Simone de Beauvoir: Mandarinok

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Simone de Beauvoir: Mandarinok

április 01, 2010 - 07:36
Simon de Beauvoir-t leginkább A második nem szerzőjeként ismerjük, ám a feminizmus említett alapszövegének szerzője életében mégis inkább szépíróként jellemezte magát, a filozófus titulust pedig Sartre-nek engedte át. (A legújabb Beauvoir-kutatások azonban rámutattak arra, hogy az írónő filozófiai munkássága csöppet sem másodrendű írói teljesítménye mellett.)

Simone de Beauvoir: Mandarinok

Simon de Beauvoir-t leginkább A második nem szerzőjeként ismerjük, ám a feminizmus említett alapszövegének szerzője életében mégis inkább szépíróként jellemezte magát, a filozófus titulust pedig Sartre-nek engedte át. (A legújabb Beauvoir-kutatások azonban rámutattak arra, hogy az írónő filozófiai munkássága csöppet sem másodrendű írói teljesítménye mellett.)

Goncourt-díjjal kitüntetett könyve, a mára már kevéssé olvasott, Mandarinok, amely a második világháború utáni francia értelmiség politikai vitáit, és elsősorban a baloldal küzdelmeit, válságait mutatja be. Két fő karaktere, a nem titkoltan Camus-ről mintázott Henri, aki a művész-értelmiségit testesíti meg, mellette pedig a tett embere, Sartre szócsöve, Dubreuilh, aki kevésbé arisztokratikus szemléletű, de elszántabb figura. Henri egy jól menő lap főszerkesztője, a L'Espoir-é, melyet Dubreuilh hatására átenged a mérsékelten baloldali S. R. L. szervezetének, így állva ki a szocializmus ügyéért a fasizmussal szemben. Ám kettejüket megosztják a Szovjetúnióból érkező hírek, melyek büntetőtelepekről, gulagokról számolnak be - Henri úgy érzi, nem hallgathatja el a baloldal bűneit sem és közli újságjában a tényeket, Dubeuilh azonban a távlati célok (a baloldal megerősödése) érdekében inkább a hallgatást választja. Kettejük polémiája tölti be, olykor meglehetősen vontatottan Beauvoir könyvének jelentős részét, taglalva az írástudók felelősségét, megkérdőjelezve az értelmiség jelentőségét a politikában, és bár optimistán zárja regényét Beauvoir, mégis visszábbvesz a baloldal idealizmusából, hangján rezignáció érződik, kétely, hogy az értelmiség tehet bármit is az erősödő kommunizmus, a szélsőségek ellen.

A Mandarinok két férfi szereplője mellett nagy hangsúlyt kap, már csak egyes szám első személyű narrációja miatt is, Dubreuilh felesége, Anne - akinek intellektualitása, eszessége és megfontoltsága, férjével való kevéssé szenvedélyes kapcsolata egyértelműen Beauvoir alakját idézi. Központi figura ő is, befutott pszichológusnőként magabiztos pont a társaságban, a széthulló, boldogtalan egzisztenciák igyekeznek hozzá kapcsolódni, gyakran tőle várnak választ életük fordulópontjain. Így tesz például barátnője, Henri felesége, Paule, aki elzárkózva csakis férje iránti rajongásában oldódik fel, úgy hiszi ez a nő végső és egyetlen feladata, de monomániás imádata csak terhére van az írónak, így az hamarosan elhagyja. Paule azonban képtelen kilépni a férje köré felépített fixaideájából, paranoid módon összesküvéseket gyanít, Henri eltávolodásában, flörtjeiben szerelme próbáját fantáziálja bele, végül idegszanatóriumban köt ki. Paule alakjában Beauvoir megfesti a másokhoz kötött, másoknak kiszolgáltatott élet veszélyeit, annak tragédiáját és őrületét, amikor egy nő lemondva tehetségéről, személyiségéről, egy férfi szolgálatába szegődik, egyfajta küldetéssé avanzsálva a lemondást, kizárólagosan az imádott férfihoz tapasztva identitását, melyből később csak komoly sérülések által tud elszakadni.

