Maria Deraismes (ejtsd: dörem) 1828. augusztus 17-én született, jómódú, művelt középosztálybeli családban. Szülei gondot fordítottak taníttatására, iskoláit Pontoiseban kezdte, majd Párizsban fejezte be. Miután szüleitől komoly vagyont örökölt, meg tudta őrizni függetlenségét, és úgy döntött, nem megy férjhez.

Az élénk szellemű fiatal leány karcolatokat, majd vígjátékokat kezdett írni. Rendszeresen publikált a Le Droit des Femmes (Nőjogok) című lapban és irodalmi tehetsége mellett hamarosan előadó- és vitakészsége is kibontakozott. Népszerű volt haladó értelmiségi körökben, Victor Hugo is rajongói közé tartozott.

Megismerkedett a nőjogi mozgalommal és 1866-ban csatlakozott a Société de la revendication des droits de la femme (Egyesület a nők jogainak követeléséért) szervezethez. A tagok - köztük Paule Minck és Louise Michel - André Leo házában találkoztak. Mivel nem mindenben értettek egyet, végül elhatározták, hogy a nők továbbtanulási lehetőségeire koncentrálnak.

Deraismes, a szabadgondolkodó León Richerrel együtt, 1870-ben megalapította az első francia feminista szervezetet L'Association pour le Droit des Femmes (Egyesület a nők jogaiért)  néven. 

Egyik szervezője volt 1878-ban az első francia nőkongresszusnak, és társelnöke volt az 1881-ben Párizsban megtartott antiklerikális kongresszusnak.

Pontoise-ben, ahol családi birtoka feküdt, a helyi republikánus pártot vezette. 1881-ben átvette a La Republicain de Seine-et-Oise című újság szerkesztését, amelyben a republikánus párt politikusait támogatta az addigi monarchista kerületben. 

Tagja volt több szabadgondolkodó egyesületnek, ismerte és rokonszenvezett a szabadkőműves eszmékkel. Az első francia nő volt, aki beléphetett a rendbe, 1882-ben lett az egyik páholy tagja. Később saját páholyt alapított, amely nőket és férfiakat egyaránt felvett. Ebből nőtt ki később a ma is létező, és világméretű Le Droit Humain páholy. Annie Besant az ő inspirációjára terjesztette el Nagy-Britanniában is a 'co-masonry', azaz a koedukált szabadkőművesség eszméjét.

Tovább küzdött a nők szavazati jogáért, együtt dolgozott többek közt Hubertine Auclert-rel. Munkásságát külföldön is elismerték, jó kapcsolatai voltak az angol és amerikai feministákkal, így Elizabeth Cady Stantonnal is. 

Halála után egy évvel Párizsban kiadták összegyűjtött munkáit.

Párizsban emlékét egy utca és egy köztéri szobor őrzi, St. Nazaire város főterét is róla nevezték el.