„Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké” - Teleki Blanka (1806–62), a magyar nőnevelés úttörője

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

„Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké” - Teleki Blanka (1806–62), a magyar nőnevelés úttörője

január 02, 2019 - 00:00
A magyar nőnevelés egyik apostola, a nők művelődési egyenjogúságának híve.

Teleki Blanka

A sors fintora: Teleki Blanka édesapja, gróf Teleki Imre jelmondata a hosszúfalvai kastély homlokzatára vésve az alábbi volt: „Qui bene latuit bene vixit − Aki jól rejtőzködött, jól élt” (Ovidius). Ugyanakkor a grófnő és unokahúga, teljes életpályája ennek a mondatnak a cáfolatává lett.

Teleki Blanka, 1806-ban született az erdélyi Kővárhosszúfalván, Brunszvik Karolina és Teleki Imre leányaként, unokahúgaként. Teljes későbbi életpályájára nagynénje volt döntő hatással, aki gyakran magával vitte külföldi utazásaira. Blankának két ifjabb testvére volt, húga, Emma (de Gerando Antonina édesanyja) és öccse, Miksa.

Teleki Blanka ifjú éveiben Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult.

Később Brunszvik Teréz hatására ő is a nőnevelést választotta hivatásául; 1846-ban magyar nyelven oktató, hazafias szellemű leánynevelő intézetet nyitott Pesten fiatal, főúri családból származó hölgyek számára. Munkatársai közé tartozott Vasvári Pál és Leövey Klára (eleinte kollégái közé tartozott volna is, aki azonban végül Miskolcra ment, ahol polgári származású fiatal lányok oktatását vállalta el). 1848 áprilisában a márciusi 12 pont mintájára tanítványaival kihirdették a „Teleki Blanka növendékeinek kiáltványát a nők egyenjogúsága ügyében”.

Ugyanebben az évben kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, majd Nagyváradra, végül Szegedre menekültek.

A szabadságharc bukása után részt vett a forradalmárok rejtegetésében, illetve maga is támogatta több forradalmi nyomtatvány megjelenését. 1851-ben letartóztatták, majd 1853-ban a haditörvényszék tíz év várfogságra ítélte. Teleki Blanka több várbörtönben, többek közt Kufsteinben raboskodott. Hat év után, 1857-ben amnesztiával szabadult; egy rövid időszakra ugyan hazatért, véglegesen azonban soha. Münchenben, Drezdában, Brüsszelben, végül húgánál, Párizsban élt. Itt hunyt el 1862-ben. Hamvai a montparnasse-i temetőben nyugszanak. 2008-ban egy elképzelés szerint tervezték ugyan hamvai hazahozatalát és a martonvásári Brunszvik-kriptában való újratemetését, de ez az elképzelés egyelőre még nem valósult meg.

A grófnő emlékezetét őrzi Kertész Erzsébet életrajzi regénye (Teleki Blanka címmel), valamint a Teleki Blanka-díj, amelyet 2008-ban „az esélyt teremtő pedagógusok” részére alapítottak.

Kertész Erzsébet életrajzi regénye Teleki Blanka címmel

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



"Aki csak annyit tesz, amennyi a kötelessége, az szolga" - Kasztner Janka pedagógus (1850–1923)

január 09, 2019 - 00:00

1850-ben Ladoméren született gazdatiszt lányaként. Győrött, Zalud Antonia magánnevelőintézetében tanult, ahol, miután apja kereset nélkül maradt, segédtanítói állást vállalt. 1871-ben felvételt nyert  tanítónőképzőjébe. 1872-ben a Zichy Antal által kitűzött néhány aranyból álló pályadíjat: "Melyek a nőnevelésnek hazánkban mutatkozó főbb hiányai?" c. pályakérdésre, 16 pályázó közűl ő nyerte el.

Büttner Lina író, műfordító (1846–1917)  

december 25, 2017 - 23:06

A magyar feminizmus egyik előfutára Sajóvámoson született. Büttner báró hat gyerekének egyformán alapos nevelést adott, a tudományok mellett a gyakorlati életre is nevelte fiait, lányait. Lina – és szintén író testvére, Júlia – fiatalkorától írt a birtokon folyó életről, a természet változásairól. 1874-ben házasságot kötött Náray Iván íróval és a fővárosba költöztek. Bekapcsolódott az irodalmi életbe, a Fővárosi Lapokban megjelent első elbeszélése.

Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda megalapítója (1775–1861)

január 01, 2019 - 00:00
Brunszvik Teréz - Szinay István metszete, 1860 (részlet)

1775. július 27-én született Pozsonyban, nevét Mária Terézia után kapta. Három fiatalabb testvére volt: Ferenc (az ő lánya lesz Brunszvik Júlia), Jozefin és Karolina (az ő lánya lesz Teleki Blanka). Apja, Brunszvik Antal gróf 1790-ben a pozsonyi diétán felszólalt a nőnevelés és az állami lányiskolák szervezése érdekében. Felfigyelt Teréz zenei tehetségére, zongorázni taníttatta, így a kislány már hatévesen zenekari kísérettel közönség előtt eljátszotta Rosetti zongoraversenyét.

Teleki Jozefin (Teleki Sándorné), a magyar nőnevelés úttörője

február 23, 2019 - 00:30

Az erdélyi gernyeszegi Teleki kastélyban született (a Teleki-család református ágában) 1838. október 20-án, apja Teleki Domokos gróf, anyja Tima grófnő. Házi tanára Gyulai Pál volt. Tizennyolc évesen hozzáment Teleki Sándor Pest megyei nagybirtokoshoz, akivel Gyömrőre költözött.

Karacs Teréz pedagógus (1808–1892)

január 03, 2019 - 09:00

Apja Ferenc rézmetsző, anyja Takács Éva, az első magyar nő, aki nyilvános publikációban arról értekezett, hogy azonos képesítés mellett a nők a férfiakkal egyenértékű tudományos, művészeti és politikai teljesítményre lennének képesek. A családban mind a hat gyerek alapos nevelést kapott.  A Karacs-házat látogatták a kor neves írói, művészei, így Teréz inspiráló környezetben nőtt fel. 

Dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő (1847–1922)

szeptember 29, 2012 - 23:09

Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma grófi családba született a sorban ötödikként 1847. szeptember 30-án Nagytétényben. Édesanyja, tüdőbeteg lévén, csak nagyon keveset érintkezett a gyermekeivel - emiatt gondolt a komoly, visszahúzódó kislány először arra, hogy orvos szeretne lenni. Később szülei Pröbstl Mária budapesti lánynevelő intézetébe íratták, ahol kiválóan tanult, érettségit azonban nem szerezhetett. (1896-ig lányoknak Magyarországon erre nem volt lehetőség.)   

Farkas Edith, a Szociális Missziótársulat alapítója, író (1877–1942)

május 07, 2019 - 23:18

1877-ben született nemesi családban. Egyedüli gyerek volt, amit sajnált ugyan, de ez alkalmat adott neki a magányos elmélyülésre. Tanulmányai alatt szembesült a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a nyomorral, ezért belépett a szegényeket segélyező Szent Erzsébet Egyesületbe. Társadalmi osztálya és kora általános felfogása ellenére tovább akart tanulni: a soproni Orsolyáknál szerzett tanítónői oklevelet.

"Nő, ébredj fel, fedezd fel jogaidat" - Olympe de Gouges, a kivégzett feminista

május 23, 2012 - 11:30

Marie Gouze szülőhelye a dél-franciaországi kisváros, Montauban. Szülei a hivatalos papírok szerint egy hentesmester és felesége, de nyílt titok volt, hogy a kislány apja az arisztokrata Jean Jacques Lefranc de Pompignan, aki azonban, bár állítólag találkozott a gyerekkel, soha nem ismerte el.

Izabela Moszczenska-Rzepecka lengyel tanár, újságíró, feminista (1864–1941)

október 16, 2017 - 15:07

Az első lengyel feministák egyike elkötelezett pedagógus volt, a felvilágosult szellemű oktatásért, a nemek egyenlőségéért küzdött. 1905-ben iskolai sztrájk szervezéséért bebörtönözték, szabadulása után állami iskolában nem taníthatott. A Ster és a Nowym Słowie című lapokban publikált, nőjogi és oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott.  Aktív tagja volt a feminista mozgalomnak, alapító tagja a Ligi Kobiet Pogotowia Wojennego  egyesületnek. A háború kitörése után egyike volt a Polskiej Organizacji Narodowej szervezőinek.

Mary Astell filozófus, író (1666–1731)

november 26, 2011 - 12:53

Az első angol feminista írónak mondott Mary Astell jómódú, szénkereskedelemmel foglalkozó Newcastle-i családba születik. A jóeszű gyereket pap nagybátyja latinra, franciára, matematikára, logikára és filozófiára tanítja. 18 éves korában, apja és anyja halála után London Chelsea negyedébe költözik. Hamarosan ismeretséget köt fontos politikai és irodalmi személyiségekkel, megjelennek vallásos tárgyú versei, élénk levelezést folytat a korabeli művészekkel és filozófusokkal.

Yvonne Sylvain haiti orvos, feminista (1907–1989)

június 28, 2019 - 21:56

Az első haiti nő, akit hazájában felvettek az orvosegyetemre és doktori diplomát szerzett, Port-au-Prince-ben született, értelmiségi családba. A Ecole Normale d’institutrices elvégzése után tanárként dolgozott néhány évet. 28 évesen jelentkezett a haiti egyetem orvoskarára, 1940-ben végzett. Ösztöndíjjal az Egyesült Államokban a Columbia egyetemen folytatott posztgraduális tanulmányokat. Hazatérése után szülész-nőgyógyászként dolgozott a Port-au-Prince-i General Hospital-ban. Kutatással és oktatással is foglakozott, megkapta professzori kinevezését a University of Haiti orvoskarára.