Az "egyedüljáró, disszidens feminista" - Helene Stöcker (1869–1943)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Az "egyedüljáró, disszidens feminista" - Helene Stöcker (1869–1943)

november 29, 2016 - 21:41
Harcolt a homoszexualitás dekriminalizálásáért, a házasságon kívül született gyerekek jogaiért, az abortusz engedélyezéséért, szexuális nevelésért, a nők szociális és politikai egyenlőségéért.

Szigorú kálvinista családban nőtt fel, középiskoláit Berlinben járta, majd 1896-tól bölcsész vendéghallgató volt az ottani egyetemen. Tanulmányait Glasgowban majd a berni egyetemen folytatta, ahol 1901-ben megvédte doktori értekezését.

1905-ben alapító tagja volt a Bund für Mutterschutz-nak (BfM, Anyavédő egyesület), és szerkesztője volt az egyesület lapjának, a Mutterschutz-nak, majd később a Die Neue Generation-nak (Az új generáció).

"A polgári közvéleményt legjobban felforgatta az anyavédelmi szövetség működésében az a tény, hogy nem akart különbséget tenni törvényes és nem törvényes anya és gyermek között. Ez akkor még igen nagy dolog, forradalmi álláspont volt.Helene Stöcker magára zúdította vele az egész „jólnevelt” társadalom haragját. Az evangelikus nőszövetség tiltakozott az ellen, hogy elhagyják a „bukott nő” megjelölést s a német országos nőszövetség megtagadta az akció támogatását. Még a liberális sajtó se mert állást foglalni Stöcker mellett, akinek a személyét legközelebb érő támadásokat kellett elviselni" - írja a Korunk.

A magyar lapja, A Nő és a Társadalom 1907/8. számában Pogány Paula fordításában közölte "A háztartás mint hivatás" című cikkét, melyben így ír:

"Égetően szükséges volna tehát, hogy a sokat fáradozó háziasszonyokban felébresszük méltóságuk erősebb érzetét és munkájuk értékének tudatára ébresszük őket. Tudniok kell, hogy intéző és szervező vagy éppen közvetlenül cselekvő munkájuk őket vagyonilag függetlenné teszi. Anyagi függetlenség nélkül szellemi függetlenség sem létezhetik. Mennyi házasságot tenne boldogabbá, ha az asszony tudná, hogy ő nem első, fizetés nélküli cselédje a férjének, akitől a pénzt mindenféle csellel és ravaszkodással kell kikoldulni, hanem szabad egyén, aki éppen úgy, mint férje, s a j á t munkássága által keresi meg életszükségleteit. És éppen olyan áldásos volna, ha a férfi is belátná ezt."

Harcolt a homoszexualitás dekriminalizálásáért, az abortusz engedélyezéséért, szexuális nevelésért, a nők szociális és politikai egyenlőségéért.

"A feminizmus első hőskorában, amelyben Helene Stöcker megkezdi tevékenységét, a hivatalos feminizmus meglehetősen hűvösen és tartózkodóan viselkedett a szerelem problémájával szemben. Ugy tett, mintha ez nem igen tartozna reá. Talán egészen helyes taktikai érzékből: a közvélemény még akkor annyira készületlen volt a téma felől őszinte szót hallani, hogy félt az egész nő-mozgalmat kompromittálja vele. Ezért maradt egyedüljáró, disszidens feministák vállára, akik, mint Helene Stöcker, merték vállalni a problémafelvetés ódiumát. Ma a kérdés nekünk megint nem úgy aktuális, ahogy akkor felvetették; de akkor az igazán őszinte s adolgokat végiggondoló ember nem térhetett ki előle." (Korunk, 1929)

A háborús években érdeklődése a békemozgalom felé fordult, 1919-ben részt vett Zürichben a nemzetközi női békekonferencián. 1922-ben  jelent meg életrajzi elemekkel átszőtt egyetlen regénye, a Liebe (Szerelem).

"Stöcker az uralkodó férfimorál és a szexuális életről szóló hamis társadalmi megítélések és előítéletek ellen harcolt. Szellemileg szabad volt, amennyire egy ember a társadalomban szabad lehet, nem tartozott egy politikai párthoz sem és nem volt megvesztegethető. 1929-ben, amikor ünnepelték Helene Stöcker által alapított Anyavédelmi Egyesület közel 25 évfordulóját és az alapítónő hatvanadik születésnapját, a konzervatívok és a kommunisták, a liberálisok és az anarchisták, a szociáldemokraták és a parlament elnöke egyformán gratuláltak neki. De 1933-ban sürgősen betiltották a világszerte ismert folyóiratát, az Anyavédelmi Egyesületet pedig átvették a nácik, akik feladatul tűzték a gyengeelméjű és örökletes betegségekben szenvedő nők és gyerekek sterilizálását." - írja Hrotkó Larissza. 

A nácik hatalomrakerülésekor először Svájcban, majd Angliában élt, 1942-ben az Egyesült Államokba emigrált. 

Művei:

  • Die Liebe und die Frauen 
  • Das Werden der neuen Moral
  • Erotik und Altruismus
  • Verkünder und Verwirklicher
  • Liebe

 

 

Vida Goldstein ausztrál feminista (1869–1949) 

április 08, 2017 - 22:57

Az első nő a Brit Birodalomban, aki parlamenti képviselőválasztáson indult. Portlandban született, felvilágosult szellemű családba. Apja lányainak is alapos oktatást biztosított, anyagi és szellemi függetlenségre biztatta őket. Anyja a női egyenjogúság harcosa volt, Vida segített neki a Woman Suffrage Petition-t támogató aláírásokat gyűjteni. Belépett a United Council for Women’s Suffrage-be, 1899-ben elnökké választották. 1900-ban The Australian Women’s Sphere címmel alapított lapot. 1901-ben részt vett az American Women’s Suffrage Association nemzetközi konferenciáján.

Olympia Brown amerikai lelkész, szüfrazsett (1835–1926)

január 04, 2018 - 22:26

Pionírcsalád lánya, a szülők annyira fontosnak tartották a tanulást, hogy farmjukon iskolát építettek a család és a környék gyerekei számára. Olympia egyetemi jelentkezését több helyről – neme miatt – visszautasították, végül a alapította Mount Holyoke Female Seminary hallgatója lett. Az intézmény vallásos előírásait azonban túl szigorúnak találta, és elriasztotta egyik férfi tanára nyílt szexizmusa is.

Irene Longman ausztrál politikus, szüfrazsett (1877–1964) 

április 09, 2017 - 21:15

Az első nő, aki Queensland államban választáson indult és bekerült a Parlamentbe. Képviselősége ideje alatt a verandán étkezett, mert nem léphetett be a képviselőház éttermébe. Az épületben női mosdó sem volt. Irene óvónői diplomájának megszerzése után férjével Brisbane költözött. Aktívan részt vett a nőmozgalomban,  1912-ben a Queensland National Council of Women elnökévé választották. 1929-ben a Country and Progressive National Party (CPNP) színeiben beválasztották a parlamentbe.

Ragna Nielsen norvég pedagógus, publicista, író, feminista (1845–1924)

július 17, 2017 - 13:50

Értelmiségi családba született, anyja , az első feministák egyike volt. A tanárképző elvégzése után több helyen is tanított, majd 1885-ben Kristianiaban Fru Nielsens Latin- og Realskole néven saját iskolát nyitott, ahová a kor szokásaitól eltérően lányok és fiúk egyaránt járhattak. Az első norvég nő volt, aki középiskolai igazgatói kinevezést kapott. 1901 – 1904 között beválasztották a városi tanács tagjai közé.