nagykövetségét vezette. 1961-ben a szociáldemokrata párt képviselőjeként a parlament tagja lett, a genfi leszerelési konferencián ő volt a svéd delegáció vezetője.
Jómódú, befolyásos családba született, a polgárháború alatt hadikórházakban ápolónőként dolgozott. Első könyve 1871-ben a The New-Year's Bargain címmel Susan Coolidge írói név alatt jelent meg és később is ezen a néven publikált. Írt verseket, életrajzokat, de komoly sikert gyerekkönyveivel aratott. A könyveiben szereplő lányok, a kor szokásaitól eltérően, elevenek, talpraesettek, csintalanok voltak, akikkel mindig történt valami érdekes.
Az első norvég női szobrász karizmatikus egyéniség volt, tehetséges, öntörvényű, sikeres. Ålesundban született, a Borgerlige Pigeskole elvégzése után Bergenben volt tanítónő. A neves szobrász, Stephan Sinding tehetségesnek találta és tanítványának fogadta. Első kiállítása is Bergenben volt. 1885-ben Berlinben, 1887-ben Párizsban tanult, ahol végül tobb, mint húsz évet töltött, a helyi művészvilág befogadta. Dolgozott bronzzal és márvánnyal, készített mellszobrokat és hatalmas méretű alkotásokat. 1910-ben tért haza és Mindeben telepedett le, ahol haláláig több, mint 70 szobrot készített.
Az első amerikai nő, aki a kémiai tudományokból doktori címet szerzett. 1859-ben végzett a tanítóképzőben, az ezt követő évek tragikusak voltak számára, férje és két gyereke meghalt. Philadelphiában vállalt tanári állást, közben elvégezte a Harvard Summer School kémia szakát. Tanulmányai mellett kutatott, három cikke is megjelent az American Chemical Journal-ban. Ő volt az első nő, aki a lapban publikálhatott. 1885-ben Svájcba ment, ahol a zürichi egyetemen két évig doktori disszertációján dolgozott. 1888-ban a nebraskai egyetemen megkapta professzori kinevezését.
Közép-Ázsia első női felfedezője rendszeresen részt vett férje, az etnográfus és természettudós Grigorij Potanyin expedícióin. Tanulmányozta az őslakók életét, szokásait, hagyományait, tapasztalatairól tanulmányokat írt az Orosz Földrajzi Társaság számára. A burjátokról szóló könyvével elnyerte a testület aranyérmét és beválasztották az addig csupán férfiakból álló tagok közé is. Az utolsó expedícióján, útban Sanghai felé a Jengce folyó partján, súlyos betegségben halt meg.
Néhány munkája:
1926-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakán. Zsidó származása ellenére Hekler Antal professzor mellett dolgozott az elkövetkező 10 évben, fizetés nélkül. 1944-ben elhurcolták, egy katonatiszt tanítványa kiemelte a menetből és Budapestre menekítette. Férje és egyik fivére koncentrációs táborban halt meg. A háború után a Franklin Társulat vezetője lett, 1951-től az ELTE Művészettörténeti Tanszékén tanított. Doktori disszertációját 1961-ben védte meg. A tanítás mellett sokat publikált, nemzetközi szinten is elismert tudós volt.
Az első norvég feminista lelkészcsaládból származott, apja fontosnak tartotta, hogy fia és lánya egyaránt alapos nevelést kapjon. Néhány évet Dániában tanult, Párizsban és Hamburgban is élt egy ideig. Megismerkedett a kortárs művészekkel, mély benyomást tettek rá Rousseau és Sand művei. Elbeszéléseket, esszéket publikált, legtöbbnek a témája a nők elnyomása, kiszolgáltatottsága, a prostitúció volt. Legismertebb műve az Amtmandens Døtre (A kormányzó lányai) című regénye.
Keveházi Kata vagyok. Tizenhét éve dolgozom a nőkért, és van három lányom. Büszke vagyok rá, hogy itt lehetek, és résztvevője lehetek ennek a napnak.
Ez egy történelmi nap. Mától a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb országának vezetője egy olyan férfi, aki megtestesíti mindazt, amitől ez a világ, amelyben élünk, romlott, veszélyes, és fájdalmakkal teli: a férfiuralom erőszakosságát, gátlástalanságát, agresszióját és fölényességét.
