Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 4. rész, klasszikus szépirodalom, külföldi

Olvasási idő
38perc
Eddig olvastam

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 4. rész, klasszikus szépirodalom, külföldi

december 29, 2011 - 15:19
A listára a műveket elsősorban a feminista ill. progresszív/tudatos/kritikus genderszemléletű tartalom  alapján válogattuk, néhány mű azonban explicit feminista tartalom hiányában is felkerült a listára, pusztán a kiemelkedő női teljesítmény okán. Néhány esetben kapcsolódó szekundért is feltüntetünk. A további szakirodalmat lásd listánk 6. részének irodalomtörténeti fejezetében. Utolsó bővítés 2014. júl. 27.

Berthe Morisot: Olvasó lány (1888)

Alcott, Louisa May. Kisasszonyok. Ford. Sóvágó Katalin. Lazi, 2006.

„Louisa May Alcott bőségesen merített gyermekkorának emlékeiből, amikor megírta minden idők egyik legnépszerűbb romantikus regényét a négy March lányról, akik egy új-angliai kisvárosban élnek.

Meg, a legidősebb csinos, és igazi hölgy szeretne lenni; a tizenötéves Jo, az esetlen lázadó, írói ambíciókat dédelget; az érzékeny, törékeny, tizenhárom éves Beth a muzsikát szereti; Amy tizenkét éves, szőke és gyönyörű.

Otthoni kalandjaik, igyekezetük, amellyel a család jövedelmét próbálják növelni, barátságuk a szomszéd Laurence családdal és későbbi szerelmeik ma is lebilincselik üdeségükkel az olvasót.”

A Lazi Kiadónál a szerző további művei is megjelentek:

 

Austen, Jane. A klastrom titka. Ford. Borbás Mária. Európa, 1983.

Jane Austen az egyik legnépszerűbb klasszikus írónő, regényeit hazánkban is kedvelik, bár sokan nem mindig veszik észre a művek finom iróniáját, a bennük megbúvó társadalomkritikát. Austen sajátos stílusát az ember vagy nagyon kedveli, vagy meglehetősen idegenkedik tőle, de közömbös reakciót nemigen vált ki.

Az élénk fantáziájú, olvasni szerető, naivan kedves és jóindulatú Catherine nem született hősnőnek. A gótikus regények varázsában él, és azt képzeli, hogy az élet     is egy izgalmas gótikus regény. Kivételes darabja az Austen-életműnek.

----. Emma. Ford. Csanak Dóra. Európa, 1977, Lazi, 2006.

Tóth Zsófia Anna Austen-kutató szavaival élve: Emma a legtökéletlenebb hősnő a legtökéletesebb regényben :)

----. A mansfieldi kastély. Lazi, 2010.

----. Meggyőző érvek. Ford. Róna Ilona. Magyar Könyvklub, 2001.

----. Büszkeség és balítélet. Ford. Szenczi Miklós. Európa, 1975.

----. Értelem és érzelem. Ford. Barcza Gerda. Lazi, 2009.

----. Tartózkodó érzelem. Ford. Róna Ilona. Palatinus, 1993.

----. Szerelem és barátság. Ford. Barcza Gerda. Lazi, 2006.

„Jane Austen korai műveinek e kötete vidám és nélkülözhetetlen olvasmány, amely nem hiányozhat azok könyvespolcáról, akik szeretik a halhatatlan írónőt és írásait. Ezek az írások többnyire zabolátlanok, gyakran túláradóan vidámak, s tréfát űznek az általánosan elfogadott irodalmi és társadalmi szabályokból. A gyűjtemény egyesíti magában a túláradó ifjonti életerőt, valamint a szerző kései műveinek éleselméjűségét és lesújtó társadalomkritikáját, ezáltal nem csupán az érett írói látásmód csodálatos bizonyítéka, hanem az emberi ostobaság egyik legszellemesebb karikatúrája is az angol nyelvű irodalomban.

A címadó Szerelem és barátság az érzelmes regény vidám paródiája, melyet az egyre-másra előforduló tréfás, túlzó kijelentések tesznek szórakoztatóvá, A Lesley kastély című rendkívül mulattató, rövid írásban két-három regényre is elegendő bonyodalom akad, az Anglia történetében az írónő csúfot űz az iskolai történelemkönyvekből, míg A három nővér, a széptevés és haszonlesés e csúfondáros története akár a Büszkeség és balítélet mulatságos előfutára is lehet.”

----. Szerelmek és ballépések. Jane Austen füveskönyve. Ford. Mártha Bence. Lazi, 2008.

„A népszerű romantikus regényíró, az angol Jane Austen életművéből készült válogatás az érzelmi fonákságok, a humor és a mélységes emberismeret esszenciája. A szerző eddig ismeretlen oldaláról mutatkozik meg: ugyanis az abszurd humor korai nyomait éppúgy megtaláljuk a gyűjteményben, mint az emberi gyarlóság megannyi leleplező megállapítását. A könyv a 18. századi angol társadalom görbe tükre.”

 

Barnes, Djuna. Éjerdő. Ford. Széky János. Kalligram, 1994, 2003.

         Három nő és két férfi borzongatóan mély – s talán megmagyarázhatatlan – kapcsolatát írja meg a kifejezés határait folytonosan kétségbe vonó és tágító, egyszerre homályos és precíz, hipnotikus erejű nyelv(ek)en. Amint az előszót jegyző T. S. Eliot megállapítja, a nagyszerű stiláris teljesítmény, a ragyogó szellemesség, a jellemzés ereje, valamint a végzetnek s iszonyatnak mindent átható érzete e művet az Erzsébet kori tragédia közeli rokonává teszi.

 

Beecher-Stowe, Harriet. Tamás bátya kunyhója. Ford. Réz Ádám. Móra, 1974.

Meglepődve szembesültem vele, hogy nem sokan ismerik ezt a művet; nekünk általános iskolában kötelező volt, de ezek szerint csak a kiváló, és minket folyamatosan kritikai gondolkodásra nevelő Papp Ferencné Erzsike néni érdemei folytán.

A rabszolgaság intézményének szentimentális elemekkel tűzdelt regénybe szőtt kritikája.

 

„Karen Blixen (1885-1962) Dánia talán legismertebb írónője (eredeti nevén: Karen Christentze Dinesen) állítása szerint nem akart író lenni. Utazni, táncolni, élni, festeni – ez jelentette számára az élet teljességét. „Minden embernek joga van meghatározni a saját sorsát, függetlenül a mások által ráerőltetett szabályoktól…” – ez volt jelmondata és életfilozófiája, melyhez még hányattatásai és kudarcai közt is tartotta magát. Összeházasodott Bror Frederik Baron von Blixen-Finecke-kel és így nyílt lehetősége arra, hogy jól szituált asszonyként farmot vásárolhasson Kelet-Afrikában, Kenyában és ott kávétermesztéssel foglalkozzon (Karen Coffee Co.). Nagy elszántság és határozott körvonalú identitás kellett ahhoz, hogy nőként egy idegen kultúrában, teljességgel patriarchális felépítésű természeti népektől körülvéve irányítson egy hatalmas földet és kivívja a tiszteletet. Karen Blixen azonban rendelkezett határozottsága mellett olyan különleges, empatikus képességekkel is, melyek lehetővé tették, hogy a törzsek befogadják, sőt kitüntetett vezetőként kezelték, elismerték és megszerették. De Blixenéket is elérte a válság, az éghajlat sem kedvezett igazán a kávétermesztésnek és 18 év után kénytelen volt eladni mindenét, megválni második hazájától. Soha nem térhetett vissza.”

----. A halhatatlan történet. Ford. Kertész Judit. PressConsult, 1997.

