Interjú Bédy-Schwimmer Rózsával, 1946 (részlet)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Interjú Bédy-Schwimmer Rózsával, 1946 (részlet)

március 23, 2013 - 23:19

Schwimmer Rózsa idős korában

1946. április 22. és április 29. között hét folytatásban jelent meg az Amerikai Magyar Népszava hasábjain Gáspár Géza részletes, sok problémát érintő interjúsorozata Bédy-Schwimmer Rózsával, a 20. század eleji magyar feminista mozgalom jelentős, nemzetközileg is elismert alakjával. Az alábbi, kiragadott részletek Bédy-Schwimmer Rózsa szerintem ma is korszerű gondolkodásmódját mutatják be, aki a második világháború és az emigráció éveinek tapasztalatával a háta mögött fogalmazta meg gondolatait. A cikksorozatból csak az 1946-ban legégetőbb kérdésekről való véleményét választottam ki.

G.G.: [Magyarországon a századfordulón] a nyomtatott betűk hasábjain békésen tudtak megférni a legellentétesebb gondolatok is. S ugyanilyen békésen tudtak megférni ezek az ideák a magunk ifjúkori elméjében is, ahol mindegyik megkapta a jóhiszeműség és az őszinteség pecsétjét.” (...)

B.Sch.R.: (…) A parasztkérdést nem lehet erőszakkal és kártalanítás nélkül megoldani. Sokat foglalkoztam a parasztkérdéssel. Számtalan levelem van béresektől, kisgazdáktól, okos és öntudatos magyar parasztoktól, elképzeléseikről, a gazdálkodásról.

A magyar progresszió átalakulást kíván, de nem rombolással, hanem építéssel.

 (…) Még a monarchikus királysági formát sem támadtuk, az evolúción épült amerikai demokrácia lebegett előttünk, az emberi méltóság teljesebb kifejezésével és fokozatos haladással, nem pedig katasztrófákkal.

A katasztrófákat csak a különböző önző pártérdekű, rikácsoló és túlzó csoportok hozták, amelyek olcsó önzésüket tolták az ország érdekei fölé.

(…) A politikában állandóan hazudnak, a hatalom a legfőbb cél, minden egyéb értéket készek kockára tenni, még az emberiség jövőjét is.

A politikai állásfoglalás teljes szabadsága nélkül remény sincs demokráciára és minden ’felszabadulás’ hiábavaló. A munkásság belekényszerítése kikényszerített osztályállásfoglalásokra, amikben nem az egyéni véleményük, hanem csak hordaszerű felvonulásuk érvényesül, hamis helyzetet teremt.

Konzervatívek, monarchisták, szocialisták, kommunisták járjanak nyílt sisakkal és ismerjék el végre: ígéreteik és programjaik őket kötik elsősorban.

Ha tiszta vizet öntenek a pohárba, akkor csakugyan rá lehet bízni a népre a döntést.

Amikor a nők szavazati jogáért küzdöttünk, tudtuk, hogy azt akarjuk és nem mást.

Amikor a polgárháború abbahagyását követeltük, nyíltan hangsúlyoztuk, hogy ezt akarjuk és nem mást.

Csak ilyen őszinte programok alapján lehet kiépíteni az új alkotmányosságot. Olyan belső programot kell adni, amely szociálisan igazságos és nem felélő típusú.

A tiszta demokrácia megfékezi a kapitalizmus kilengéseit, a sajtó szabadosságát.

 

 

Egy elmeséletlen történet a Feministák Egyesületéről (előadás)

július 03, 2014 - 16:06

(Előadás, elhangzott a Feministák Egyesületének megalakulása 100. évfordulóján. Első megjelenés: Csapó Ida és Török Mónika szerk. Feminista Almanach, MiNők, 2005)

 

De mi maradt meg Mellernéből? És az egész Feminista mozgalomból? Miért nem tartunk „Elmeséletlen történetek” estet a feministák rokonaival: Szirmainé unokájával, Kunvári Lilla, az utolsó titkár, Kunvári Bella unokájával? A diszkontinuitásnál nincsen károsabb dolog a nőmozgalomban.

Mégis, hol a nők helye? Barangolás a magyar feminizmus körül a Sétaműhellyel

október 27, 2018 - 13:11

Kapásból három nagy "sétáltatót" tudok már Budapesten, akik rendkívül informatív, színvonalas, izgalmas túrákat ajánlanak a titkos kertektől és a nagyközönség elől elzárt pincéktől-padlásoktól a különböző nemzetiségi gasztro-sétákig, a tematikák szerteágazók, találunk sétát vallások, közlekedési eszközök, családok, művészeti ágak, társadalmi osztályok, történelmi korok mentén, akár korosztályok szerinti bontásban.

"Házasság és hivatás" - Schwimmer Rózsa előadása Szegeden, 1908

augusztus 29, 2014 - 11:51

1908 - négy évvel járunk azután, hogy a Feministák Egyesülete kivált az 1896-ban létrejött Nőtisztviselők Országos Egyesületéből, és mintegy hat évvel a szegedi feminista fiók megalakulása előtt. Nőtisztviselő egyesület viszont már működik a városban (egy férfi, Szmollény Nándor elnökletével) s annak tagjai hívják meg két országos egyesület közös lapja, agilis szerkesztőjét. A Szegedi Napló január 5-i számában beharangozza az akkor már országszerte ismert nőjogi aktivista és újságíró, aznap esti előadását: