Talán elfogynak a kövek, de most még fáj

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Talán elfogynak a kövek, de most még fáj

október 03, 2012 - 14:05
“De hát kihalunk!” – riadoznak egyre-másra a (már paranoid módon a családon belüli erőszak elleni fellépést is radikális feminista követelésnek vízionáló) patriarcha honatyák és Kossuth-díjas elvbarátaik. Igen, kihaltok, én is ebben bízom.

“De hát kihalunk!” – riadoznak egyre-másra a (már paranoid módon a családon belüli erőszak elleni fellépést is radikális feminista követelésnek vízionáló) patriarcha honatyák és Kossuth-díjas elvbarátaik. Igen, kihaltok, én is ebben bízom.

Az evolúció és az adaptációs képesség által hajtott természetes szelekció szerencsére érzelem- és ideológiamentes folyamat, nemcsak darwini voltában, de rendszerek és ezen belül mikrorendszerek, mint a magyar társadalom szintjén is. Egy elavult világrendbe, szabályrendszerbe kapaszkodva a patriarcha fajok adaptációja lehetetlennek látszik. Az emberek többsége elvált, magányos, munkanélküli, alacsony bérű, egyedülálló szülő, stresszben élő menedzser – könnyen felkínálható tehát nekik primitív parlamenti beszólásokkal és írói, szépen szedett szavakkal a visszatérés a régi rendhez, ahol mindenki tudja, hol a helye, mi a szerepe, hogyan kell csendben, biztonságban maradni és legfőképpen bízni Isten kegyelmében, de leginkább az egyházéban, aki gondolkodik helyettük is. Felkínálni tálcán könnyű, és ráerőszakolni a megváltozott körülményekre – mindenesetre meg lehet próbálni. De nem kell László Ervinnek lennünk ahhoz, hogy világosan lássuk: nem működik, mint ahogyan a dinoszauruszok sem térhetnek vissza a jelenlegi faunába. (Itt vannak ugyanakkor a belőlük született madarak...)

A körülmények nem adottak a régi szerepek és szabályrendszerek teljes betartásához. Egyébként soha nem is voltak azok, csak a társadalom bizonyos csoportjaiban. Ez a világrend válságba került, méghozzá pont azok miatt, akik megalkották. Háborúk, elnyomó politikák, gazdasági extraprofit-orientáltság, környezetpusztítás. És mindehhez persze kell a sok rabszolga, jobbágy, katona, proletár, adófizető. Amiből sok van, az olcsó. Makacs beidegződés egy elbukó rendszerben. Divatos és kényelmes azt mondani, hogy "de hát ilyen az ember" (agresszív, pénzéhes, hatalomra vágyik). Pedig csak ilyen is tud lenni. De milyen tud még? És milyen akar lenni? Az csak az elkövetkező generációk felnőtté válásával fog kiderülni, amikor tömegesen indulnak repülésnek a madarak. Néhányan már felröppentek, vállalva, hogy könnyű célpontjai lesznek a jól körülhatárolt, könnyen felfogható és érezhető, szilárd ideológia- és hazugság-köveknek.

Abortuszpárti, gyerekgyilkos, férfigyűlölő, radikális, liberális (ezalatt természetesen homoszexuális, zsidó, magyargyűlölő, hazaáruló). Ezek a kövek záporoznak most ránk, egyszerűen csak racionális, egyensúlyra vágyó madarakra egyre kétségbeesettebben, egyre kifinomultabb parittyákból. Sokan elbukunk, sokan rosszul reagálunk, vagyis pont úgy, hogy könnyen ránkragasszák a nyálas, de egyszerű bélyegeiket a bértrollok, sokan pedig nap mint nap fájdalmakkal térünk haza. De megnyugszunk, és erőre kapunk abban a tudatban, hogy legalább az ágyúik már elkoptak.

„Rettenetesek ezek az emancipált nők! Fel akarják forgatni a világot! Eddig is megvolt a világ orvosnők nélkül, és ezután is meglesz!” – mindössze száz éve háborgott ily módon a kultuszminiszter, de ki emlékszik már erre. Kihalt szavak ezek is.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Minden szentnek...- előadáskritika kicsit másképp (Nyugat-Magyarországi Egyetem, előadó: Dr. Pongrácz Attila, téma: az EU)

szeptember 22, 2012 - 19:29
(A kép illusztráció.)
Filmkritika kicsit másképp – írtam lassan 3 éve  –  formailag erre a címre hajaz mai bejegyzésem címe, s némileg a  tartalma is.

Érdekes és említésre méltó előadást hallottam a mai napon az Európai Unióról a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, melyet egy vélhetően kereszténydemokrata elkötelezettségű ötgyermekes férfi előadó prezentált a mintegy 120 nőből és 10 férfiból álló közönségnek.

"Azért jöttem, hogy leszámoljak a pártpolitikai kereszténység legendájával"

május 24, 2013 - 21:24
Balta F. (Fotó: Kati Holland)
 Sziasztok!

Engem semmi nem kvalifikál arra, hogy ma itt álljak, és egészen tegnapig nem is készültem erre. Nem vagyok lelkész, teológus, pszichológus, jogász, sem a hittudomány, sem a családon belüli erőszak nem a szakterületem.

Akkor miért is állok itt? Elsősorban a bántalmazottak miatt, de magam miatt is.

Kettős életet élek.