Ahogy az MTI is hírül adta, több százezer Trump-ellenes tüntető részvételével szombat délben nagygyűléssel kezdetét vette a Nők Menete elnevezésű washingtoni demonstráció. A tüntetés szervezőbizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezte: „A választási kampány retorikája sokunkat sértett és fenyegetett. A nők menete azt az egyértelmű üzenetet küldi új kormányzatunknak és a világnak is már az első napon, hogy a női jogok emberi jogok”.
Az orosz Koltsov-Massalski herceg felesége, Elena az albán gyökerekkel is rendelkező történelmi Ghica családba született, apja Mihai Ghica herceg volt. Széleskörű műveltséggel rendelkezett, több nyelven beszélt, bejárta egész Európát. Egyik utazása során, Görögországban megismerkedett a svéd feministával, Fredrika Bremerrel. Az irodalom mellett jártas volt a történelemben és a politikában is.
Bolognában született, 1736-ban kötött házasságot Giovanni Manzolinivel, aki a helyi egyetem anatómiatanára volt. Giovanni otthoni laboratóriumában emberi szervekről készített viaszmodelleket, felesége is elsajátította az eljárást. Később Anna boncolni is megtanult, és rendkívül tehetségesnek bizonyult, több, addig nem ismert izmot, ideget talált meg. Tevékenysége felkeltette a nemzetközi tudóstársadalom érdeklődését, eredményeit a British Royal Society is elismerte. Férje halála után 1760-ban a bolognai egyetem Anatómia tanszékén kapott tanári kinevezést.
Elizabeth Cady Stanton lánya Seneca Fallsban született, anyja példáját követve a nőmozgalomnak szentelte életét. A Vassar College-ban matematikából diplomázott 1878-ban, 1882-től 1902-ig férjével Angliában éltek. Angliában csatlakozott a Fabian Society-hez és tevékenyen részt vett a Women's Franchise League munkájában. Hazatérése után alapító tagja volt az Equality League of Self-Supporting Women-nek, mely később a Women's Political Union (WPU) nevet viselte.
A XIX/XX század fordulóján a modern nő, a modern újságíró megtestesítője volt. Cikkeit rendszeresen közölte a Budapesti Napló, A Hét, a Pester Lloyd. Írt publicisztikát, irodalmi kritikát, foglalkoztatta a feminizmus kérdése. Írt a nőmozgalomról, a dolgozó nők alacsony fizetéséről, női munkahelyek teremtéséről, a nők szavazójogáról. Sokat tett a kortárs nőírók megismertetéséért. Fiatalon halt meg.
Ignotus fájdalmasan szép nekrológgal búcsúzott tőle a Nyugat-ban:
Az Iparművészeti Iskola hallgatója volt, majd a két híres ötvös, Zutt Richard és Kiss Ferenc tanítványa lett. 1928-ban önálló lett, a réz volt kedvelt anyaga, de ónnal és bronzzal is szívesen dolgozott. Munkái nagyon hamar sikert arattak, több hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt és nyert díjat. Többek között 1933-ban megkapta Budapest Székesfőváros elismerő oklevelét, 1937-ben pedig a párizsi világkiállításon a Diplôme ďHonneur díjjal tüntették ki. A háború alatt a gettóban írt naplója Minden ház ellenségesen áll - Tevan Margit 1944/45-ös feljegyzései címmel jelent meg.
Szofja Korvin-Krukovszkaja 1850. január 15-én született, apja katonatiszt, földbirtokos, anyja tehetséges zenész, neves tudósok, zenészek leszármazottja volt. Kényelemben éltek a családi birtokon, a gyerekeket nevelőnők, magántanárok oktatták. Egy nyáron átmenetileg a 11 éves Szofja hálószobáját – elfogyott a tapéta – apja egyetemi matematikai jegyzeteivel tapétázták ki. A kislányt elbűvölték a rejtélyes jelek, órákat töltött azzal, hogy a matematikus nagybátyjától tanultakkal próbálta egyeztetni.
December 10-én fejeződött be a 16 Akciónap a nők elleni erőszak megszüntetéséért elnevezésű globális kampány, amelyet 1991 óta tartanak a világ számos országában.
Amikor 1946-ban átvette a Nobel Békedíjat, rengetegen köszöntötték szerte a világban. Az Egyesült Államok kormánya nem volt a gratulálók között.
A Bryn Mawr College-ban diplomázott 1889-ben, ő volt az első, aki megkapta az egyetem európai ösztöndíját. Párizsban töltött tanulmányútjáról a Public Assistance of the Poor in France című értekezésében számolt be. A Wellesley egyetemen tanított közdazdaságtant.
Apja teológiatanár, anyja tehetséges gyerekeit neveli: Sándorból református pap lesz, Máriából író, Károlyból orvosegyetemi professzor. Amál magántanulóként elvégzi a Tanítóképzőt Kolozsváron, majd európai tanulmányútra megy, művészeti tanulmányokat folytat. Pesten Kernstok Károly, Nagybányán Thorma János a mestere. Feleségül megy Dóczy Ferenc teológia-matematika-fizika szakos tanárhoz. Első önálló kiállítása 1922-ben Kolozsváron van, a következő években műveit budapesti, bukaresti, müncheni, bécsi és kolozsvári tárlatokon állítja ki nagy sikerrel.
Artistacsalád gyermeke, ő is követte a családi hagyományt: erőművész lett. Birkózott, súlyt emelt, vasat görbített. A fennmaradt fotók alapján nemcsak igen erős, de nagyon szép is volt. Fellépései alkalmával komoly pénzt ajánlott fel annak, aki legyőzi – de ez soha, senkivel nem fordult elő. Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg leendő férjével, akivel aztán 52 évet éltek együtt. Az Egyesült Államokban évekig volt a híres Ringling Bros. and Barnum & Bailey Circus tagja. Visszavonulása után a férjével New Yorkban nyitottak éttermet.
Zongoraművésznek készült, ígéretesnek induló karrierjét 1940-ben súlyos, bénulással járó betegsége szakította meg. Ezután zeneszerzést tanult, ezzel indult könnyűzenei karrierje. Az évek során többszáz, nagysikerű slágert írt, több fiatal énekes karrierjét indította el. 1948-ban és 1968-ban megnyerte a rádió slágerversenyét. A táncdalfesztiválok népszerű szerzője, 1967-ben nagydíjas.
A Csinibaba című filmben több szerzeménye szerepel (pl. Valaki kell, Különös éjszaka volt, Imádok élni)
Néhány munkája:
A múlt század hatvanas éveinek ikonikus figurája egy texasi kisvárosban született. Énekesi karrierje 1966-ban kezdődött, amikor a Big Brother and the Holding Company rockbanda tagja lett. Két év múlva otthagyta a zenekart és Kosmic Blues Band névvel saját csapatot alapított. Első szólóalbuma I Got Dem Ol’ Kozmic Blues Again Mama! 1969-ben jelent meg, komoly sikert aratva. Ugyanabban az évben Woodstockban jutott el népszerűsége csúcsára. 1970-ben feloszlatta zenekarát, Full Tilt Boogie Band néven újat alapított és elkezdett második szólólemezén dolgozni.
Torontoban a Trinity College egyetlen női hallgatója volt, 1889-ben diplomázott. A Cosmopolitan című lap munkatársaként beutazta egész Kanadát. Családjával Vancouverben telepedtek le, 1917-ben az első nő volt, aki Brit Kolumbiában (Kanadában harmadikként) bírói kinevezést kapott, 23 évig töltötte be ezt a posztot. A fiatalkorúak bírósága az ő kezdeményezésére jött létre.
Jómódú hentesmester lánya, Bécsben született és nevelkedett. 1880-ban házasságot kötött Eduard Sacher szállodatulajdonossal és bekapcsolódott a szálloda működtetésébe. Az üzlet remekül ment, egyedül az ikonikus Sacher tortából több százat sütöttek naponta és szállítottak Európaszerte. Férje halála után 1892-től egyedül vezette tovább a szállodát. Szivarozva, francia bulldogjai kíséretében minden nap végigjárta az épületet, ami újitásai, eredeti ötletei megvalósításával, a modern technológiák bevezetésével Európa egyik leghíresebbje lett.
1912-ben született Kanadában. Az első avantgarde zeneszerzők közé tartozott. A komponálás mellett tanított is, generációkkal ismertette meg a modern zenét. Nem volt könnyű dolga, a férfi kollegák és előadók nem akarták elfogadni a zeneszerzőt, aki nő és ráadásul "problémás" zenét ír. Munkásságáért több elismerést kapott, 1989-ben megkapta az Order of Canada tiszti kitüntetését.
Néhány műve:
