Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda megalapítója (1775–1861)
1775. július 27-én született Pozsonyban, nevét Mária Terézia után kapta. Három fiatalabb testvére volt: Ferenc (az ő lánya lesz Brunszvik Júlia), Jozefin és Karolina (az ő lánya lesz Teleki Blanka). Apja, Brunszvik Antal gróf 1790-ben a pozsonyi diétán felszólalt a nőnevelés és az állami lányiskolák szervezése érdekében. Felfigyelt Teréz zenei tehetségére, zongorázni taníttatta, így a kislány már hatévesen zenekari kísérettel közönség előtt eljátszotta Rosetti zongoraversenyét. A tehetséges, szívesen tanuló gyerek komponálással, valamint vers- és novellaírással is próbálkozott - műveltségét azonban később hiányosnak érezte.
Apja korán meghalt, a mélyen gyászoló lány tizenhat éves korában a saját összegyűjtött pénzén vörös márvány emlékművet emeltetett neki. Küldetéstudata ekkortájt alakult ki, megfogadta, hogy sosem megy férjhez, hanem a társadalom jobbításának szenteli életét. (Valóban nem alapított családot, később ezt szerelmi csalódásának tulajdonította - megalkudni nem akart.) 1810-től élete végéig részletes naplókat írt, ezekből kirajzolódik rendkívüli önfegyelemmel bíró, lelkiismeretes egyénisége.
Anyja, Seeberg Anna nemsokára Bécsbe utazott a gyerekeivel, ekkor kötött a család életre szóló barátságot Beethovennel. Egy később kialakult mendemonda szerint Teréz volt a "halhatatlan kedves", de levelezésük alapján inkább barátok lehettek, és az ekkor még csak feltörekvő zeneszerzőt Jozefinhez fűzte kölcsönös, de a társadalmi osztálykülönbség miatt reménytelen vonzalom.
Teréz később Jozefin családjánál Svájcban élt. Itt, Yverdunben megismerkedett a neves pedagógussal, Pestalozzival, aki nagy hatást tett rá: felismerte a köznevelés fontosságát és ezeket az eszméket itthon is meg akarta valósítani. Kisdedóvót, szegényházat, munkásotthont és ipariskolát akart alapítani.
Hamarosan Budára költözött. Állítólag ő állította fel Magyarországon az első karácsonyfát.
Az első óvodát – korabeli nevén: kisdedóvót – ő nyitotta meg az egész Habsburg Monarchiában, 1828. június 1-jén, Angyalkert név alatt, édesanyja budai házában, a mai Mikó utca és Attila út sarkán. 1836-ban egyesületet alapított az óvodák elterjesztésére. További 11 óvodát indított útjára, haláláig 80-ra nőtt ezen intézmények száma. Magyarországon kívül is munkálkodott, Bécsben, Regensburgban, Münchenben stb. is az ő kezdeményezésére alapítottak ilyen intézményeket. A tervezett ipariskolát is felállította. MIndezt jelentős ellenállás közepette tette: az osztrákok azzal gyanúsították meg, hogy "kis carbonarikat" (monarchiaellenes lázadókat) neveltet.
Ezért egy időre ismét külföldre ment, megfigyelte az ottani intézeteket és arra jutott, hogy a nevelés legfontosabb eleme a jó tanító. Követlkező célja a nővevelés megalapozása, és tanítóképző intézet felállítása volt, de az arisztokráciában nem sok megértésre talált. A tanítóképzőt végül nem sikerült létrehoznia, azonban unokahúgával, Teleki Blankával (Brunszvik Karolina és Teleki Imre gróf leányával) létrehozták az első magyar nőnevelő intézetet.
Másik unokahúga, Brunszvik Júlia (társ)kezdeményezésére Pesten, a Kalap u. 1. sz. alatt 1852-ben Majer István vezetésével megnyílt az ország első (és a monarchia második) bölcsődéje. Júlia a Budai Jótékony Nőegylet elnöke is volt.
Brunszvik Teréz 1861-ben halt meg. Élete vége felé így írt:
Amit gondoltam, tettem, és megvalósítottam, az nem volt érdem, hanem belső ösztön, aminek nem tudtam és nem akartam ellenállni.
1865-ben az Országos Széchényi Könyvtár (Bohusné Szőgyény Antónia által létrehozott) dísztermében emlékülést tartottak tiszteletére. Az egyik felszólaló Brunszvikot Széchenyi Istvánnal állította párhuzamba, aki „az anyagi fejlődést, az indusztrializmust indította meg és közvetlenül rakta le alapjait annak a Magyarországnak, amely csak ’lesz’ – Brunswick Teréz az indusztrializmus nyomában járó (…) veszedelmeket igyekezett közneveléssel tompítani”.
Művei:
- Felszólítás egy intézet felállítása iránt, melyet a kis gyermekeket gyámnevelő intézetek számára tanítók készítenének hazánk minden részeiben. Hely és év n. 4r.
- Rajza azon véghetetlen haszonnak, melyeket a kis gyermekek oskolái nyújtanak. Hely és év n. 4r.
- Rendszabási a nemzeti egyesületnek, a kisdedek koránti nevelésére nézve gyám- és képzőintézetek által. Pest, 1830.
1938-ban kiadták naplófeljegyzéseit Brunszvik Teréz grófnő naplói és feljegyzései címmel (szerkesztette és a bevezetőt írta Czeke Marianne - az első magyar könyvtárosnő).
Felhasznált irodalom: