"Szavak helyett tettek" - aki meghalt a nők szavazati jogáért: Miss Emily Davison (1872–1913)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

"Szavak helyett tettek" - aki meghalt a nők szavazati jogáért: Miss Emily Davison (1872–1913)

június 03, 2012 - 14:21
A leghíresebb angol szüfrazsett, nevét szerte a világon ismerik. Amikor a sajtó - királyi utasításra - nem volt hajlandó a nők szavazati jogával foglalkozni, az epsomi derbin király lova elé vetette magát. Soha többé nem tért magához, így pontos szándékai nem derültek ki.

Emily Wilding Davison angol szüfrazsett Londonban született sokgyermekes családban. Felsőfokú tanulmányaira nevelőnői munkával szerzett pénzt. Irodalmat, biológiát és kémiát hallgatott, kiváló eredményekkel végzett.

1906-ban lépett be az vezette, a szavazati jogért küzdő nőket tömörítő Women's Social and Political Union (WSPU) soraiba; két évvel később felhagyott tanári munkájával, hogy teljes egészében az Ügynek szentelhesse magát.

Aktívan küzdött, a figyelemfelkeltő, akár botrányt kavaró tettek erejében hitt, és ehhez a börtönbüntetést sem félt kockáztatni. 1909-ben négy alkalommal zárták el forgalomakadályozásért, rendezvények megzavarásáért, kődobálásért. 1910-ben betörte a Parlament Alsóházának ablakát, 1912-ben gyújtogatásért kellett felelnie.

Ezek a tettek a brit nőjogi mozgalomban nem minősültek szokatlannak; a korábbi, békés próbálkozásokkal ugyanis egyszerűen lerázták a másodrangú állampolgári státuszt elutasító, egyenlő jogokat követelő aktivistákat. (Miss Davison végső tettét is ennek fényében érdemes szemlélni.)

 A börtönben éhségsztrájkolt, ellenállt a kényszertáplálásnak (a börtönben, attól való félelemben, hogy, a mozgalmat erősítendő, mártírrá válnak, nem hagyták a szüfrazsetteket éhenhalni, de szándékosan fájdalmas módszerrel - orrukon levezetett szonda segítségével - táplálták őket), egy alkalommal, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a szüfrazsettekkel különös kegyetlenséggel bánó intézményt, kivetette magát az ablakon.

Ezek után úgy gondolta, még radikálisabb tett, egyesek szerint a "végső áldozat" vezethet csak eredményre. 

1913. jún. 4-én a király lova elé vetette magát, és a paripa agyontaposta. Nem tért többé magához, és június 8-án elhunyt, így nem derült ki, hogy öngyilkosság, vagy a derbi megzavarásának szándékával lépett-e a pályára. 14-én nagy felvonulás keretében temették el, hősként ünnepelték, sírkövén a WSPU jelszava szerepel: "Szavak helyett tettek."

Kertész Magda A szüfrazsettek c. könyvében a következőket írja róla:

"Miss Davison már korábban is sokat szenvedett az Ügyért. Egy alkalommal, amikor kirakatüveg betöréséért ítélték el, a börtönben azonnal éhségsztrájkba kezdett. Naponta kétszer mesterségesen táplálták. Maradék erejével elbarikádozta az ajtót az orvos és a börtönőrnők előtt. Nem tudtak bejutni, ezért a cella ablakán keresztül öntözőcsővel jéghideg vízsugarat zúdítottak rá. Végre sikerült a torlaszokat eltávolítani, és Miss Davisont újra mesterségesen táplálták. Ez alkalommal olyan rosszul lett, hogy átmeneti időre kénytelenek voltak szabadon bocsátani.

Mary Richardson (megj.: egy másik szüfrazsett, a Rockeby Vénusz megrongálója) az 1913-as lóversenyen meglepetten fedezte fel a nézők közt Emily Davisont, aki nem szokott részt venni ilyen divatos eseményeken.

Miss Davison mindössze családjának tett előző este homályos célzást arra, hogy az epsomi lóversenyen súlyos baleset történik majd.

Miss Richardson visszaemlékezéseiben leírja: Miss Davison elég messze állt tőle a derbin, de látta, hogy egy kártyát vagy valamilyen papírlapot emel a szeme elé, amikor a verseny kezdődött, s amikor a száguldó lovak patáinak dobogása már közelről hallatszott, Emily elmosolyodott. Hirtelen a korlát felé szaladt, átbújt rajta, és ott termett a versenypálya közepén. Mindez szinte pillanatok alatt zajlott le. Emily máris az egyik száguldó ló patái alá került. A ló megingott, és levetette hátáról a zsokéját. (Megj.: akit különösen megviseltek a történtek, sokáig kísértette a nő arca, Davison és később Pankhurst temetésére is koszorút küldött.)

Emily mozdulatlanul, csendesen feküdt...

A szerencsétlenség mélyen megrázta Mrs. Pankhurstöt is. Részt szeretett volna venni a gyászszertartáson. De abban a pillanatban, amikor kilépett a háza kapuján, a rendőrök letartóztatták. Ideiglenes szabadságon volt otthon, még nem járt le a határidő, mégis bevitték. Körülötte álló híveinek kijelentette:

- A kormány úgy határozott, hogy nem csatlakozhatok a menethez, nem mondhatok utolsó istenhozzádot szeretett barátnőmnek. Visszatérek a börtönbe, ahol újra éhségsztrájkba kezdek, és mindent elkövetek, hogy fenntartsam a lázadás szellemét a nők politikai és erkölcsi szolgasága ellen. 

Noha Emmeline Pankhurtsnek semmi része nem volt Miss Davison tragédiájában, utólag egyetlen szóval sem ítélte el a cselekedetét, és a szüfrazsetteket sem óvta hasonló tettek elkövetésétől." (Kertész, 128-9.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Emmeline Pankhurst és lányai a nők szavazati jogáért

október 11, 2010 - 12:02
Emmeline, Christabel és Sylvia Pankhurst

Az anya: Emmeline (Goulden) Pankhurst

1858. július 14-én Manchesterben születik Emmeline Goulden, Robert Goulden és Sophia Crane leánya. Apja sikeres üzletember, radikális politikai nézetekkel, a rabszolgaság elleni mozgalom támogatója. Anyja szenvedélyes feminista, aki kamasz lányát magával viszi a nőmozgalmi rendezvényekre. Emmeline Manchesterben kezdi iskoláit, majd szülei 15 éves korában a párizsi École Normale de Neuilly internátusba küldik, ahol a megszokott női tárgyak mellett természettudományt és közgazdaságtant is tanítottak.

Emmeline Pethick-Lawrence angol szüfrazsett (1867–1954)

április 04, 2018 - 14:35

Emmeline Pethick, sokgyerekes metodista kereskedőcsalád lánya, Bristolban született. Fiatal korától foglalkoztatták a társadalmi igazságtalanságok, a nők kiszolgáltatottsága. 1891-től egy londoni misszó lányklubjában dolgozott. 1895-ben Mary Neal-el együtt létrehozta az Espérance Club-ot, ahol a munkáslányok tanulhattak és szórakozhattak is. Maison Espérance néven varró-szövetkezetet alapított, ahol a 8 órás munkaidő mellett szabadság is járt a munkásnőknek. 1901-ben házasságot kötött Frederick Lawrence politikussal, a házaspár mindkét tagja a Pethick-Lawrence nevet vette fel.

Priscilla Bright McLaren angol békeharcos, abolicionista, szüfrazsett (1815–1906)  

augusztus 31, 2019 - 21:51

Rochdale-ben született, jómódú kvéker családba, ahol a lányok oktatását is fontosnak tartották. A szülők egyenrangú félnek tekintették egymást, anyjuk rendszeresen vitaklubot szervezett gyerekeinek.

Priscilla nővéreivel együtt iskolát vezetett szegény családok lányainak. Az Edinburgh Ladies' Emancipation Society és a rabszolgafelszabadító mozgalom tagja volt, ez utóbbiban ismerkedett meg majd kötött házasságot Duncan Mclarennel, aki tehetős kereskedő és liberális parlamenti képviselő volt.

Krikett, feminizmus, háború és oktatás: Betty Archdale mozgalmas élete

augusztus 17, 2019 - 22:11

Londonban született 1907-ben, anyja a harcos szüfrazsett Helen Archdale, apja Theodore Archdale katonatiszt, keresztanyja volt. Tanulmányait a Bedales School-ban kezdte, itt tanult meg krikettezni is. Jogi egyetemre járt Montrealban, Londonban és Moszkvában, 1938-ban lett a brit jogászkamara tagja.

