Az "egyedüljáró, disszidens feminista" - Helene Stöcker (1869–1943)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Az "egyedüljáró, disszidens feminista" - Helene Stöcker (1869–1943)

november 29, 2016 - 21:41
Harcolt a homoszexualitás dekriminalizálásáért, a házasságon kívül született gyerekek jogaiért, az abortusz engedélyezéséért, szexuális nevelésért, a nők szociális és politikai egyenlőségéért.

Szigorú kálvinista családban nőtt fel, középiskoláit Berlinben járta, majd 1896-tól bölcsész vendéghallgató volt az ottani egyetemen. Tanulmányait Glasgowban majd a berni egyetemen folytatta, ahol 1901-ben megvédte doktori értekezését.

1905-ben alapító tagja volt a Bund für Mutterschutz-nak (BfM, Anyavédő egyesület), és szerkesztője volt az egyesület lapjának, a Mutterschutz-nak, majd később a Die Neue Generation-nak (Az új generáció).

"A polgári közvéleményt legjobban felforgatta az anyavédelmi szövetség működésében az a tény, hogy nem akart különbséget tenni törvényes és nem törvényes anya és gyermek között. Ez akkor még igen nagy dolog, forradalmi álláspont volt.Helene Stöcker magára zúdította vele az egész „jólnevelt” társadalom haragját. Az evangelikus nőszövetség tiltakozott az ellen, hogy elhagyják a „bukott nő” megjelölést s a német országos nőszövetség megtagadta az akció támogatását. Még a liberális sajtó se mert állást foglalni Stöcker mellett, akinek a személyét legközelebb érő támadásokat kellett elviselni" - írja a Korunk.

A magyar lapja, A Nő és a Társadalom 1907/8. számában Pogány Paula fordításában közölte "A háztartás mint hivatás" című cikkét, melyben így ír:

"Égetően szükséges volna tehát, hogy a sokat fáradozó háziasszonyokban felébresszük méltóságuk erősebb érzetét és munkájuk értékének tudatára ébresszük őket. Tudniok kell, hogy intéző és szervező vagy éppen közvetlenül cselekvő munkájuk őket vagyonilag függetlenné teszi. Anyagi függetlenség nélkül szellemi függetlenség sem létezhetik. Mennyi házasságot tenne boldogabbá, ha az asszony tudná, hogy ő nem első, fizetés nélküli cselédje a férjének, akitől a pénzt mindenféle csellel és ravaszkodással kell kikoldulni, hanem szabad egyén, aki éppen úgy, mint férje, s a j á t munkássága által keresi meg életszükségleteit. És éppen olyan áldásos volna, ha a férfi is belátná ezt."

Harcolt a homoszexualitás dekriminalizálásáért, az abortusz engedélyezéséért, szexuális nevelésért, a nők szociális és politikai egyenlőségéért.

"A feminizmus első hőskorában, amelyben Helene Stöcker megkezdi tevékenységét, a hivatalos feminizmus meglehetősen hűvösen és tartózkodóan viselkedett a szerelem problémájával szemben. Ugy tett, mintha ez nem igen tartozna reá. Talán egészen helyes taktikai érzékből: a közvélemény még akkor annyira készületlen volt a téma felől őszinte szót hallani, hogy félt az egész nő-mozgalmat kompromittálja vele. Ezért maradt egyedüljáró, disszidens feministák vállára, akik, mint Helene Stöcker, merték vállalni a problémafelvetés ódiumát. Ma a kérdés nekünk megint nem úgy aktuális, ahogy akkor felvetették; de akkor az igazán őszinte s adolgokat végiggondoló ember nem térhetett ki előle." (Korunk, 1929)

A háborús években érdeklődése a békemozgalom felé fordult, 1919-ben részt vett Zürichben a nemzetközi női békekonferencián. 1922-ben  jelent meg életrajzi elemekkel átszőtt egyetlen regénye, a Liebe (Szerelem).

"Stöcker az uralkodó férfimorál és a szexuális életről szóló hamis társadalmi megítélések és előítéletek ellen harcolt. Szellemileg szabad volt, amennyire egy ember a társadalomban szabad lehet, nem tartozott egy politikai párthoz sem és nem volt megvesztegethető. 1929-ben, amikor ünnepelték Helene Stöcker által alapított Anyavédelmi Egyesület közel 25 évfordulóját és az alapítónő hatvanadik születésnapját, a konzervatívok és a kommunisták, a liberálisok és az anarchisták, a szociáldemokraták és a parlament elnöke egyformán gratuláltak neki. De 1933-ban sürgősen betiltották a világszerte ismert folyóiratát, az Anyavédelmi Egyesületet pedig átvették a nácik, akik feladatul tűzték a gyengeelméjű és örökletes betegségekben szenvedő nők és gyerekek sterilizálását." - írja Hrotkó Larissza. 

A nácik hatalomrakerülésekor először Svájcban, majd Angliában élt, 1942-ben az Egyesült Államokba emigrált. 

Művei:

  • Die Liebe und die Frauen 
  • Das Werden der neuen Moral
  • Erotik und Altruismus
  • Verkünder und Verwirklicher
  • Liebe

 

 

Viktorinánus úrilányból vegetáriánus feminista: Charlotte Despard kalandos élete (1844–1939)

június 15, 2016 - 11:50

1844. június 15-én született. Fiatalkorában a viktoriánus úrilányok életét élte, később férjével beutazta Indiát és Ázsiát, ebben az időben írta romantikus regényeit.

Férje 1890-ben hajóbalesetben meghalt, Charlotte ezután barátai ösztönzésére a jótékonysági munka felé fordult. Eleanor Marx jó barátja volt, részt vett a Második Internacionálén, és fellépett a búr háború ellen. 

Käthe Schirmacher német író, újságíró, feminista (1865–1930)

augusztus 04, 2016 - 13:22

Németországban született 1865. augusztus 6-án. Sokáig élt Párizsban, a Sorbonne-on volt egyetemi hallgató, itt ismerkedett meg a nőmozgalom számos képviselőjével, és inspirálta a szintén itt tartózkodó -t, az első magyar könyvtárosnőt. 

Angliában dolgozott, Zürichben doktorált.

Florence Hope Luscomb építész, feminista (1887–1985)

december 31, 2016 - 23:32

A 98 évet megélt hölgy a béke, a szakszervezetek  és nők ügyének elkötelezettje, tömeggyűlések és tüntetések jólismert alakja volt. Az első nők egyike, akik a Massachusetts Institute of Technology-t elvégezhették, 1909-ben szerzett építész diplomát. Egy építész cégnél dolgozott 1917-ig, majd a Boston Equal Suffrage Association ügyvezető titkára lett. Hamar kiderült, hogy jó szónok, naggyűléseken tartott hatásos beszédeket. Egész életét az aktivitásnak rendelte alá.

Hanna Bieber-Böhm német feminista, szociális munkás, festő (1851–1910)

december 31, 2016 - 23:35
Hanna Bieber-Böhm

Jómódú, sokgyerekes földbirtokos család lánya. Anyja halála után ő gondoskodott kisebb testvéreiről, apja második házassága után lehetősége nyílt álma megvalósítására. Berlinbe, majd Tunéziába, Görögországba ment ment festészetet tanulni. Tájképei és portréi sikert arattak Európában és Amerikában egyaránt.  Az 1880-as években kezdett érdeklődni a politika, a nők helyzete, a nőjogok iránt. 1889-ben létrehozta a Jugendschutz ifjúságvédő szervezetet, mely lányokat segített munkához és szálláshoz jutni. Komoly harcot indított a prostitúció ellen, azért, hogy a klienseket is büntessék.

Mary Sargant Florence angol festő, feminista (1857–1954)

május 04, 2017 - 21:47
Mary Sargant Florence lányával, Alix Strachey-vel

Londonban született, Párizsban tanult festeni, a New English Art Club tagja volt. Portréi és tájképei mellett látványos freskóival vált ismertté. A szüfrazsettek elkötelezett támogatójaként plakátokat készített a mozgalom népszerűsítésére. 1915-ben részt vett a hágai Békekongresszuson. Több publikációja jelent meg művészeti  és nőmozgalmi témákban, társszerzője volt a Militarism versus Feminism: An Enquiry and a Policy Demonstrating that Militarism involves the Subjection of Women című könyvnek. Fia közgazdász lett, lánya, Alix Strachey pedig pszichoanalitikus Freud fordítója.