A szegénység női arcai - kerekasztal-beszélgetés (beszámoló, 1. rész)

Olvasási idő
13perc
Eddig olvastam

A szegénység női arcai - kerekasztal-beszélgetés (beszámoló, 1. rész)

március 11, 2014 - 22:39
2014. március 7-én, a Mindenütt Nő programsorozat részeként A szegénység női arcai címmel a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti képviselete rendezett kerekasztal-beszélgetést a Kőleves Vendéglőben. Az esemény célja a meghívott beszélgetőpartnerekkel a női szegénység megjelenési formáinak, csatornáinak és a leküzdése előtt álló akadályoknak megvitatása volt, valamint az olyan kérdések megválaszolása, mint: eltér-e a szegénységben élő nők és férfiak élethelyzete? Vannak-e olyan szegénységi kockázati tényezők, amelyek a nőket jobban vagy máshogyan érintik? Változott-e ez az utóbbi években? Milyen nehézségekkel küzdenek meg az idős, a roma, a hátrányos helyzetű térségben lakó, a gyermeküket egyedül nevelő nők? Mik a női szegénység leküzdésének politikai és társadalmi előfeltételei?

A szegénység női arcai kerekasztal-beszélgetés. Fotó: Csécsei Ilona

2014. március 7-én, a programsorozat részeként címmel a budapesti képviselete rendezett kerekasztal-beszélgetést a Kőleves Vendéglőben. Az esemény célja a meghívott beszélgetőpartnerekkel a női szegénység megjelenési formáinak, csatornáinak és a leküzdése előtt álló akadályoknak megvitatása volt, valamint az olyan kérdések megválaszolása, mint: eltér-e a szegénységben élő nők és férfiak élethelyzete? Vannak-e olyan szegénységi kockázati tényezők, amelyek a nőket jobban vagy máshogyan érintik? Változott-e ez az utóbbi években? Milyen nehézségekkel küzdenek meg az idős, a roma, a hátrányos helyzetű térségben lakó, a gyermeküket egyedül nevelő nők? Mik a női szegénység leküzdésének politikai és társadalmi előfeltételei?

A pódiumbeszélgetést moderálta: Kováts Eszter, Friedrich-Ebert-Stiftung Budapest

A beszélgetés résztvevői voltak:

Románné Bolba Márta, a Józsefvárosi Evangélikus Gyülekezet lelkésze és teológus PhD hallgató, aki a szegénység témáját kutatja az Újszövetségben, illetve ezen keresztül a a szegénység kérdésének vallásos perspektívából történő megközelítését. Lelkészként a Palotanegyedben és a Magdolna-negyedben is dolgozik, amely lehetőséget ad az összehasonlításra egy szegény és egy jobb módú közösség között. Együttműködik csoporttal is.

Alföldi Andrea, a elnöke, történész, a szociáldemokrata nőmozgalommal, a női munkásmozgalommal foglalkozik; a szocialista feminizmus, azaz egy rendszerkritikai baloldal képviselője. 2011 óta áll a huszonöt éves MNSZ élén; 2011-es megújulása óta – amikor több száz új tag, többek között gender végzettségű fiatalok, érkezett a Szövetségbe – a szervezetre aktívabb társadalompolitikai szerepvállalás és a helyi – vidéki – csoportok erősítése jellemző.

Keveházi Katalin a vezetője, a Női Érdekérvényesítő Szövetség szakértője; amellett, hogy egy alulról szerveződő szervezetet vezet tizenegy éve, kisgyerekesek munkába állásának segítésével foglalkozik. Elsődleges szakterülete a munkerőpiac – ezzel, illetve a szociálpolitika területével foglalkozik a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetségben is, amelynek 2003 óta munkatársa. A Női Érdek szoros kapcsolatot ápol az ; 2008-ban egy sürgősségi indítványt készítettek, amely a nők és a gazdasági válság kérdéseire hívta fel a figyelmet – Keveházi hangsúlyozza, hogy ez ma is aktuális kérdés.

Kozma Blanka a jövőre 20 éves Közélet Roma Nők Egyesületének elnöke, amely a Női Érdeknek szintén alapító tagja, valamint hoz is csatlakozott. A szegénységet és a roma nők helyzetét saját élettörténete révén is ismeri.

