Gondoskodom, tehát nő vagyok?

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Gondoskodom, tehát nő vagyok?

november 10, 2016 - 12:54
Egy közelmúltbeli nyilvános vita során elég volt ezt egyszer kimondanom, beszélgetőpartnerem rögtön a férfi- és gyerekgyűlölő, önző szörnyeteg dobozába próbált tuszkolni – naná, hiszen (már megint) szentségtörést követtem el, egy romantikus ideált sértettem meg. Elvégre a gondoskodás a nőiségből fakadó természetes késztetés, micsoda dolog nehezményezni a fizetetlenségét! Olyasmiért, amit a nők szeretetből csinálnak, erkölcsi, horribile dictu anyagi elismerést követelni kész blaszfémia! (Úgyhogy az 1972-ben alakult „Fizetést a házimunkáért!” mozgalomról mélyen hallgatok.)

Belefutottam a napokban egy tévéreklámba: benne a család­anyát néhány napra szakáccsal, takarítóval, sofőrrel és további szakemberekkel helyettesítik, amit a már-már komikusan passzív családapa és a két gyerek meglehetős fanyalgással fogad. A tanulság az, hogy anya pótolhatatlan, és kávéval érdemes frissítenie magát, hogy bírja a strapát. Nem egyedi a jelenség: szoktak ezen az elven ajánlani a leterhelt feleségeknek-anyáknak joghurtot, nyugtatótablettát, fejfájás-csillapítót, vitamint és egy áruházlánc előnyben részesítését. „A nők csodálatosak: szépek, kedvesek, gondoskodnak a gyerekekről és rólunk, férfiakról” – emlékeznek?

No de mi bajom ezzel, hiszen ez „csak” a realitás, elvégre ha körülnézünk, azt látjuk, hogy többségében valóban a nők végzik el az otthoni munkák oroszlánrészét. Jellemzően ők pelenkázzák a csecsemőket, ők készítik be a gyerekek tízóraiját, ők írják velük a házi feladatot, ők főzik a vacsorát, ők ápolják a beteg vagy idős családtagokat. Ez következne abból, hogy a gyereket kihordani, megszülni és szoptatni csak a nők képesek? Ha már így hozta a biológia, háruljon rájuk minden gondoskodási munka, azok is, amelyek véletlenül sem kötődnek testi adottságokhoz? Úgy tűnik, igen: többségében nők szervezik meg a családi ünnepeket, ők találják ki és veszik meg az ajándékokat, ők sütik meg a süteményt a vendégeknek, ők járnak szülői értekezletre, ők tartják észben a gyerekek különóráit, osztályzatait és a születésnapokat, az ő vállukra nehezedik „a család összetartása” még akkor is, ha a férfi már rég maga mögött hagyta a saját hagyományos szerepeit (úgymint „a család eltartása”, és szerelni, barkácsolni is csak egy részük szokott, ami önmagában nem is lenne baj).

A nők tehát töméntelen mennyiségű ingyenmunkát végeznek. Egy közelmúltbeli nyilvános vita során elég volt ezt egyszer kimondanom, beszélgetőpartnerem rögtön a férfi- és gyerekgyűlölő, önző szörnyeteg dobozába próbált tuszkolni – naná, hiszen (már megint) szentségtörést követtem el, egy romantikus ideált sértettem meg. Elvégre a gondoskodás a nőiségből fakadó természetes késztetés, micsoda dolog nehezményezni a fizetetlenségét! Olyasmiért, amit a nők szeretetből csinálnak, erkölcsi, horribile dictu anyagi elismerést követelni kész blaszfémia! (Úgyhogy az 1972-ben alakult „Fizetést a házimunkáért!” mozgalomról mélyen hallgatok.)

Ennek az eszmének a négy fal se állhatja útját: a klasszikus nemiszerep-elvárásokat kézenfekvő az otthonon kívüli munka világában is megjeleníteni. Hadd gépelje a docensnő a professzor úr habilitációs dolgozatát, főzze csak az informatikusnő a kávét, maradjanak a koszos csészék a tanárnőre, és hallgasson a politikusnő pikírt megjegyzéseket arról, hogy ő milyen rossz anya, mert megjelenik egy késő esti parlamenti ülésen. Nehogy a végén még elfelejtse, mi az „igazi rendeltetése”! Az olyan nőknek pedig, akik hivatásszerűen űzik a nők „természetes” feladatait, például a beteggondozást vagy a gyermeknevelést, elég egy jelképes fizetés is.

