Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Az angol női választójogi mozgalom ikonikus alakjai, a radikális WSPU (Nők Társadalmi és Politikai Uniója) alapítói.

Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.

1878-ban tér vissza szülővárosába és találkozik Richard Pankhurst manchesteri ügyvéddel, aki az első angliai szüfrazsett törvényjavaslat és a Married Women's Property Acts szerzője, ez utóbbi tette lehetővé a nőknek, hogy megtartsák keresetüket vagy javaikat, melyeket házasságuk előtt vagy alatt szereztek. A nagy korkülönbség (24 év) ellenére Emmeline szülei beleegyeznek a házasságba, Richard and Emmeline közösen folytatja a munkát a férj 1898-ban bekövetkezett haláláig. 

Emmeline nincs megelégedve a létező nőszervezetek tevékenységével, ezért 1903-ban megalapítja a Women's Social and Political Union-t - WSPU (Nők Szociális és Politikai Egyesülete). Egyik legfontosabb céljuk a nők szavazati jogának kiharcolása. A korabeli újságokat nemigen érdekelte a nők ügye, nem voltak hajlandók cikket írni vagy olvasói leveleket közzétenni a szüfrazsettek támogatására. A WSPU tagjai úgy döntöttek, hatásos módszerekkel kell felkelteni a közvélemény figyelmét. Amíg ők maguk nem szavazhatnak, nem vehetnek részt a törvényhozásban, addig a törvények sem vonatkoznak rájuk, és ennek megfelelően viselkednek. Mottójuk: Deeds, not words (nem szavak, tettek).

1907-ben Emmeline Londonba költözik és csatlakozik lányai erőteljes harcához. Már az ötvenes éveiben jár, karizmatikus személyisége, kemény eltökéltsége egyre több hívet szerez ügyének. A szüfrazsettek látványos eszközökhöz nyúlnak, komoly retorziókkal jár, Emmeline-t is többször letartóztatják, a börtönben éhségsztrájkot tart, a durva kényszertáplálás (orron keresztül levezetett szondával kínozták a szüfrazsetteket kényszertáplálás címen) egészségét károsítja. 

1914-ben Emmeline és a WSPU vezetői energiájukat háborúban álló országuk segítésére fordítják. 1917-ben Emmeline és lánya, Christabel Pankhurst megalapítja a Women's Party-t (Nők Pártja). Céljaik az egyenlő bér, anya- és gyermekvédelem, a házassági törvény megváltoztatása. Ebben az időben egyre távolodnak korábbi szocialista meggyőződésüktől és egyúttal a kisebbik lánytól, Sylviától is. 

A világháború után Emmeline több éves előadókörutat tart az Egyesült Államokban és Kanadában. 1925-ben visszatér Angliába és csatlakozik a Konzervativ Párthoz, amely London East End kerületében képviselőnek jelöli. A választás előtt Emmeline meghal, de még megéri élete egyik nagy céljának megvalósulását – halála előtt néhány héttel törvénybe iktatják a nők szavazati jogát. 

 

A lányok: Christabel, Sylvia és az ellentmondásos Adela

 

Christabel Pankhurst

1880. szeptember 22-én születik Christabel Pankhurst, az első nő, aki a Manchester-i Victoria Egyetemen jogi diplomát szerez, de - mivel nő - az ügyvédi kamara nem hajlandó tagjai közé felvenni. Éles, logikus elme, remek előadó, szellemes vitatkozó, emellett jó megjelenésű, megnyerő hangú – közszereplésre termett. Hiányzott belőle testvére, Sylvia könyörületessége, megvetette a gyengeséget. Részt vett anyja mellett a mozgalomban, együtt alapították meg a Women's Social and Political Union-t (Nők Szociális és Politikai Egyesülete), melynek egyik fő célja a női választójog kiharcolása volt. 

1905. október 13-án Christabel egy társával, Annie Kenneyvel egy ülésen hangos közbekiáltásokkal – “Mikor kapnak a nők választójogot?” - többször megszakították Sir Edward Gray beszédét. Nem voltak hajlandók elhagyni a termet, a rendőrök csak erőszakkal tudták letartóztatni őket, az egyik rendőr szerint a hölgyek megrugdosták és leköpködték őt. A rájuk kirótt 5 shilling bírságot nem voltak hajlandók fizetni, ezért börtönbe kerültek. A példa nélküli eset megrázta az országot. Először fordult elő, hogy brit nők erőszakot alkalmaztak szavazati jogukért, és ezért bebörtönözték őket.

1910. november l8-án Christabel és társai találkozni akartak Herbert Asquith miniszterelnökkel, hogy tiltakozzanak a nők szavazati jogáról beterjesztett javaslat elutasítása miatt. A feldühödött nők áttörték az alsóház köré vont rendőri kordont, több mint százat közülük őrizetbe vettek. 

A háború után Christabel amerikai előadókörútra megy, majd úgy dönt, az Egyesült Államokban telepszik le. Érdeklődése egyre inkább a vallás felé fordul, a Second Adventism híve lesz, több könyvet is ír a témáról.

1936-ban megkapja a Dame Commander of the British Empire (a Brit Birodalom lovagja) címet.