Dr. Tausz Katalin szociológus az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója, szociálpolitikával foglalkozik; a szegénység témájához az utóbbi években elsősorban kutatásai révén kapcsolódik. Sokat foglalkozott a fogyatékosság ügyével, valamint a gyerekszegénység témájával is, amely nem elválasztható a nők, anyák helyzetétől.

A szegénység növekedése és a leszakadástól való félelem sajnos mindennapi téma – ezzel nyitotta a beszélgetést Kováts Eszter, utalva a KSH és az OECD januári adataira, amelyekből kiderül, hogy az utóbbi években romlott a helyzet a jövedelmi szegénységet illetően éppúgy, mint a társadalmi kirekesztődés egyéb jelzőszámai mentén. A kerekasztal résztvevőinek tette fel a kérdést, hogy ez a negatív tendencia a nőkre nézve mit jelent; valamint, hogy amikor női szegénységről van szó, akkor mely csoportokról beszélünk.

 A női szegénység vonatkozásában amiről vannak adataink, azok a női  vezetésű háztartások, a hatvan év feletti nők, az egyedüláló nők, a gyereküket egyedül nevelő nők esete, akik kimondottan veszélyeztetettek. Ám tudunk-e valamit arról, hogy mi a helyzet háztartásokon belül, és ezzel összefüggésben, hogy a társadalmi nemi szerepek mennyire befolyásolják  a szegénységi kockázatokat? Végül, mi a különböző társadalmi szereplők felelőssége, szerepe a szegénység elleni küzdelemben?

Tausz Katalin bevezető tizenöt perces előadásában olyan kérdésekre kereste a választ, mint hogy mit is értünk női szegénység alatt; a jövedelmi szegénységen kívül a társadalmi kirekesztődésnek milyen egyéb, a szociológia által vizsgált dimenzióit kell figyelembe vennünk, ezek mentén hogy állnak férfiak és nők; változott-e ez az utóbbi években, ha igen, a változások minek tudhatók be; mely női csoportok kimondottan veszélyeztettek; végül tudható-e bármi a háztartásokon belüli viszonyokról. Lehet-e olyan általános kijelentést tenni, hogy a nőknek rosszabb?

Tausz beszámolt róla, hogy amikor más kutatókat kérdez, egyértelműen olyan válaszokat szokott kapni, hogy a nők nem szegényebbek, mint a férfiak – ezt a képet azonban árnyalta az előadás. Problémát jelent, hogy nagyon kevés a célzott kutatás – és ennek részben módszertani okai vannak: a nők jelentős része együtt él más(ok)kal, így a kutatások azt nem tudják jól megmutatni, hogy milyen a nők helyzete azokban a háztartásokban, ahol nem ők a háztartás vezetői; csak arról vannak külön adatok, ahol nők a háztartásvezetők. Ha az a kérdés, hogy van-e a szegénységnek női arca, akkor Tausz szerint a válasz biztos, hogy igen – és épp az említett módszertani probléma miatt sokkal több adatra lenne szükség.

 

Tausz Katalin (Fotó: Csécsei Ilona)

Ha a férfi és női háztartásfős háztartások közötti különbséget vizsgáljuk egy relatív szegénységi mérőszám segítségével (amely szerint 2012-ben az a háztartás számított szegénynek, ahol havi 66 ezer Ft-nál kevesebb az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem), akkor a TÁRKI adatai szerint ebben az értelemben jelenleg nem szegényebbek a nők (16%-os az arány, a férfiaknál 17%), bár korábbi években voltak szegényebbek is (2003-ban például a férfi vezette háztartások 12%-a mellett a női arány 20%).

Tausz kiemelte, hogy a magyar segélyezési rendszernek súlyos hibái vannak – ebből az egyik, hogy jelentős szerepet tulajdonít az egyéni mérlegelésnek: környezettanulmányokon alapszik, amelyek jelentős teret adnak az egyéni véleménynek, értékrendszernek, olyannyira, hogy ezek minden más szempontot felülírhatnak. Márpedig a kutatások tanúsága szerint a magyar társadalom előítéletes, és az utóbbi években bevezetett szegénységellenes intézkedéseket a magyar közvélemény helyesli. A magyarok a "jó szegények" segélyezését támogatják – és ebben az értékrendben a női szegénység elfogadhatóbb, mint az aktív korú férfiak szegénysége (a férfiakról könnyebben vagyunk hajlandók feltételezni, hogy elisszák, elgépezik a pénzt stb.). Kutatás erről sincs, de Tausz tapasztalatai nyomán részben ezzel, részben a családi támogatásokkal gondolja magyarázhatónak, hogy miért kisebb valamivel a szegénység a női háztartásfőjű háztartásoknál.

Két veszélyeztetett csoportot szoktak kiemelni: az egyik, ahol a szülő egyedül neveli a gyerekét, gyerekeit – ez a szülő pedig általában az anya. Az egyszülős háztartások szegénységi rátája jóval nagyobb, 30%-os a népességre mért átlagos 17%-hoz képest; és még ennél is nagyobb a három és több gyereket nevelő családokban a szegénységi kockázat – még a kétszülős háztartásokban is. A másik csoport az időskorú népesség – itt be is igazolódik, hogy nagyobb a női szegénység, bár a különbségek az utóbbi években inkább tompultak. Az időskori nagyobb női szegénység okai a következők: a nyugdíjak közötti különbségek a férfi és női keresetek közötti különbségből adódóan; a gyerekvállalás miatti rövidebb szolgálatidő nők esetében; valamint a nők hosszabb várható élettartama.

Az alkalmi, ill. feketemunka nehéz mérhetősége következtében a jövedelem mellett más mutatókat is vizsgálnak: az EU sztenderd indikátor rendszere kilenc jellemzőből áll és azt tekinti depriváltnak, akinek a kilencből három hiányzik; súlyosan depriváltnak, akinek négy hiányzik. Magyarországon a nők e mutató szerint jóval depriváltabbak, mint az EU tagállamainak átlagában. 2010-11-12 között az EU-ban is növekedett a nők deprivációja a gazdasági válság következtében, de nálunk ez a tendencia még látványosabb.

Egy még komplexebb EU-s indikátor a szegénységi és társadalmi kirekesztettségi mutató, amely a relatív jövedelmi szegénység és a depriváció mellett azt is méri, hogy a háztartás hány tagja foglalkoztatott a munkaerőpiacon (100% az érték, ha minden tagja – ha ez 20% alatt van, akkor veszik bele a mutatóba). A magyar nők aránya ezen belül növekszik – 16%-os a relatív jövedelmi szegénység, 21% a súlyosan deprivált a nők között, és 22%, ahol mindhárom fennáll (a legutóbbi magasabb arány például úgy lehetséges, hogy valakinek a jövedelme meghaladja a 66 ezer Ft-ot, de pl. sok gyerek miatt a fogyasztási javakból kevesebbel rendelkezik – vagy a fordított szcenárió is elképzelhető, amikor valaki elszegényedik, de még nem csúszott le teljesen elégtelen helyzetbe és rendelkezik pl. háztartási gépekkel stb.).

A női háztartásfőjű háztartások együttesen sokkal veszélyeztetettebbek, mint a férfi háztartásfőjűek vagy az átlag. Ennek az okai nagyon sokfélék lehetnek. Vannak olyan csoportok, ahol valószínűleg a női szegénység még megjelenik, de országos reprezentatív minta nem tudja befogni: ilyenek a fiatalon gyereket szülő nők – 2012-ben 7819 nő szült egy vagy több gyereket 15-19 éves kora között (ez nagyjából stabil adat). A fiatal életkorban történő gyerekszülés befolyásolja az iskolai végzettséget és a munkaerőpiacra is nehezebben jutnak ezek a nők be – tehát ez nagyon jelentős szegénységi kockázat. Az iskolából lemorzsolódó fiatalok között magasabb a lányok aránya – ez a korai gyerekvállalással is összefügg, valamint itt van etnikai arca is a szegénységnek.

A fogyatékos, illetve megváltozott munkaképességű emberek is egy veszélyezteztett csoport, és itt határozott nőtöbbletet találunk – az aktív korúak között is, tehát nem az öregség az elsőrendű oka a nőtöbbletnek (ezt mutatja a népszámlálás és egy nagy európai szintű vizsgálat is). Nagyon súlyos betegségben szenvedők, pl. rákos betegek között is nőtöbblet van, az ilyen állapot pedig természetesen hatással van a jövedelemszerző képességre.

Az időmérleg-vizsgálatok szerint a magyar nők fordítják az EU-ban a legtöbb időt kereső tevékenységre, házimunkára és gyerekek ellátására – a házimunkának durván háromnegyed részét akkor is nők végzik, ha van jól fizető magas presztízsű foglalkozásuk.

Ha nagy a szegénység, a háztartásokban a gyerekek szükséglet-kielégítését részesítik a felnőttek előnyben – arról viszont nincs adat, hogy a felnőtt férfi és női háztartástagok között hogy ez az elosztás hogy néz ki, pedig informatív lenne.

Végül, a nők a saját életminőségüket sokkal rosszabbnak minősítik, mint azonos korú férfiak – ez pedig egyértelműen szól arról is, hogy a háztartásokon belüli helyzet milyen lehet.

Tausz Katalin előadásra reagálva Alföldi Andrea beszámolt róla, hogy 2011-ben elkezdtek kérdőívet összeállítani fiatal ELTÉ-s szociológusokkal, mert meg akarták tudni a tagjaiktól, hogy mit szólnak különböző női kérdésekhez – kb. 1500 kérdőívet gyűjtöttek be és ezeket még nem összesítették, de úgy tűnik, a különböző társadalmi rétegek nagyon hasonlóan látják a női kérdéseket, a női kvótától kezdve a munkát érintő problémákig.

Alföldi Andrea (Fotó: Csécsei Ilona)

A szegénység női arcát illetően Alföldi a következő témákat emelte ki: (1) a munkaerőből való kirekesztettség érzését, amely vidéken, ahol a munkáltató sokszor az állam, kiemelten érvényes, még akkor is, ha éppen van valakinek munkája; (2) az oktatás területét, ahol az általános és középiskolából egyre nagyobb számban kerülnek ki a lányok – hiába tudjuk azt is, hogy sok nő végez egyetemet; (3) az egészségügy területét: a szociális területet, az egészségügyi felvilágosítást, az egészségügy problémáit falun – például Csereháton tapasztalták, hogy van, ahol nincs háziorvos, busz nem jár, egyetlen nyilvános telefon működik csak, és ez nagyon megnehezíti az ott élők helyzetét egészégügyi problémák esetén.

Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a női problémák nem ideológiai alapúak, mindenütt jelen vannak – még ha vannak is helyi specifikumok. Valamint megemlítette, hogy a gazdasági válság következtében az elbocsátások nagy része a nőket terheli; ez annak is köszönhető, hogy könnyebb őket elküldeni, de kisebb társadalmi veszélyt jelentenek, hiszen a tűrőképességük maximális – azaz kisebb a várható társadalmi zúgolódás, és ez önmagában is jelentős probléma.

Románné Bolba Márta az ideológiasemlegesség kérdésére reagálva keresztény szemszögből és a kulturális hagyományokra utalva próbálta megválaszolni a kérdést, hogy miért is zúgolódnak kevésbé a nők.

Románné Bolba Márta (Fotó: Csécsei Ilona)

Azzal kapcsolatban, hogy mi a nő és a férfi dolga, Arisztotelész gondolatait veszi át először a sztoikus filozófia, majd középkori filozófia, és erre épül a Biblia-magyarázás is: e szerint a férfiak a nyilvánosság terében vannak otthon; a jó hírnévért, státuszért folyó harcban teljesednek ki a férfiasság értékei, azaz a bátorság, az önfegyelem és az ékesszólás. A nő tere ezzel szemben az otthon, és nem a nyilvánosság. A férfi becsület elveszíthető, de vissza is szerezhető – a női becsület azonban abszolút érték, ha elveszett, nem lehet visszaszerezni. A Biblia-magyarázás erre a rendszerre épülve a nőhöz negatív, a férfihoz pozitív tulajdonságokat rendel. Pál apostol saját korának megfelelően hasonlóan gondolkodik a nemi szerepekről (pl.: nő nyilvánosság előtt ne tanítson) – ugyanakkor egyúttal meg is haladja ezt, amikor azt mondja, Krisztusban nincs sem férfi, sem nő – ez az egyenlőség elvére utal. Jézus nőkkel való történetei pedig egyenesen szokatlanok: prostituáltakkal, pogány asszonyokkal beszélget, sőt vitába bocsátkozik – a tanításban a nőknek kiemelt helyük van, a femnista teológia pedig ezekre próbál rámutatni. Sok antropológus azt gondolja, hogy a vallásnak van kultúrateremtő ereje – feladatunk tehát, hogy tudatosítsuk, hogyan teremthetjük meg ennek a kultúrának a korrekcióit.

Keveházi Katalin rámutatott, hogy ahogyan az egyház intézményesült, úgy vált a patriarcháis rendszer egyik fenntartójává. Ugyanakkor a patriarchális rend egyik következménye, hogy a szegénység női arcáról nincsenek adataink – elképzelhető, hogy nem is akarják, hogy legyen. Keveházi szerint nem nézünk szembe azzal, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek legősibb dimenziója a nő – férfi biológiai alapú egyenlőtlenség; a nők azáltal, hogy a férfiak mentén definiálják a saját létezésüket, egymással teljesen más jellegű viszonyban vannak, mint a férfiak egymással. A férfiakhoz kapcsolódik, azon keresztül valósul meg a nők közötti hierarchia – és ez a nők közötti szolidaritás legfőbb akadálya!

Keveházi Katalin (Fotó: Csécsei Ilona)

A patriarchális családkép jelenleg a konzervatív jobboldalhoz kötődik, a nemek közötti egyenlőség pedig baloldali gondolat. Ezzel van összefüggésben, hogy a rendszerváltást követően a nők fele kiszorult úgy a munkaerőpiacról, hogy ezt sikerült ideológiailag is megtámogatni.

Keveházi arra is kitért, hogy a szociápolitika női terület, nők foglalkoznak vele elsősorban mindenhol – tehát akár szimbolikus is lehet, hogy hogyan kezeli a patriarchátus. Azaz: pontosan úgy, ahogy a nőket – ahogy a gondozáshoz viszonyulunk és ahogy a szegényekhez viszonyulunk, úgy viszonyulunk a nőkhöz is. Fájdalmasnak látja, hogy a szociálpolitika mennyire nem genderérzékeny. A feminista közgazdaságtan jelenleg még keresi az útját, de vélhetően sokat fog tudni ehhez hozzátenni.

Kozma Blanka ezt azzal folytatta, hogy a szociálpolitika ugyan nem gendérérzékeny, de nem is hatalomérzékeny, és ezt a roma nők a bőrükön érzik. Nemcsak a segélyek, de bármilyen típusú anyagi javak kiosztásakor személyes értékek, jogkörök, felülről jövő politikai akarat az, ami meghatározó. A városfejlesztés során például a romák jellemző módon nem maradhatnak a fejlesztett területeken, ahová az EU-s pénzek jönnek.

Beszélt továbbá a roma lányok helyzetéről: jelenleg jellemző módon az sem talál Magyarországon munkát, aki tanul, és külföldön is többnyire prostituáltként tud csak "elhelyezkedni". Ennek következtében a roma értelmiség is nehezen termelődik ki.

Kozma Blanka (Fotó: Csécsei Ilona)

 

 

 

Párbeszéd a nemek közti egyenlőségről: Egyenlő méltóság és női jogok

április 21, 2016 - 00:00
Fotó: FES (KATTINTS A KÉPRE A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ)

A Friedrich-Ebert-Stiftung a „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című, 2012 óta futó regionális programja keretében 2016. március 21-én tartotta „Egyenlő méltóság és női jogok” című párbeszédfórumát. Mi az emberi méltóság fogalmának politikai relevanciája? Milyen viszonyban van az egyenlőséggel és az egyenlő jogokkal? Van-e különbség nők és férfiak méltósága között? Mit jelent a méltóság az állam szerepéről való elképzeléseink, illetve a média szabadsága szempontjából?

„Ne a liftben engedjenek előre, hanem a döntéshozatalba engedjenek be!” - mit (kénytelen) vállal(ni) egy nő?

augusztus 10, 2014 - 18:48
Alföldi Andrea, Szél Bernadett, Keveházi Katalin, Simon Ildikó
Az LMP által 2010-ben, az aktív állampolgárság elősegítése, a helyi közösségi kezdeményezések támogatása, valamint a politikai és civil szféra közti távolság, bizalmatlanság csökkentése céljából létrehozott 2014. aug. 7. és 10. között t rendezett a bajai Petőfi Ifjúsági Centrumban.

„Nem azért, mert nők vagyunk, hanem mert szakképesítést szereztünk” - ápolónői mozgalmak a régióban

október 24, 2016 - 21:38

Az elmúlt évek során mind a négy visegrádi országban több esetben lehettünk tanúi küzdelmes tiltakozásoknak a szociális ellátó ágazatban, különösen az egészségügyben. Az ápolók alulról jövő mozgalmai fontos tiltakozásokat szerveztek az alacsony bérek, a rossz munkakörülmények, a kifizetetlen túlmunka, az ápolóhiány, az elvándorlás és az egészségügyi szektor általános állapota miatt. Hogyan jutottunk el az egészségügyi szektor leértékelődéséhez és marginalizációjához Kelet-Közép-Európában és azon túl? Mik a gondoskodó munka témájával kapcsolatos feminista szempontok?

A "gender-ideológia" elleni mozgósítás Közép-Európában - a Friedrich Ebert Alapítvány fóruma (jegyzetek)

február 21, 2014 - 12:43

A Friedrich Ebert Alapítvány a “Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című regionális programja keretében "Az ún. “gender ideológia” elleni mozgósítás Kelet-Közép-Európában – Veszélyek és lehetőségek a feminista mozgalmak számára" címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést 2014. február 18-án a Hotel Mercure-ban. A meghívóban ez állt: 

„A politikai akaraton múlik” – a nemek egyenlősége és az EU a FES fórumán

november 03, 2014 - 00:00

A Friedrich-Ebert-Stiftung október 15-i, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetséggel közösen szervezett konferenciájának témája az Európai Unió volt: milyen előnyökkel járt a csatlakozás a nemek társadalmi egyenlősége számára Kelet-Közép-Európa egyes országaiban, és mely területeken van még szükség további munkára?

Szex, hazugság, állóképek (a FES genderideológia-vitája)

július 03, 2014 - 14:59
Fotó: Magyar Narancs

A gender-elméletről második alkalommal rendezett konferenciát Budapesten június 19-én a Friedrich Ebert Alapítvány a Kálvin téri Mercure hotelben.

Ez alkalommal erről a sokat vitatott témáról magyar teológusok és egy politológus tartott előadást, valamint szlovák és lengyel szakértők.

 

Kováts Eszter, a rendező alapítvány projektvezetője megnyitó beszédében a nemek közötti igazságosság kelet-közép-európai megvalósulásának sajátosságairól beszélt.

„Nem négy évre tervezzük a gyereket” - a Friedrich Ebert Alapítvány párbeszédfóruma

május 12, 2015 - 21:37

Április 22-én tartotta a Friedrich-Ebert-Stiftung – 2012 óta futó Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában című regionális projektje, azon belül pedig a 2014-ben indult Párbeszéd a nemek közti egyenlőségről című vitasorozata keretében – „Az eltűnt népességrobbanás nyomában – A gyermekvállalással kapcsolatos diskurzusok” című párbeszédfórumát.

Minden szentnek...- előadáskritika kicsit másképp (Nyugat-Magyarországi Egyetem, előadó: Dr. Pongrácz Attila, téma: az EU)

szeptember 22, 2012 - 19:29
(A kép illusztráció.)
Filmkritika kicsit másképp – írtam lassan 3 éve  –  formailag erre a címre hajaz mai bejegyzésem címe, s némileg a  tartalma is.

Érdekes és említésre méltó előadást hallottam a mai napon az Európai Unióról a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, melyet egy vélhetően kereszténydemokrata elkötelezettségű ötgyermekes férfi előadó prezentált a mintegy 120 nőből és 10 férfiból álló közönségnek.