Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 6. rész, kortárs szépirodalom, külföldi

Olvasási idő
56perc
Eddig olvastam

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 6. rész, kortárs szépirodalom, külföldi

január 13, 2012 - 02:31

Allende, Isabel. Kísértetház. Ford. Egry Katalin. Európa, 1989.

    „A mesélés ősi öröme sugárzik a chilei Isabel Allende regényéből: a Trueba család több nemzedékének tagjai úgy elvenednek meg lapjain, hogy a nagy és kárhozatos szerelmekkel, pusztító és gyilkos indulatokkal, olthatatlan és kielégíthetetlen vágyakkal, megidézett és hívatlanul betoppanó szellemekkel teli történetben szinte észrevétlenül kirajzolódik egy kínkeservesen modernizálódó, majd véres diktatúrába zuhanó ország története is. S így a regény utolsó lapjain a Trueba család „kísérteteihez” csatlakozik a „Költőé” és az „Elnöké” is – és mindazoké, akiket elpusztít az 1973-as puccsot követő rémuralom. ”

----. Paula. Ford. Sarkadi Ilona. Budapest: Fabula, 1996.

   "Látomások, vágyak, szerelmek, a múlt és jelen képei kavarognak ebben a csodálatos könyvben. Az írónő felnőtt lánya gyógyíthatatlan betegségben szenved; attól a perctől kezdve, ahogy elveszti az eszméletét, valamennyien tudjuk, hogy a túlvilág integet neki, ha hosszú is lesz odáig az út. De ez a könyv mégis az élet regénye: egy felcseperedő kislány mélyrelátó szemeivel tekinget maga körül, nemzedékek vonulnak el előtte, szülei és nagyszülei, családtagok és barátok, a távoli ország Chile, mesébe illő furcsa figurái, akik persze hétköznapi emberek, de a kislány, a majdani írónő azt is érzi, látja bennük, amit senki más. Aztán már saját magát figyeli, mind jobban kivirul neki az élet, jönnek a szerelmek, kudarcok, tragédiák és közben árad körülötte valami megfoghatatlan szépség, ami átverekszi magát a nyomorúságon. Paula, a lánya haldoklása feszíti szét a világ kereteit, a mások és saját sorsa így kerül lelkének mikroszkópja alá, egyszerre szenved és örül, mert Paula az utolsó mezsgyén állva megmutat neki valamit, ami csak kevés élőnek juthat osztályrészül.

A Kísértetház és a Szerelem és árnyak írónőjének új regénye nemcsak világsiker: egyszerre megrázó és optimista vallomás arról, hogy a szomorúság és a kín is magában rejtheti a boldogságot."

Arthur, Elizabeth. A hegyen túl. Ford. Sebestyén Éva. Európa, 1989. (Femina sorozat)
„Hogy miért mássza meg az ember a hegyet? Hát mert ott van előtte!” Ez a híres mondás, mely Sir George Leigh Mallory, a nagy alpinista szájából hangzott el, akár második – nyugati típusú – mottója is lehetne az amerikai írónő első regényének. A tömör magyarázat ugyanis a lényegre tapint: nincs a hegymászásnál egyszerűbb és titokzatosabb szenvedély. Ha valakit a hatalmába kerít, az örökre rabja lesz, mint Artemis Phillips, aki ezt a történetet elmeséli magáról. Őt, a neves hegymászónőt meghívják egy kizárólag nőkből álló Himalája-expedícióba. Egyebek közt azért fogadja el az ajánlatot, mivel ily módon kíván véget vetni zsákutcába jutott házasságának. Egy váratlan tragédia azonban, melyért önmagát tartja felelősnek, megelőzi. Ám Artemis Phillips mégis elmegy Nepálba, mert kíváncsi rá, mi van a hegyen túl…"

Atwood, Margaret. A szolgálólány meséje. Ford. Mohácsi Enikő. Szeged: Lazi, 2006.
----. Pénelopeia. Ford. Géher István. Bp.: Palatinus, 2007.
    Harkai Daniella ismertetője:
    Fisli Éva: "Úrnő ír – Margaret Atwood verseihez" Online:    

Atlantisz magazin, 13. női különszám (A többi számban is rendszeresen közölték kiváló női fantasy és SF szerzők műveit.)
„Marion Zimmer Bradley, C. J. Cherryh, Ursula K. Le Guin és Tanith Lee, a boszorkánykezű írónők világaiban kéjéhes boszorkányok fülledt erotikájával, vakmerő harcosnők feminista igazságszolgáltatásaival, a női praktikák mágikus hatásával, a szellemi civilizációból táplálkozó lélek pszichológiai rejtelmeivel szembesülünk.”

 

Austen, Jane és Julia Barret: Charlotte. Ford. Barcza Gerda. Lazi, 2003.Jane Austen utolsó, befejezetlenül maradt műve, melyet Barret egészített és adott ki.
----. A harmadik nővér. Az Értelem és érzelem folytatása. Ford. Arnabász Ildikó. Lazi, 2006.
----. Önteltség és önámítás. A Büszkeség és balítélet folytatása. Ford. Arnabász Ildikó. Lazi, 2007.

Bacigalupi, Paolo. A felhúzhatós lány. Ford. Horváth Norbert. Budapest: Ad Astra, 2012.  

"Emikó genetikai tervezéssel létrehozott különleges teremtmény, „új ember”. Bőre sima, mint a porcelán, mozgása a genetikusok jóvoltából darabos, akár egy felhúzhatós játéké. Egyszerre kutyaszerű engedelmességre kódolt szolga és szexjáték, aki azonban ki akar törni kiszolgáltatottságából."

 

Brabcová, Zuzana. Gyöngyök éve. Budapest: Ulpius Ház, 2004.

A cseh Zuzana Brabcová regénye, amely egy leszbikus szerelem felkavaró, megrendítő története, talán az utóbbi évek legnagyobb visszhangját váltotta ki hazájában mind az olvasók, mind a kritikusok körében: alaposan felkavarta a cseh irodalom állóvizét.

A regény hősnője, a negyvenéves Lucie, ahogy mondani szokás, rendezett anyagi és családi körülmények között él. Van férje, akivel annak idején osztálytársak voltak, van egy egyetemista lánya, van állása, értelmes, kedvére való munkája egy kulturális folyóiratnál. Aztán egy napon történik valami, ami egyszer s mindenkorra véget vet ennek a látszólagos idillnek. Luciének interjút kell készítenie egy leszbikus párral: mohó izgalommal és borzongva hallgatja egyszerre idegen és ismerős történetüket. A látottak és hallottak annyira felkavarják, hogy még aznap este Prága egyetlen leszbikus bárjában köt ki, ahol megismerkedik Magdával. Szerelem első látásra. Igenis, létezhet ilyen két nő között is. Illetve nem is szerelem ez, hanem végzetes vonzalom, pusztító szenvedély. Hiszen Magda, az üresfejű és hidegszívű, puccos és önző, műveletlen kisvárosi recepciós nem Lucie szívét és lelkét hódítja meg, hanem a testét és érzékeit. Luciének rá kell eszmélnie, hogy egész eddigi élete hazugság volt, hogy az, ami most történik vele, nem előzmény nélkül való. Csak ő valódi vágyait, érzéseit énje legmélyére zárta, pontosan úgy, ahogy kamaszkori szívbéli barátnőjének írt szerelmes leveleit süllyesztette egy nagy fekete doboz legeslegaljára. Ám Lucie most előveszi a dobozt…

Brabcová rendkívül érzékletesen, s ugyanakkor mértéktartóan, míves eleganciával megírt regénye nem csak egy, még napjainkban is botránykőnek számító kapcsolat izgalmas-izgató története, a másság manifesztuma. A Gyöngyök éve lényegében az ember – minden ember – identitáskereséséről szól, arról, hogyan keressük meg és vállaljuk önmagunkat, mégha ehhez gyötrelmes utat is kell bejárnunk – különben nincs értelme az életnek.