Mary Astell filozófus, író (1666–1731)

november 26, 2011 - 12:53

Az első angol feminista írónak mondott Mary Astell jómódú, szénkereskedelemmel foglalkozó Newcastle-i családba születik. A jóeszű gyereket pap nagybátyja latinra, franciára, matematikára, logikára és filozófiára tanítja. 18 éves korában, apja és anyja halála után London Chelsea negyedébe költözik. Hamarosan ismeretséget köt fontos politikai és irodalmi személyiségekkel, megjelennek vallásos tárgyú versei, élénk levelezést folytat a korabeli művészekkel és filozófusokkal.

Ray Strachey angol politikus, művész, író, feminista (1887–1940)

június 04, 2019 - 21:31

Rachel Costelloe Londonban született, a Kensington High School elvégzése után Cambridge-ben a Newnham College matematikus hallgatója volt.

Egyetemi évei alatt aktivan részt vett a Cambridge University Women's Suffrage Society tevékenységében. Végzés után a West of England Women's Suffrage Society titkára lett. 1911-ben házasságot kötött Oliver Stracheyvel, az évek során két gyerekük született. 1913-ban megválasztották a London Society for Women's Suffrage elnökévé.

Elindult az 1918-as képviselőválasztáson, de nem sikerült bejutnia a parlamentbe.

Rebecca West író, újságíró, kritikus, feminista (1892–1983)

december 23, 2017 - 19:11
Rebecca West

Eredeti neve Cicily Isabel Fairfield Andrews, ezt cserélte fel egy Ibsen darab (Rosmersholm) feminista hősnőjének nevére. Keményen bírálta kora társadalmát a nők alárendelt helyzete miatt. Újságírói karrierje az 1910-es évek elején kezdődött, a Dora Marsden és Mary Gawthorpe által alapított feminista hetilap, a Freewoman munkatársa volt. A lap sajátossága az volt, hogy a korban szokatlan módon a szexualitás kérdéseit is tárgyalta.   

Mary Colton ausztrál filantróp, feminista (1822–1898)

november 29, 2017 - 18:30

Az ausztrál feminista mozgalom egyik fontos alakja Londonban születt, 1839-ben emigráltak apjával és testvéreivel, Adelaideben telepedtek le. 1844-ben házasságot kötött John Colton üzletemberrel. Az első vasárnapi iskolai tanárok közé tartozott és a Wesleyan Ladies' Working Society tagjaként szegénysorsú nők segítésével foglalkozott. A Boarding-out Society elnökségi tagja volt, ahol árvagyerekek neveléséről, elhelyezéséről gondoskodtak. Felismerte, hogy a nők helyzetének javításához politikai jogokra is szükség van, az elsőkközt követelte a nők választójogát.

Fanny Wright amerikai író, reformer, abolicionista, feminista (1795–1852)

augusztus 31, 2019 - 21:26

Frances Wright Skóciában született, gazdag, szabadszellemű családba. Rokonai nevelték fel, szülei, akik után komoly vagyont örökölt, korán meghaltak. Művelt, a társadalmi kérdések iránt érdeklődő ember volt, írásaiban sokat foglalkozott a nők tanuláshoz, egyenlő bánásmódhoz való jogával, függetlenségük biztosításával.

Maybanke Anderson ausztrál tanár, szüfrazsett (1845–1927)

március 31, 2018 - 18:20

Az angliai Kingston-on-Thames-ben született, szüleivel 1855-ben emigráltak Ausztráliába. Sydneyben telepedtek le, édesanyja bíztatására ott végezte el a tanárképzőt. 1867-ben házasságot kötött Edmund Kay Wolstenholme kereskedővel, hét gyerekük született. A férfi alkoholista lett, 1884-ben elhagyta családját. Hogy el tudja tartani a magát és gyerekeit, Maybanke iskolát alapított lányok számára, ahol felkészítette tanulóit az egyetemi felvételire. A modern módszereket alkalmazó iskola hamarosan népszerű lett. Oktatói munkája mellett komoly szerepet vállalt a nőjogi mozgalomban.