házimunka témájához kapcsolódó nők

„A depressziósok nem lusták és igénytelenek, hanem betegek és segítségre van szükségük” – interjú Fodor Barbara önkéntes takarítóval

Fodor Barbarát már szinte minden jelentősebb médium felfedezte Magyarországon. Én a „Ne pánikolj, sportolj!” oldal szerzőjének, Marton Ritának az írásán keresztül ismertem meg a történetét. Azonnal kíváncsi lettem, hogy mi motiválhat egy olyan embert, aki a másokon való segítésnek azt a módját választotta, hogy szabadidejében mentális betegséggel élők lakását takarítja ki, ingyen.

Csokor helyett önrendelkezést! – Anyák napi gondolatok

A rendszer a kezdetektől fogva igyekszik szoros ellenőrzése és korlátozása alatt tartani a női szexualitást – reproduktív vonatkozásaival együtt. Tette mindezt a régebbi korokban az erkölcs védelmére hivatkozva, manapság pedig az objektív tudomány nevében. Immár a sokadik női generációval sikerült elhitetni, hogy nőnek lenni kezelésre szoruló betegség, a tulajdon testünk önmaga ádáz ellensége, egyedi és megismételhetetlen ritmusú reproduktív folyamataink pedig kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok, ezért veszélyesek.

Gondoskodom, tehát nő vagyok?

Belefutottam a napokban egy tévéreklámba: benne a családanyát néhány napra szakáccsal, takarítóval, sofőrrel és további szakemberekkel helyettesítik, amit a már-már komikusan passzív családapa és a két gyerek meglehetős fanyalgással fogad. A tanulság az, hogy anya pótolhatatlan, és kávéval érdemes frissítenie magát, hogy bírja a strapát.

Tűzoltó leszel s katona?

A női életutakra sokkal jellemzőbb a társadalmilag elvárt „kötelező körök” lefutása.

Vagy-vagy? Anyaság vagy egyéni érvényesülés?

A férfiak félelme a „karrierista” nőktől mélyen gyökerező önbizalomhiányról árulkodik.

A Szegedi Feminista Csoport Programnyilatkozata (1989)

Nem hiszünk abban a demokráciában, amely csak a közéletre korlátozódik; nem tekinthető demokratának az a férfi, aki csak a közéletben, a politikai életben, ill. a szakmai szférában gondolkodik demokratikus módon, otthon azonban csak hierarchikus kapcsolatokban érzi jól magát, s a hagyományos munkamegosztás formáit követeli meg családjától és más privát kapcsolataiban.

Ha a férj főz, a feleség boszorkány

„Nők a harmadik világban” címmel rendeztek beszélgetést csütörtökön az Európa Pontban. A fejlesztés európai évének magyarországi nagykövete, Al Ghaoui Hesna vendégei voltak a Kongóban a nők elleni erőszak ellen küzdő Sasvári Adél, a nigeri bozótfaluban óvónői állást betöltő Láng Júlia, és az indiai nők számára mikrohitel-projekteket tervező Krishnan-Somos Anna.

„Ne a liftben engedjenek előre, hanem a döntéshozatalba engedjenek be!” – mit (kénytelen) vállal(ni) egy nő?

Mit üzentek az eddigi kormányok a nőknek? A jelenlegi mennyire tartja sürgősnek ratifikálni az Isztambuli Egyezményt? Szerencsés-e az a megközelítés, miszerint a politika nőkről alig, inkább csak anyákról beszél? A kisgyermekes nők szeretnének-e részmunkaidőt vagy távmunkát? Mit akarnak a roma nők? Hogyan lehetne ösztönözni a nemek közti otthoni munkamegosztást? – Többek között ezekről a kérdésekről volt szó az Ökopolisz Alapítvány „Mit vállal egy nő?” című fórumán.

Láthatatlan munka, láthatatlan összefüggések: igenis számít, hogy ki mennyit mosogat

Ma van a láthatatlan munka világnapja. „A láthatatlan munkát többnyire nők végzik el: a magyar nők átlagosan heti tíz órával többet töltenek csecsemőgondozással, gyerekneveléssel, hat órával többet főzéssel és házimunkával a férfiaknál. Még akkor is több fizetetlen munkát végeznek a magyar nők (és ez ellen nincs is különösebb kifogásuk), ha ők a kenyérkesők a családban, és a férfi munkanélküli” – olvashatjuk egy, az alkalomból megjelent cikkben.

Az igazi férfi profeminista – Nőnap kapcsán az egyenrangúságról

Egy férfiak gondolkodására szabott képben él ma a társadalom, és igazából a történelemben ez mindig így volt, kivéve a matriarchális társadalmakat, amiről viszont alig van emlékünk. Ezt szokták is érvként felhozni, hogy a patriarchális társadalom továbblépés a matriarchátushoz képest. Ezt én nem nagyon tudom elfogadni.