Női ifjúsági (U18) A csoportos jégkorong-világbajnokság Budapesten, 2014. március 23-30.

Olvasási idő
10perc
Eddig olvastam

Női ifjúsági (U18) A csoportos jégkorong-világbajnokság Budapesten, 2014. március 23-30.

március 19, 2014 - 18:52
2011. november 29. és 2012. január 4. között, bő egy hónap alatt egy előselejtezőn és a Divízió I-es (másodosztály) világbajnokságon 10-ből 10 mérkőzést nyerve a magyar női ifjúsági jégkorong-válogatott feljutott a világ legjobb 8 válogatottját magába foglaló A csoportba, majd egy évvel később az A csoportos világbajnokságon a 6. helyezést elérve bent is maradt.

Női U18 válogatott

A jégkorongnak ez a szállóigévé vált és agyonidézett költői kérdése 1980-ban a Lake Placid-i (USA) olimpián hangzott el, amikor a főként egyetemi (Észak-Amerikában a profi karrier előtti ugródeszka) hokistákból álló amerikai csapat hatalmas szívvel játszva 4-3-ra legyőzte a(z egyébként) legszebb és egyben legeredményesebb hokit játszó hírhedt, a keleti blokk sportideológiájához híven politikai okokból amatőrnek hazudott, teljesen profi , a világ hokitörténelmének egyik legnagyobb papírforma-borulását, szenzációját okozva.

2011. november 29. és 2012. január 4. között, bő egy hónap alatt egy előselejtezőn és a Divízió I-es (másodosztály) világbajnokságon 10-ből 10 mérkőzést nyerve a magyar női ifjúsági jégkorong-válogatott a világ legjobb 8 válogatottját magába foglaló A csoportba, majd egy évvel később az A csoportos világbajnokságon a 6. helyezést elérve bent is maradt.

A jégkorong kifejezetten jó viszonyt ápol a csodákkal. Attól kezdve, hogy ez a rendkívül gyors, erőt, ügyességet, agyat, szívósságot kívánó, látványos csapatjáték a XIX. század végén egyáltalán létrejött, egész története alatt mind a jégen, mind a szervezésben számos lehetőséget adott a csodáknak.

Az alábbiakban egy ilyen csoda, annak okai és következményei jönnek: hogy egy ilyen teljesítmény elől hogyan lehetne a jövőben végre törölni a csoda szót. Legyen ez a jó lehetőségek okos kihasználásának eredménye, és nem három napig tartó csoda, ami, ne feledjük, a király udvarában egy esztendő.


Mit ér a hokista, ha nő?

A világ hokigazdasága szerint szinte semmit. Profi női jégkorong (szemben a többi látványcsapatsporttal) gyakorlatilag nincs. A legfejlettebb hokikultúrájú országban, Kanadában (a népesség , ebből 85 000 nő!), ahol a jégkorong, a női is, a , a legmagasabb szintű a klubok állják a költségeket (a felszerelést nem teljesen), fizetést viszont nem adnak.

Az a lány tehát, aki hokizni kezd, pontosan tudja, hogy játékosként nem ebből fog megélni, a felnövekvő fiú és lány jégkorongozó között az a különbség, hogy a lány számára a gazdasági perspektívákat, megélhetést tekintve ez nem szakma. A befektetett munka mennyisége, a költségek ugyanakkorák.

Nyilvánvalóan kicsi az aránya azoknak a sportolóknak, akik felnőttkorban valóban a sportolásból fognak megélni, de a női hokiban a jéghegy csúcsa is víz alatt van.

Legfeljebb a csúcson, gumicsizmában állva ér ki az ember feje a levegőre. Nagy szenzáció volt, amikor három magyar női játékos (, és ) tavaly nyáron profi szerződést kapott , a bajnoki dobogóért küzdő csapatához, mindezt 18-19 évesen. Oroszországban van 11 csapatos profi női első osztály, a fizetések elég szigorúan titkosak, az ott játszó észak-amerikai játékosok szerint viszonylag jó megélhetést adnak, de sejtésem szerint nem lenne illendő megkérdeznem mondjuk Huszáktól, hogyan viszonyul a fizetése egy (orosz bázisú férfi első osztály, a világ második legerősebb bajnoksága) dobogóesélyes csapat sztár-idegenlégiósáéhoz.

Erre egyébként van egy nem teljesen rossz válasz: talán hozzon annyi nézőt, szurkolói emléktárgy-bevételt stb., mint a férfiak, és akkor beszélhetünk az összehasonlítható fizetésekről. Ebben van igazság, de egyrészt az egész női jégkorong nem fog fejlődni, ha a játékosok megélhetés híján nem tudnak benne megragadni, másrészt sokkal inkább a vezetés, az infrastruktúra, mint a játékos felelőssége a marketinglehetőségek kihasználása - a bánya igazgatótanácsi döntéseinek következményeit ne a csillésen kérjük számon.

A másik, általánosabb, mert több játékosnak lehetőséget adó félmegoldás egy észak-amerikai egyetemi sportösztöndíj. Ez biztosítja legalább az egyetemi évek alatt a nagyon jó körülmények közti edzés- és játéklehetőséget, valamint civil szakmát is ad, ami minden sportolónak (profinak is) szükséges, de persze nem úgy sportkarrier, mint akinek papíron is ez a munkája.

Az (Nemzetközi Jégkorongszövetség) egyébként dicséretes módon igyekszik nyomást gyakorolni a tagszövetségekre, hogy fejlesszék országaik női jégkorongját.

A harmadik, alig, és akkor is leginkább csak kapusok számára létező út az, amit finn, és kanadai válogatott kapus jár éppen be - . Kuriózum, hogy játszott már női mezőnyjátékos is felnőtt férfibajnokságban (a - finn másodosztály, mert ők voltak hajlandók kifejezetten támogatni, hogy nő is játsszon ott), a kanadai , sőt, gólt is szerzett. A hoki Polgár Juditja státusz sokkal inkább üdítő kivétel, mint reális cél egy női játékosnak. Jóval beszédesebb az, amit Räty egy hónappal a Mestis-szerződése előtt, a szocsi olimpia alatt nyilatkozott:

Bármennyire is szeretnék csak a játékkal foglalkozni, amit annyira imádok, és amitől olyan sokat kaptam, kénytelen vagyok polgári szakmát választani (ha nem tudok megélni a játékból). Miért? Mert különben ki fogja fizetni a lakbért, a kocsim részleteit és biztosítását, és a többi számlámat? Huszonnégy éves vagyok, diplomás, szingli, és mivel a pénz nem bokorban terem, valóban, a helyes válasz az, hogy senki. Elegem van abból, hogy egyik napról a másikra éljek, eljött az ideje, hogy pénzt keressek és a jövőmre gondoljak. És nem csak én vagyok ilyen helyzetben, a női játékosok többsége ezzel a gonddal küzd.

A hoki kifejezetten drága sport, jégpályabérlés, sok darabból álló felszerelés, amit ráadásul gyakran kell cserélni (semmilyen forrásból nem származó hír szerint azt mondta, csak az ütőköltsége 3 millió forint volt egy évben). Hogyan lehet egy sportágat fejleszteni, bázisát szélesíteni, ha nem ad perspektívát, munkalehetőséget a legjobbjainak sem? Ráadásul hokiról van szó, amely több, nagy gazdasági erővel rendelkező ország nemzeti sportja. Az esélyegyenlőség egyik alapfeltétele, hogy ne a megélhetés határozza meg a lehetőségeket, hanem fordítva.

...és ha még hozzá magyar?

Magyarország, bár az elmúlt bő másfél évtizedben sokat fejlődött, a nemzetközi hokitérképen kicsi. A felnőtt férfiválogatott (ami alapján egyelőre egy nemzet hokierejét fejben tartják) nagy előrelépések után a Divízió I/A-ban (férfi másodosztály) szerepel, ez a világranglista 17-22. helyét jelenti, ebben a kategóriában a világbajnokságokon az A csoport 16 csapatos. A svéd szövetségi kapitány a szocsi olimpiai döntő előtt, hogy érzékeltesse, mindenki ellen ugyanolyan harcossággal kell jégre menni, úgy fogalmazott, . Ennyit a renoménkról a hokinagyhatalmak szemében.

Hatalmas sportdiplomáciai siker volt, hogy 2012-től, 18 év után először lett magyar tagja az IIHF 14 tagú elnökségének, személyében. Egyrészt, mert az elnökség két női tagjának egyike lett, másrészt, mert , harmadrészt, mert még két évvel ezelőtt is aktív játékos volt, egyébként Magyarországon az első igazolt női jégkorongozó. , noha, mint a linkelt interjúban is elmondja, ők (IIHF) csak katalizátorként tudnak működni, a munka oroszlánrészét a tagszövetségek kell hogy végezzék.

Az oroszlán -ben tette be a lábát Magyarországra, amikor néhány lelkes szülő és edző ötlete és összefogása nyomán megalakult (szem előtt tartva, hogy női tagjai is legyenek) az a stáb, amely feladatául tűzte ki, hogy ütőképes női jégkorongot szervezzen, kezdve az U15-ösökkel, akikből majd (mostanra) U18-as, később meghatározó felnőtt játékosok válhatnak. Mivel eleve kevés a játékos és a jégfelület Magyarországon, és a játékosok jóval kevesebb, mint a fele lány, ezért a tehetségesebbje, amíg komoly sérülésveszély nélkül lehet, fiúcsapatokban játszik. Ez legfeljebb serdülő (U16-os), egészen extrém esetben ifi (U18-as) korig lehetséges - bár a szabályok évről évre változnak, de általában lehetővé teszik, hogy az egy-két (idén éppen három) évvel idősebb lányok visszajátsszanak. A szakma szerint a sportág mostani sikerességét sokban köszönheti az eredetileg kényszerből kialakult koedukált játéknak.

Az U18-as magyar női válogatott sikertörténetének első fejezete egyáltalán nem a jégen játszódott. Kevés országnak volt (van) női ifjúsági csapata, hosszú győzködés kellett ahhoz, hogy az IIHF a 8 csapatos A csoport és a 6 csapatos Divízió I mellett elindítson egy szintén 6 csapatos harmadosztályt négy újoncból és az előző év Div I-jének utolsó két helyezettjéből, amelynek első két helyezettje az első évben csatlakozhatott az az évi Div I-hez, hogy minden könnyen érthető és átlátható legyen. Aki nem elítélhető módon már elfelejtette, hogy ezeken a tornákon mi történt, az olvassa vissza a cikk második mondatát.

Óriási dolog volt, hogy ez a csapat, akinek tagjai nagyrészt életük első nemzetközi tétmeccseit játszották, első nekirugaszkodásra a világelitbe került, és főleg, hogy 2013-ban ott is maradt. Ezzel minden várakozáson felül igazolta a 2009-ben megálmodott szakmai terv eredményességét. Az IIHF honlapja például a írt vezércikket róla.

Függetlenül a sikerességtől, természetesen a magyar női játékosok is ugyanazzal a kihívással szembesülnek, mint a többiek: hogyan tovább? Kolbenheyer mostanában beszélt arról, hogy szerinte miként lehet rövid távon biztosítani, hogy legyen kilátás az U18-ból kiöregedő játékosoknak.

Amíg nem lesz rendes profi női jégkorong, addig rendkívül nehéz saját magát fenntartó, újratermelő utánpótlásrendszert kialakítani, még nehezebb a felnőtt játékosokat megtartani a hokinak. A fent elmesélthez hasonló, mind a stáb, mint a játékosok által elvégzett önfeláldozó, szeretetteljes, csodálatra méltó munka szükséges hozzá. Aki látta már ezt a csapatot játszani, küzdeni, annak nagyon nehéz békésen napirendre térnie afölött, hogy pillanatnyilag a világ szerint ez nem honorálandó munka (itt vetném közbe nagyapám munkára vontakozó megállapítását: „egyfajta erkölcsi elismerést ismerek: az anyagit”). Arról nem is beszélve, hogy a jégkorongozóknak nem meglepő módon jellemzően a jégkorong az életük.

Erősíteni kell a tudatot, hogy a női hoki nem a Marsról jött (se nem a Vénuszról), ugyanaz a munkabefektetés van mögötte, mint a férfiaknál, nem akarom a , mint kifogást hallani, mert egyrészt hülyeség, másrészt „vonó nélkül nehéz hegedülni”-módon kontraproduktív. Elsősorban a sportságát, és kevésbé a nőségét kéne szerintem előtérbe helyezni. Ezért is érzem szerencsétlennek a világbajnokság beharangozó kisfilmjének „csillogó szépségek, szikrázó csaták” szlogenjét, ami egyrészt számomra kiábrándító az első felének öltözési jelenete és a nagyon ötletes kesztyű-zászló kombinációhoz képest, másrészt az iszapbirkózás marketingstratégiáját alkalmazza. Csak férfiakat szólít meg, pláne egy olyan eseményen, ahol a minél szélesebb közönség vonzása lenne a cél. Megszólított férfiként válaszolva én nem szépségversenyt, hanem nagyon jó hokit nézni és a magyaroknak drukkolni szeretnék kimenni a világbajnokságra, függetlenül attól, hogy egyébként az összes játékos nő.

Kanada Káposztásmegyeren! - a legnagyobb hokinemzetek Budapesten

A világ női jégkorongválogatottjainak erősorrendje nagyjából a következő (félkövérrel az idei U18-as vébén szereplő válogatottak):

  • 1-2. Kanada
  • 1-2. USA

...hosszú szünet...

A maradék tradicionális hokinagyhatalom: Svédország, Finnország, Oroszország, Csehország (férfiaknál Szlovákia is itt lenne, )

Svájc, Japán és Németország erősen dörömböl az ajtón.

És ott vagyunk, második éve, persze mi.

Hatalmas elismerés, hogy Kanada kifejezetten azt kérte, hogy velünk játszhassa az utolsó felkészülési mérkőzését (március 21., 15:00, Jégpalota), tavaly a világbajnokságon újoncként 4-1-re kaptunk ki tőlük, ami európai csapattól nagyon jó teljesítmény, és megmaradt az emlékezetükben.

Elég egyértelmű, hogy amit a magyar U18-asok az elmúlt években leraktak az asztalra, erőn felüli teljesítmény volt. Nagy siker volna a másodszori bentmaradás (az utolsó csapat esik ki), illetve bármilyen szoros eredmény. Minden esetleges győzelem bravúr.

- köztük szinte a teljes mostani kerettel - az interjú végén linkek az összes többihez.

, az előre tudható magyar mérkőzések időpontjai (mindegyik mérkőzés a ):

  • 2014. március 23., vasárnap, 14.30: Svédország–Magyarország
  • 2014. március 24., hétfő, 18.30: Magyarország–USA
  • 2014. március 26., szerda, 18.30: Oroszország–Magyarország

A belépés mindegyik mérkőzésre ingyenes, becsületkassza lesz. Aki nem tud kijönni (de tudjon, hatalmas élmény!), annak jó hír, hogy online az összes mérkőzést meg lehet majd nézni.

Addig is: , és .

A magyar férfi jégkorong 2000-es, nagy fejlődést hozó évtizede után a szakmaiság és a játékosállomány inkább, a lehetőségek kevésbé adottak, hogy a 2010-es évtized a nők felemelkedéséről szóljon.

A végére pedig hatalmas köszönet mindenkinek (a képből kimaradtaknak is), akinek része van abban, hogy volt miről megírni ezt a cikket.

 

 

„A politikai akaraton múlik” – a nemek egyenlősége és az EU a FES fórumán

november 03, 2014 - 00:00

A Friedrich-Ebert-Stiftung október 15-i, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetséggel közösen szervezett konferenciájának témája az Európai Unió volt: milyen előnyökkel járt a csatlakozás a nemek társadalmi egyenlősége számára Kelet-Közép-Európa egyes országaiban, és mely területeken van még szükség további munkára?

Párbeszéd a nemek közti egyenlőségről: Egyenlő méltóság és női jogok

április 21, 2016 - 00:00
Fotó: FES (KATTINTS A KÉPRE A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ)

A Friedrich-Ebert-Stiftung a „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című, 2012 óta futó regionális programja keretében 2016. március 21-én tartotta „Egyenlő méltóság és női jogok” című párbeszédfórumát. Mi az emberi méltóság fogalmának politikai relevanciája? Milyen viszonyban van az egyenlőséggel és az egyenlő jogokkal? Van-e különbség nők és férfiak méltósága között? Mit jelent a méltóság az állam szerepéről való elképzeléseink, illetve a média szabadsága szempontjából?

Feminista Közösségi Est, 2012. dec. 9. – beszámoló

december 11, 2012 - 11:54
A Nőkért Egyesület néhány régi és új tagja a Közösségi Est után: Nádasi Eszter, Elekes Irén Borbála, Antoni Rita, Barna Emília, Békés Dóra, Szatmári Réka
A Feminista Közösségi Estre a rendezvénysorozat keretében került sor a szervezésében dec. 9-én, szombaton a Toldi Moziban. Az érdeklődés igen nagy volt, a nagyterem zsúfolásig megtelt, sokaknak már csak állóhely jutott. Több korosztályból képviseltették magukat nők és férfiak, néhányan a gyerekeiket is elhozták. 

Asszony, tudd, hol a helyed! A női sportteljesítmények bagatellizálása a férfiak eredményeivel

augusztus 11, 2016 - 10:37
Hosszú Katinka (Fotó: blogspot.com)

A Nemzeti Sport számára azonban ez a hangyányi apróság mit sem számít. Elemzéseik alapján ugyanis Hosszú Katinka teljesítménye még az olimpiára is alig lenne elég. A férfiak örülhetnek, hiszen minden számot ők nyertek, még ha nem is. Ilyen egyszerű...

„Ne a liftben engedjenek előre, hanem a döntéshozatalba engedjenek be!” - mit (kénytelen) vállal(ni) egy nő?

augusztus 10, 2014 - 18:48
Alföldi Andrea, Szél Bernadett, Keveházi Katalin, Simon Ildikó
Az LMP által 2010-ben, az aktív állampolgárság elősegítése, a helyi közösségi kezdeményezések támogatása, valamint a politikai és civil szféra közti távolság, bizalmatlanság csökkentése céljából létrehozott 2014. aug. 7. és 10. között t rendezett a bajai Petőfi Ifjúsági Centrumban.