"Nő, ébredj fel, fedezd fel jogaidat" - Olympe de Gouges, a kivégzett feminista

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

"Nő, ébredj fel, fedezd fel jogaidat" - Olympe de Gouges, a kivégzett feminista

május 23, 2012 - 11:30
„Nő, ébredj fel, az ész vészharangja zúg az egész univerzumban, fedezd fel a jogaidat!... A nő szabadnak születik, és jogai megegyeznek a férfiakéval... ...a törvény a közakarat kifejeződése kell legyen; nők, férfiak egyaránt részt kell vegyenek a törvényhozásban... Minden állampolgár, legyen férfi vagy nő, a törvény szemében egyenlő; minden közhivatal, állás és tisztség ugyanúgy nyíljon meg előtte képessége szerint, s ne legyen más feltétel, mint az érdem és a tehetség..." 

Marie Gouze szülőhelye a dél-franciaországi kisváros, Montauban. Szülei a hivatalos papírok szerint egy hentesmester és felesége, de nyílt titok volt, hogy a kislány apja az arisztokrata Jean Jacques Lefranc de Pompignan, aki azonban, bár állítólag találkozott a gyerekkel, soha nem ismerte el.

A lányt 16 éves korában férjhez adják Louis-Yves Aubry-hoz, a házasságból egy fiú, Pierre születik, a férj nem sokkal ezután meghal. Később megjelent önéletrajzában Olympe azt írja, hogy a ráerőszakolt házasságban szerzett keserves tapasztalatai indították arra, hogy ne menjen többé férjhez, és ne legyen kiszolgáltatott.

A fiatal özvegy Olympe de Gouges-ra változtatja nevét, és fiával Párizsba költözik. A rendkívül szép, eleven természetű, de iskolázatlan nőnek először franciául kell megtanulnia, hiszen szülőhelyén az egyik gall nyelvjárást beszélték, valamint meg kell tanulnia írni-olvasni is. Később olyan nőnek jellemezte magát, aki paradoxonokat kínál, nem könnyen megoldható problémákat.

Ismeretséget köt újságírókkal, társaságbeli nőkkel és férfiakkal. Gazdag barátja támogatásával kiadja politikai pamfletjeit, témái a nemek egyenlősége, a törvénytelen gyerekek és a szegények helyzete, a válás, a rabszolgák felszabadítása, a halálbüntetés eltörlése, és színdarabot ír L’Esclavage des Nègres (Néger rabszolgaság) címmel. 

Mint az emberi jogok lelkes híve, örömmel köszöntötte a kitört forradalmat, de hamarosan elkeseredett, amikor rájött, hogy a “testvériség” csak a férfiakra érvényes. A Déclaration des droits de la Femme et de la Citoyenne (Nyilatkozat a nők és polgárnők jogairól) 1791-ben jelenik meg, melyben így ír: 

Nő, ébredj fel, az ész vészharangja zúg az egész univerzumban, fedezd fel a jogaidat!... A nő szabadnak születik, és jogai megegyeznek a férfiakéval... ...a törvény a közakarat kifejeződése kell legyen; nők, férfiak egyaránt részt kell vegyenek a törvényhozásban... Minden állampolgár, legyen férfi vagy nő, a törvény szemében egyenlő; minden közhivatal, állás és tisztség ugyanúgy nyíljon meg előtte képessége szerint, s ne legyen más feltétel, mint az érdem és a tehetség...

Ugyanebben a munkájában szerepel az a mondata, hogy

ha a nők felléphetnek a vesztőhelyre, akkor joguk van fellépni a parlamenti szószékre is.

Következő nagyobb írása a Contract Social (Társadalmi szerződés), melyben a nemek egyenlőségén alapuló házasságot, igazságos házassági szerződéskötést szorgalmaz. A hagyományos, a nő kiszolgáltatottságán alapuló házasságot erős kritikával illette, "a szerelem és a bizalom sírjának" nevezte. "A nőnek az ellenséggel kell élnie, néha majdani gyilkosával, és meg kell csókolnia a kezet, ami megüti." 

Heves feminista megnyilatkozásaival sok ellenséget szerzett. Utolsó írását Le trois urnes, ou le salut de la Patrie, par un voyageur aérien (A három urna, avagy a haza üdve) Robespierre a forradalom és a nép elleni támadásnak tekintette és pert indított ellene. 

Olympe de Gouges élete 1793. november 3-án a guillotine alatt ért véget. A hatóságok azt is elrendelték, hogy az otthonában talált írásokat égessék el. A párizsi ügyész, Pierre-Gaspard Chaumette hetekkel kivégzése után cikket jelentetett meg, melyben a következőt írta: "elhanyagolta a háztartást, politikába ártotta magát és bűnöket követett el. Azért lelte halálát a guillotine alatt, mert elfelejtette, milyen erények illenek a neméhez." 

Gouges számított rá, hogy megpróbálják majd kitörölni a történelemből. Ezt írta: “Ha egy nap az utókor újra felfedezi a francia nőket, akkor talán hálával fognak rám emlékezni." 

Olivier Blanc, miközben könyvet írt róla, rájött, hogy az őt megelőző történészek igyekeztek befeketíteni az emlékét. Például azt állították róla, hogy prostituált volt, hogy ne lehessen nőjogi előfutárként hivatkozni rá. Egy 1900-as életrajz azt állította  róla, hogy "sunyi", "ravasz", "őrült", "gonosz" és "fösvény" volt, ráadásul "már fiatalon megcsúnyult".  

 

Felhasznált irodalom: 

 

 

Narcyza Żmichowska lengyel író, aktivista, feminista (1819–1876)

március 31, 2018 - 16:38

Varsóban született, elszegényedett, haladó elveket valló nemesi családba. Az Institut Guwernantek elvégzése után 1835-38 között az intézet tanára volt, majd az előkelő Zamoyski családnál vállalt nevelőnői állást. Velük utazott Párizsba, ahol találkozott fivérével, aki forradalmi tevékenysége miatt menekültként élt ott. Bekapcsolódott a lengyel emigránsok életébe és megismerkedett a feminizmus eszméjével.

Büttner Lina író, műfordító (1846–1917)  

december 25, 2017 - 23:06

A magyar feminizmus egyik előfutára Sajóvámoson született. Büttner báró hat gyerekének egyformán alapos nevelést adott, a tudományok mellett a gyakorlati életre is nevelte fiait, lányait. Lina – és szintén író testvére, Júlia – fiatalkorától írt a birtokon folyó életről, a természet változásairól. 1874-ben házasságot kötött Náray Iván íróval és a fővárosba költöztek. Bekapcsolódott az irodalmi életbe, a Fővárosi Lapokban megjelent első elbeszélése.

Gabrielle Duchêne francia pacifista, feminista (1870–1954)

március 31, 2018 - 22:08

Párizsban született, apja a város főkertésze volt, jómódban nőtt fel. Fiatalon rádöbbent, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben él a dolgozó nők nagy tömege. 1908-ban L'Entraide néven varrónők részére szövetkezetet alapított, amely később szakszervezeti funkciókat is ellátott. 1913-ban létrehozta a Conseil national des femmes françaises(francia nők egyesülete) munkás szekcióját. Követelte, hogy a nők ugyanannyi bért kapjanak, mint a férfiak. 1915-ben részt vett a Hágában tartott nemzetközi nőkongresszuson, ahol megismerkedett a pacifista irányzat képviselőivel.

Az első svéd feminista: Sophia Elisabet Brenner

április 09, 2017 - 21:21

1659-ben született. Az első jelentős svéd írónő, 1693-ban megjelent, a női nem indokolt védelméről szóló írása miatt pedig az első svéd feministaként tartják számon. Kora szokásaitól eltérően rendkívül alapos nevelést kapott, apja elintézte, hogy a stockholmi német fiúiskolában – egyedüli lányként –  tanulhasson. A divatos festő, Elias Brenner felesége lett 1680-ban, házuk az irodalmi és művészeti élet egyik központja volt. 

Gróf Teleki Sándorné "Szikra" író, feminista (1864-1937)

március 11, 2013 - 18:58
Teleki Sándorné Szikra (Tolnai Világlapja, 1914)

Kölcsei Kende Júlia (Juliska)  1864. márc. 7-én született Budapesten. Anyja a nagykállói Kállai Ida, apja (kölcsei) Kende Kanut országgygűlési képviselő volt, aki különösen fontosnak tartotta a kultúrát, a nemzeti művelődés ügyét. Júlia 1886-ban feleségül ment Teleki Sándor grófhoz (1861-1919), aki szintén foglalkozott újságírással.

Kende Júlia irodalomi szalont működtetett, amelyet a kor jeles személyiségei látogattak.