Gáz női hibák??? Válasz a men.hu cikkére

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Gáz női hibák??? Válasz a men.hu cikkére

október 10, 2013 - 18:08
A mai napon "A 7 leggázabb női hiba, amelyektől menekülj!" címmel jelent meg cikk a men.hu oldalon - női szerző tollából, az állítólag gyakran emlegetett férfihibákat kiegyensúlyozandó. Dicséretes, hogy utóbbi kapcsán a "feminista" szó idézőjelet kapott - némileg mást jelent "férfihibákról" illetve szexista, hímsoviniszta társadalomról, kultúráról beszélni.

Jelenet a Muriel esküvője c. filmből

A mai napon címmel jelent meg cikk a men.hu oldalon - női szerző tollából, az állítólag gyakran emlegetett férfihibákat kiegyensúlyozandó. Dicséretes, hogy utóbbi kapcsán a "feminista" szó idézőjelet kapott - némileg mást jelent "férfihibákról" illetve szexista, hímsoviniszta társadalomról, kultúráról beszélni.

(A különbségről bővebben pl. írtunk.) A cikk elolvasása után viszont arra a következtetésre voltam kénytelen jutni, hogy a nőknek felrótt hibák épp ugyanennek a szexista társadalomnak a visszásságai mentén - mintegy pótcselekvések, válaszreakciók, megküzdési stratégiák - alakulnak ki, és nem valamiféle női természetből, hanem egyértelműen a nők - és férfiak - társadalmi helyzetéből és szocializációjából, azaz a nemek egyenlőségének hiányából eredeztethetők. (Megj. a vázolt jelenségek eredetét a szerző nem vizsgálta a cikkben, pedig ezzel talán lehetett volna a mondanivalót árnyalni).

Várni a herceget fehér lovon? A nagybetűs Férfit, akire - kedvenc szavam - "fel lehet nézni", mert leveszi a gyenge női vállról a lét súlyát, anyagi biztonságot nyújt és mindent megold? (És boldogan élnek, amíg meg nem halnak?) ezt (1949-ben) "Hamupipőke-mítosznak" nevezi, és ez a mítosz azóta sem kopott ki a köztudatból. Ami nem is csoda, hiszen a nemek közti különbség társadalmi presztízsben, anyagiakban, fizetésekben égbekiáltó. (Kik ülnek a jól fizető állásokban, kik többségben a parlamenti képviselők, a professzorok, a cégvezetők?)

Viszont: tény, hogy nem minden nő tud és akar a szerepelvárásokkal szembemenni, és pl. " ként" érvényesülni, viselve az azzal járó összes címkét, élén az "elférfiasodott"-tal. Nem minden nő feminista, és nem minden nőnek lételeme a társadalomkritika. Nem is kell, hogy így legyen: a biztonságot, méltányosságot, egyenlőséget az a nő is megérdemli, aki nem egy asztalracsapós típus, aki félénk, netán aki buta. Az emberi jogok alanyi jogon járnak, és nem aszerint, hogy adatott-e az egyénnek olyan természet és olyan aktivista szellemiség, hogy azokat kiverekedje magának, illetve, olyan beállítottságú-e, és vannak-e olyan lehetőségei, körülményei!, hogy fel tudja vállalni a kívülálló (szintén nem túl hálás) szerepét. Aki viszont ezt meg tudja tenni, nem szabad, hogy a saját privilégiumait nem tudatosítva, a saját szemüvegén keresztül nézze a többi nőt, és ebből a relatíve szerencsés pozícióból ítélkezzen felettük.

Aki nem egy kritikus beállítottságú személyiség, nem egy lázadó típus, az boldogulni fog a hímsoviniszta társadalomban úgy, ahogy tud, alkalmazza a számára hozzáférhető megküzdési stratégiákat, és igyekszik elvenni azt a keveset, amit a társadalom neki mint másodrendű állampolgárnak ebben a berendezkedésben nyújt. (E stratégia kiéleződése a gold digger, aki a rendszeren belül lavírozva igyekszik megfordítani az erő- és anyagi viszonyokat.)

Példának okáért, a nők - ha nem tartoznak a kritikus kevesekhez - azért ábrándoznak habos-babos esküvőről, hetedhét országra szóló lakodalomról, azért nincs az a pénzösszeg, amit arra ne sajnálnának, és azért tekintik azt "életük nagy napjának", mert a patriarchális társadalomban ez a maximum, amit elérhetnek, ráadásul ez az egyik olyan "eredmény", amiért társadalmi elismerésben részesülnek. (Kisebb az esélye, hogy miniszterelnökök vagy cégvezetők lesznek, ha mégis, a fogadtatás vegyes lesz.) Aztán: azért "célozgatnak", "tesztelnek", "duzzognak" stb., mert a nőket a társadalom mindenre szocializálja, csak önérvényesítésre, egyenességre, asszertív kommunikációra nem. (Utóbbira, legalábbis felénk, senkit, de a nőknek duplán kell tanulniuk az önérvényesítő kommunikációt és viselkedést.)

Igen, már hallom is a felháborodott férfihangokat - valóban nem minden férfi parlamenti képviselő, cégvezető stb. aki talicskával hordja haza a pénzt, valóban nyomasztják a férfiakat is a konzervatív férfiszereppel összefüggő elvárások. Ez abszolút érthető. Eleve a világunk, a környezetünk, a körülményeink a hagyományos nemi szerepek megvalósítására - hol keres ma, Magyarországon annyit egy férfi, hogy egy fizetésből eltartson egy családot? A férfi szerep jórészt ment: a családfenntartás egy személyben megvalósíthatatlan, a problémamegoldó felelőssége nem fekszik, a fű lenyírásért és csöpögő csap megjavításáért is hónapokat kell könyörögni, és még - kedvenc reklámcsaládomban, amivel állítólag egy magyar fogyasztó tud azonosulni - Tomi-apu is (tudjátok, akinek a felesége "okos, mert ... mos") elrontja, amit próbál megszerelni, és ezért még aranyosnak is kell tartani  - a női szerep viszont, benne az egyedül végzett  házimunkával, gyermekneveléssel ÉS a család ügyeinek rendezésével (de úgy, hogy az ne tűnjön azért dominanciának!) maradt. Pedig annyi önérzet a legkonzervatívabb nőben is van, hogy a kiszolgálásért, hagyományos szerepmegfelelésért ő is vár valamit egy kapcsolatban (és, noha minden vagyok, csak konzervatív nő nem, meg is értem). Mondjuk azt, hogy a férfi fizesse a vacsorát. Vagy feleségül vegye.

Nem tetszik? Megértem. De akkor mind a férfi, mind a női szerepek felfogásán változtatni kell.    

 

 

Láthatatlan munka, láthatatlan összefüggések: igenis számít, hogy ki mennyit mosogat

április 02, 2013 - 13:18
Ma van a láthatatlan munka világnapja. "A láthatatlan munkát többnyire nők végzik el: a magyar nők átlagosan heti tíz órával többet töltenek csecsemőgondozással, gyerekneveléssel, hat órával többet főzéssel és házimunkával a férfiaknál. Még akkor is több fizetetlen munkát végeznek a magyar nők (és ez ellen nincs is különösebb kifogásuk), ha ők a kenyérkesők a családban, és a férfi munkanélküli" - olvashatjuk egy, az alkalomból megjelent ben.

Ki kezd? Aki kérdezi! - avagy kezdeményezhet-e a nő?

március 14, 2011 - 20:18

Különböző, hétköznapi létkérdéseket tárgyaló fórumokon rendre belefutok a következő kérdés valamilyen változatába: "Kezdeményezhet-e [ismerkedést, kapcsolatot] a nő?". Ezekre néha érkeznek ugyan olyan válaszok, amiken csak csóválni tudom a fejem (bár szerencsére ilyen válaszokból mintha kevesebb lenne), de ami még inkább töprengésre késztet, az maga a tény, hogy ez a kérdés még egyáltalán felmerül – mégpedig a jelek szerint sokakban, és rendszeresen.

