Máramarosszigeten született, Leövey József beregi földbirtokos, megyei táblabíró és Szathmáry Eszter lányaként. Anyja nagy gondot fordított a lánya nevelésére, aki tehetségesen énekelt, ahelyi jótékony egyesület eseményein is.

1846 novemberében a Teleki Blanka által Pesten alapított nőnevelő intézetben alkalmazták mint nevelőt és tanítónőt. Lelkesen üdvözölte a '48-as forradamat. A katonák segítése miatt 1851-ben Telekivel együtt letartóztatták és fogságba vetették.

1856-ban szabadult, ezután szülővárosában alapított kisebb nevelőintézetet lánygyermekek számára. Ez később állami felsőbb lányiskolává vált, Leövey igazgatása alatt. A Habsburg-közigazgatás azonban nem nézte jó szemmel az iskolában folyó magyar szellemű nevelést és 1861-ben bezáratta az intézményt.

Ezután Pestre ment, majd Teleki Blankával Párizsba utazott. Teleki halála után nevelőnői tisztésgeket vállalt. 

1866-tól újságírással is foglalkozott, leginkább a Máramaros c. lapban publikált. A kiegyezést elutasította. Emlékirataiban hosszasan értekezett kufsteini raboskodásáról. 

1889-ben Budapestre költözött, a társadalmi és irodalmi élet tevékeny alakjává vált. Ot is halt meg 1897-ben közlekedési balesetben (egy omnibusz elgázolta).