A hatékony áldozatvédelem hárítása a halogatástól a démonizálásig: Az Isztambuli Egyezmény sorsa Magyarországon

Olvasási idő
12perc
Eddig olvastam

A hatékony áldozatvédelem hárítása a halogatástól a démonizálásig: Az Isztambuli Egyezmény sorsa Magyarországon

május 24, 2017 - 22:12
Tulajdonképpen már megint ott vagyunk, ahonnan 2012 őszén indultunk: fogjuk be és szüljünk.

2016. november 27. Néma Tanúk felvonulás, Fotó: Csöre András

Mi az, és miért fontos az Isztambuli Egyezmény?

Az az Európa Tanács 2011-ben létrejött egyezménye a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról. Átfogó áldozatvédelmi stratégiát és külföldön már bevált jó gyakorlatokat tartalmaz, amelyek segítségével a családon belüli erőszak miatt bekövetkező halálesetek száma – jelenleg Magyarországon évi 73 nő és 12 gyerek – jelentősen csökkenthető lenne: a spanyolországi áldozatvédelmi gyakorlatot követve az évente megölt nők száma 16, a német gyakorlatot követve 18 lenne. (Lásd magyar nőszervezetek 2012-es ).

Az Egyezmény egyik legfontosabb előírása, hogy az áldozatokkal kapcsolatban levő hatósági személyek (rendőrök, ügyészek, bírók, gyermekvédelmi munkatársak) számára képzéseket kell biztosítani a családon belüli erőszak felismerésével és kezelésével kapcsolatban – ennek segítségével mérsékelni lehetne a segítséget kérő bántalmazott nők által jelenleg gyakran tapasztalt , nemtörődömséget, áldozathibáztatást és a gyerekük elvételével való fenyegetőzést. Az Egyezmény az áldozat biztonságát állítja középpontba, és arra is kitér, hogy az eljárás megindulása illetve az áldozatnak nyújtott segítség nem függhet az áldozat feljelentésétől (aki sokszor ezt a további bántalmazástól való félelmében nem teszi meg). Az Egyezmény előírja a megfelelő számú és elhelyezkedésű menedékhelyet az áldozatok számára (jelenleg a szükséges férőhelyek kb. 10 százaléka áll rendelkezésre, azok is nem megfelelő területi megosztással), valamint a távoltartás hatékony betartatását (a jelenlegi helyzetben a távoltartás formális, és tavaly is több gyilkosságot követtek el a hatálya alatt).

Az Egyezmény kitér a megelőzés fontosságára is. Elismeri, hogy a nők elleni erőszak a nemek társadalmi helyzetének különbségeiből és a hierarchikus nemiszerep-elvárásokból fakad, ezért megszüntetéséhez elkerülhetetlen a nemek tényleges társadalmi egyenlősége, a női alárendeltséggel kapcsolatos elképzelések megszüntetése. Előírja, hogy a nemek egyenlőségét és az erőszakmentes konfliktuskezeléssel kapcsolatos ismereteket a tanmenetbe is be kell építeni, és a média, valamint az áldozatvédő civil szervezetek bevonásával társadalmi tudatosságnövelő kampányokat kell indítani.

Az Isztambuli Egyezmény sorsa külföldön

Az Egyezmény 2011. május 11-én nyílt meg aláírásra, és az ET-országok minisztereinek 121. isztambuli találkozóján 13 ország (Törökország, Portugália, Ausztria, Szlovákia, Montenegró, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Izland, Luxemburg, és Svédország) azonnal aláírta, Norvégia és Macedónia 2011 júliusában csatlakozott. (lásd ). 2014. augusztus elsején lépett hatályba. 2017-ig ratifikálta: Albánia, Andorra, Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Dánia, Finnország, Franciaország, Grúzia, Hollandia, Lengyelország, Olaszország, Málta, Monaco, Montenegró, Románia, Portugália, San Marino, Spanyolország, Svédország, Szerbia, Szlovénia, Törökország. 2017. május 11-én az Isztambuli Egyezményhez. 

