Imre Flóra: Szerelem

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Imre Flóra: Szerelem

december 14, 2009 - 09:30

Szerintem zseniális...

 

Imre Flóra: Szerelem

 

A szűk völgyben szögesdróttal lezárt út.

Bronzpatájú, verítékes lovak,

Kékesvörösben hullámzik a hátuk,

Rohannak a láthatatlan hómezőkön,

 

Felnyilallik a föld a lábuk alatt.

 

És ég és hegy. És árnyékuk a víz.

A szem egy pillanatra visszahőköl.

Más ég és hegy, más színű itt a víz.

 

Valami kiált a nyers levegőben.

Egy percnyi görcsbe rándult némaság.

Feszülések. Az érdes semmin át

Egy sejt homályos magja fényre döbben.

 

A hártyák lassan áttetszőre válnak,

És rezgésük frekvenciája nő.

Gyorsuló, sötét hullámokban árad

A kétféle sűrűségű idő.

 

A szív a csupasz bordákon dörömböl,

Ledobja sebhetetlen részeit

Ritkás juharligetbe érkezik:

Valami szél kúszik végig a földön.

 

Az ajtóra hirtelen holdvilág hull,

S a hajszálrepedéseken benéz.

Az arc a feslő csillagokba tárul,

És rásimul a gyöngéd ébredés.

 

 

Imre Flóra: Mégis

december 11, 2009 - 19:01

- kedvenc versem kedvenc kortárs költőmtől (AR) -

 

Imre Flóra: Mégis

 

Honnét van ez a kínzó ragyogás

ebben a romlékony s nagyon esendő,

alig érett húsban? Miféle láz

sugárzik szét ebből a néma testből?

 

Ez az éppen feslő erotika!

A lélek rügypikkelyeit levetve

gáttalan gyönyörrel virágzik a 

csupasz anyag a frissennyílt terekbe.

 

És körülötte minden lángra kap,

és minden érző lényt csontjáig éget

ez a vibrálón tömény tűz-alak:

izzása a lefogott reszketésnek.

Anna Ahmatova néhány verse

november 11, 2009 - 17:11
"Rémület kavarta éji árnyak"
 

Rémület kavarta éji árnyak,
Hullongó holdfényben fejszefej.
Házfal mögött zajok motoszkálnak.
Patkány? Szellem? Tolvaj illan el?

Fülledő konyhámon vízbe csobban,
Rozzant padlón számvevést kopog,
Szikrázó koromszakállat ontva
Szökken túl a padlásablakon.

Villan föl, de elhalványul nyomban,
Gyufám dugta el, gonosz manó,
Mécslángom kioltja. Csillanó
Fegyver jobb – puskák mellembe nyomva.

Maya Angelou: Mégis szállok

április 26, 2018 - 23:10

Átírhatod a történetem
Köpködhetsz rám hazugságot,
Beletaposhatsz a mocsokba
De mint a por, mégis szállok.

Dühít, hogy pimasznak találsz?
Miért nézel sötéten felém?
Tán elhiszed, hogy olaj tör fel
A nappalim közepén.

Mint holdak és napok,
Értve az idő ritmusához,
Mint felszökő remények,
Mégis szállok.

Azt hiszed, hogy összetörhetsz?
Leshetsz, míg görnyedve állok?
Könnyem fakad, földre szakad,
Szemlesütve sírdogálok?

Topolcsányi Laura: Aludj el szépen, magyar nő (2014)

november 18, 2014 - 19:35
Harriet Hosmer: Beatrice Cenci (1865)
lehunyja sok szemét a nép…
egynemű mindig a szócső
s eszméje makacsul stabil:
aludj el szépen, magyar nő
 
lábadra lehajtja fejét
a vak komondor; szeret ő…
veled alszik a gyerek is
aludj el szépen, magyar nő
 
odakint lassacskán pitymallik
s bár hömpölyög a tüntető
veled senki se számol még
aludj el szépen, magyar nő
 
beszédet mondasz (azt lehet)
-beleásít a szervező
a jó cukrod is felszökhet
aludj el szépen, magyar nő
 

Emily Dickinson: Mért lennél szoba...

október 04, 2010 - 17:54

„Mért lennél szoba, hogy szellem kísértsen,

Minek lennél a ház.

Fölülmúlják agyfolyosók a

Matériát.

 

Éjfélkor kísértetet látva,

Künn biztosabb,

Mint szemközt látni bent a hűvös

Háziurat.

 

Jobb galoppozni kolostorban

A köveken,

Mint találkozni önmagunkkal

Fegyvertelen.

 

Magunk mögé rejtett magunk

Ijeszt agyon.

Kosáryné Réz Lola: Vasárnap

október 11, 2010 - 10:20
Kosáryné Réz Lola unokáival - a képet beküldte Dr. Nagy Domokos Imre

 

Emlékeimnek könnyes vánkosán

Vágyom régi vasárnapok után.

Miért, hogy most már nincs olyan soha?

Egyik nap, mint a másik: bús, zajos,

Lent az utcán zörög a villamos.

 

… Messzi vén város. Régi ház szobája.

Kint a fenyők nehézfehér subába’ –

Mint öreg, hűséges tót bakterek –

Állnak sorban a vén kapuk előtt.

Őrzik a házat, hegyet, temetőt.

 

Sétálni megy a kis cselédleány.

Csönd. Majd csengő szól. Jön édesanyám,

s vasárnapi süteményt hoz nekünk.

Sor Juana Inez de le Cruz: Ha álnokul és megvetéssel...

november 28, 2015 - 16:51

Ha álnokul és megvetéssel

Tudjátok ítélni csak

A nőket és a gyengeségük,

Bolondok vagytok, férfiak.

 

Ha páratlan buzgalommal

Te ütsz rájuk billogot,

csábítva őket a bűnre,

miért keress erényt s illdomot.

 

Megszerezted elébb, aztán

Kijelented: a nő volt,

Ki téged parázna bájjal

Rútul a bűnbe sodort.

 

E léha szenvedélyben

Ki bűnösebb vajon:

A férfi, ki elbukván csábít,

Vagy, ki azt mondja: hagyom?

 

Bár egyik sem szeplőtlen,

Sylvia Plath - Hajsza

január 02, 2010 - 10:37

 

Egy párduc üldöz szüntelen,
Rögtön megöl, ha utolér.
Fákat perzsel a sűrű vér,
Jár, mint a nap, fenségesen.
A nyomomban van, közeleg,
Lépked feketén és puhán,
Varjú károg a tüskefán:
Vad, végzetes vadászat ez.
Szédít a forró, déli nap,
Szikla szaggat és tüske tép.
Vérében miféle sötét,
Érzéki vágyak izzanak?