Hogyha emberek leszünk (válasz Puzsér Róbert írására)

augusztus 08, 2016 - 23:46

„A férfiak állatok. Szexuális ösztönök által hajtott biológiai gépek, akiknek nem szabad hinni, mert semmi mást nem akarnak, csakis dugni." Ha egy nő szájából hangzott volna el ez a magvas kijelentés, az illető (ha egyáltalán leközölték volna az írását) már rég le lenne frusztráltnémberezve, férfigyűlölőzve, horribile dictu feministázva, és ropogna alatta a máglya. De egy férfi hozakodott elő vele – őt pedig e vagány szókimondásáért még jól hátba is veregetik.

Vagy-vagy? Anyaság vagy egyéni érvényesülés?

augusztus 21, 2016 - 00:00

Karrier – e szó hallatán középkorú, nadrágkosztümös, szigorú fellépésű vezérigazgató asszonyt szokás elképzelni, aki a maga rideg lényével és megkeményedett arcvonásaival bizonyára pocsék feleség és anya. Már ha egyáltalán az – fiatalabb kiadásáról előre borítékolható, hogy ha így folytatja, nem lesz egyik sem. Vagy mert viszolyog e szerepektől, vagy mert hiába keres olyan férfit, akinek ő a maga antinő mivoltában kellene.

Család - melyik megközelítés lenne sikeresebb?

július 29, 2010 - 21:47

Az előbb véletlenül megütötte a fülemet a Duna TV Családbarát c. műsorában Dr. Horváth Mónika gyermekgyógyász, pszichoterapeuta nyilatkozata. A téma a következő volt: "Váljunk, vagy ne?" A szakember a meglehetősen vitatható komplementer szemlélet mellett érvelt, miszerint a pár tagjai "kiegészítik egymást" (azaz ami nincs meg az egyikben, az megvan a másikban) Ezt a nézetet gyakran alkalmazzák a női és férfi szerepek elkülönítésére, és most is ez történt.

Olvasói levél: hogyan fonja körül a hímsovinizmus a női szerepeinket?

május 08, 2011 - 08:45
Fotó: PublicDomainPictures / Pixabay

c. cikkünk kommentjei között sokat beszélgettünk arról, hogyan viszonyul környezetünk, társadalmunk az . Olvasónk küldte ezt az írást, személyes hangvételű cikke arról, hogyan rombolja le a hímsovinizmus a nőiségünket mind a nél, mind a párkapcsolatunk viszonylatában. Köszönjük!

Ne hajtogasd többé, hogy "van barátom"!

június 16, 2014 - 22:42
Szeretek bulizni járni. Szeretek táncolni, zenét hallgatni, inni, szeretek az ismerőseimmel együtt lenni, és szeretek ismeretlenekkel találkozni, beszélgetni, barátkozni. Azt is értem, hogy sokan (férfiak és nők) romantikus/szexuális kaland reményében is járnak kocsmába meg szórakozóhelyekre, ami persze elméletben teljesen helyénvaló.

„Ne a liftben engedjenek előre, hanem a döntéshozatalba engedjenek be!” - mit (kénytelen) vállal(ni) egy nő?

augusztus 10, 2014 - 18:48
Alföldi Andrea, Szél Bernadett, Keveházi Katalin, Simon Ildikó
Az LMP által 2010-ben, az aktív állampolgárság elősegítése, a helyi közösségi kezdeményezések támogatása, valamint a politikai és civil szféra közti távolság, bizalmatlanság csökkentése céljából létrehozott 2014. aug. 7. és 10. között t rendezett a bajai Petőfi Ifjúsági Centrumban.

Szingliörömök, szinglikönnyek

november 30, 2016 - 23:36

A szingli: egyedülálló nő, aki élvezi a helyzetét – vagy csak úgy tesz, mintha élvezné? Sosem tudjuk, hányadán állunk vele. A „szakirodalom” általában önző, független némberként ábrázolja, ám éles szemű politikusunk néhány évvel ezelőtt hordában észlelte. Élete a tévésorozatokban maga a csillogás, ám a magyar lélek neves kutatója szerint egészségtelenebb, mint a dohányzás, a humorista-blogger szerint pedig „végül is nyomorultság”.