Az Isztambuli Egyezmény sorsa Magyarországon 2012 és 2016 között

Magyarországon akkor került a családon belüli erőszak témája a közbeszédbe, amikor a kormány megpróbált kibújni a feladat alól, hogy e bűncselekménynek önálló törvényi tényállást alakítson ki, és Varga István fideszes képviselő a magyar nőknek, hogy jogérvényesítés helyett inkább szüljék meg „a maguk két három, de inkább négy-öt gyerekét”. A nőszervezetek a nagy nehezen elinduló kodifikációs folyamat során, azaz kezdték követelni az Isztambuli Egyezmény aláírását, azzal a céllal, hogy az újonnan születő törvény – a hatékonyság érdekében – azzal összhangban kerüljön megfogalmazásra. Mivel az áldozatvédő civileket és javaslataikat a kodifikációs folyamatban – és azoknál nagyobb hangsúlyt kaptak olyan szintű aggályok, főleg KDNP-s képviselők jóvoltából, hogy –, a civil szakértők érdemi bevonása . A Nők Lázadása 2013. január 30-án ezt az EMMI előtt tartott követelte, melynek hatására Balog Zoltán egy alkalommal fogadta a NANE szakjogászát, Dr. Wirth Juditot, és legalább arról meggyőződött, hogy a legveszélyesebb elkövetőket: a volt partnereket nem kellene kihagyni a törvény hatóköréből.

A „kapcsolati erőszak” elnevezésű tényállás végül közel egy évig elhúzódó – és időnként meglehetősen is magában foglaló – egyeztetések után 2013. július 1-jén lépett hatályba. A NANE, a PATENT, a MONA és a Női Érdek közös szerint legsúlyosabb hibái, hogy, egyrészt, kimaradt belőle az olyan partner általi bántalmazás, akivel az áldozat intim kapcsolatban volt, de nem élt együtt, másrészt, nem ír elő kötelező képzéseket az áldozatokkal foglalkozó szakemberek számára. A tényállás továbbá nem utal a fenyegető zaklatásra, a szexuális és reprodukciós jogok bántalmazók általi korlátozására, hiányosan és pontatlanul fedi le a gazdasági hatalommal való visszaélést, és több esetben az áldozatra terheli az eljárás megindításának felelősségét. Az Isztambuli Egyezmény mindezen hiányosságokat orvosolná.

2013. február 14-én az , 2013. május 6-án a Parlamentben a , 2013. május 21-én a követelte az Isztambuli Egyezmény aláírását.

Az ENSZ nőjogi bizottsága (CEDAW) hazánknak megfogalmazott üdvözölte a kapcsolati erőszak törvényi tényállására tett erőfeszítéseket, de sürgette az Isztambuli Egyezmény mielőbbi ratifikációját. A CEDAW ajánlásokat a kormány szinte teljesen figyelmen kívül hagyta, sőt több esetben (pl. a nemek egyenlőségének beépítése az oktatásba) még azokkal ellentétesen is cselekedett.

Az Egymilliárd Nő Ébredése 2014. február 14-én küldött a pártoknak, amelyben ismét követelték az Isztambuli Egyezmény aláírását és ratifikálását. 2014. március 14-én Magyarország kormánya aláírta az Isztambuli Egyezményt – és mint utólag kiderült, az ügyet ezzel elintézettnek is tekintette. A ratifikáció ügyében ugyanis az elkövetkező közel három évben semmi érdemleges erőfeszítés nem történt a kormány részéről.

2014 őszén Szél Bernadett javaslatot adott be a 2015-ös költségvetés módosítására 8 milliárd forintról az Egyezmény ratifikálására (ennyi lenne az az összeg, amennyiből el lehetne indítani a legfontosabb intézkedéseket) – leszavazták. Ekkortájt derült ki a miniszterelnökség Várba költözési szándéka, sokkal nagyobb összegért.

2014. november 30-án a tüntetők, akik a rendőrség „Tehetsz róla, tehetsz ellene” című áldozathibáztató videói ellen tiltakoztak, követelték az Isztambuli Egyezmény ratifikációját is.

2015. március 2-án az Országgyűlés leszavazta (letartózkodta) azzal az indoklással, hogy az már folyamatban van, és az Igazságügyi Bizottságon belül külön munkacsoport foglalkozik az előkészítésével. E munkacsoport tagjainak kiléte és pontos tevékenysége nem derült ki, és – az Isztambuli Egyezmény vonatkozó rendelkezéseivel ellentétesen – egyetlen áldozatvédő civil szervezetet sem vont be a munkájába. A Jobbik nevében ezen alkalommal rukkolt elő azzal a (kreativitásban a kormányt is felülmúló) kifogással, hogy az Egyezményt pártja azért nem támogatja, mert az „nem foglalkozik a családon belüli erőszak legelterjedtebb és legbrutálisabb formájával, az abortusszal”. (Egyébként foglalkozik: magában foglalja a kényszerített abortusz tilalmát, lásd 39. cikk.)

2015 júniusában Balog Zoltán miniszter országgyűlési nyújtott be a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célok meghatározásáról, azonban az sem szemléletében, sem tartalmában nem volt összhangban a kormány által állítólag ratifikálni szándékozott Isztambuli Egyezménnyel, például a kapcsolati erőszakot nem a nemi egyenlőtlenségek és hatalmi viszonyok, hanem életvezetési és párkapcsolati problémák megnyilvánulásának tekintette. 

Ugyanezen hónapban megrendezésre került az első Angyalhír Emlékséta. A bántalmazó apja által a gangról ledobott hathónapos Ádám halála sajnos iskolapéldája a jelenlegi hazai áldozatvédelmi rendszer csődjének, mivel azt megfelelő hatósági beavatkozásokkal, amelyek az Isztambuli Egyezmény szövegében is megtalálhatók, .  

2015. november 25-én az LMP ismét indítványozta a ratifikációhoz szükséges 8 milliárd forint elkülönítését, a javaslatot ismét elkaszálták. 

2016. március 31-én a NANE, a PATENT és a Női Érdek 14 további civil szervezet, köztük a Nőkért Egyesület csatlakozásával indított a ratifikáció érdekében.

Április 18-án Szelényi Zsuzsanna, Szél Bernadett és Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) újabb határozati javaslatot nyújtottak be, ami újra leszavazásra került. Követelésüket 2016. december 8-án megismételték – ekkor hangzott el Szél Bernadett részéről a később valósnak bizonyuló feltételezés, hogy a kormány „ideológiai okokból” nem ratifikálja az Egyezményt.

Ezt mintegy megerősítve 2016. december 9-én Gedainé Kölnei Lívia a talita.hu keresztény női portálon többünk mély megdöbbenésére (Kölnei korábban „konzervatív feministaként” mutatkozott be nekünk és árnyaltan gondolkodó, jóindulatú, szimpatikus párbeszéd-partnerként ismertük meg) megírta – aminek azonban azon kívül, hogy néhány nőgyűlölő no-name blogger ujjongott, nem lett különösebb visszhangja. Az csak most, utólag látható számunkra, hogy ezzel kezdődött egy, valószínűleg mindvégig a kormány által irányított folyamat, amely most már pár napja ott tart, hogy az Isztambuli Egyezménnyel szembeni aggályokat a Fidesz nem közvetítők révén, hanem saját alelnöke, Németh Szilárd által mondja ki. Talán nem olvasta el 2014-ben a kormány, hogy mit írtak alá? – kérdezhetnénk ironikusan.

2017: belebegtetés, visszatáncolás és farkaskiáltás

a Nőkért Egyesület szervezésében több nőszervezet és magánszemély követelte a Parlamentnél, hogy az Igazságügyi Bizottság az aznapi ülésén végre engedje át Szél Bernadett és Szelényi Zsuzsanna újabb vonatkozó határozati javaslatát (Ámon Kata beszéde , az enyém olvasható). A tüntetők egy része civil megfigyelőként részt vett a , ahol a javaslatot elkaszálták, ugyanakkor Vas Imre fideszes képviselő az ülés után azt nyilatkozta a sajtónak, hogy .

Az Igazságügyi Bizottság február 14-én nyilvánosságra hozott egy a kormány honlapján (a szöveg azóta eltűnt onnan), és 9 napot adott arra, hogy az állampolgárok észrevételeket küldjenek Patkai Nándor és Salgó Péter László részére.

