Minden szentnek...- előadáskritika kicsit másképp (Nyugat-Magyarországi Egyetem, előadó: Dr. Pongrácz Attila, téma: az EU)

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

Minden szentnek...- előadáskritika kicsit másképp (Nyugat-Magyarországi Egyetem, előadó: Dr. Pongrácz Attila, téma: az EU)

szeptember 22, 2012 - 19:29

(A kép illusztráció.)

Filmkritika kicsit másképp – írtam lassan 3 éve  –  formailag erre a címre hajaz mai bejegyzésem címe, s némileg a  tartalma is.

Érdekes és említésre méltó előadást hallottam a mai napon az Európai Unióról a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, melyet egy vélhetően kereszténydemokrata elkötelezettségű ötgyermekes férfi előadó prezentált a mintegy 120 nőből és 10 férfiból álló közönségnek.

Az előadó a szünetben elbeszélgetett néhány résztvevővel, akik közül az egyik családjában három Neptun-kódos (felsőoktatásban részt vevő) családtag is van - és mily öröm, hogy ennyi sokgyermekes család van, legyen is minél több, minél több Neptun-kóddal - volt a szünet utáni jelszó.

Hatgyermekes családunkban jelenleg két Neptun-kódos van :  hatodéves medika lányom és én. Remélem, hogy jövőre is ketten leszünk, immár az elsőéves műegyetemista lányommal. A többiek meg előttünk – utánunk, ki mikor volt/van soron.

Erről ennyit, a nőkérdésről meg kicsit többet – márcsak azért is, mivel az előadónak az elmondottak szerint az öt között több leánygyermeke is van -  nem árt hát, ha a kérdést megvizsgáljuk kicsit a másik nézőpontja szerint is, ld. „Holt költők társasága”.

Férfi  kutatók, tudósok, alapítók sorának név szerinti említése után az EU-ról szóló elmélkedésbe legelőször az ún.  „üvegplafon” említésével, névtelenül és súlytalanul evezett be a hallgatóság 90 %-át alkotó  női nem. A nők név szerint  a későbbiekben sem jöttek soha szóba - de hát az átlag magyar faluk  utcalistáján sem találunk nőt, természetesen.

Miután tisztáztuk, mi is az üvegplafon, az előadás eképp folytatódott:

„Az EU a nők alulreprezentáltságát kvótatörvényekkel igyekszik kompenzálni. Kérdés, hogy érdemes-e valakit olyan helyre invitálni, ahová nem készült…illetve alkalmas-e családanyák számára egy olyan hely, ahol este 8 órakor kezdődnek az ülések.”

Körülnéztem a teremben :  csupa bólogató nőtárs ...

Pedig ha meggondoljuk, ez a kétoldali megtámogatás nem független érvrendszer - hiszen épp a másodjára felhozott ellenérv okozza az elsőt : ha mesterségesen olyan feltételeket és körülményeket teremtünk a politikának, ami a hagyományos nőképpel ellentétes, akkor előre kiszámíthatóan kevesen tudnak és akarnak majd  oda igyekezni a nők közül, ugye.

Az a "mellékkörülmény" pedig, hogy korántsem minden nő aktív családanya, fel sem merül - holott pár tíz, de akár pár száz, sőt néhány ezer alkalmas magyar női képviselőt is bőven  találnánk a többmilliós,  most-éppen-nem-aktív-családanya-de-nő halmazból. Márha valóban a megoldás volna a cél - és nem a kifogások keresése:(

Mert persze, ha igazán akarnánk,  megfordítható is lehetne a gondolat :

Ha több nő, köztük akár kisgyermekes anyák is volnának a parlamentben, akkor majd nem kezdődhetnének este 8-kor az ülések. Illetve ha Mo-on a családos férfiak is komolyan gondolnák a saját apai státuszukat,  és  szervesen részt vennének a családjuk hétköznapjaiban, az ülések úgyszintén  nem kezdődhetnének este 8-kor…

Folytatva a kizáró sort : ha nem éjszaka, ha nem fehér asztal mellett, ha nem vadászatokon, dorbézolásokon, sőt egyenesen   kuplerájokban (ahogy az Ausztráliában és egy-két nyugat-európai államban már szokássá vált), tehát kizárólag férfiigényekhez és -lehetőségekhez szabott közegben születnének az életünket befolyásoló politikai döntések, akkor még az is lehet, hogy mindannyian egy élhetőbb világban élnénk ?

Mindezekről  nem esett említés. Megjelent viszont a nők megítélése ismét akkor, amikor a keresztény és az iszlám kultúrkör összehasonlításáról volt szó, ez röviden így hangzott :

"Az iszlám állítólag túl szigorú a nőkhöz, pl. "lefüggönyözi " őket. Biztos, hogy rosszul  teszik?
Mert nézzük meg, Európa mit tesz :  lemeztelenítve reklámnak használja a nőket, tárgyat csinál belőlük.

Ilyet az iszlám nem tesz a saját asszonyaival.  Igény persze náluk is van erre, de ahhoz nyugati nőket hoznak be inkább, a sajátjukat pedig tisztelik."

Paff. Az előadó ezzel az antagonisztikus ellentét zsákutcájába terelte be az ezúttal is gyanútlanul bólogató női hallgatóságot - mintha legalábbis nem lehetne mindkettőt egyszerre elítélni !
Az iszlám nőket sújtó szankcióinak csak egy szűk szelete a példaként említett - már ránézésre is börtönnek tetsző - fátyol, burka, talpig fekete lepel, stb. Sokkal súlyosabb oldalai : a megerőszakolt, a házasságtörő nőkkel való bánásmód, az iskoláslányok terrorizálása, a gyermeklányok felnőtt férfiakhoz való hozzáadása, majd sorozatos szülésre kényszerítése,  a női nemet egyoldalúan sértő rengeteg embertelenség azt mutatja, hogy az iszlám célja távolról sem a nők védelme és a közszemérem erősítése  - hanem az egyik nem erőszakos és totális emberi jogfosztása !

Mind az iszlám, mind a nyugati kultúra haszonjószágként kezeli a női embert :  a javakhoz való aránytalan hozzáférés bevált módja a nő megfélemlítése, terrorizálása, erőszakos felügyelete, életkereteinek beszűkítése, az általa termelhető javak elkobzása, testének tárgyként, szülőgépként, háztartási robotként, szexrabszolgaként való használata, adása-vétele, prostituálása - sok esetben pedig e válogatott emberi megaláztatások együttese.

És egyik kultúrkörnek sem előnye a másik gyarlósága !

Arra pedig még büszkének is lenni és példaértékűként hivatkozni, hogy az iszlám vallású férfi kordában tartja a saját népe  női embereit, viszont szégyenszemre önmagán uralkodni nem tud és nem is akar - ezért nyugatról importál magának szexrabszolgát - hát ez tényleg a képmutatás csúcsa. Minden ilyen felfogás mögött az elemi erkölcsi szabály lábbal tiprása áll : "Ne tedd mással, amit magadnak nem kívánsz."

Ilyen egyszerű ez - nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy ezt a minimális erkölcsi mércét betartsuk és betarttassuk. És innen nézve azt is könnyű észrevenni, hogy mindkét kultúrkörben önzőség által sújtott, másodlagos, kihasznált  ember a nő - amiben mindkét kultúrkör súlyosan vétkes.

Őszintén sajnálom, sőt inkább fájlalom, hogy a többszörös csúsztatások által ezen alap-igazságok felett magasan elsiklott az egyetemi előadás ma, 2012. szeptember 22-én. Talán majd később -vagy akkor se ?

Annyit még hozzáfűznék, hogy én, életem derekán mit keresek ezen a pedagógus szakvizsga kurzuson: többek között szeretném a korosztályomtól a gyermekvállalások miatt alaposan elmaradt béremet egy kicsit élhetőbbre tornázni - ilyen áron persze az is  feljebb tornázhatja ugyanennyivel, aki sohasem maradt el vele.

Annak idején a  "főállású anya" státuszt a maihoz hasonlóan, túlnyomóan férfi törvénykezők alkották és fogalmazták így meg. Ezért túl a nevetséges alapösszegen (kb. a minimálbér harmada),  maga az elnevezés igazán megtévesztő. 

A "főállás"  kifejezés egészen  mást jelent a magyarban, mint amit ez a kívülállók által kreált "főállású anya"  státusz  takar.

És sajnos ez a tévedés az igénybevevő  három- és többgyermekes anyákra egész életre szóló negatív következményekkel jár...
Valójában az egész egy nagy becsapás - hisz csak nevében "állás" ez - ténylegesen viszont csak egy segély, amitől mindössze a hangzatos elnevezést nem sajnálták - de túl az alacsony összegen, kispórolták mögüle azokat a társadalombiztosítási befizetéseket is, amitől egy munkakör valóban állás lesz, az évek beszámításával !
Ezért ha a többszörös anyaság helyett huszonévesen az egyetemi diplomámmal mondjuk egy közintézmény takarítójának állok be 12 évre, akkor az ötszörös bért jelentett volna nekem egymagamnak, plusz egy valódi státuszt - amivel a pályára való visszatérés után most ugyanezért a tanári munkámért havonta kb. negyvenezer Ft-tal többet kapnék - évtizede és még évtizedeken át - nem kis különbség ez !

Az anyasággal töltött évek életfogytiglani büntetésként hatnak vissza : egyszerűen kiesnek, emiatt
a főállású anyaságból a munkába visszatérő sokgyerekes anyák életük végéig ugyanazt a munkát jóval olcsóbban végzik  - és a végén "grátiszként" az általuk felnevelt adófizetők béréből is kevesebb nyugdíjat fognak kapni,  mint a velük egyidős férfiak, meg a  gyermektelen és 1-2 gyermekes nők !

Számításaim szerint a gyermekneveléshez nagyvonalúan adott éhbér mintegy hússzorosát fizettetik vissza ily módon az anyákkal - ami durvább, mint a legelvetemültebb kamatos kamattal járó banki hitel !

Szégyen, hogy a női életpálya, az emberalkotó anyaság ilyen igaztalanságokkal van nálunk övezve és honorálva - ezt látva és megtapasztalva nem csoda, ha elfogyunk.

Túl az  egyéni életérzésemen - hogy egyszerűen jobban érezném magam egy olyan  hazában, ahol a nemem képviselve van, és a nők szakmai kompetenciája elismert és megbecsült -  az elmondott igaztalanságok miatt sem mindegy, hogy a nők ott vannak-e ténylegesen, számarányuknak megfelelően, de legalább a kritikus tömegben (33%) a törvénykezésben.

Mert, hogy maradjunk a keresztény kultúrkörhöz kötődő közmondásainknál, látjuk, sőt  bőrünkön, fizetésünkön, nyugdíjunkon
tapasztaljuk, hogy bizony : "Minden szentnek maga felé hajlik a keze".
 

 

 

„Ne a liftben engedjenek előre, hanem a döntéshozatalba engedjenek be!” - mit (kénytelen) vállal(ni) egy nő?

augusztus 10, 2014 - 18:48
Alföldi Andrea, Szél Bernadett, Keveházi Katalin, Simon Ildikó
Az LMP által 2010-ben, az aktív állampolgárság elősegítése, a helyi közösségi kezdeményezések támogatása, valamint a politikai és civil szféra közti távolság, bizalmatlanság csökkentése céljából létrehozott 2014. aug. 7. és 10. között t rendezett a bajai Petőfi Ifjúsági Centrumban.

„Nem négy évre tervezzük a gyereket” - a Friedrich Ebert Alapítvány párbeszédfóruma

május 12, 2015 - 21:37

Április 22-én tartotta a Friedrich-Ebert-Stiftung – 2012 óta futó Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában című regionális projektje, azon belül pedig a 2014-ben indult Párbeszéd a nemek közti egyenlőségről című vitasorozata keretében – „Az eltűnt népességrobbanás nyomában – A gyermekvállalással kapcsolatos diskurzusok” című párbeszédfórumát.

"Tőlem ezért nem kapsz munkát" – szerzőnk válasza Jakab Andor blogbejegyzésére, avagy: Mennyit ér egy Nő?!

augusztus 15, 2011 - 11:54

A kérdés a közösségi oldalakon igen elterjedt és népszerűnek tűnő elolvasása után fogalmazódott meg bennem. Az író minden köntörfalazás nélkül hangot ad véleményének, mellyel, úgy tűnik, nincs egyedül, és sajnos számos állást kereső nő számára megszokott, hogy munkáltatóként nem alkalmazna női munkaerőt. Az indok egyszerű: nem éri meg!

Vagy-vagy? Anyaság vagy egyéni érvényesülés?

augusztus 21, 2016 - 00:00

Karrier – e szó hallatán középkorú, nadrágkosztümös, szigorú fellépésű vezérigazgató asszonyt szokás elképzelni, aki a maga rideg lényével és megkeményedett arcvonásaival bizonyára pocsék feleség és anya. Már ha egyáltalán az – fiatalabb kiadásáról előre borítékolható, hogy ha így folytatja, nem lesz egyik sem. Vagy mert viszolyog e szerepektől, vagy mert hiába keres olyan férfit, akinek ő a maga antinő mivoltában kellene.

Feminista Közösségi Est, 2012. dec. 9. – beszámoló

december 11, 2012 - 11:54
A Nőkért Egyesület néhány régi és új tagja a Közösségi Est után: Nádasi Eszter, Elekes Irén Borbála, Antoni Rita, Barna Emília, Békés Dóra, Szatmári Réka
A Feminista Közösségi Estre a rendezvénysorozat keretében került sor a szervezésében dec. 9-én, szombaton a Toldi Moziban. Az érdeklődés igen nagy volt, a nagyterem zsúfolásig megtelt, sokaknak már csak állóhely jutott. Több korosztályból képviseltették magukat nők és férfiak, néhányan a gyerekeiket is elhozták. 

Kőműves Kelemenné a választások küszöbén

január 03, 2010 - 17:57
Adamik Mária

2010 választási év lesz, amit nemcsak most, az új esztendő hajnalán, de már az óév utolsó felében is bőven érzékelhettünk.
A jelen politikai helyzet ismét olyanra sikeredett, amely eltereli a figyelmet a nők politikában betöltött – egészen pontosan be nem töltött -  szerepéről.
Holott igazság szerint éppenhogy inkább ráterelhetné ez a folyamatos kudarc a figyelmet – de NEM ÉS NEM.
Internetes böngészéseim közben időnként gyöngyszemekre lelek.
Ezek között is kiemelt helyet foglal el az alábbi, épp a témába vágó tanulmány.

Nőtörténelem (nőirodalom, sőt, női kvóta) – miért is?

március 05, 2010 - 11:26
Mint nemrég értesültem, a 80-as évek óta az USA-ban március a nőtörténelem, azaz a herstory hónapja. Herstory… Időnként még nő ismerőseim is felháborodottan kérdezik tőlem: miért van egyáltalán szükség arra, hogy „külön” nőtörténelemről (illetve nőirodalomról, stb.) beszéljünk? A választ hamar megleled, ha fellapozod középiskolás történelem (vagy irodalom) tankönyvedet – bár az „ember=férfi” illetve „emberiség=férfiak” analógia olyannyira egyértelmű tétellé vált az „általános műveltségben”, hogy talán fel sem fog tűnni, hogy a nők alulreprezentáltsága a szóban forgó probléma.

Család velem, karrier előttem! - Új modell kisgyermekes szülők foglalkoztatásához

december 01, 2011 - 13:26

Sikerrel zárult november 30-án a „Család velem, karrier előttem” TÁMOP-2.4.3-A-09/2-2009-0003 egy éves innovatív program. Három szervezet összefogásával valósult meg a projekt: Budapest Esély Nonprofit Kft.,Eutrend Kft., E-Help Consulting Kft. Foglalkoztatási modelljük bebizonyította, hogy a hagyományostól eltérő alkalmazási formákkal a kis,- vagy többgyermekes szülők is tudnak állást vállalni.