Ezzel az alattomos összefüggéssel a regionális ápolónői mozgalmi vezetők közelmúltbeli budapesti találkozóján szembesültem, amit a Friedrich Ebert Alapítvány szervezett. A magyar, cseh, szlovák és lengyel résztvevők elmondták: elevenen él a sztereotípia, amely szerint az ápolási munka valamiféle belülről fakadó női ösztönhöz, nem pedig szakképesítéshez kötődik. Emiatt sokan gondolják, hogy az ápolás könnyű, bárki képes rá. Holott a valóság az, hogy az orvostudomány fejlődésével az ápolónőknek egyre speciálisabb szaktudásra van szükségük, így folyamatosan tovább kell képezniük magukat.

A teljes cikk az -n olvasható. 

Vagy-vagy? Anyaság vagy egyéni érvényesülés?

augusztus 21, 2016 - 00:00
Fotó: Hegedűs Márta (Magyar Nemzet)

Karrier – e szó hallatán középkorú, nadrágkosztümös, szigorú fellépésű vezérigazgató asszonyt szokás elképzelni, aki a maga rideg lényével és megkeményedett arcvonásaival bizonyára pocsék feleség és anya. Már ha egyáltalán az – fiatalabb kiadásáról előre borítékolható, hogy ha így folytatja, nem lesz egyik sem. Vagy mert viszolyog e szerepektől, vagy mert hiába keres olyan férfit, akinek ő a maga antinő mivoltában kellene.

„Nem azért, mert nők vagyunk, hanem mert szakképesítést szereztünk” - ápolónői mozgalmak a régióban

október 24, 2016 - 21:38

Az elmúlt évek során mind a négy visegrádi országban több esetben lehettünk tanúi küzdelmes tiltakozásoknak a szociális ellátó ágazatban, különösen az egészségügyben. Az ápolók alulról jövő mozgalmai fontos tiltakozásokat szerveztek az alacsony bérek, a rossz munkakörülmények, a kifizetetlen túlmunka, az ápolóhiány, az elvándorlás és az egészségügyi szektor általános állapota miatt. Hogyan jutottunk el az egészségügyi szektor leértékelődéséhez és marginalizációjához Kelet-Közép-Európában és azon túl? Mik a gondoskodó munka témájával kapcsolatos feminista szempontok?

Tűzoltó leszel s katona?

augusztus 31, 2016 - 00:20
Britney Spears citromsárgában a New York-i Madison Square Gardenben. Vajon a popipar mennyire befolyásolja a női és a férfiszerepek kialakulását? Fotó: JEWEL SAMAD / Europress/AFP

Amikor Tarja Halonen, az első nő, aki betöltötte Finnország elnöki posztját (ráadásul rögtön két cikluson keresztül), egy óvodába látogatott, és megkérdezte a gyerekeket, hogy mik szeretnének lenni, többen lelkesen rávágták: „Elnök!” Egy kisfiú azonban hallgatagon félrehúzódott. „Hát te nem szeretnél elnök lenni?” – fordult hozzá Halonen, hogy felvidítsa. „De hát a fiúk nem lehetnek elnökök!” – válaszolta lemondóan a gyerek.

Olvasói levél: hogyan fonja körül a hímsovinizmus a női szerepeinket?

május 08, 2011 - 08:45
Fotó: PublicDomainPictures / Pixabay

c. cikkünk kommentjei között sokat beszélgettünk arról, hogyan viszonyul környezetünk, társadalmunk az . Olvasónk küldte ezt az írást, személyes hangvételű cikke arról, hogyan rombolja le a hímsovinizmus a nőiségünket mind a nél, mind a párkapcsolatunk viszonylatában. Köszönjük!

„Ne a liftben engedjenek előre, hanem a döntéshozatalba engedjenek be!” - mit (kénytelen) vállal(ni) egy nő?

augusztus 10, 2014 - 18:48
Alföldi Andrea, Szél Bernadett, Keveházi Katalin, Simon Ildikó
Az LMP által 2010-ben, az aktív állampolgárság elősegítése, a helyi közösségi kezdeményezések támogatása, valamint a politikai és civil szféra közti távolság, bizalmatlanság csökkentése céljából létrehozott 2014. aug. 7. és 10. között t rendezett a bajai Petőfi Ifjúsági Centrumban.