Paule ellenpólusa Nadine, Anne lánya, aki szertelen szexuális életet él, elve szerint egy férfival csakis szexuális úton lehet kommunikálni és egyfajta ősbizalmatlanságban éli meg kérész-életű kapcsolatait. Képtelen megbízni másokban, így azonban identitása is képlékeny, hol politikai tanulmányokba fog, hol kémiát magol, nem találja helyét. Nadine-nak sok csalódáson kell keresztülmennie, míg végül Henriban találja meg a biztos nyugvópontot, akinek szeretetteljes türelme képes Nadine éretté válását kivárni. Nadine férje és kislánya mellett tanulja meg, hogy a másiknak igenis lehet hozzánk köze, hogy nincsenek kozmikus szakadékok ember és ember, férfi és nő között és a bizalom lehetséges.

Anne figurája, szilárdsága és okossága ellenére sem hoz mindig bölcs döntéseket, küszködik az öregséggel, a test háttérbe szorulásával, több jelenetben is Anne tükör-reflexióit olvashatjuk: hogyan látja önmagát, arcát, lábát, vagy épp sminkelés közben. Anne felszíni magabiztossága ellenére is, kénytelen a tükörből ellenőrizni önmagát, belehorpad jelentéktelenségének tudatába, egészen addig, míg Amerikába nem repül és ott meg nem ismerkedik Lewis-szal, az íróval. Szenvedélyes szerelem bontakozik ki köztük, Anne teste új életre kel, kapcsolatba lép a természettel, egyfajta új önmegismerés időszaka ez, melyet bátorság és nyitottság jellemez. Ám a földrajzi távolság és Anne politikai elkötelezettsége miatt kapcsolatuk a férfi részéről kihűl, Anne pedig mélyre zuhan önmagában. Újra a tükör előtt ellenőrzi önmagát és egyfajta tompaságban öngyilkosságra készül, végül rájön, hogy halála másoknak mérhetetlen fájdalmat okozna: „Egyedül fogok meghalni, és mégis a többiek élik majd át halálomat.”

Összességében Beauvoir optimistán, de kissé keserűn zárja a Mandarinok történetét, szkeptikus az értelmiségi erővel kapcsolatosan, de mégis tettre sarkall a tétlenség helyett, nőalakjai összetettek, nem választanak mindig jól, sőt függőségükben összetöretnek, mégis a független, szellemileg kiegyensúlyozott nő képét emeli ki Anne alakjában, aki képes újraépíteni önmagát.

Simone de Beauvoir: Mandarinok, Magvető, bp., 1966.

 

 

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya (1938) Ford. Ruzitska Mária, Európa, Femina sorozat, 1986

június 12, 2012 - 14:35
Jelenet Alfred Hitchcock Rebecca című filmjéből

Daphne du Maurier Rebecca c. vaskos (545 oldal), ám gördülékenyen olvasható regénye 1938-ban íródott az ún. „női gótika” tradíciójában, és – ami nem ritka a műfajban – tartalmazza a krimi és a szerelmes regény elemeit is. A borító a csókolózó pár által az utóbbit emeli ki, a látszat szintjén némileg csökkentve a mű komolyságát (ami női szerzők műveivel a kiadói gyakorlatban rendszeresen megesik). A filmváltozatot sem kell ismerni ahhoz, hogy belássuk: ez nem szirup.

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában

szeptember 08, 2009 - 18:12

Karen Blixen (1885-1962) Dánia talán legismertebb írónője (eredeti nevén: Karen Christentze Dinesen) állítása szerint nem akart író lenni. Utazni, táncolni, élni, festeni – ez jelentette számára az élet teljességét. „Minden embernek joga van meghatározni a saját sorsát, függetlenül a mások által ráerőltetett szabályoktól…” – ez volt jelmondata és életfilozófiája, melyhez még hányattatásai és kudarcai közt is tartotta magát.  

Három női generáció Kínában - Jung Chang: Vadhattyúk

június 11, 2010 - 08:07

 

Jung Chang (1952-) kínai származású angol írónő önéletrajzi dokumentumregényében, a tízmillió példányban megjelent, harminc nyelvre lefordított Vadhattyúkban páratlan bátorsággal leplezi le a kínai kommunista diktatúra borzalmait és visszásságait, hitelesen mutatja be a Kínában zajló elnyomó rendszerek egymásutánját, és könyvében különös hangsúlyt fektet a kínai nők kizsákmányolásának ábrázolására is.

Virginia Woolf: Saját szoba

július 09, 2010 - 10:12

Virginia Woolf (1882 – 1941) a huszadik század egyik legzseniálisabb írója, a hagyományos próza megújítója, regényei a tudatfolyam-technika csúcsteljesítményei. A belső ábrázolásmód és az idő-tér-élmények, -érzékelések bemutatása, elemzése mellett több regényében is helyet kapnak feminista kérdések, így elsősorban az Orlandóban (női írás, nemek átjárhatósága, gender, androgenitás) vagy a Messzeségben (egzisztencializmus, határ-kérdések, önmegvalósítás).

ANYAhangon író íróNŐ regénye a NŐI tapasztalatokról - beszámoló Lovas Nagy Anna: Verazélet c. könyvének bemutatójáról

szeptember 25, 2011 - 12:43
Lovas Nagy Anna lányával, Flórával

A kötetet Bódis Kriszta mutatta be, akivel a sokadik írószemináriumon ismerkedett meg a szerző. Bódis Kriszta volt, aki az elmúlt években nyomon követte és tanácsaival segítette a könyv létrejöttét. Az érkezőket Darvas Ferenc zeneszerző zongorajátéka fogadta, aki zenéjével kellemes hangulatot teremtett a bemutatónak. Lovas Nagy Anna vendége volt Bárdos Deák Ágnes is, a Kontroll Csoport egykori énekesnője, aki szintén írással foglalkozik és érdekli az alternatív kultúra, valamint a kisebbségek helyzete, ezért örömmel vállalta az írónő felkérését.

Földes Jolán és a (férfi)irodalomkritika - A halászó macska uccája (1936)

szeptember 21, 2009 - 21:49

Földes Jolán (1902 -1963) neve méltatlanul esett ki a magyar irodalmi kánonból és úgy tűnik ezúttal túlzások nélkül a férfikritika áldozatáról beszélhetünk: neve nem szerepel a Világirodalmi lexikonban (még a kiegészítő kötetben sem), nyúlfarknyi méltatása az Új Irodalmi Lexikonban olvasható, de még halálának pontos dátuma is kérdőjeles.

Kavics a gépezetben - Lovas Ildikó: A kis kavics c. regényének kritikája

március 18, 2011 - 10:16

A könyv mottója „szabálytalanságok tanulság nélkül”, és hogy ez valójában mit jelent, arra választ ad a könyv. A legtöbb ember keresi a szabályosságokat a világban, kapaszkodik valamibe, ami állandó – legalábbis állandónak hiszi –, keresi a helyét a világban, „így van ez mindenkivel, csak nem mindenki veszi komolyan, nem mindenki veszi észre, találja meg az összefüggéseket, vagy ha vannak, akkor az utolsó pillanatban tárulnak fel. Amikor már nem adhatjuk át a tapasztalatot. Kapaszkodni addig is lehet. (…) Az időjárás kiszámíthatatlansága is jelenthet igazodási pontot.” (323)

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 4. rész, klasszikus szépirodalom, külföldi

december 29, 2011 - 15:19
Berthe Morisot: Olvasó lány (1888)

Alcott, Louisa May. Kisasszonyok. Ford. Sóvágó Katalin. Lazi, 2006.

„Louisa May Alcott bőségesen merített gyermekkorának emlékeiből, amikor megírta minden idők egyik legnépszerűbb romantikus regényét a négy March lányról, akik egy új-angliai kisvárosban élnek.

Meg, a legidősebb csinos, és igazi hölgy szeretne lenni; a tizenötéves Jo, az esetlen lázadó, írói ambíciókat dédelget; az érzékeny, törékeny, tizenhárom éves Beth a muzsikát szereti; Amy tizenkét éves, szőke és gyönyörű.