„A halhatatlan történet egzotikus helyszínre, a XIX. századi Kínába kalauzolja el az olvasót, szereplői különböző okokból hazájuktól távol élő európaiak. A színes cselekmény mögött érdekes gondolatkísérlet rejtőzik: vajon meg lehet-e fordítani a világ menetét, és megtörténtté tenni egy mítoszt? Létezik-e olyan vagyon a világon, amely jogosan kelti tulajdonosában a mindenhatóság érzését? Karen Blixen univerzumában a történet mágikus erővel rendelkezik. Mintha a történet mágikus erővel rendelkezik. Mintha a világ valamiféle rend, előre megírt „történet” szerint működne, melyet az ember ugyan nem változtathat meg, mégis fontos feladata van benne: az, hogy a saját helyét, rendeltetését megtalálja, és azon belül beteljesítse magát.”

----. A sors anekdotái. (5 novella) Ford. Kertész Judit. QLT, 2008.

„A sors anekdotái Karen Blixen legnépszerűbb elbeszéléskötete, amellyel végérvényesen meghódította a világot. Két híres remekművet is tartalmaz: a varázslatos Babette lakomáját, amelyből Gabriel Axel készített Oscar-díjas filmet, és az Orson Welles rendezésében vászonra vitt elementáris Halhatatlan történetet. Az öt elbeszélést tartalmazó kötet késői, érett mű, mégis – vagy talán épp ezért – játékosabb, könnyedebb a korábbiaknál. Ezek a látszólag egyszerű történetek rafinált művészi módon hozzák közelebb az olvasóhoz az írónő örök témáit: különleges sors- és művészetfelfogását, a történetek mágikus erejébe vetett hitét.”

----. Hét fantasztikus történet. Ford. Kertész Judit. Polar Alapítvány, 2007.

         „A Hét fantasztikus történet Karen Blixen fő műve. Dániai otthona csendjében azokat az egzotikus meséket írta le, melyekkel kenyai farmján szórakoztatta a hozzá betérő vendégeket, elsősorban szerelmét, Denys Finch Hattont. Az először álnéven, angolul megírt elbeszéléskötet Amerikában egy csapásra a hónap könyve lett. Hemingway a Nobel-díj átvételekor azt nyilatkozta, hogy Karen Blixen jobban megérdemelte volna a díjat, mint ő. Az amerikai kiadás után egy évvel a könyv az írónő saját fordításában hazájában is megjelent.”

----. Téli regék. Ford. Kertész Judit, QLT, 2000.

„A Téli regéket hideg téli napokra szántam, amikor az emberek a meleg szobákban szívesen mesélnek egymásnak réges-régi históriákat és közben régi időkre és a nyárra emlékeznek.”

Tartalom: A hajósinas meséje, A szegfűs ifjú, Mese az igazgyöngyről, Úrnő és szolgája, Heloise, Az álmdozó gyermek, A régvolt Dániából, Alkméné, Peter és Rosa, Bánatföldje, Egy épületes történet

 

Brontë, Anne. Agnes Grey. Ford. Gy. Horváth László és Borbás Mária. Európa, 1984.

----. Wildfell asszonya. Ford. Borbás Mária és Kiss Zsuzsa. Európa, 1985.

Brontë, Charlotte. Jane Eyre. Ford. Ruzitska Mária, Új Palatimus, 2005.

A szegény sorsban született, előnytelen külsejű, ám okos és öntudatos, tiszta lelkű, bátor hősnő és az ő anti-tündérmeséje sokak kedvence. (A. R.)

----. Shirley. Ford. Szepessy György és Takács Ferenc. Európa, 1974.

----. Villette. Ford. Róna Ilona. Európa, 1967.

----. A Stancliffe-fogadó/Henry Hastings kapitány. Ford. Sóvágó Katalin és Szepessy   György. Szeged: Lazi, 2005.

----. A különös tanítvány. Ford. Gellért György et a. Ulpius-ház, 2006.

----. Az angoltanár. Ford. Barcza Gerda. Lazi, 2006.

----. Caroline Vernon. (+ Julia. Kisregények.) Ford. Németh Anikó. Lazi, 2005.

----. Mina Laury. Ford. Németh Anikó. Lazi, 2006.

Brontë, Emily. Üvöltő szelek. Ford. Sőtér István. Magyar Helikon, 1971.

Taxner-Tóth Ernő. A BRONTË NŐVÉREK világa. Európa, 1984.

 

Capote, Truman. A fűhárfa. Szépirodalmi, 1977, Ford. Róna Ilona.

A Fűhárfa egy árva fiú története, aki hóbortos öregkisasszony – rokonai, a bíró, a seriff, a tiszteletes, a pék: az amerikai kisvárosok tipikus figurái között éli át a csak gyerekkorban érzékelhető, álomszerűen fülleteg kisvárosi létet, amely gyújtópontjában egy, a fatetőről vívott harc áll… Ott, a fa tetején mondja a bíró: „aki nem álmodik, az éppen olyan, mint aki nem verejtékezik: a mérgező anyagok benn rekednek a szervezetében.”

 

Cather, Willa. Az én Antóniám. Ford. Göncz Árpád. Európa, 1968.

"Ismeretlenül is ismerős világról szól ez a könnyesen mosolygós, szomorkásan derűs könyv, Willa Cather, a század eleji híres, immár klasszikussá vált amerikai írónő könyve.
Ismerős ez a világ, mert ismerős emberek népesítik be, osztrák, cseh, német, orosz parasztok, skandináv telepesek, akiket a századvég közös nyomorúsága kergetett át az ígéret földjére, az Egyesült Államokba, de ismeretlen is, mert az európai telepesek a határtalan, néptelen, széljárta, vörösfüves préri, az Európában ismeretlen préri ősgyepét törik fel kukorica, búza alá, ott ássák meg veremházaikat, raknak gyeptéglakunyhókat, ahol néhány éve még indiánok űzték a bölénycsordákat.
A könyv azoknak a honfoglaló, névtelen bevándorló parasztoknak emel örök emlékművet, akik ezzel a határa nincs ismeretlenséggel birokra kelve verítékükkel termékenyítették meg a makacsul ellenszegülő préri földjét: az első bevándorló nemzedék lányainak, akik férfi módra dolgoztak a mezőn, őrizték a jószágot, nevelték kistestvéreiket, s hogy a család terhén könnyítsenek, elszegődtek cselédnek a városba, de a tanyán is, a városban is híven őrizték a szívük mélyén az óhaza képét.
A könyv főszereplője, Antónia, az „élet bővizű forrása”, az örök parasztasszony, a szemünk láttára érik kislányból édesanyává, s vele együtt érik a táj is: a zord és mostoha préri a könyv végére dús és kezes kultúrtájjá szelídül."

----. Az aranyszínű dóm. Ford. Pogány Kázmér. Szent István Társulat.

----. Árnyékok a sziklán. Ford. Boldizsár Iván. Franklin Társulat.

 

„Edna Pontellier huszonnyolc éves, kétgyermekes, előkelő nő a 19. század végi Amerikában. Tizenévesen még angol klasszikusokat olvasott, és politikai, teológiai kérdésekről vitatkozott; messzire csapongó lelkét, élénk szellemét, vibráló műveltségét azonban a korabeli nők számára kiszabott társadalmi korlátozások miatt örökre el kell temetnie: házasságkötése után meg kell elégednie az élete teljes betöltésére szánt, kizárólagos feleség- és anyaszereppel. Egy nyár, melyet a New Orleans melletti Grand Isle-n tölt a tengerparton, újra megpendíti lelkében az elfeledett húrokat: ráébred arra, hogy szűkre szabott életénél többre, másra is vágyik; nem képes, mint a többi nő, „valóságos megtiszteltetésnek érezni, hogy önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja.” A drasztikus fordulatban jelentős szerep jut – az elhatárolódást lehetővé tevő korabeli nőideál megtestesítője, Adéle mellett – a festészet iránti vonzódásának, a társadalmi korlátokat áttörő különc zongoraművésznőnek, és egy Robert Lebrun nevű fiatal férfinak.