Betlen Anna részletesen elemezte a határozati javaslat hibáit, kiemelve egyik legfőbb problémaként, hogy a kormány nem habozik élni a lehetőséggel, hogy a szexuális erőszakot továbbra is magánvádasnak hagyja meg. A kormány saját forrásból 90 millió forintot tervezett rászánni az Isztambuli Egyezményben előírt kutatások és társadalmi tájékoztató kampányok megvalósítására, a többit EU-s forrásokból tervezte finanszírozni, de Betlen szerint „a megvalósítás hátterét biztosítani hivatott fejlesztési projektek részben nem az Egyezmény céljait szolgálják, részben nem is kellően megalapozottak”. Az áldozatvédő civil szervezetekkel semmiféle egyeztetés nem történt, ellenben fő kedvezményezettként felbukkan egy bizonyos Családbarát Ország Nonprofit Kft., amely korábban a Magyar Vitorlás Központ Nonprofit Kft. nevet viselte.

A köztes napokban az egyik kormánypárti orgánum, a Pesti Srácok egy magukat „férfijogi aktivistáknak” nevező csoportosulás ratifikációellenes megmozdulásának. Jurák Kata a következőt is odaírta a cikk végére: „A Huffnagelpista.com oldalon Férfiholokausztról és Gender ÁVH-ról írnak, meggyőződésük, hogy az Egyezmény elfogadásával “egy olyan fegyvert adunk a feminista nők kezébe, amivel bármelyikünket bármikor ki tudják csinálni”.” Az olvasóra bízom, hogy csodálkozik-e azon, hogy ezek után nem vették túl sokan komolyan a , így a kormány komolyabbnak látszó, szofisztikáltabb, ám a tájékozottságot, szakmai ismereteket és társadalmi támogatottságot tekintve hasonló szinten álló szervezeteket volt kénytelen bevetni. 

Az Igazságügyi Bizottság 2017. március 6-i ülésén Répássy Róbert (az Isztambuli Egyezmény kihirdetését pár hete még támogató Fidesz részéről) hivatkozott egy bizonyos 2016-ban bejegyzett , melyben mindenféle tudományos megalapozottság nélkül azt írják: „Az Egyezmény a gender ideológia trójai falovát jelentheti”. Répássy elmondta, hogy az előző héten a Frivaldszky Edit (aki a petíciónak felületet adó CitizenGo Alapítványnak is a vezetője) által vezetett szervezet minden képviselő postaládájába eljuttatta a kifogásaikat. Répássy szerint „érdemes figyelembe venni hatezer ember véleményét”. Sajnos az áldozatvédő civil szervezetek megkereséseire érdekes módon sokkal kevésbé lelkesen szoktak reagálni a honatyák (a NANE szintén eljuttatta a megadott email-címekre a határozati javaslattal kapcsolatos észrevételeit), és az sem zavarta nagyon a képviselő urat, hogy a NANE fent említett petícióját aláírók száma sem sokkal kevesebb.

Március 28-án egy olyan látott napvilágot, hogy „az elkövetkező négy évben 1,16 milliárd forintot fordít a kormány a kapcsolati erőszak áldozataival foglalkozó Országos Kríziskezelő  és Információs Telefonszolgálat fejlesztésére, valamint a területen dolgozó szakemberek képzésére” – a forrás kedvezményezettje pedig an már említett Családbarát Ország Nonprofit Kft. Novák Katalin nyilatkozatában kínosan kerülte az „Isztambuli Egyezmény” vagy akár a „nők” kifejezéseket.

A következőkben, mint közismert, még ádázabbá vált a „gender” ellen folytatott hadjárat: megkapta a magáét a többek közt Gender Studiest is oktató CEU, az ELTE-n induló genderképzés és a gender-ideológia zászlóvivőiként megbélyegzett (azaz, a nemek egyenlőségét valló, annak szellemében gondolkodni merészelő) civil szervezetek.

