Megteremtik a maguk genderfogalmát - a társadalmi nemek szak vitája a sajtóban FRISSÍTVE AUG. 30.

Olvasási idő
20perc
Eddig olvastam

Megteremtik a maguk genderfogalmát - a társadalmi nemek szak vitája a sajtóban FRISSÍTVE AUG. 30.

augusztus 19, 2018 - 16:21
"A hét elején alig 24 órát kaptak az egyetemek arra, hogy véleményezzék az Emmi és az igazságügyi tárca rendeletmódosító előterjesztését, amelynek egy pontja kimondja: a jövőben nem indulhat képzés társadalmi nemek tanulmánya szakon, vagy ahogy a politikai vitákban elhíresült: genderszakon" - értesült augusztus 9-én a hvg.hu. Azóta az ügyben széleskörű vita bontakozott ki a sajtóban - az alábbi publicisztikákat ajánljuk.

 

/Folyamatosan frissítjük, felül a legújabb/. A teljes cikk eléréséhez kattints a címre!/ 

 

 

„Tudjuk jól, hogy a középkor óta az egyetemeknek autonómiájuk van, és legfeljebb egyes szélsőséges diktatúrák lépték át ezt az elvet.

Diktatúrák, mint például a sztálini. Amelyben ellenséges és üldözendő tudománynak kiáltották ki a genetikát. A még egyetemet sem végzett, sarlatán Trofim Liszenko lett a hatalmi főúr, így tudományos felfogása miatt, koncepciós perben elítélték, a halálba küldték például a nemzetközi hírű, nagy tudós genetikust, Nyikolaj Vavilovot. A másik példa még közelebb áll hozzám: a kibernetika burzsoá áltudomány – hirdették még a hatvanas évek elején a Szovjetunióban. Vagyis azért büntetés is járhatott, ha valaki vagy valakik azt vizsgálták, milyen törvényszerűségek szerint működnek akár élő, akár gépi rendszerek, milyen szabályok szerint változnak, maradnak fenn, hogyan megy végbe bennük a szabályozás, az információfeldolgozás. 

Meg is lett a gyümölcse ezeknek a tilalmaknak. Keserű, mérges gyümölcsök. A Szovjetunió végletesen lemaradt a kor hatalmas és rendkívül gyorsan fejlődő tudományában, de főleg technikájában, a létrehozásában és alkalmazásában egyaránt - vagyis a számítógépesítésben, az informatikában. A genetikára kirótt halálos tilalmak pedig a mezőgazdaság és állattenyésztés pusztító kihatású lemaradásához vezettek."


„- A genderkutatás az én olvasatomban - ami szociológiai olvasat, és eltérhet más kutatók meghatározásától -, azt jelenti, hogy a társadalomban a nemek között meglévő vélt vagy valós különbségek hogyan válnak az egyenlőtlenségek forrásává, miként tartják folyamatosan és rendszerszerűen alárendelt pozíciókban a nőket. (...)

A nemzetközi folyóiratranglistát nézve azt látjuk, hogy 126 folyóirat foglalkozik gender studieshoz is tartozó cikkek publikálásával. Ez világosan cáfolja azt az érvet, hogy a társadalmi nemek vizsgálata ne lenne tudomány. 

- Be tudja azonosítani azt a pontot, amikortól a közvéleményben szitokszó lett a gender? 

- Nem annyira új ez a dolog Magyarországon. 2009-2010 körül, a Bajnai-kormány a választások előtti utolsó pillanatban elfogadta a nemek egyenlőségére vonatkozó stratégiát. Az aztán sosem valósult meg, de még így is bírálták. Volt benne egy olyan passzus, hogy nemi sztereotípiáktól mentesen kell a gyerekeket nevelni az óvodákban. Akkor sokan szándékosan úgy értették ezt, hogy nemi szerepektől mentesen kell nevelni a gyerekeket. Jöttek a vélemények, hogy majd biztos a kisfiúkat biztosan szoknyában kell járatni. Már akkor is szándékos félremagyarázások és átkeretezések történetek, amelyek megakadályozták, hogy a társadalom megértse és elfogadja a nemek egyenlőségének fontosságát. 

- De miért?

- Mert egyszerűbb nevetségessé tenni egy dolgot, mint arról valódi társadalmi párbeszédet folytatni.

Az utóbbi nyolc évben nem volt rá példa, hogy genderkérdésben kormányzati részről bárki összehívott volna egy szakmailag legitim kerekasztalt. Régebben létezett a Nők és Férfiak Társadalmi Esélyegyenlősége Tanács, amelyikben jelen voltak a tudomány, a civil szféra és a kormányzat szereplői. Ma semmi ilyesmi nincs, nincsen párbeszéd a kérdésben.

(...)  a férfiak és a nők közötti különbségek pusztán a fiziológiai felépítéshez és a biológiai, reproduktív jelenségekhez köthetők, nem pedig a kognitív vagy szociális képességekhez.

A társadalmi környezet és elvárások erősen meghatározzák, sőt előírják a nők és férfiak társadalmi pozícióit és a helyesnek tartott viselkedését. Aki követi az elvárásokat, az jutalmat és társadalmi elismerést érdemel, míg, aki attól eltér, az büntetésben részesül.

A biológiára való hivatkozás ilyen módon inkább ürügynek, semmint valódi magyarázatnak tekinthető. Ahogy ezeket az eleve biológiainak gondolt eltéréseket szándékosan fölerősíti a társadalom, megerősíti ezeket a sztereotip nemi elvárásokat, egymással szembeállítva rendezi el, úgy nem is kezeli egyenrangúan a társadalom tagjait.

Van például az a sztereotípia, hogy a nők egyszerre sok mindenre tudnak figyelni: a gyerekre, a főzésre, meg még vasalnak is. Ezek a tévhitek mind azt mutatják és sugallják rendszerszerűen, hogy ezeket a dolgokat , hiszen a nők úgyis jobbak ebben. A másik ilyen népszerű elvárás, hogy a nők jobban bírják a monotóniát, így inkább nekik valók azok az amúgy is nagyon rosszul fizetett és , mint például varrónőnek lenni a gyártósoron vagy pénztárosnak az élelmiszeráruházban. (...)

Egy magát komolyan vevő és felelősnek érző társadalom az összes tagjának helyzetére figyel, nem tesz úgy, mintha nem lennének LMBTQI emberek, akiknek a többszörös hátránnyal kell megküzdeniük. Sokkal nehezebb munkát, elismerést és egyáltalán elfogadást kapniuk.

Ugyanakkor néhány politikus úgy tesz, mintha a nemek helyzetéről szóló kérdés csak ennek a speciális csoportnak a kérdése lenne, és igyekszik összecsúsztatni ezt a két ügyet. Olyan keretbe helyezik a nemekről szóló kérdést, hogy a magyar lakosság többsége még csak véletlenül se érezze azt, hogy ehhez a kérdéshez neki is köze van. 

Úgy vélem, ez egy tudatos félrevezetés és egyfajta félelem is.

Az is látható, hogy a genderellenesség akár az EU-ellenes retorikába is beleillik, hiszen az EU irányelveiben és esélyegyenlőségi politikáiban is rendre előkerül a nők hátrányának felszámolása és a nemek közötti egyenlőség előmozdításának elvárása.


 

"közöltek egy valószínűleg skandináv feliratot, amely arról tájékoztatott, hogy az adott helyen - lám, milyen modernek - felszámolják a férfi/női illemhelyek elkülönítését. A képaláírás szerint a gender oktatásnak itt gyakorlati haszna van. De az elkülönítés feloldása - akár jó, akár rossz - biztos, hogy nem ebből a kedves bölcsészstúdiumból következik, ráadásul nem is modern. Jó tíz évvel ezelőtt magam is láttam ilyen felírásokat svéd egyetemi konferenciaközpontokban. Azóta nem vettem észre, hogy terjedtek volna, pláne nem olyan globalizálódó társadalmakban, mint a svéd, mert a szaporodó keleti, vagyis ázsiai bevándorlók számára a nemek nyilvános higiéniai elkülönítésének leépítése egyszerűen elképzelhetetlen."

"Nem mondom, hogy a gender szakoknál hatékonyabb felvilágosítás nem létezik, de ezek mégiscsak azt magyaráznák, hogy a női-férfi tapasztalatokról, szerepekről elvben bárki beszélhet. Nem falakat emelnek, hanem szeretnék azokat lebontani. Már csak ezért is ostobaság a gender képzés ideologizált eltávolítása a hazai egyetemekről. Ráadásul a projektet védők és támadók mintha egyformán nem értenék, hogyan működik ma az egyetemi tudomány."

