Beniczky Hermin (beniczei, micsinyei és pribóczi Beniczky Hermin Karolina) 1815. december 13-án nagymúltú, előkelő családban született a mai Szlovákia területén, Losonc közelében található Lázi-pusztán. A szociális érzékenység családi öröksége volt: anyai nagyapa, Sturman Márton különcnek számított, mert az üzemeiben dolgozó jobbágyoknak fizetést adott, a birtokain élő árva és szegény lányok számára pedig szalmakalapfonó gyárat hozott létre, hogy önálló keresetük legyen. Leánya, Sturman Karolina apjához hasonló elveket vallott. Kora legnagyobb műveltségű asszonyának számított, aki három saját lánya (Hermin, Mária, Karolin) mellett a falusi szegények gyerekeit is tanította. Fontosnak tartotta, hogy lányai olvasottak legyenek.

Hermin egyéves korában apját, tizenöt éves korában pedig egy kolerajárvány idején anyját is elvesztette. Ezután testvéreivel nagyapja tótgyörki birtokára került, ahol a világtól elzártan nevelkedett. Nagyapja könyvtárában továbbra is sokat olvasott, de csak idegen nyelvű műveket talált ott. Amikor a nagynénje Pestre vitte, szégyellte, hogy nem tud rendesen magyarul (a családban németül beszéltek), és órákat vett. A fővárosban ismerkedett meg Veres Pállal, Nógrád megye jegyzőjével, akivel (a kor szokásaihoz képest későn) 24 éves korában szerelmi házasságot kötött és Vanyarcon telepedett le.

Szilárda nevű lányát Hermin maga nevelte, és ekkor fogalmazódott meg benne, hogy országos szinten javítani kellene a nők oktatásán. Az előkelő lányok akkoriban külföldi nevelőnőktől otthon szereztek felületes ismereteket, a néhány, szintén külföldi vezetésű lánynevelő intézetben érettségit nem szerezhettek, és csak 16 éves korukig tanulhattak. Teleki Blanka ugyan 1846-ban magyar nyelvű lányiskolát nyitott úrilányok számára, de 1848-ban kénytelen volt az intézményt bezárni, és a forradalmárok rejtegetése miatt néhány évvel később kolléganőjével, Leövey Klárával együtt be is börtönözték. Emiatt 1855-ben Beniczky nem talált megfelelő iskolát Szilárdának. 

Az utolsó csepp a pohárban azonban a családi jóbarát, Madách Imre akadémiai székfoglaló beszéde volt 1864-ben, amelyet Beniczky a Koszorú című lapban olvasott: 

A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi. A nő alárendelt, testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, az erősebb férfiú lelkében éppoly érzéseket költ, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, megdermedt madár.”

Madách ugyan később annyit elismert, hogy túlzásba esett, de Beniczkyt ez már nem tartotta vissza: 1865. okt. 28-án a Hon c. lapban "felhívást", majd "buzdító szózatot" intézett a nőkhöz a lányok oktatásának megszervezése érdekében - egyenrangúságát demonstrálandó, Veres Beniczky Hermin aláírással. 

A magyar nők általános műveltségének emelése tovább nem halogatható szükség, s annak létesítéséért minden követ  megmozdítani hazafias kötelezettség.

Eleinte nem sokan figyeltek rá, később azonban mégis köré gyűlt néhány, vele egyet értő arisztokrata nő (akik száma hamarosan 200-ra duzzadt). 1868-ban megalapította az Országos Nőképző Egyesületet, melynek elnökévé választották. Jelszavuk a „Haladjunk!” lett. Felső nőképző iskolát akartak nyitni, de ez nem volt könnyű. Beniczky kiszámolta, hogy amíg fiúk oktatására 3,6 millió forintot költ a kormány évente, addig a lányok képzésére összesen 4000 forint jut a költségvetésből. "Ázsiában, Afrikában, hol a nőt emberi becsétől megfosztották, a közjólét is hátramaradt. Európa fejlettebb népeinél és Amerikában a közjólét előmozdítására a nőt is igénybe veszik” – érvelt a nők államilag elismert oktatását sürgető röpiratában. Még az erkölcsi támogatás is hiányzott: még az egyébként liberális Eötvös József báró is azt mondta neki, hogy "kívánatosabbnak tartja, hogy a béresasszony kötni tanuljon, mint hogy a művelt osztályhoz tartozó nők magasabb képzést nyerjenek".  Deák Ferenc is úgy gondolta, hogy a kor még nem érett meg az eszmére, őt azonban, miután Beniczky az ONKE 12 fős küldöttségével járult elé, végül sikerült megnyerni az ügynek: a nők középfokú oktatása érdekében 9000 aláírást tartalmazó petíciót az ő kézjegye nyomatékosította. "A haza bölcse" még aznap benyújtotta a kérvényt a parlamentnek, amit most már Eötvös is megszavazott. 