A nyilvánosságtól visszavonulva, 1939-ben hal meg,

 

Sylvia Pankhurst

Sylvia Pankhurst, Christabel húga 1882. január 18-án születik. Nagyon közel áll apjához, aki a kislánnyal korán megismerteti a szocialista eszméket. Iskoláit Manchesterben kezdi. Fogékonysága a festés, irodalom iránt hamar kiderül, elnyeri a South Kensington-i Royal College of Art ösztöndíját. Igéretes művészi karrier előtt áll, de – anyjához és nővéréhez hasonlóan – a politikát, választja. Belép a WSPU-ba, agitál, cikkeket ír, többször bebörtönzik. 

1911-ben jelenik meg első könyve, a The Sufragette

Sylvia az East End-i munkásnők között él, ismeri minden gondjukat, segíteni akar elkeserítő szociális helyzetükön is. Nemcsak sztrájkokat és gyűléseket szervez, hanem saját pénzéből többb szülőotthont, iskolát és szegénykonyhát nyit, sőt egy játékgyárat is alapít, hogy enyhítsen a munkanélküliségen. A WSPU-n kívül dolgozik a Munkáspártnak is, és The Women's Dreadnought (majd The Worker's Dreadnought) címmel munkásnők számára alapít újságot.

Sylvia szembekerül a WSPU vezetésével, és 1914-ben ki is zárják. Az ellentét még élesebb lesz a háború kitörése után – a párt, köztük anyja és nővére, hazafias kötelességének érzi a háború támogatását, Sylvia pedig meggyőződéses pacifista. 1921-ben részt vesz a Kommunista Internacionálé második kongresszusán, itt is hangoztatja baloldali, rasszizmusellenes és antifasiszta meggyőződését.

A háború utolsó évében Sylvia egy olasz szocialistával, Silvo Corioval élettársi kapcsolatba lép, 1927-ben fia születik, akinek apja emlékére a Richard nevet adják. Az anyjával való ellentét tovább növekszik, mert Sylvia nem megy férjhez Coriohoz, és fia is a Pankhurst nevet viseli.

A spanyol polgárháború idején a köztársaságpártiakat támogatja, később zsidókat segít kimenekíteni a náci Németországból. Éles hangú cikkekben tiltakozik, amikor Olaszország megszállta Etiópiát. 

1951-ben fiával együtt Etiópiában telepedik le. Szerkesztője a New Times-nak és az Ethiopia News-nak, több könyvet is ír az országról, legismertebb az Ethiopia, a Cultural History

Sylvia Pankhurst 1960. szeptember 27-én hal meg. 

 

Adela Pankhurst

1885. június 19-én születik a legfiatalabb Pankhurst lány, Adela. Tanárnak készül, de hamar kiderül róla, hogy ő is örökölte a családi adottságokat a politika, a nyilvános szereplés terén. 17 éves, amikor egy gyűlésre a meghívott előadó nem érkezik meg, ezért Emmeline Adelat küldi fel az emelvényre. Olyan sikert arat, hogy ettől kezdve rendszeresen tart szónoklatokat. Azonban Adela és anyja között komoly ellentétek keletkeznek, és Emmeline úgy dönt, hogy lányát véglegesen Ausztráliába küldi.

, a híres ausztrál pacifista és nőjogi harcos örömmel és barátsággal fogadja, állást szerez neki, megkezdődik új élete. A szocialista és feminista újságok rendszeres szerzője, könyvet ír. 1917-ben feleségül megy az ír származású Tom Walsh-hoz, Sydney-be költöznek, ahol Adela a hét gyerek (három férje első házasságából) nevelése mellett tovább folytatja aktív politikai szereplését. 

A huszas évek közepétől Adela élete bizarr fordulatot vesz. Hátat fordít baloldali meggyőződésének, az “osztályok együttműködéséről” prédikál. Megalapítja az Australian Women's Guild of Empire-t (ausztrál nők birodalmi egyesülete), amely a család, a kereszténység, a brit birodalom támogatója, a fogamzásgátlás és az abortusz ellenzője. Férjével együtt lelkes követői lesznek Hitler és Mussolini eszméinek, a japán militarizmusnak, hevesen támadják a zsidókat. 1941-ben megalapítják az Australia First konzervatív, nacionalista, ősfasiszta mozgalmat. 

A háború után Adela visszavonul az aktív politizálástól, 1961-ben hal meg.


 

Első megjelenés: Csapó Ida és Török Mónika szerk. Feminista Almanach, (Budapest: MINők Egyesülete-NőTárs Alapítvány, 2005)

 

 

 

"Szavak helyett tettek" - aki meghalt a nők szavazati jogáért: Miss Emily Davison (1872–1913)

június 03, 2012 - 14:21

Emily Wilding Davison angol szüfrazsett Londonban született sokgyermekes családban. Felsőfokú tanulmányaira nevelőnői munkával szerzett pénzt. Irodalmat, biológiát és kémiát hallgatott, kiváló eredményekkel végzett.

Annie Kenney angol szüfrazsett (1879–1953) 

szeptember 12, 2017 - 21:17

Az angol radikális nőmozgalom egyik vezéralakja sokgyerekes, szegény munkáscsaládba született. Tízéves korától szövőgyári munkásként dolgozott, mellette esti iskolába járt. 1905-ben egyik testvérével Oldhamban elment meghallgatni előadását, és ez eldöntötte további sorsát. A Women’s Social and Political Union (WSPU) aktiv tagja lett, felfedezték szónoki tehetségét, szervezőkészségét.