"a világnézeti különbségekre értelmetlen itt hivatkozni. A gender oktatási ipar egyformán működik kozmopolitább és inkább nemzeti egyetemeken. Mindegyik tanítja a maga gender vízióit. Megszüntetni ilyen programokat ma nem szokás. Én is úgy gondolom, hogy ilyen diplomákért nem verekednek Közép-Európában (de másutt sem nagyon) sem a hallgatók, sem a munkaadók. Számos helyen a gender szakokra könnyebb a hallgatónak bekerülni. S mert ez a fajta választás inkább a perifériákról érkező nőkre jellemző, szó sincs arról, hogy ők alternatívabbak vagy “vad liberálisok” lennének." (...) A gender oktatói válogatásokon pedig épp a hétköznapiság volt a meghatározó. A jelentkezők pont olyanok voltak, mint az összes társadalomtudományi jelentkező máshol, nyomokban sem volt bennük feminista radikalizmus, és nem is gondolták, hogy a felvételnél az ilyesmi mutogatása előny lehetne."

"Leginkább azt sajnálom, hogy ez a játszma ennyire félreértésekre alapozva, még a látható érdekekhez sem kapcsolódva, ennyire nem profi formákban zajlik. Két lépés vissza, egyetlen egy sem előre."


A társadalmi nemek tudománya nem ideológia, mivel a tudományos kutatás módszertani elvárásainak az akkreditációs bizottság megítélése szerint is eleget tesz. A  gender studies-t 

tudománynak kell tekinteni akkor is, ha a vizsgált jelenség nem tetszik."  

A gender studies „minden tudományterülethez adhat egy sajátos nézőpontot, száz évvel ezelőtt például nem sok teológusnak jutott eszébe Jézus nőkhöz való viszonyát vizsgálni"

A genderszak betiltása a társadalmi szerepváltozások folyamatát nem állítja meg (ez például látszik a mostani mesék női karakterein is), legfeljebb csak azt akadályozza meg, hogy „magyar szempontból releváns érveket tegyünk mellé."    


"A társadalmi nemek kutatásának megbélyegzése ezekben az alapvetően ideológiai vitákban a kormányzati politika szolgálóleánya: a megszólalók, függetlenül szándékaiktól, megteremtik a maguk “gender” fogalmát, hogy legyen mivel leszámolniuk a saját értékeikre hivatkozva. (...)

Régiónk illiberális fordulata pontosan a rendszerváltást követő jogi “modernitásnak” a rejtett politikai anti-szekularitásából ered, amely a vallási intézményrendszert és szokásokat újrastrukturálja s ez adja illiberális rezsimének kulturpolitikai alapvetéseit. Ez a nacionalizmust újfajta kulturális-keresztény köntösbe bújtatja, aminek a szerepe egyszerre elítélni a dekadensnek nevezett, “szekulárisnak” (a kormány érdekei szerint egy nem eléggé keresztény) kikiáltott nyugati liberális demokráciákat, a gyarmatosító zsákutcás európai integrációt, és meghúzni Európa keleti “kereszténynek” és „fehérnek” vágyott határait.

Ez a “varázstalanított vallásosság” és az eddig erőteljes “felzárkózás a centrumországokhoz-diszkurzustól” való éles elhatárolódás, lényege, hogy a nyugati szabadság vágya már nem része a jólét elérését célzott ideálnak.

Az illiberális fordulatban az újracsavarozott nacionalizmusnak szükségszerű eleme a moralizáló vallási-kulturális abszolútumként felfogott „keresztény” értékrend, mint civilizációs mátrix felállítása, amely eleve nyugatellenes, eleve iszlámellenes, kulturalizálja a vallást és ezzel az állampolgárságot, biologizálja az ideálisnak tartott nemi szerepeket a társadalomban, és szándékosan elutasítja az egyetemesnek tartott isteni (Ég) és természeti (Föld) törvényeken kívül eső társadalmi, kulturális elgondolást a testről, a lehetséges társadalmi szerepekről, államelméletről és politikai közösségekről.

Ebben a nacionalista valláserkölcsi értelmezési keretben a „végső harc” eljövetele az állandó igazodási pont, ahol  mindenki (Ferenc pápát is ideértve) aki nem lokális, “Isten adta egyetemességben” és keretben gondolkodik a menekültekről, vagy felveti és elemzi társadalmi-hatalmi-nyelvi konstrukciók meglétét, az hamis és az az ideálisnak követelt rendet forgatja fel, s mint ilyen, legitim ellenség.

Ebben az általános ideológiai harcban jön kapóra a kormányzatnak látszólag “csak” a társadalmi nemek tudománya elleni harc,  és az oktatás szankcionálása."


"Emlékszünk: a kommunista Magyarországon a sztálini minta alapján nem lehetett oktatni pszichológiát. A kommunista vezetők attól félhettek, hogy aki az emberek viselkedését és lelkiéletét tanulmányozza, az megérti, milyen vágyaik vannak a magyaroknak, és ezt a tudást az ellenállóknak játszhatja át. Jobbnak látták, ha a pszichológiát beszántják.

A magyar egyetemeken a háború után nem nyílhattak meg a burzsoá áltudománynak nyilvánított pszichológia oktatás kapui. Hogy végül 1963-ban miért kezdődhetett el újra a korábban európai szintű pszichológiatudomány oktatása, azt csak találgathatjuk. Nyilván kiderült, hogy egyre több a lelkibeteg, a függőségben szenvedő, a depressziós és az öngyilkos. Végül is elengedhetetlennek tűnt, hogy a nép lelki egészségével szakemberek foglalkozzanak. (...)

A nemekkel kapcsolatos tudomány olyan felismerésekkel gazdagított bennünket már eddig is, amely egyértelműen hozzájárul például az egészségesebb és boldogabb családi élet kialakításához.

A nemek közötti kapcsolatok életszerűbb átalakulása jelentősen csökkenthetné az előítéletekből fakadó nyomást és bizonyára pozitívan hatna egy olyan országban, ahol alacsony a gyermekvállalás, túl sok a válás, rengetegen szenvednek szenvedélybetegségektől és rendre vezetünk az öngyilkossági mutatók alapján. A nemek közötti tudomány fejlődése segítene az egész országnak.


"Társadalmi nem (gender) fogalma alatt nem a biológiai nem elvetését és a nemi identitás önkényes megválasztását értjük, hanem a nemek társadalmi helyzetét, a társadalmi nemiszerep-elvárásokat és nemi sztereotípiákat.

A társadalmi nemek tanulmánya, a gender studies elsősorban ezekkel foglalkozik, nem pedig vélt vagy valós LMBTQ jogi törekvésekkel.

Követve az évtizedekre visszanyúló külföldi, és az utóbbi két-három évben hazánkban is elharapózott genderpánik (vagy ha úgy tetszik, „gendervita”) alakulását, világossá válik, hogy minden félreértés gyökere e két fogalom: gender és gender identity, azaz társadalmi nem és nemi identitás összemosása.

A nemi identitásról szintén elmondható, hogy mindenkinek van (Kövér László például nagyon félti a sajátját), hiszen mindenki azonosul a nemével és azt magáénak érzi. A nemi identitásra hatással vannak (az által, hogy a nőies illetve férfias viselkedésre vonatkozó hiedelmeket és elvárásokat a magunkénak érezzük, vagy éppen énidegennek tartjuk és elutasítjuk), viszont azokkal nem azonos. A társadalmi nemiszerep-elvárások (még ha életünk során kisebb-nagyobb mértékben internalizáljuk is őket) külső behatások, a nemi identitás viszont: az, hogy nőnek, illetve férfinak érzem, tartom, tudom magam, belsőként megélt, ezért is téves a két fogalmat összemosni.

A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok: jelen esetben nők és egymás ellen fordítása régi hatalmi taktika. Ezért alkalmazzák a ellen ágáló fundamentalisták a „trójai faló”, illetve a „dominóelv” alapú érvelést, amely szerint a nők és a férfiak egyenlőségét elősegítő intézkedések elkerülhetetlenül szélsőséges, sőt gyakran egyáltalán nem is létező (!) LMBTQ törekvések megvalósulásához vezetnek. (Ezt a fajta spekulatív érvelést előszeretettel használták annak idején a nők szavazati joga ellen is.) Ennek egy emlékezetes példája a közelmúltból: a kormányközeli (és a Facebookon mindössze 250 ember által követett) Emberi Méltóság Központ többek közt azon az alapon tiltakozott az Európa Tanács bántalmazott nőket védő és a külföldi jó gyakorlatokat összegző dokumentuma, azhazai törvénybe iktatása ellen, hogy annak hatására majd a gyerekeknek az iskolában „nemi átalakító műtétekről” kell tanulniuk. Ehhez képest a valóság az, hogy az Isztambuli Egyezmény – az nőjogi egyezményéhez (), ami a magyar jogrend része – a nemek egyenlőségének és az erőszakmentes konfliktuskezelésnek a beemelését írná elő az oktatásban, a homoszexuálisok és a transzneműek jogaival nem foglalkozik. Ráadásul az említett törekvés sehol sincs érvényben: még az LMBTQ érzékenyítő programoknak sem része a nemi átmenet orvosi vetületeiben való elmélyedés.

Még az LMBTQ aktivisták sem állítják, hogy a szexuális irányultság szabadon választott (legfeljebb a felvállalása az), és még a gendervita középpontjába rángatott transzneműség sem jelenti „a nem szabad megválasztását”. Senki sem választja ugyanis, hogy azonos neműekhez vonzódjon, vagy hogy nemi diszfóriával szülessen (azaz leküzdhetetlenül idegennek érezze teste nemi jellegzetességeit), és a nemi „átalakító” beavatkozások indokolatlan, önkényes alkalmazását sem szorgalmazza senki.

(...) Hogy miért alkalmazzák ezt a stratégiát? Valószínűleg azért, mert a feminizmus bizonyos alapvetései ma már jóval elfogadottabbak, mint (a médiában ráadásul gyakran csúsztatva, külföldi szélsőséges eseteket kiragadva tárgyalt) LMBTQ törekvések. Azaz, nő és férfi egyenlőségének gondolatától valószínűleg jóval kevesebben ijednek meg, mint az ördögként falra festett, szikével és hormoninjekcióval kisgyerekeket kergető androgün genderszörnytől.

Érdemes résen lenni és tudatosítani, hogy a „gender” ellen vívott szent háború miről szól valójában: arról (és ebben nagy gyakorlata van a kormánynak), hogy egy sematizált, nagyobb részt fiktív ellenségkép gyártásával a közbeszédet a valódi társadalmi problémákról eltérítse, és az állampolgárokat, jelen esetben a nőket – többek közt helyzetük tudományos vizsgálatának és az erről szóló, tudományos igényű párbeszédnek az ellehetetlenítésével – a helyükön tartsa."


„Csak a biológiai nem az elfogadható”

(...) Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter leszögezte: az egész kormány egyetért az Emmi döntésével, hiszen már önmagában az alapján meg lehetne szüntetni a szakot, ha megnéznék, hányan jelentkeztek. Ezen felül elvi problémáik is vannak a képzéssel: nem tartják elfogadhatónak, hogy nem biológiai, hanem beszéljenek. A kormány ettől még támogaja a , annak minden formája elfogadhatatlan.

Amit Gulyás elfelejtett: a társadalmi nemek tanulmánya szak eleve kis létszámú, nem azért jelentkeztek rá ilyen kevesen, mert nincs rá érdeklődés. Azt pedig mi sem tudjuk, honnan vette a tárcavezető, hogy a képzés nem veszi figyelembe a biológiai nemeket, hiszen az egész tudományág azt vizsgálja, , hogy biológiailag férfinak vagy nőnek születtünk. A nők elleni erőszak visszaszorítását pedig még jobban segítené, ha a kormány végre aláírná az , de erre évek óta mindig találnak valami .

„Gazdaságilag nem racionális”

Gazdaságilag nem racionális és nincs rá igény a magyar munkaerőpiacon – ezzel indokolta az Emberi Erőforrások Minisztériuma, miért szüntetnék meg a képzést a társadalmi nemek tanulmánya mesterszakon. A Zoom.hu kérdésére a tárca sajtóosztálya úgy fogalmazott: joggal lehet feltételezni, hogy a szakot „nem a munkaerőpiac igényeire reagálva hozták létre, és nem azért, hogy gyorsan és közvetlenül hasznosítható tudást kapjanak a hallgatók”.