Így az ONKE 1869-ben a mai Múzeum körút 15,. alatt, Vachott Sándorné házában két szobát bérelt és alig egy tucat tanulóval felső nőképző iskolát nyitott. A lányok az alapismeretek elsajátítása után, 12 éves kortól járhattak oda. Az első tanulók közt volt Légrády Erzsébet, az első magyar gyógyszerésznő. Az iskola folyamatos anyagi nehézségek közepette működött. A tantervet Beniczky maga állította össze. A diákjok irodalmat, történelmet, egészségtant, lélektant, természettudományokat, művelődés- és művészettörténetet, alkotmányismeretet és nyelveket is tanultak . A tanári kar kiválasztásánál nem játszott szerepet az illető pedagógus vallási hovatartozása, így ez volt az első felekezet nélküli, ökumenikus iskola az országban. Érettségit viszont Beniczky minden küzdelem ellenére sem adhatott. 

1880-ban meghalt Beniczky unokája, ifj., Rudnay József.  Anya és lánya elhatározta, hogy emlékére iskolaépületet emelnek. A Zöldfa utcai épület a Jóska által leginkább kedvelt reneszánsz stílusban épült fel. Az iskolát 1886-ban nyitották meg, két évvel később a szomszédos épületet is hozzácsatolták. 1890-től a tanulók három év után tanítónői végzettséget szerezhettek. (Utóbbihoz a vizsgát Zirzen Janka intézetében, a szintén 1869-ben alapított  Magyar Királyi Tanítónő Képezdében kellett letenniük - sok lány élt ezzel a lehetőséggel, később Veres Pálné három lányunokája is.) Az intézményben az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma is tanított - és néhány szülő megbotránkozására szexuális felvilágosítást is tartott. Az iskola tanára volt 1905-től az első magyar könyvtárosnő, Czeke Marianne is. 

A tanodának külföldön is híre ment, sokan jöttek megnézni Németországból, Sziléziából, Franciaországból, majd vitték el jó hírét. Maga Erzsébet királyné háromszor is meglátogatta az intézményt. Az Országos Nőképző Egyesület fennállásának 25 éves jubileumát 1893. március 25-én ünnepelték meg: Veres Pálnénak az uralkodó koronás arany érdemkeresztet adományozott. Az általa és az egyesület által elért eredmények nagyságát az is jelezte, hogy az ünnepségen személyesen megjelent a kultuszminiszter és a főpolgármester. Ennél magasabb kitüntetést nő a korban nem kaphatott.

Az élete végéig aktív Veres Pálné 1895.szeptemberében halt meg - nem érte már meg, amikor ugyanezen év decemberében a magyar egyetemek orvosi, gyógyszerészeti és bölcsészeti fakultásai megnyíltak a nők előtt. (A rendeletnek az is része volt, hogy a lányok fiúgimnáziumokban magánúton érettségizhetnek. Az első magyar gyógyszerészdoktornő, Légrády Erzsébet, szintén az ONKE tanulója, az elsők közt élt a lehetőséggel.) Szilárda tudott a készülő rendeletről és vitte volna anyjának a hírt, de addigra már egy-két órája halott volt - nem tudta meg, hogy végre teljesül régi vágya és az ONKE iskolája lánygimnáziummá alakulhat. 1896-ban ez meg is történt, és 1900-ban érettségizett az első lányosztály. 

Veres Beniczky Hermin azon kevés nő közé tartozik, akinek teljesítményét számon tartotta a történelmi emlékezet. 1905-ben a Zöldfa utcát átnevezték Veres Pálné utcává. Ugyanebben az évben Kiss József carrarai márványból szobrot készített róla, ennek költségét országos gyűjtéssel teremtették elő a nők -, amelyet 1906-ban állítottak fel az Erzsébet téren. Ezzel Veres Pálné lett az első magyar nő, aki saját jogán  egész alakos köztéri szobrot kapott. (Erzsébet királyné 1903-ban leleplezett mellszobra után.) A műalkotást 2001-ben restaurálták, és a Veres Pálné u. 1. előtt helyezték el.  

A Veres Pálné Gimnázium híres tanulói:

• Beke Margit író, műfordító 
• Besnyő Éva fotóművész 
• Darvas Lili színésznő 
• Dienes Valéria (Geiger Valéria) író, filozófus, táncteoretikus
• Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós
• Fazekas Anna író, az öreg néne őzikéje szerzője
• Goldzicherné Freudenberg Mária egyiptológus 
• Götz Irén vegyészdoktor 
• Kronberger Lili műkorcsolyázó világbajnok 
• H. Lányi Piroska, író, aki többek közt a Karacs családról írt regényt (A rézmetsző háza)
• Megyery Sári színésznő, író
• Polányi Laura (Striker Sándorné) történész 
• Révész Margit orvos, gyermekpszichológus, Czeke Marianne-nal közösen könyveít írt Brunszvik Terézről
• Szeleczky Zita színésznő 
• Wolf Johanna építészmérnők 
• M. Zemplén Jolán fizikus, egyetemi tanár.

Felhasznált irodalom: