A költészet napja 2. - egy kortárs magyar költőnő új kötete

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A költészet napja 2. - egy kortárs magyar költőnő új kötete

április 11, 2011 - 13:08

Nemrég a következő levelet kaptam, úgy gondolom, a költészet napja éppen megfelelő a megjelenésre - szerk.)

 

"Kedves szerkesztö!

 

Szeretném felhívni egy nemrégiben megjelent verseskötetemre a Nökert honlap figyelmét.

A verseskötet címe Feloldozás, és irtam egy rövid önrecenziót erröl ami megjelent a kiadó honlapján ( le kell menni az aljára lapnak):

http://aghegy.hhrf.org/index.php/K%C3%B6nyveink

(mi is közöljük, lásd lent - a szerk.)

A könyv fent van a MEK-en is:

http://mek.oszk.hu/09100/09170/

 

Ûdvözlettel

Asztalos Morell Ildikó"

 

u.i. A szerző időközben értesített minket, hogy április 16-án 15 órakor a Milennárison dedikálja a könyvét a Lant és Líra 43-as standjánál.

 

Következzen az "önrecenzió":

A szerelem pátosza, a pátosz tabuja

Egy verseskötet margó

Egy hathatós diagnózis és önépítés nélkül nehéz a gyógyulás a megbetegítő szerelemből. De piacképes-e az a költészet, ami a szerelmi kétségbeesés megbetegítő pátoszát tárja fel? A nyilvánosság elé tartozik-e az elesettség taglalása? A megaláztatás, a becsapottság, a megbecstelenítettség, kihasználtság érzésének sikolya? Vagy az áldozatiságból való kilépés lélekrajza? Belefér-e a modern ember világába az érzelmi túlfűtöttség? Összefér-e a modern költészet formáival az érzelmek lemeztelenített kifejezése? Illik-e ötven feletti nőnek ebben a témában megnyilatkozni? Az igazság az, hogy nem foglalkoztatnak ezek a kérdések. Vagyis, inkább nem hagytam magam ezek által cenzúráztatni e kötet megírásakor és kiadásakor. Szerintem alapvető érzelmi folyamatokat tár fel úgy, hogy ezek folyamatiságának bemutatásával egyben kapaszkodót is kinál az élet örvényébe való visszatáláshoz, a kiútra az elesettségből és az áldozatiságból.

Számomra e kötet a női szabadságjogok kiteljesítéséről is szól, amibe beletartozik a test feletti rendelkezés épp úgy mint az érzelmek szabad kinyilvánítása és a nyilvánosság előtt a női szubjektpozíció felvállalása. Az új konzervatizmus patriarkális kontrollja úgy tünik nemcsak a női testet kivánja a keresztény morálra hivatkozva az alkotmányosság betonvázába öntve szabályozni, de a női szubjektum kifejezésének a közélet is láthatatlan cenzúrát emel. A kötet kiadását is kövezte néhány akadály. Volt a felemlegetett indok az, hogy az érzelmek kifejezésrejuttatásának manapság nincs piaci kelete, mivel a verseskötetek ”általában jó, ha nem veszteségesek“. Vagy, mint a Kalibri kiadó véleményezte a kötetet az „olyan poétikát képvisel nagyra duzzasztott képeivel, pátosz felé közelítő hangjával, ami nem illik a profilunkba“. Volt, aki nem fogalmazott ennyire sem tapintatosan, mint egy költő, irodalomkritikus barátom: ”A versek borzasztóan figyelemre méltóak lélektani szempontból. Büszke lehetsz rá, hogy ennyi érzelmi energia van benned, s hogy ezeket ennyire fel tudod vállalni... Ez nagyon nagy emberi teljesítmény.... Hozzád képest én egy gyáva, üres fickó vagyok.... Azt már csak a tévedés kockázatával teszem hozzá, hogy értékes verseknek nem gondolnám ezeket a vallomásokat, s én a helyedben nem ambicionálnám a nyilvánosságra hozatalukat. Ha bántana a levelem, gondolj arra, hogy megnyilatkozásomnak mindkét fele teljesen őszinte.....a döntés a tiéd..... én persze örülnék, ha mégis úgy döntenél, nem bocsátod nyilvánosság elé a verseket....”. Az ÉS szerkesztősége pedig egyenesen kioktatott mikor érdeklődtem, hogy milyen formában tudnék a folyóirat számára publikáció céljából verset küldeni: „Amikor egy vers kötetbe kerül, ily módon már nem publikálható többé, jelenjen meg bárhol a világon az a bizonyos kötet. Igen sajnálom, hogy ezt a kézenfekvő dolgot eddig soha senki nem közölte Önnel, de most akkor én megtettem.“ Igen ez a gyakorlat igencsak furcsa, mert nemzetközi vonatkozásban a szerzői, illetve az azt gyakorló első kiadó jogait szokás védelmezni. Minden esetre, mint tudatlan nő (jenő, ld Spiró „hülye nő“) rögtön otthonosan érezhettem magamat ezen bíztató, és informatív hangú tájékoztatás nyomán.

Mindezen nehézségek ellenére megjelent a kötet, amelynek kiadásáért köszönettel tartozom Tar Károlynak és az Ághegy kiadónak. A végső birálát az olvasóé, hogy talál-e e kötetben olyat ami valahol meg tudja érinteni, feltéve ha sikerült az érdeklődését felkelteni a kötet iránt annyira, hogy belekukkant. De az is lehet, hogy olvasása után inkább igazat ad a kultúrvédnök, piackutató vagy a morálvédelmi ügyvivő fenntartásainak. Ennek kockáztát vállalva kinálom olvasásra az alábbi oldalon: http://mek.oszk.hu/09100/09170/09170.pdf

Asztalos Morell Ildikó: Feloldozás, Àghegy könyvek

 

Láss!

Lásd, mit vágynál.
Vállald önmagad.
Ne hagyd, hogy megcsalass,
védd magad!
Nem szégyen a gyengeség,
s hogy lelked mutatni merted,
s hogy meglesett meztelen
vad tested védtelen.
Ki védtelenre tör,
más titkát lesi,
játékként elveszi,
és aztán megveti,
bűntudat azt illeti.
 

 

 

 

Maya Angelou: Mégis szállok

április 26, 2018 - 23:10

Átírhatod a történetem
Köpködhetsz rám hazugságot,
Beletaposhatsz a mocsokba
De mint a por, mégis szállok.

Dühít, hogy pimasznak találsz?
Miért nézel sötéten felém?
Tán elhiszed, hogy olaj tör fel
A nappalim közepén.

Mint holdak és napok,
Értve az idő ritmusához,
Mint felszökő remények,
Mégis szállok.

Azt hiszed, hogy összetörhetsz?
Leshetsz, míg görnyedve állok?
Könnyem fakad, földre szakad,
Szemlesütve sírdogálok?

Imre Flóra: Szerelem

december 14, 2009 - 09:30

Szerintem zseniális...

 

Imre Flóra: Szerelem

 

A szűk völgyben szögesdróttal lezárt út.

Bronzpatájú, verítékes lovak,

Kékesvörösben hullámzik a hátuk,

Rohannak a láthatatlan hómezőkön,

 

Felnyilallik a föld a lábuk alatt.

 

És ég és hegy. És árnyékuk a víz.

A szem egy pillanatra visszahőköl.

Más ég és hegy, más színű itt a víz.

 

Valami kiált a nyers levegőben.

Egy percnyi görcsbe rándult némaság.

Feszülések. Az érdes semmin át

Sylvia Plath: Apu

május 13, 2012 - 20:46

Kinőttelek, kinőttelek:

Fekete cipő, visellek
Harminc éve, mint egy láb,
Féregfehéren, s lélegzeni,
Tüszkölni alig merek.

 

Apu, meg kellett hogy öljelek.
De még előtte meghaltál -

Márvány-súly, csupa-isten zsák,
Szörnyszobor, egy-szürke bütyköd
Böhöm friscói fóka,

 

Atlanti habba lóg fejed,
Hol kékre babzöld víz pezseg
A szép Nauset előtt.
Imádkoztam, hogy visszatérj.
Ach, du Dreck.

 

"Csupa virág a két-Ádámos éden" - Irodalmi est a Budapest Pride Héten

július 13, 2013 - 11:10
Nádasdy Ádám

Az egyik unásig hangoztatott ellenérv a "melegfelvonulással" szemben, hogy e "feltűnősködés" helyett "inkább kulturális eseményeket kellene szervezni". Nos, a helyzet az, hogy - noha ez a "parádéhoz" képest elenyésző mértékben jelent meg a sajtóban, médiában - a Budapest Pride egy egész hétig tartott, július 1. és 7. között, számtalan gazdag programmal: kiállítással, workshopokkal, irodalmi esttel.

Ha már szóba hoztátok a szülés utáni depressziót...

január 03, 2010 - 22:50
Charlotte Perkins Gilman (Kép: Wiki)

... olvassátok el Charlotte Perkins Gilman témába vágó, önéletrajzi ihletésű novelláját, melyben megörökíti a "zseniális" Dr. Silas Weir Mitchell "rest cure" nevezetű módszerét, ami minden volt, csak "kúra" nem. Az orvos egyébként a novella hatására, mely szembesítette annak káros hatásaival, változtatott módszerén.

A gyerekkor feldolgozása az irodalomban

október 05, 2011 - 09:08
Fotó: Pixabay

Nem vagyok irodalmár, és nem tudok sokat arról, hogyan születik egy vers, egy novella vagy egy regény. Legfeljebb annyit, amennyit azokból a fikciós könyvekből tudok, amik magáról az írásról, annak folyamatáról, nehézségeiről szólnak (legutóbbi ilyen jellegű olvasmányom Joanne Harris: Szederbor című könyve). Ezért ebben a cikkben elsősorban a saját, szubjektív véleményem kap szerepet.

A nők kirekesztése a kánonból - egy nyugdíjas magyartanár eszmefuttatása

november 11, 2012 - 14:06
Illusztráció (Fotó: Pixabay)

Aktív pályafutásom mintegy felében magyar-történelemszakos tanárként dolgoztam. E tevékenységem során mindig végigkísért a kötelező olvasmányok problémája – most nem arról van szó, hogy egyes „kötelezőkkel” világnézeti okokból nem értettem egyet – hanem mert ugye a tanítványaim jó fele lány volt. És egyébként is felmerül akérdés: miért maradtak ki az iskolai oktatásból az írónők és költőnők? (Leszámítva Kaffka Margitot.) Így nagyon is egyetértettem Péntek Orsolyának a eszmefuttatásával:

Olive Schreiner: Álmok a sivatagban

március 24, 2017 - 16:18

/Megjelent A Nő és a Társadalom 1907/10-11. számaiban/

Forró napsütésben jártam az afrikai sivatagon. Lovamat egy mimózafa alá vezettem, levettem róla a nyerget és szabadjára bocsátottam, hadd keressen magának a száraz bokrok között valami legelni valót. A hőség szinte elviselhetetlen volt. Leültem a fa alá. Lassanként elalmosodtam, fejemet a nyeregre hajtottam és elaludtam. Furcsa álmom volt:

Anna Ahmatova néhány verse

november 11, 2009 - 17:11
"Rémület kavarta éji árnyak"
 

Rémület kavarta éji árnyak,
Hullongó holdfényben fejszefej.
Házfal mögött zajok motoszkálnak.
Patkány? Szellem? Tolvaj illan el?

Fülledő konyhámon vízbe csobban,
Rozzant padlón számvevést kopog,
Szikrázó koromszakállat ontva
Szökken túl a padlásablakon.

Villan föl, de elhalványul nyomban,
Gyufám dugta el, gonosz manó,
Mécslángom kioltja. Csillanó
Fegyver jobb – puskák mellembe nyomva.