Májusban coming outolt a kormány eddig sem kétséges álláspontjával az Isztambuli Egyezménnyel kapcsolatban: 16-án bevetette az nevű álcivil szervezetét, amely „Nem a genderegyezményre” címmel adott ki , amelyben szintén a „társadalmi nem” fogalmára csimpaszkodtak rá. Három nappal később előlépett az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, akik a több nem közüli szabad választással és – hogy két legyet üssenek egy csapásra – a transznemű emberekkel, nemátalakító műtétek iskolai oktatásával (!) az arra fogékonyakat. Nacsa Lőrinc (aki valószínűleg életében nem látott bántalmazott nőt) arra is kitért, hogy „Rengeteg jogszabály védi a nőket. A Btk.-t pedig a Fidesz–KDNP szigorította a szexuális bűncselekményekkel kapcsolatban és a kapcsolati erőszak vonatkozásában is.” (Csak éppen hatása nem volt, mert továbbra is ugyanannyi nő és gyerek hal meg párkapcsolati erőszak következtében.)

Mivel az ifjú kereszténydemokraták közröhejbe fulladtak, a kormány úgy döntött, hogy nem köntörfalazik tovább, és a Kölnei Lívia – Emberi Méltóság Központ / CitizenGO – Alapjogi Központ – Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség sor után most már bedob egy nagyágyút, a Fidesz alelnökét, Németh Szilárdot. „Nem a nők egyenjogúságáról szól, nem a nők jogairól szól az isztambuli egyezmény, hanem erősen lopakodó genderpolitika van benne és egyéb más, sokan kimutatták” – a korábbi rezsibiztos május 21-én.  

A közelmúltig még azt mondtuk, hogy ha annyira elfogadhatatlannak tartják az Isztambuli Egyezményt, legalább mutassanak érdemi alternatívát. Ma már mutattak. „Azé a világ, aki teleszüli” – .

Tulajdonképpen már megint ott vagyunk, ahonnan 2012 őszén indultunk: fogjuk be és szüljünk.

 

UPDATE: a folytatás - Tények és tévhitek az Isztambuli Egyezményről - olvasható!

________________________________________________________________________________________________________________________________

NEM A CSALÁDOK SOKFÉLESÉGE CSALÁDELLENES, HANEM A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK! ÍRD ALÁ TE IS AZ ISZTAMBULI EGYEZMÉNY RATIFIKÁCIÓJÁT KÖVETELŐ PETÍCIÓT !

A "gender-ideológia" elleni mozgósítás Közép-Európában - a Friedrich Ebert Alapítvány fóruma (jegyzetek)

február 21, 2014 - 12:43

A Friedrich Ebert Alapítvány a “Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című regionális programja keretében "Az ún. “gender ideológia” elleni mozgósítás Kelet-Közép-Európában – Veszélyek és lehetőségek a feminista mozgalmak számára" címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést 2014. február 18-án a Hotel Mercure-ban. A meghívóban ez állt: 

Nők százezrei vonultak Trump ellen - fotók Washingtonban élő olvasónktól

január 22, 2017 - 01:05
Women's March, Washington, fotó: Singer Ilona

Ahogy az MTI is hírül adta, több százezer Trump-ellenes tüntető részvételével szombat délben nagygyűléssel kezdetét vette a Nők Menete elnevezésű washingtoni demonstráció. A tüntetés szervezőbizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezte: „A választási kampány retorikája sokunkat sértett és fenyegetett. A nők menete azt az egyértelmű üzenetet küldi új kormányzatunknak és a világnak is már az első napon, hogy a női jogok emberi jogok”.

Szex, hazugság, állóképek (a FES genderideológia-vitája)

július 03, 2014 - 14:59
Fotó: Magyar Narancs

A gender-elméletről második alkalommal rendezett konferenciát Budapesten június 19-én a Friedrich Ebert Alapítvány a Kálvin téri Mercure hotelben.

Ez alkalommal erről a sokat vitatott témáról magyar teológusok és egy politológus tartott előadást, valamint szlovák és lengyel szakértők.

 

Kováts Eszter, a rendező alapítvány projektvezetője megnyitó beszédében a nemek közötti igazságosság kelet-közép-európai megvalósulásának sajátosságairól beszélt.