Maya Angelou: Mégis szállok

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Maya Angelou: Mégis szállok

április 26, 2018 - 23:10
Maya Angelou "Still I Rise" című versének magyar fordítása.

Átírhatod a történetem
Köpködhetsz rám hazugságot,
Beletaposhatsz a mocsokba
De mint a por, mégis szállok.

Dühít, hogy pimasznak találsz?
Miért nézel sötéten felém?
Tán elhiszed, hogy olaj tör fel
A nappalim közepén.

Mint holdak és napok,
Értve az idő ritmusához,
Mint felszökő remények,
Mégis szállok.

Azt hiszed, hogy összetörhetsz?
Leshetsz, míg görnyedve állok?
Könnyem fakad, földre szakad,
Szemlesütve sírdogálok?

Sért téged a büszke gőgöm?
Szörnyen túlreagálod
Tán elhiszed, a hátsókertem
Aranyat rejt, azért ások.

Tekinteted tőrt döf felém
Szád, akár egy lövészárok,
Meggyilkolhatsz gyűlölettel,
De mint a pára, mégis szállok.

Dühít, hogy szexinek találsz?
Tán nem hiszed, ha látod?
Lábam között gyémánt szikráz,
Míg diadaltáncot járok.

Otthagyva a múlt nyomortanyáját
Szállok
Ledobva magamról mindent, ami fájt
Szállok
Tenger vagyok, sötét, mi duzzadva árad,
Fortyog és felforr és soha nem fárad.
Mögöttem marad sok rettegett éj
És szállok

A hajnalt hasítom, s árad a fény
Felszállok
Magammal hozva, mi ősi jusson járt,
Remény vagyok, mit minden rabszolga várt.
Szállok fel,
Szállok fel,
Szállok.

 

Fordította: Szabó Krisztina

 

 

 

 

(1928-2014) afro-amerikai író, költő. 

Hat önéletrajzi műve, öt esszékötete, számos verseskötete jelent meg, több színdarab, film és tévéműsor készítésében vett részt, számtalan díjjal és több mint harminc díszdoktori címmel tüntették ki. Leginkább önéletrajzi műveiről ismert, melyekben gyermek- és fiatalkoráról számol be. Az első, az 1969-ben megjelent I Know Why the Caged Bird Sings („Tudom, miért énekel a rab madár”), mely tizenhét éves koráig követi nyomon életét, nemzetközi elismerést hozott neki.

 

 költő, műfordító. 

Gödöllőn született, jelenleg Budapesten él. Verseit és fordításait többek között a Csillagszálló, a Hévíz, a Műút, a Prae, az Új Forrás valamint az ÚjNautilus közölte. 

 

 

Sylvia Plath - Hajsza

január 02, 2010 - 10:37

 

Egy párduc üldöz szüntelen,
Rögtön megöl, ha utolér.
Fákat perzsel a sűrű vér,
Jár, mint a nap, fenségesen.
A nyomomban van, közeleg,
Lépked feketén és puhán,
Varjú károg a tüskefán:
Vad, végzetes vadászat ez.
Szédít a forró, déli nap,
Szikla szaggat és tüske tép.
Vérében miféle sötét,
Érzéki vágyak izzanak?

Sylvia Plath: Függőleges vagyok

január 03, 2010 - 17:47

De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttomon Ah!-ok, nem kerülök
mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká ellhulnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,
együtt.

A költészet napja 2. - egy kortárs magyar költőnő új kötete

április 11, 2011 - 13:08

Nemrég a következő levelet kaptam, úgy gondolom, a költészet napja éppen megfelelő a megjelenésre - szerk.)

 

"Kedves szerkesztö!

 

Szeretném felhívni egy nemrégiben megjelent verseskötetemre a Nökert honlap figyelmét.

A verseskötet címe Feloldozás, és irtam egy rövid önrecenziót erröl ami megjelent a kiadó honlapján ( le kell menni az aljára lapnak):

http://aghegy.hhrf.org/index.php/K%C3%B6nyveink