Sylvia Plath: Apu

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Sylvia Plath: Apu

május 13, 2012 - 20:46

Kinőttelek, kinőttelek:

Fekete cipő, visellek
Harminc éve, mint egy láb,
Féregfehéren, s lélegzeni,
Tüszkölni alig merek.

 

Apu, meg kellett hogy öljelek.
De még előtte meghaltál -

Márvány-súly, csupa-isten zsák,
Szörnyszobor, egy-szürke bütyköd
Böhöm friscói fóka,

 

Atlanti habba lóg fejed,
Hol kékre babzöld víz pezseg
A szép Nauset előtt.
Imádkoztam, hogy visszatérj.
Ach, du Dreck.

 

Németül, lengyel városban,
Melyen átment a háború
Hengere, hengere, hengere.
De a városnév megszokott,
Lengyel barátom szerint

 

Van belőle vagy két tucat.
Hát nem tudom, hol vertél gyökeret,
Hol verted a marsot,
Beszélni se mertem veled.
Megakasztottad a nyelvemet.

 

Szögesdrót-hurokba akadt.
Ich, ich, ich, ich.
Alig jött egy szavam is.
Te voltál nekem a németek.
S az obszcén nyelvezet:

 

Mozdony-löket,
Mint egy zsidót, zötyöget.
Jön Dachau, Auschwitz, Belsen.
Már zsidósan beszélek.
Akár zsidó lehetek.

 

A tiroli hó, a bécsi sör
Igazsága nem tündököl.
Cigány-ősnőm, rossz ómenek
S a pakli tarokk, a pakli tarokk:
Egy picit zsidó lehetek.

 

Téged mindig rettegtelek,
Luftwafféd, tudós blöffjeidet.
S az a takaros, nyírt bajusz,
Azok az árja-kék szemek.
Ó, Panzereknél panzerebb -

 

Nem Isten, csak egy horogkereszt,
Sötétjén ég nem nyikkan át.
Minden nő fasisztát imád,
Pofába-csizmát, szörnyetegek
Szörny-szívét, mint a tied.

 

Állsz az asztalnál, apu,
A képen, ahogy megőriztelek,
Állad, nem lábad volt hasított,
De éppúgy ördög vagy, mint a sötét
Ember, aki ketté-

 

Harapta piros kis szivemet.
Tízéves koromban temettek.
Húsz, hogy meghalni próbáltam,
Hogy ott legyek újra veled, veled.
Gondoltam, csontok is megteszik.

 

De kicibáltak a zsákból,
S jól-rosszul összecsirizeltek.
Aztán már tudtam, mit tegyek.
Megcsináltam modelledet,
Meinkampf-képű feketeruhást:

 

Kefélteti a vasszüzeket.
S azt mondtam: velem is lehet.
Apu. S most végeztem veled.
Kitéptem a fekete telefont,
Hang férge azon föl nem tekereg.

 

Kettőt öltem volna veled -
A vámpírt, aki a véremet
Szívta nevedben egy éven át,
Hét éven át, most tudod legalább.
Apu, most megnézheted.

 

Zsíros, fekete szivedben: cövek.
És sose szerettek a környékbeliek.
Táncolva tiporták a tetemedet.
Mindig tudták, hogy te vagy az.
Apu, te rohadt, végeztem veled.

 

Tandori Dezső fordítása

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



"Csupa virág a két-Ádámos éden" - Irodalmi est a Budapest Pride Héten

július 13, 2013 - 11:10
Nádasdy Ádám

Az egyik unásig hangoztatott ellenérv a "melegfelvonulással" szemben, hogy e "feltűnősködés" helyett "inkább kulturális eseményeket kellene szervezni". Nos, a helyzet az, hogy - noha ez a "parádéhoz" képest elenyésző mértékben jelent meg a sajtóban, médiában - a Budapest Pride egy egész hétig tartott, július 1. és 7. között, számtalan gazdag programmal: kiállítással, workshopokkal, irodalmi esttel.

A költészet napja 2. - egy kortárs magyar költőnő új kötete

április 11, 2011 - 13:08

Nemrég a következő levelet kaptam, úgy gondolom, a költészet napja éppen megfelelő a megjelenésre - szerk.)

 

"Kedves szerkesztö!

 

Szeretném felhívni egy nemrégiben megjelent verseskötetemre a Nökert honlap figyelmét.

A verseskötet címe Feloldozás, és irtam egy rövid önrecenziót erröl ami megjelent a kiadó honlapján ( le kell menni az aljára lapnak):

http://aghegy.hhrf.org/index.php/K%C3%B6nyveink

Maya Angelou: Mégis szállok

április 26, 2018 - 23:10

Átírhatod a történetem
Köpködhetsz rám hazugságot,
Beletaposhatsz a mocsokba
De mint a por, mégis szállok.

Dühít, hogy pimasznak találsz?
Miért nézel sötéten felém?
Tán elhiszed, hogy olaj tör fel
A nappalim közepén.

Mint holdak és napok,
Értve az idő ritmusához,
Mint felszökő remények,
Mégis szállok.

Azt hiszed, hogy összetörhetsz?
Leshetsz, míg görnyedve állok?
Könnyem fakad, földre szakad,
Szemlesütve sírdogálok?