A mű, melyet, noha a párhuzam a tematika és a nézőpont kapcsán nem egészen állja meg a helyét, szokás Flaubert Bovaryné c. regényéhez is hasonlítani, kendőzetlenül és mély együttérzéssel szól a női szabadságvágyról, annak kibontakozásáról, autentikus útjairól és zsákutcáiról. Első, 1899-es megjelenésekor hatalmas port vert fel, a konzervatív kritika negatívan fogadta. „Illetlennek” vélt tartalma miatt sokáig mellőzték, a feminista irodalomkritika helyezte a kánonban az őt megillető helyre. Ma már elismert klasszikus, szerzője helyet kapott az amerikai déli államok legjelentősebbnek tartott alkotói között.”

 

Colette: Zsendülő vetés. Ford. Brodszky Erzsébet. Kozmosz, 1967.

„A „Zsendülő vetés” Colette életművének talán a legszebb darabja. Tiszta, szűkszavű stílusával, mély szenvedélyességével, belső ritmusával olykor a prózai költemény hatását kelti.
Két jókedvű párizsi család immár másfél évtizede együtt nyaral a tengerparton. Gyermekeik együtt nőttek fel, s Philippe és Vinca már régtől fogva öntudatlanul összekapcsolják jövendő életüket. Hanem ezen a nyáron nyugodt, gyermeki biztonságukat, zavartalan gyermekbarátságukat valóban összetöri a nagy, váratlan, az édes és keserves első kamasz-szerelem. Egyedül vannak a tengerrel, kagylókkal, csigákkal, tengeri rákokkal… a felnőttektől, akiket Árnyaknak neveznek, elválasztja őket a harmonikus és szenvedélyes, csak egymást kívánó létük burka…”

----. Gigi. Kisregények és elbeszélések. Ford. Brodszky Erzsébet. Európa, 1969.

„Colette az igazi, érett műveivel a húszas években jelentkezik és a harmincas években jut be végképp a francia széppróza nagyjai közé. Válogatásunkban igyekeztünk minden oldaláról bemutatni azt a kiforrott, poétikus írásművészt, akit a háború előtti olvasóközönség inkább csak könnyű fajsúlyú, erotikus és érzelgős regények szerzőjének ismert. – Kötetünk első darabja, a Claudine háza, gyöngéd, forró, lírai vallomás gyermekkora színteréről és szereplőiről: a kert virágairól, a testvéreiről, dalos apjáról, az eprésző macskáról, a csokoládéivó pókról, a szülői ház örökfényű csodáiról és a csodákon őrködő, vígkedélyű, felejthetetlen anyjáról. A Duó és A kuckó Colette örök témáját, a férfi és a nő szemvedélyes párviadalát zengi el, mély, telt, hibátlan zengésű hangon. A Gigi, a címadó, hosszabb lélegzetű elbeszélés – az írónő késői gyöngyszeme – a századforduló éveibe repíti az olvasót. Hősnője, a tizenhat éves csitri, szembe mer fordulni a kurtizánok törvényesített világával; a fordulatos, üde történetből több nagysikerű film készült. A Colette írásaiból áradó poézis – a múló pillanat ragyogása, egy táj, egy virágzó barackos, egy áradó folyó minden színe és illata, egy lázas gyerek száguldó, tünékeny álomvilága – gyöngéd varázsával rabul ejti az olvasót.”

 

. Önéletrajzi trilógia:

Egy jó házból való úrilány emlékei. Ford. Nagy Péter. Európa, 1965.
A kor hatalma. Ford. Réz Pál, Magvető, 1965.
A körülmények hatalma. Ford. Szőllőssy Klára. Magvető, 1967.

         A szerző kiemelkedő francia filozófus és író. Életrajza nem csak egy rendkívül intelligens nőt mutat be, de a korabeli Párizs pezsgő értelmiségi világát is. Életének egy időszakában vonzódott a szocializmus eszméihez, ez tette lehetővé, hogy munkássága - a szerző neme ellenére – magyarul többszörös kiadásra kerüljön a 60-as, 70-es években. (Noha magából az eszméből később kiábrándult, mert az nem váltotta be a nők felszabadítására vonatkozó reményeket.)  

----. A megtört asszony. (Kisregények.) Ford. Rayman Katalin és Justus Pál. Európa, 1984.

         A címadó kisregény egy megcsalt feleség vívódásait tárja fel. Hasonlóan szerencsétlen helyzetbe kerül „A szerénység kora” főszereplője is. A befejező írás a halál tudatával, annak feldolgozási lehetőségeivel foglalkozik.

----. Amerikai útinapló. Ford. Nagy Péter. Európa, 1976.

----. Minden ember halandó. Ford. Görög Lívia. Európa, 1973.

            Igazából a mai napig, többszörös olvasás után sem tudom eldönteni, hogy tetszik-e,          vagy egyetértek-e vele, de annyi bizonyos, hogy életem egyik legfelkavaróbb könyve, mely az első elolvasás óta nem hagy nyugodni. Az ellenszenves halhatatlan, Fosca élettörténetén keresztül komplex módon feltárulnak a szerző nézetei az emberi természetről, és a történelem menetéről. A főszereplő beállítottsága, és az, ahogyan ő, illetve a környezetében levők közelítik a halhatatlanságát, érdekes kontrasztot alkothat a ma divatos, vonzónak talált halhatatlan figurákkal. (A. R.)  

----. Képek, képrázatok. Ford. Görög Lívia. Európa, 1969.

----.

„A második világháború utáni francia értelmiség politikai vitáit, és elsősorban a baloldal küzdelmeit, válságait mutatja be. Két fő karaktere, a nem titkoltan Camus-ről mintázott Henri, aki a művész-értelmiségit testesíti meg, mellette pedig a tett embere, Sartre szócsöve, Dubreuilh, aki kevésbé arisztokratikus szemléletű, de elszántabb figura. (…)A Mandarinok két férfi szereplője mellett nagy hangsúlyt kap, már csak egyes szám első személyű narrációja miatt is, Dubreuilh felesége, Anne - akinek intellektualitása, eszessége és megfontoltsága, férjével való kevéssé szenvedélyes kapcsolata egyértelműen Beauvoir alakját idézi. Központi figura ő is, befutott pszichológusnőként magabiztos pont a társaságban, a széthulló, boldogtalan egzisztenciák igyekeznek hozzá kapcsolódni, gyakran tőle várnak választ életük fordulópontjain.”

Harkai Daniella könyvismertetője:

----. Az öregség. Ford. Pődör László. Európa, 1972.

----.

„Simone de Beauvoir-t én leborulva csodálom, rajongok érte, a huszadik század egyik legnagyobb hatású nőalakjának tartom, akinek filozófiai munkája és feminista állásfoglalása meghatározó az utókor számára. Ehhez képest ez a levélhalmaz egész konkrétan egy fülig szerelmes nő rajongó, becézgető, olykor gügyőgő, olykor ostoba szerelmes írásait tartalmazza egy, a távolság megszépítő ködével bevont férfihoz.”

 

de Lafayette (Mme). Cléves hercegnő. Ford. Szávai Nándor. Magyar Helikon, 1975.

Az 1678-ban megjelent mű érdekessége, hogy az első lélektani regények egyike.

 

Diderot, Denis. Az apáca. Ford. Máthé Klára. Európa, 1972.

18. század, Franciaország. Marie megtudja, hogy törvénytelen gyerek, és e „bűne” miatt anyja kolostorba kényszeríti. Marie nem akar apáca lenni – meggyőződéses és dekadensen, leszbikusan élő sem – , de mint számkivetett nőnek, nem sok egyéb lehetősége marad. Miután megszökik a kolostorból, egy Madame veszi a szárnyai alá…

 

A Jane Eyre inspirálta regény. Az új asszony egy hátborzongató új otthonba kerül, ahol mintha még jelen lenne a régi feleség . Később kiderül, hogy az ő „tökéletes úriasszony” jelleme lázadó szellemet leplezett, és Rebeccának ezért kellett meghalnia… (A. R.)

----. „A madarak.” In Borbás Mária szerk. 21 rémes történet. Európa, 1969.

 

Eliot, George. Middlemarch. 1-2. kötet. Ford. Bartos Tibor. Európa, 1976.

„George Eliot nem férfi – valódi nevén Mary Ann Evans –, és Middlemarch nem március idusa – hanem angol kisváros. A városkát nemcsak 1872-ben megjelent regénye színteréül választja az írónő – jelkép is, jelképe a tizenkilencedik század első felében uralkodó életformának, eszméknek, nemritkán az eszmék kisebb-nagyobb kudarcának. A több szálon futtatott cselekmény legfőbb alakja Dorothea Brooke, ez a „rossz korba született Szent Teréz”, aki fennkölt eszményeit, jobbító törekvéseit nem tudja megvalósítani idős, pedáns férje oldalán. A városba kerülő tehetséges, fiatal orvos, Tertius Lydgate szépen induló pályája is megtörik – a kisszerű, önző szépasszony-feleség, a szűk látókörű kisváros tudományos és emberbaráti elképzeléseinek feladására, kínzó anyagi gondjai megalkuvásra kényszerítik. Az írónő hatalmas tablót fest a kisvárosi társadalomról – a két főbb vonulat mellett remekbe formált portrék gazdagítják a képet. Ott látjuk a városi politika küzdőterén serénykedő urakat, a korlátolt, jóindulatú földbirtokost, a lelkészt, aki igazában csak horgászni szeret, és locsifecsi feleségét, aki legszívesebben házasságszerzéssel töltené idejét. Tanúi vagyunk egy Dickens-regénybe kívánkozó figura, a jámbor Bulstrode bankár leleplezésének – nem csodálkozunk tehát, hogy a kritika hol Balzackal, hol Tolsztojjal, sőt újabban Thomas Mann-nal rokonítja ebben a művében az írónőt. Bárkihez hasonlítják is, abban valamennyi irodalomtörténész egyetért, hogy a Middlemarch George Eliot legjobb műve, és egyáltalán: az egyik legnagyobb angol regény. Virginai Woolf sokat idézett megállapítása szerint egyike ama kevés angol regénynek, amely felnőttek számára íródott.”

----. A vízimalom. Ford. Szinnai Tivadar. Európa, 1966.

Új kiadásban: Büszkeség és ártatlanság. Ford. Szinnai Tivadar. Lazi, 2010.

„George Eliot regényének filmváltozata Maggie Tulliver és bátyja, Tom történetét dolgozza fel. Édesapjuk elveszíti a család ősi birtokát, aminek új tulajdonosa egy Wakem nevű gyakorlatias üzletember.
Philip Wakem, a fia beleszeret Maggie-be, de Tom nem nézi jó szemmel ezt a kapcsolatot, és a húga, aki isteníti őt, aláveti magát az akaratának. Maggie unokatestvére, Luci a vonzó Stephen Guest menyasszonya, s amikor meglátogatják Maggie-t és testvérét, Stephen felkelti a lány érdeklődését. A vonzalom kölcsönös, s ez egy hajókirándulás alkalmával kisebb botrányhoz vezet, mire a feldühödött Tom elkergeti a húgát…”

----. Adam Bede. Ford. Szobotka Tibor. Európa, 1978.

„Könyve azt a hangulatot idézi, melyet nemcsak Angliában, hanem az egész világon elsöpört az első világháború szele. Ezeken a lapokon még büszkén hirdeti a gazda, hogy két keze munkájával részese annak a termelési folyamatnak, mely élelemmel látja el az emberiséget. Patriarkális, meghitt, családias szálak fűzik béreseihez és cselédségéhez, csakúgy mint hősünket, Adamot, az eszményi kézműves ezermestert kenyéradójához, a derék ácsmesterhez. Ám a szerző nem borítja világát az aranykor glóriájába, ellenkezőleg, határozottan érzékelteti, milyen áthidalhatatlan szakadék választja el a felső tízezret a többiektől, a nábob földesurat a gazdálkodóktól.
Ebbe az elérhetetlen úri világba vágyakozik Hetty, a környék legtekintélyesebb gazdájának szépséges nevelt lánya, ezért nem viszonozza Adam Bede szerelmét, viszont könnyen fellobbannak érzelmei az ifjú földesúr iránt. Arthur Donnithorne nem cinikus csábító ugyan, sőt jószándékú fiatalember, de hiányzik belőle Adam Bede erős akarata. Gyengesége nemcsak Hetty, hanem Adam és saját sorsára is súlyos következményekkel jár, és ezek valamennyiük életének új irányt szabnak.”

----. Kései boldogság. Ford. Gebula Judit. Lazi, 2010.

Silas Marner, a szegény takács egy aprócska faluban, Raveloe-ban tengeti remeteéletét. Egyre csak szövi vásznait, s az értük kapott fizetséget számolgatva talál halovány örömre. Egy éjszakán valaki rejtélyes körülmények között megfosztja spórolt pénzétől. Nyomozás indul, de a pénz nem kerül elő, mígnem egy téli éjszakán az aranynál is becsesebb kincs tipeg be a vagyonkáját sirató, kétségbeesett takácshoz…

----. „Lehull a fátyol.” In Különös históriák. Európa.

Katona Anna. A valóságábrázolás problémái George Eliot regényeiben. Akadémiai,   1969.

 

Flaubert, Gustave. Bovaryné. Ford. Benamy Sándor. Szépirodalmi, 1970.

„Emma Bovary, ez a könyv-faló, nagyravágyó, ábrándjaitól megrészegült kis falusi együgyűség, sorsának és környezetének közepessége révén lesz a regény végén a romantikus hősnőknek nemcsak utánzója, hanem egyben szánalmas áldozata.”

Legeza Ilona részletes ismertetője, elemzése:

(„Magyar változataként” szokás emlegetni Móricz Zsigmond Az isten háta mögött c. 1911-es regényét.)

 

Gaskell, Elizabeth. Észak és Dél. Ford. Leyrer Ginda. Lazi, 2008.

„Észak- és Dél-Anglia világa között aligha tátongott akkora szakadék, mint a 19. században. A délangol vidékek háborítatlan békéjében a puritán helstone-i lelkészlak ember és természet mesevilága volt. Itt cseperedett hölggyé Margaret Hale, a hajdan csillogó életről álmodott egykori szépség és a szerény, lelkiismeretes, ám gyámoltalan lelkész leányaként. Mások gondozására, s így közmegbecsülésre épülő életük egy csapásra semmivé lesz, amikor az apa megvallja megingását az egyházban. Lelkiismereti okokból föladja hivatalát, s ezzel véget vet a család délvidéki idilljének. Költözni kényszerülnek, s a lombzúgásos, madárfüttyös vidéki életből meg sem állnak a füstös-kormos, arctalan munkástömegekben hullámzó Miltonig.

Észak-Anglia az ipar és a technikai forradalom zajos világa, amelyben a tőke és munka játssza a főszerepet. De hogyan boldogul ebben az embertelen világban a szépreményű, idealista lelkészleány?”

A Lazi Kiadónál a szerző további művei is megjelentek:

 

Gilman, Charlotte Perkins. „A sárga tapéta” in Kuczka Péter szerk. Merényi Ágnes ford. Lopakodó árnyak. Budapest, Móra, Galaktika Fantasztikus Könyvek, 1989.

Egy fiatal anya szülés utáni depressziója a végletekig súlyosbodik, amikor – gyógymódként! – passzivitásra kényszerítik, és nem engedik írni. A szerző saját tapasztalatait dolgozta fel a novellában, bemutatva, hogyan bánt el vele majdnem a kor neves orvosa, Dr. Silas Weir Mitchell az általa kiagyalt, az elnyomástól (!) neurotikussá váló nők „megnevelésére” hivatott módszer, az úgynevezett „pihenőkúra” által.

A novella szövege és az Irodalmi Centrifuga cikke a szerzőről:

 

Hardy, Thomas. Egy tiszta nő. (Tess.) Ford. Szabó Lőrinc. Európa, 1963.      

A hímsovinizmus, a nőkkel szembeni előítéletek deprimáló, ám realisztikus ábrázolása. Egy nő áldozattá válásának megrázó története. Előkelő munkaadója megerőszakolja, ebből törvénytelen gyermeke születik, aki meghal. Új szerelme képtelen a lány múltját elfogadni, és ez tragikus események sorát indítja el. (A. R.)

 

Ibsen, Henrik. Nóra. (színmű) Ford. Németh László. Budapest, 1957.
   „A polgári drámában szokatlan konfliktus bontakozik ki: a házasság válságát ezúttal nem harmadik személy feltűnése okozza, hanem a világszemlélet különbözősége. (…) A 19. század nagy realista írói abban látták a női erkölcsösség ismérvét, ha az asszony a rossz házasságot is szelíden tűrte. Flaubert Bovarynéja és Tolsztoj Karenina Annája már rokonszenvesnek rajzolt lázadók, de mindketten tragikus véget érnek, amikor ki akarnak törni életük kereteiből. Nóra az első nőalak a világirodalomban, aki diadalra viszi a lázadást a polgári házasság látszatra és hazugságra épülő erkölcse ellen. ”

----. Hedda Gabler. (színmű) Ford. G. Beke Margit. Európa, 1987.      

„Vannak, akik Hedda Gablerben az emancipáció-mozgalom mártírját látják, mások az erős, ám végül is összeomló (Hedda a darab végén öngyilkos lesz) nőt fedezik fel benne, ismét mások a női sors árulójának, az otthonteremtésre képtelen, anyaságra nem is vágyakozó hisztérikának tartják.” (Legeza Ilona)

Legeza Ilona ismertetője:

 

Jackson, Shirley. Sóbálvány. Ford. Csák Gyula et al. Európa, 1983.

A szerző - akit Stephen King egyik fő inspirációjaként, példaképeként tisztel - elsősorban a Haunting of Hill House c., többször megfilmesített, magyarul sajnos meg nem jelent könyvéről ismert (mely King szerint minden idők legjobb rémregénye). A hivatkozott kötet novelláit tartalmazza, melyek nem a gótikus írásmód, hanem a modernizmus jegyében készültek, helyenként egzisztenciális horror-elemekkel kiegészülve.

 

Keller, Helen. Csöndes, sötét világom – egy siket-néma-vak leány önéletírása. Ford. Dr.         

Boros György. Pont Kiadó, 1997.

„Aki eddig még nem találkozott e könyv írójának nevével, bizonyára hitetlenkedve teszi fel a kérdést: lehetséges, hogy egy siket-néma-vak leány önéletírását tartom a kezemben?? Pedig nem csoda, és főként nem csalás, nem szemfényvesztés az, amiről ez a különösen érdekes és megejtően szép írás szól. Egy rokonszenves fiatal amerikai lánnyal ismerkedünk meg, aki mindössze abban különbözött az átlagembertől, hogy látásától és hallásától másfél évesen megfosztva, rendkívül nehezítetten, kerülő utakon, de szerencsére kitűnő szociokulturális feltételek mellett bontakoztatta ki nem mindennapos tehetségét.” 
 

Lagerlöf, Selma. A halál kocsisa. Ford. Kúnos László. Európa, 1998.

"Szilveszter este, éjfél felé. Egy David Holm nevű korhely tüdővérzéssel fekszik a komor, fagyos templomkertben. Még nem tudja, nem is sejti, micsoda borzalmas feladat vár rá az új esztendőben: neki kell felváltania a Halál kocsisát, aki az óévben ezt a hálátlan tisztet betöltötte… Elfojtott romantikus szenvedély, misztika, erkölcsi példázat, bolygó kísértetek, a jó és a rossz küzdelme – minden megvan a Nobel-díjas Selma Lagerlöf 1912-ben megjelent könyvében, ami egy vérbeli svéd regényhez szükséges…és még több is de erről beszéljen maga az írás."

A szerző az első nő, aki irodalmi Nobel-díjat kapott.

 

Lee, Harper. Ne bántsátok a feketerigót! Ford. Máthé Elek. Magvető, 1965.

Harper Lee egyetlen regénye. A szerző azt nyilatkozta, hogy azért hagyta abba az alkotást, mert ezzel az egy könyvvel kifejezte minden mondanivalóját. És ez a mondanivaló ma is aktuális: a pusztító, vak előítéletek kritikája, és egy – saját szülőről mintázott – kiváló apa, kiváló ember jellemrajza. Tartalmaz néhány gótikus elemet is, emiatt a déli gótika tradíciójához szokás sorolni.

 

Lewis, Sinclair. A Fő-utca. Ford. Schöpflin Aladár. Európa, 1963.

         Sajnos eddig elkerülte a figyelmemet ez a mű – valaki akkor hívta fel rá a figyelmemet, amikor az Ébredésről meséltem neki – egyből ezt juttatta eszébe, úgy vélte, a két mű meglehetősen hasonló. (A. R.)

         „Carola, a jómódú Kennicott doktor felesége hatalmas feladatra vállalkozott, mikor elhatározta, hogy a századeleji amerikai kisváros életét felfrissíti, műveltséget és költői szellemet olt az üzletemberek rideg világába. Nemcsak a közönnyel, az ellenfelekkel kell megküzdenie, hanem önmagával is. Néha fegyvertársakra lel, de kiábrándul belőlük, máskor a kisvárosi pletyka hálójában vergődik. Egy különös szerelemben, majd a független életben keresi a megoldást.”

 

Mansfield, Katherine. Elbeszélések. Válogatta Gy. Horváth László, fordította Szőllősy Klára, Gy. Horváth László, Mesterházi Mónika, Rakovszky Zsuzsa. Európa, 2004.

         Bényei Tamás recenziója (Holmi online):

----. Naplók, levelek. Európa, 2004.

Báti László, "Katherine Mansfield" in Báti László és Kristó-Nagy István szerk. Az angol irodalom a huszadik században. Budapest, Gondolat: 1970.

Mohay Béla. Katherine Mansfield világa. Írók világa. Budapest: Európa, 1985.

Végh Hanna K. M. leveleiről a Nyugatban:

 

Matheson, Richard. Legenda vagyok. Ford. Kamper Gergely. Könyvmolyképző, 2008.

A - korát megelőzően - konvenciókkal szembeszegülő vámpírregény (NE a filmből induljunk ki, a regény sokkal elmélyültebb, összetettebb!) egyértelműen olvasható a hegemón maszkulinitás kritikájaként.(A. R.)

 

az amerikai déli államok groteszk-gothic tradíciójának kiemelkedő szerzője. Kedvelt, visszatérő témái közé tartozik a társadalmi konvenciók (főképp a nemi szerepek) áthágása, a testi és/vagy lelki torzulás, a kommunikáció kisiklása, és a kölcsönösség hiányát tükröző, egyoldalú, a vágyakozó fél által mégis teljesként megélt emberi kapcsolatok. Műveiben kritikát fogalmaz meg a nemi, faji vagy éppen társadalmi osztály alapú elnyomással, valamint a háborúval szemben.

Legjobb és legnagyobb ívű regényének a Magányos vadász a szív mondható, mely kitér az elnyomás különböző formáinak kritikájára, valamint a kényszerű konformitás szomorú ábrázolására. McCullers gyakori szereplője a lázadó tinédszer lány, aki neme és anyagi helyzete folytán kénytelen előbb-utóbb „betörni”.

Szintén egy keserű fejlődésregény, Frankie felnőtté válásának története, mely dióhéjban csupán annyi, hogy a mozgalmas, kiterjedt társasági életre vágyó kislány tudomásul veszi korlátait.

----. A Szomorú Kávéház Balladája. Ford. Szász Imre. Európa, 1978.

Amelia, az átlagosnál magasabb és erősebb, a nőies passzivitást és finomkodást elutasító, ám szép nő egy poros kisváros tisztelt-gyűlölt, ám nélkülözhetetlen figurája, aki elűzte macsó férjét, Marvint. Púpos rokonának megjelenése soha nem tapasztalt érzéseket csal ki belőle, és megszületik a Kávéház – mely azonban a férj visszatérésével szomorú pusztulást szenved el – Ameliával együtt. Sajátos hangulatú, a szokásos arisztokratikus sallangokat elhagyó,–  nem éppen gótikus közegbe ágyazott –  gótikus regény.

----. Óra mutató nélkül. Ford. Osztovits Levente. Szépirodalmi, 1972.

Központi témája a lappangó családi titok, és a rasszizmus.

----. Egy aranyszem tükrében. Kisregények, elbeszélések. Ford. Borbás Mária et al. Európa, 1973.

 

Mitchell, Margaret. Elfújta a szél. Ford. Kosáryné Réz Lola. Európa, 2010.

Nem ponyva, még ha sokszor próbálják annak beállítani, és szerelmes regénynek sem nevezhető igazán. A polgárháború idején játszódó mű híven tükrözi az író több éves kutatómunkáját. Scarlett rendkívűl erős, eltökélt és kemény hősnő, akit még az sem vet vissza, hogy álmaiból nem képes elengedni a nosztalgikus ködbe vesző múltat,  és annak idealizált nőképét. A. R.

 

Murdoch, Iris. A háló alatt. Ford. Báti László. Magvető, 1971.

A főhős, Jake Donaghue, a „szabadúszó” irodalmár helyet keres magának a világban. Afféle „dühös fiatal” ő is, de rossz közérzetét, elégedetlenségét nem szenvedélyes dühkitörésekkel fejezi ki, hanem szkeptikus gúnyolódással. A legelképesztőbb kalandok során sem veszti el ironikus nyugalmát: a híres filmsztár konyhaajtaja előtt hallgatózik, s alig tud megmenekülni a felindult lakók haragjától: súlyos kockázatot vállalva, elrabolja a hollywoodi állatfilmek sztárját, egy idomított kutyát, barátja lakásán felrobbant egy széfet, hogy néhány levelet megszerezzen, és így tovább. Krimiparódia? Több annál! Abszurd szituációkba került Jake egyetlenegy kérdésre keres választ: feloldható-e a magány, létrehozhatók-e igaz emberi kapcsolatok? Leginkább bölcseleti kalandregénynek nevezhetjük Iris Murdoch könyvét, nemcsak azért, mert a humoros, sőt fantasztikus eseményeket sokszor hosszú oldalakra megszakítják a filozófiai elmélkedések, hanem, mert a sohói éjszakát, a varázslatos Párizst szuggesztíven felidéző kalandok maguk is egy sajátos életszemléletet fejeznek ki.

 

Navarrai Margit. Heptameron (1558) Ford. Lothár László és Antal László. Helikon, 1969, Európa, 1981.

 

O'Connor, Flannery. Alig akad ma jó ember. 10 novella. Ford. Varga Nóra. Pomáz: Kráter Műhely Egyesület, 2002.

„A fiatal műfordító-tanárnő személyes választása a vele rokonlelkű amerikai írónő írásainak népszerűsítése. A betegséggel, halálközeliséggel szemben nagy lelkierővel küzdő szerzőnő önmaga fogalmazta meg szellemi beállítottságának, erkölcsi nézőpontjának meghatározó momentumait egyik 1972-es írásában: „Manapság a keresztény hitük fényénél látó íróknak a legélesebb a szemük a groteszk, a perverz és az elfogadhatatlan iránt. A keresztény író visszataszító torzulásokat lát a modern életben, s nehézsége abból fakad, hogy ezeket ténylegesen torzulásnak tüntesse fel egy olyan közönség előtt, amely hozzá van szokva ahhoz, hogy természetesnek lássa azokat.”(Hátszöveg)

 

Plath, Sylvia. Az üvegbura. Ford. Tandori Dezső. Európa, 1977.

----. Az ötvenkilencedik medve. (Novellák.) Ford. Gálvölgyi Judit. Saxum, 1996.

----. Naplók. Ford. Lázár Gyöngyi. Cartaphilus, 2004.                         

            Malcolm, Janet: A hallgatag asszony. Sylvia Plath. Ford. Lázár Júlia. Nagyvilág   Könyvek. Budapest: Nagyvilág, 2000.

            Rácz István, Bókay Antal (szerk.): Modern sorsok és késő modern poétikák. Tanulmányok Sylvia Plathról és Ted Hughesról

 

Porter, Katherine Anne. Bolondok hajója. Ford. Róna Ilona. Európa, 1965.

         „A „Bolondok hajója” a mi világunk, amely az örökkévalóság felé halad. Én is a hajó utasa vagyok – mondja az írónő, e világsikert aratott regény szerzője. A „Bolondok hajója” több nyelven számos kiadást megért, s ma már olvasók százezrei kísérik feszült figyelemmel a Veracruzból kifutó hajónak huszonnyolc napos útját Bremerhavenig. Kritikus történelmi időpontban, 1931-ben kerülnek kényszerű összezártságba a hajó utasai – a tengeri szélbe a fasizmus faji előítélettel szennyezett levegője vegyül. Szerelmek szövődnek, évtizedes házasságok inognak meg, gyűlölködés, kicsinyesség, áldozatkészség, kapzsiság, nemes és ocsmány emberi indulatok törnek felszínre – s minden szépen elrendeződik újra, mikor a távolban kibontakozik a százazföld és Bremerhaven körvonalai. ”

----. Fakó ló fakó lovasa. Elbeszélések és kisregények. Ford. Borbás Mária et al. Európa, 1972.

„Művész vagyok, s ama kevesek közül való, aki merészeli önmagára vonatkoztatni e kategorizálást, noha sem Hemingway, sem Faulkner nem mondta magát művésznek” – vallja önmagáról a nyolcvanadik életévéhez közeledő írónő, az amerikai Dél szülötte. S valóban, más mint művész, állíthatná-e ilyen megrendítő természetességgel elénk „Maria Concepción”-t, a bosszúálló asszonyt, aki megöli vetélytársát? Művészre vall a „Mágia”, a „Kötél”, a „Lopás” tömör, telibe találó lélekrajza, s az „Hacienda”, „A ferde torony”, a „Vakáció” helyszín- és jellemábrázolása csakúgy, mint a „Bor, délben” feszültséggel telített levegője, melyben az első pillanattól fogva érezzük a kirobbanni készülő tragédiát. A valóság ősi forrásából ered a lírai százalékból szőtt Miranda-ciklus, „A régi rend”: kislány, serdülő és fiatalasszony hőse maga a szerző. Nemzedékeken, évszázadokon át csörgedezik ez a meg nem írt családregény, visszanyúlik a legendás múltba, a nagyasszony-nagymama ifjúságába, cselédeinek, Nanny néninek és Jimbilly bácsinak gyermekségébe, a négerek felszabadítása előtti időkbe. Csupa sejtelmesség, nosztalgia valahány e történetek közül: az öröm mögött ott lappang a bánat, a köznapiság mögött a bonyodalom, a jelen mögött a múlt.

 

Portyázás Harlemben - elbeszélések. Szerkesztette, válogatta: Dezsényi Katalin. Fordítók: Balabán Péter, Bartos Tibor, Félix Pál, Képes Anna, László Zsófia, Molnár Miklós, Osztovits Levente, Róna Ilona, Göncz Árpád. Budapest: Európa kiadó, 1977

Afro-amerikai irodalom. Többek közt Nikki Giovanni, Gwendolyn Brooks, Alice Walker, Katherine Anne Porter, Paula Hankins, Janet Bruce Winn, Lindsay Patterson novellái. Recenzió .

 

Sand, George. (Eredeti nevén: Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant):

Consuelo I-II. (Consuelo + Rudolstadt grófné) Ford. Szávai Nándor. Európa, 1967.

„Consuelo tüneményes tehetségű énekesnő, de életét és a velencei társaságba való befogadását több ellentmondás is nehezíti: spanyol, részben cigány származású, de a velencei stílus hibátlan értője, szerelemgyerek, csúnya leány, akit a tehetség és jóság mégis valósággal gyönyörűvé varázsol, az opera csillogó világa éppúgy vonzza, mint az érzéki szerelem, de fokról-fokra megcsömörlik mindkettőtől, egyre inkább lelki, megnemesült vonzalomra vágyik, s a tetszés és a siker közegéből a jószolgálat és a társadalom-jobbítás övezetébe lép át. Az önéletrajzi ihletésű regény eltávolítva egy történelmi időegység viszonylatába beleszőve a 18. század közepének története. A hősnő Velencéből Csehországba jut, majd Bécsbe, Poroszországba; feltárulnak előtte fejedelmi paloták, paplakok, összeesküvők földalatti rejtekhelyei. Értelme és jósága választatja vele Albert grófot, aki huszita. Férje halála után Rudolstadt grófné lesz, de ez már a könyv második kötetében (Rudolstadt grófné címmel) olvasható.”

Legeza Ilona ismertetője: 

„A Consuelo című kötetből megismert Consuelo (Rudolstadt grófné) tagja lesz a Láthatatlanok misztikus szövetségének, s itt végképp az elnyomott ember felszabadításának szenteli erejét. Az első rész széles látkörű, de nemegyszer bizony araszolgatva haladó, pedánsan részletező feltérképezése a felvilágosodásba fejlődő Európának, e második már nyíltan a misztikus beavattatás és a laicizált evangéliumi küldetés regénye. Az egész grandiózus körképet át- meg átszövi a zene témája, a zenei kifejezésnek, a zenei emberformálás lehetőségeinek sokrétű, átlelkesült bemutatása, főként terjedelmes párbeszédekben. ”

Legeza Ilona ismertetője: 

----. A kis Fadette. Ford. Dániel Anna. Móra, 1988.

   „A francia romantika jeles képviselőjének története a címszereplő személye köré fonódik. S ki vajon Fanchon Fadet, "a kis Fadette"? Kuruzslónak, vajákos boszorkánynak tartott és a falu népétől félig-meddig megvetett, de babonás félelemmel is tisztelt öregasszony unokája ő, aki maga is egy kicsit a falucska kiközösítettjei közé tartozik. Igazi vadvirág, akinek emberi értékei csak egy nagy szerelemben tudnak kibontakozni. S ez az érzelem nem várat magára; Fadette-re egyre mélyülő érzelemmel, igazi szerelemmel tekint a falu leggazdagabb parasztcsaládjának ikerfiai közül az egyik, a délceg Landry Barbeau. A két fiatal egymásra találása áll a történet középpontjában, szerelmük rajza, amely nem mentes összeütközésektől, hiszen számos előítélettel kell szembenéznie annak, aki a vadóc leányt választja párjául. A történet a fiatalok egymásra találásával záródik, s addigra már a falu népe előtt is más színben tűnik fel Fadet anyó. Az események során kiderül, hogy nem a vajákosságnak, hanem a természet szeretetének, a füvek-fák titkai ismeretének köszönheti betegséget gyógyító hatalmát. ”

Legeza Ilona ismertetője:

----. Mauprat. Ford. Szávai Nándor. Európa, 1974.

„Bernard de Mauprat, a regény hőse maga mondja el, túl nyolcvanadik évén, élete és szerelme tanulságos törénetét… Edmée és Bernard szerelmét egyre több motívum színezi, hátráltatja vagy segíti, és a regény fordulópontján, amikor Bernard ártatlanul börtönbe és törvényszék elé kerül, úgy hangzik fel a védelme, mint egy megváltó harsonaszó… Bernard-t… ezt a kezdetben oly féktelen és csiszolatlan ösztönembert többen is próbálják civilizálni: de a pap nevelése csődöt mond, a szerelemé, vagyis Edmée-é, már hathatósabb… A regény nagy szépsége: Edmée, a jóságnak és nemességnek, a bátorságnak és a büszkeségnek ez az elragadó megtestesítője maga a romantikus regényhősnő!”

----. Életem története. Magyar Könyvklub, 2000.

„George Sand életét botrányok és legendák övezik, de őt magát, a leghitelesebb forrást, kevesen ismerik. Pedig képes volt saját életét a legszebb romantikus regények formájában megírni, méghozzá úgy, hogy a történeti tényeket is igyekezett tiszteletben tartani.”

Dániel Anna: George Sand. Kossuth, 1980.

 

Frankenstein. Ford. Göncz Árpád. Kozmosz, 1977.

Végre-valahára az érettségi tételek közé került, de csak emelt szinten, és – a szerző neméből és a regény műfajából kifolyólag – a meglehetősen degradáló, „az irodalom határterületei” témába. Pedig a regényben, mely fausti témából indul, és számtalan etikai kérdést felvet, vitathatatlanul szépirodalmi értékű alkotást tisztelhetünk. A mű feminista értelmezéseknek is teret ad, és hiteles képet fest a patriarchálsi társadalom sztereotip alakjairól: a túlságos autonómiára törekvő férfiról (aki még a teremtést is egymaga akarja megoldani), és a túlságosan dependens, a férfi törekvéseinek áldozatul eső nőről (Elizabeth). (A. R.)

Online elérés:

----. Az utolsó ember. 1-2. Ford. Gálvölgyi Judit. Metropolis Media, Galaktika Fantasztikus Könyvek, 2008.

Mary Shelley nevéhez nem csak az első science fiction regény, de az első katasztrófaregény ill. apokalipszis-narratíva is fűződik. Richard Matheson tagadja, hogy tőle lopta volna a Földön egyedül maradó utolsó ember ötletét – mivel ő is remek író, talán el is hisszük neki, ugyanakkor a közismertebb Legenda vagyok mellett érdemes megismerkedni Shelley nagyszabású regényével is, mely méltó párja a Frankensteinnek.  (A. R.)

 

Stein, Gertrude. Három élet. Ford. Kúnos László. Magvető, 1997.

----. Alice B. Toklas önéletrajza. Ford. Szobotka Tibor. Gondolat, 1974.

 

Stiernstedt, Marika. Merénylet Párizsban. Ford. Ruzitska Mária. Budapest: Athenaeum, 1946.

 A szerző e regényében határozottan kiáll a fasizmus ellen.

 

Wells, H. G. Anna Veronika. Ford. Esthy Jánosné. Pantheon Irodalmi Intézet, 1928.

A feminizmus iránt nem különösen elkötelezett szerzőt feltehetően egy "Új Nővel" folytatott viszony inspirálhatta e munkásságában műfajilag és tematikailag is egyedinek számító mű megírására, melyben a főszereplő naiv fiatal lány - a korszellem által elrontott férfiak értetlenkedése közepette - öntudatos, feminista nővé érik.

 

Welty, Eudora. A számkivetett indián leányzó. Kisregények és elbeszélések. Ford. Borbás Mária és Udvarhelyi Hanna. Európa, 1982.

„Ez a novella 1941-ben megjelent első kötetéből való, ennek is, mint valamennyi írásának, színtere az ő világa, az ő szemével nézve – az amerikai Dél. Különös világ, különös figurák. Az egyik mintha álomvilágban járna, van aki földi javakban, van aki az ész adományában szűkölködik. A nagyon gazdag meg szétosztogatja mindenét, s a végén maga is adományokra szorul. Mindez nagyon egyszerű, mégis nagyon sokrétű. Welty művészete csupa melegség, csupa szín, humor, népi ízekkel elegyített költőiség, hiszen bőven merít a folklórból is.”

 

Wharton, Edith. Az ártatlanság kora. Ford. Kiss Marianne. Képzőművészeti, 2003.
A 19. század végi New York arisztokráciájának életét szigorú törvények irányítják. A szabályok sehol nincsenek leírva, mégis születésük óta ezt tanulják. Itt elképzelhetetlen, hogy egy szépreményű ifjú, jó házból való menyasszonya helyett egy már elvált, tehát bukott asszonyt válasszon.
A jóképű Newland Archer jövőjét is már előre megírták a társaság törvényei, miszerint a csinos, fiatal May Wellanddel köti majd össze az életét, egyesítve ezzel a két jómódú család vagyonát. Archer házasságkötése küszöbén ismeri meg jegyese unokanővérét, a szokásokra keveset adó, szabad szellemű, válása miatt a társasági körökből kinézett Olenska grófnőt. A fiatalember saját befolyását és elismertségét latba vetve fölkarolja a leendő rokont, ám lovagiasságába csakhamar gyöngédebb érzelmek keverednek. Newlandet nemcsak a nő szépsége babonázza meg, de intelligenciája és öntörvényűsége is. Tisztessége, az elfojtott szerelmi szenvedély és a társadalmi nyomás választások egész sora elé állítja a férfit…
Edith Wharton egyszerre érzelmes és finoman pszichologizáló, Pulitzer-díjas remekműve -mely elevenébe tapintott a hanyatlóban lévő amerikai arisztokráciának- megrendítő emberi dráma, kíméletlen korrajz és az életbölcsesség magasiskolája is egyben.

----. Ethan Frome, avagy egy szerelem csapdája. Ford. Antoni Rita. Lazi, 2008.

„Újszerű szépírói kísérletének eredménye a lélektani és érzelmi realizmus mesterműve, az elfojtott érzések sodró erejű drámája. A különös elbeszélői keretbe foglalt történet főhőse Ethan Frome, a nehéz sorsú massachusettsi gazdálkodó, akit szülei váratlan betegsége, majd halála térített vissza a nagyvárosból a magányosan álló családi birtokra. Ethan hazatér, hogy a farm és a fűrészmalom ügyeit, valamint beteg szüleit gondjaiba vegye. Kötelességszerűen ellátja feladatait, kötelességtudóan feleségül veszi anyja ápolóját, Zeenát, s kötelességszerűen támogatja a később ugyancsak betegeskedő feleséget.” (Hátszöveg)

A regény központi témája a kitörés nyomasztó lehetetlensége, melyet tovább fokoz az antihős főszereplő gyengesége. Még a Mattie iránt érzett szerelme sem ad neki tetterőt, meg sem próbál változtatni valóban kétségbeejtő helyzetén. A sodródó passzivitás végül – tragédiába torkollva – a lehető legkonkrétabb formát ölti.  

----. A vigasság háza. Ford. Kiss Marianne. Lazi, 2008.

A regény főhőse, Lily Bart egy csődbe ment nagypolgári család éteri szépségű ifjú leánya, választás elé kerül: hallgasson-e a szíve parancsára, vagy a belénevelt értékrendnek engedelmeskedjen: azaz szabadon, szerelemből kössön-e házasságot, vagy a csillogó életet, az anyagi biztonságot válassza. Nyiladozó öntudata végül képtelenné teszi a megalkuvásra. Szerelem, társadalmi elvárások, tragédiák klasszikus hármasa a regény, Edith Wharton azonban nem elégszik meg ezzel. Máig modernnek ható szatírát ír, amelynek alapján nem vétetlenül emlegetik őt Henry James női párjának.

 

. Orlando. Ford. Mátyás Sándor. Magvető, 1971.

----. Mrs. Dalloway. Ford. Tandori Dezső. Európa, 2004.

A tudatfolyam-technikát alkalmazó, modern szerző legismertebb regénye. Egyetlen nap története, melyben több élet értékelődik át, vagy éppen ér véget.

----. A világítótorony. Ford. Tandori Dezső. Európa, 2006.

----. Hullámok. Ford. Mátyás Sándor. Európa, 1978.

----. Flush. Ford. Rónay György. Magvető, 1957.

Elizabeth Barrett Browning költő élettörténete kutyája, Flush nézőpontjából. Megkapó regény egy rendkívüli jellemről, és a szerelmesek: Elizabeth Barrett és Robert Browning szökéséről, melynek vad romantikája lázban tartotta a viktoriánus Angliát.

----. A pille halála. Esszék. Ford. Bécsy Ágnes et al, Európa, 1980.

----. Messzeség. Ford. Tandori Dezső. Európa, 2007.

----. Jacob szobája. Ford. Gy. Horváth László. Európa, 2005.

----. Az évek. Ford. Tandori Dezső. Európa, 2006.

----. Felvonások között. Ford. Tandori Dezső. Európa, 2003.

----. Éjre nap. Ford. Tandori Dezső. Európa, 2007.

----. Egy jóházból való angol úrilány. (önéletrajz) Ford. Séllei Nóra. Csokonai Kiadó,            Artemisz Könyvek,             1999.

Bécsy Ágnes. Virginia Woolf világa. Írók világa. Budapest: Európa, 1980.

Daiches, David. "Virginia Woolf" in uő, A regény és a modern világ. ford. Zombory Erzsébet. Európa 1978.

Szegedy-Maszák Mihály. "Virginia Woolf." in Báti László és Kristó-Nagy István szerk. Az angol irodalom a huszadik században. Budapest, Gondolat: 1970.

 

 

Idegen nyelven:

Masino, Paola. Birth and Death of the Housewife. (1945, State Univ of NY, 2009) (az eredeti olasz nyelvű)

Stiernstedt, Marika. Alma Wittfogels rykte.

----. Landshöfdingens dotter.

----. A Fröken Liwin.

 

 

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés – magyarul hozzáférhető könyvek bibliográfiája, 1. rész

december 16, 2011 - 16:58

Listánkkal egyaránt szeretnénk segítséget nyújtani a feminizmus, nőirodalom, Gender Studies témájában tájékozódni kívánó, kezdő és haladó laikusoknak, valamint szakdolgozóknak, kutatóknak. Eredetileg a