Teleki Jozefin (Teleki Sándorné), a magyar nőnevelés úttörője
Az erdélyi gernyeszegi Teleki kastélyban született (a Teleki-család református ágában) 1838. október 20-án, apja Teleki Domokos gróf, anyja Tima grófnő. Házi tanára Gyulai Pál volt. Tizennyolc évesen hozzáment Teleki Sándor Pest megyei nagybirtokoshoz, akivel Gyömrőre költözött. Amikor Veres Pálné 1867-ben felhívást intézett a nőkhöz a lányok oktatása érdekében, azonnal csatlakozott hozzá, és számos arisztokrata nőt megnyert az ügy számára. Együtt alapították meg az Országos Nőképző Egyesületet, és hozták létre a felsőbb lányiskolát a Zöldfa (mai Veres Pálné) utcában. Az egyesületi munkát akkor is folytatta, amikor harminchét évesen hét gyerekkel özvegyen maradt. Fiai tanulmányai miatt (lányait is taníttatta, de felsőbb lányiskola ekkor még nem volt) Budapestre költözött a Szervita téri Teleki-házba.
Veres Pálné lemondása után, 1880-ban ő lett az elnök. Tisztségéről 1910-ben hanyatló egészgége miatt lemondott. Ezek után Rudnay Józsefné (Veres Pálné lánya, Szilárda) vezette az egyesületet, Teleki Sándornénak azonban a tiszteletbeli díszelnök címet adományozták.
A Magyar Vöröskeresztnek, a Protestáns Árvaháznak és a Lorántffy Zsuzsanna Egyesületnek is egyik alapítója volt. Munkásságáért az uralkodó I. osztályú Erzsébet-renddel tüntette ki.
Az Esti Újság szerzője 1908-ban külön méltatja, amiért (szerinte) Telekiné nem szimpatizál a feminista eszmékkel. Ez valószínűleg nem volt igaz, hiszen rokonával, a Szikra néven író Teleki Sándorné Kende Júliával (aki a meglehetősen kiterjedt Teleki-család katolikus ágába házasodott be) jó barátságot ápolt.
1915. január 21-én halt meg. Szász Károly, a képviselőház alelnöke magasztaló verset írt emlékére. A visszaemlékezések (Szikráé is) hosszasan kitérnek hazaszeretetére, vallásosságára és kiterjedt jótékonykodására - amit ugyanakkor szervező munkájával meg is haladott.