Amit az Emmi elfelejtett: ennyi erővel még több tucatnyi szakot is meg lehetne szüntetni a magyar egyetemeken, hiszen számos olyan diploma van, amire semmilyen igény nincs a munkaerőpiacon. Azt pedig már többször is kiemeltük, hogy a társadalmi nemek tanulmánya szakot 2016-ban indították, és a Fidesz-kormánynak akkor még semmi baja nem volt vele.

„Ellene van a

A hivatalos közlemények után következzen egy még politikusi, de már némileg radikálisabb vélemény. Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára hivatalos Facebook-oldalán tartotta fontosnak megjegyezni, hogy a gender ugyanúgy egy ideológia, mint a marxizmus-leninizmus, tartalmilag pedig szemben áll mindazzal, amit a kereszténydemokrácia az emberről vall.

Amit Rétvári Bence elfelejtett: ha ez így lenne, akkor az indianai Notre Dame Egyetem vezetőségével sem állapodott volna meg a kormány arról, hogy az intézmény 2019 őszén több szakot indít Budapesten, együttműködésben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel. Arra a 444.hu olvasója hívta fel a figyelmet, hogy a katolikus Notre Dame campusán nagyon komoly tudományos kutatómunka zajlik a társadalmi nemek területén. A világon egyébként több száz felsőoktatási intézményben van genderszak. (...)

„Ez nem egy tudomány”

Hollik István, a Fidesz-KDNP frakciószövetség szóvivője is csak a bevett mantrát tudta ismételni az ismét a kormány szolgálatába állított HírTV-ben. A politikus ugyanakkor azt is kiemelte: nem titkolt cél, hogy Magyarországon valóban egy kereszténydemokrata országot hozzanak létre, amely egyébként a normalitást és a keresztény értékeken alapuló életet és értékeket védi. Ebbe viszont a gender – ami nem tudomány – nem fér bele.

Amit Hollik István elfelejtett: 

Ha a társadalmi nemek tanulmánya nem lenne tudomány, akkor nem oktatnák a világ legkomolyabb egyetemein is. És nem kutatná, mi az oka, hogy a nők felének nincs munkahelye, ahová szülés után visszatérhetne, vagy azt, miért hatott a 2008-as gazdasági válság a kelet-európai nőkre negatívabban, mint a férfiakra, esetleg azt, miért van az, hogy az ápolási díjban részesülők háromnegyede nő, és miért tartja 10-ből 7 ember elsősorban a nők feladatának azt, hogy az idős vagy tartósan beteg családtagokat ápolja.


"Miért van „a nőt” jelentő legrégebbi német szó – das Weib – semlegesnemben? (És miért van mellesleg „a gyermeket” jelentő német szó – das Kind – semlegesnemben, de az általában „az embert”, nem a férfit jelentő szó – der Mensch – hímnemben?) Azért, mert az ősi indoeurópai hagyományban a nőnek (és a gyermeknek) nem tulajdonítottak lelket, és a semlegesnem előde  eredetileg a „nem animált”, azaz mozgató lélekkel nem rendelkező létezőket jelölte. A die Frau nőnemben van, mert eredetileg (akárcsak a magyar „asszony” szó) rangos, nemes nőt jelentett, ez a hierarchikus hovatartozás „animálta” a lélek nélkül sínylődő „némber”-t (azaz „női embert”, vagyis „női férfit”, hasonlóan a woman szóhoz: ez a wife + man kombinációból származik). Mindez nyilvánvalóan mond valamit a régi időkről, amit nem is szükséges itt elmagyarázni, hiszen nyilvánvaló. (Vö. még „menyecske”, „oldalborda”, „fehérnép”, „a gyöngébbik nem”, „a szebbik nem” stb.)

Ez csak apró példa – a nyelvtudomány már régen leírta, a Gender Studies keletkezése előtt mintegy másfél évszázaddal –, de a a volt szükség, hogy az ezerféle tényt a társadalmi nemek (azaz a történeti társadalmak által értelmezett és újraértelmezett nemi különbségfajták) közötti egyenlőtlenség egységesítő szemszögéből nézzük meg. (...)

A dzsendertanulmányokhoz hasonló módon okozott botrányt – gondoljunk a Huszadik Század c. nagyszerű folyóirat viharos történetére – az egyik legújabb tudományág, a szociológia fölbukkanása, amely szintén az egyenlőtlenségeket és különbségeket kutatja, s amely együtt indult a szociális és kulturális antropológiai kutatásokkal (...).

Természetesen – bár elvileg semmi nem zárja ki, hogy konzervatív antifeministák is foglalkozzanak dzsendertanulmányokkal, olykor elő is fordul – inkább feministák vonzódnak a , ahogyan a szociológia és szociálantropológia (francia) alapítói csaknem kivétel nélkül nem marxista szocialisták voltak (az első magyar szociológusok is), amint a klasszikus nemzetgazdaságtan alapítói többnyire liberálisok, és í. t. De ez empirikus összefüggés csupán, nem definíció, s az ilyen összefüggések világszemlélet és tudomány (mármint bölcsészettudomány, társadalomtudomány, nem egzakt tudomány: „science”) között nem állandók, történetileg változnak.

A dzsenderkutatás társadalomtudományi szak, ám a vele kapcsolatos ellenérzések a és a -nal szembeni ellenszenvekből származnak (amint a szociológiával kapcsolatos kezdeti ellenszenv a társadalomkutatás miatt a nagybirtokosok és a kapitalisták által elszenvedett érdeksérelmekből származott, a kulturális antropológia pedig a gyarmati közigazgatás, a gyarmatosító burzsoá elitek és a térítő egyházak érdekeit sértette).

A ma a legjelentősebb „fölforgató” világnézet – az egyik legfontosabb hatalmi jogcímet borítja föl, mert az , a , a „magán” és a „köz” elhatárolása, ennek az elhatárolásnak a módja a hatalmi viszonyok meghatározó eleme mindenkor a történelemben, ma is –, hiszen nem ismeri el a pillanatnyi, a nők rovására érvényesülő hierarchiát (rangsort), amit a konzervatív erők mindenkor „természetes”-nek szoktak föltüntetni. (Amint valaha „természetes”-nek tüntették föl a nemes és a közrendű, a nemes és a jobbágy, a rabszolgatartó és a rabszolga, a bennszülött és a „jöttment” [metoikosz] közötti rangkülönbséget.) Az ilyesmi mindig fölzaklatja a társadalmat: akárhányszor „történelminek” és „társadalminak” (azaz mulandónak) állítanak be érték- és rangkülönbségeket, amelyeket a status quo konzervatív hívei „természetesnek” (azaz örökkévalónak, változhatatlannak) tekintenek, olyankor mindig hangoskodás van, és a hatalmasok részéről nagy kísértés az elnyomásra. Ez nem érthetetlen.


Hogy megérthessük, miről szól ez az ügy, látni kell, hogy alapvetően kétféle módon lehet a társadalmi nemek tanulmányok egyetemi képzésben való elfogadottságához viszonyulni: vagy ideológiai vagy racionális alapon. (Nem magához a társadalmi nemek tanulmányokhoz, hanem ahhoz, hogy ilyesmit önálló szakként egyetemen oktassanak.) Ez a megkülönböztetés önmagában nem értékítélet, hanem valóban hozzáállás kérdése. Ideológiai hozzáállás az, ha valaki azt kérdezi, hogy értékrendünkkel összeférhető-e egy ilyen szak létezése az egyetemeken. Racionális hozzáállás az, hogy igazolható-e egy ilyen egyetemi képzés létezése az egyetemek funkciójáról alkotott  elképzeléseink fényében. Lehetséges ideológiai alapon ellenezni, elviselni és támogatni is a társadalmi nemek tanulmányok szakot, s lehetséges racionális alapon is ellenezni, elviselni és támogatni is.

Az egyik, röviden extrém ideologikus álláspontnak nevezhető megközelítés nagyjából azt jelenti, hogy a kérdést elsősorban, sőt, szinte kizárólag értékalapon ítéljük meg. Ezt az álláspontot képviselik a társadalmi nemek tanulmányok képzés azon üldözői, akik „genderideológiáról” delirálnak a kormánymédiában, de ezt képviseli a KDNP i(...) Megjegyzem, extrém ideologikus álláspontot képviselnek azok is, akik a szakot azért védik, mert a nők, az LMBTQIA közösségek tagjainak szisztematikus társadalmi elnyomása elleni harc fegyvereként tekintenek erre a szakra. (...) 

[A mérsékelt racionalista megközelítés szerint] a munkaerőpiac igényei szédítő sebességgel változnak, a technológia fejlődik, a kormány aligha a legalkalmasabb szereplő annak megjóslására, hogy 10-15 év múlva mi lesz a keresett szakma (ennyi időre pedig szükség van, hogy lássuk, egy szak összességében szűk gazdasági értelemben munkaerőpiaci szempontból megérte-e). Éppen ezért

az egyetemek célja nem az, hogy betanított munkásokat neveljen, hanem, hogy képességeket fejlesszen, általános műveltséget adjon át, segítsen a világban tájékozódni és rugalmasan gondolkodni, hogy ha majd felnőve valaki kilép a munkaerőpiacra, akkor ott el tudjon helyezkedni az igényeinek megfelelő, jól fizetett állásokba.

Innen nézve fontosabb az, hogy a diákok érdeklődését kielégítő szakok is létezzenek (mert ami érdekel, azt könnyebb tanulni), hogy ne gyorsan avuló szakmai fogásokra fókuszáljanak, hanem általánosabb nevelési célokat tűzzenek ki maguk elé.

 

 

NYIM 13.: Nő és hatalom konferencia (Szeged, 2017. szept. 22-23.)

október 06, 2017 - 11:23
Barát Erzsébet és Zámbóné Kocic Larisa

A konferencia megnyitója már különleges alkalmat rejtett magában: dr. Gécseg Zsuzsanna személyében ugyanis először nyithatta meg női dékánhelyettes a konferenciát. Beszédében üdvözölte a szegedi Gender Studies létrehozását, utalva az egyébként ellenséges politikai közegre, amiben a szak létrehozásáról döntöttek. Gécseg Zsuzsanna arra is felhívta a figyelmet, hogy az állami szférában döbbenetesen alacsony a nők létszáma, ugyanígy a parlamentben is, s ezek a számarányok egyre csökkennek, európai szinten kimagasló alacsony számot produkálva.

"Mi vagyunk azok, akiket itt hagyott a történelem"? - NYIM 13. Nő és hatalom konferenciabeszámoló, 2. rész

október 06, 2017 - 19:56
Adamik Mária átveszi a Wonder Woman díjat. Fotó: Ambrus Dori.

/Beszámoló a konferencia első napjáról ./ 

A 13. Nyelv ideológia, média konferencia második napjának eseményei közül az alábbiakban a záró plenáris szekcióról számolunk be. A dőlttel jelzettek a szerző megjegyzései, a helyszínen nem hangzottak el. 

„I Am Rooted, but I Flow” – In Memoriam Reschné Dr. Marinovich Sarolta (1943-2011)

augusztus 31, 2011 - 22:55

Régóta terveztem egy cikket: Gender Studies rovatunkban szerettem volna bemutatni meghatározó tanáromat, nagyrabecsült témavezetőmet, a hazai gender- és gothic kutatás, valamint feminista irodalomkritika kiemelkedő egyéniségét, a Társadalmi Nemek Tudománya  kutatócsoport alapítóját, a minden hallgatója által szeretett, közvetlen oktatót, a „lady” fogalmát annak legnemesebb értelmében: higgadt, méltóságteljes, tiszteletet parancsoló, egyúttal végtelenül kedves személyiségével, valamint kifogástalan, finom, visszafogott eleganciájával egyaránt megtestesítő embert, sokunk példaképét, Reschné D

Társadalmi nem és nyelvhasználat - új tanulmánykötet magyarul

október 12, 2011 - 11:26
A tanulmánykötet borítója

Megjelent Juhász Valéria és Kegyesné Szekeres Erika szerkesztésében a Társadalmi nem és nyelvhasználat című tanulmánykötete, amely az angol és a német szakirodalomból tartalmaz érdekes válogatást. Az alapvetően elméleti jellegű tanulmányok bemutatják a nemek nyelvhasználatával kapcsolatos teóriáit.