 

Bradley, Marion Zimmer. Avalon ködbe vész! Ford. Gálvölgyi Judit. Édesvíz Kiadó.
„A kötet rendkívül szokatlan, meghökkentő és magával ragadó módon értelmezi az Arthur-mondakört, amely számtalan feldolgozásban látott már napvilágot, azonban Bradley könyvét minden eddigitől megkülönbözteti és a világon páratlan sikerré avatta, hogy a nők szemszögéből meséli el a történetet. ”

----. szerk. Kardok és boszorkányság antológia. Ford. Szántai Zsolt. Budapest: Valhalla Páholy, 1999.
A Bevezetőben a szerkesztő leírja, miként újították meg a női szerzők a fantasy irodalmat.

 

Buck, Pearl S. Az édes anyaföld. Ford. Kosáryné Réz Lola. Budapest: Téka, 1989.

Byatt, A. S. Mindenem. Ford. N. Kiss Zsuzsa, Palkó Ágnes. Budapest: Gabo, 2006.
„Roland Mitchell irodalomtörténész Randolph Henry Ash költő egy meg nem nevezett hölgynek írt levelére bukkan. Megtorpant karrierjén lendítene, ha kiderítené a rejtélyt: ki a címzett, és milyen kapcsolatban voltak? Nyomozása során kollégája, Maud Bailey segítségét kéri, aki a címzett, Christabel Lamotte költőnő életének és munkásságának szakértője. Mindent tudnak a szerzőkről. Vagy mégsem? Kit illetnek a felfedezett új dokumentumok? És mit meg nem tesznek értük pénzes gyűjtők?
Hogyan alakult a Viktória korabeli tiltott szerelem sorsa, és könnyebb-e Rolandnak és Maudnak közeledniük egymáshoz a dicsőségéhes akadémiai körök huzakodása közepette?
A Mindenem elnyerte a legrangosabb brit irodalmi kitüntetést, a Booker-díjat; 2002-ben megfilmesítették (magyar címe Költői szerelem). A Times irodalmi szerkesztői a lap megjelenése (1923) óta kiadott 100 legjobb angol regény közé sorolták.”

Carter, Angela. A kínkamra és más történetek. Ford. Greskovits Endre. Európa, 1993.
Klasszikus tündérmesék posztmodern átiratait tartalmazza a kötet. Carter látásmódja kiemeli a mesék rejtett horrror iletve szexuális tartalmát, és sok esetben feminista irányba változtatja őket. Találkozhatunk a hős anyával, a szókimondó Csizmás Kandúrral, vámpír-Csipkerózsikával (aki aki akár lehetne anorexiás is, mert vonakodik férfiak vérével táplálkozni), a talpraesett Piroskának kösznhetően fény derül a farkas meglepő kilétére – és mindezt varázslatosan gyönyörű nyelvezettel, lebilincselő, szofisztikált stílussal.
----.. Ford. Bényei Tamás. Magvető, 2011.
„Az Esték a cirkuszban megjelenésével a közelmúlt világirodalmának egyik remekművét veheti végre kezébe a magyar olvasó. Angela Carter 1984-ben kiadott regénye egyszerre játékos, ironikus, érzelemgazdag történet és lebilincselő olvasmány. Főszereplője Fevvers, a szárnyas nő, aki puszta létével felforgatja a századforduló Londonját és Európáját. A légtornásznő fordulatos és lélegzetelállító kalandjait követve eljutunk a női szörnyek múzeumába, egy szentpétervári hercegi kastélyba, egy szibériai finnugor törzs mágikus realista világába, de legfőképpen a cirkuszba, ahol találkozhatunk kártyajós kismalaccal, gyáva erőművésszel, a világ leghátborzongatóbb bohócaival, tudós majmokkal és keringőző tigrisekkel. És közben izgulhatunk, hogy egymásra talál-e Fevvers és a jóképű amerikai riporter, aki bohócnak áll, hogy leleplezze a légtornásznő titkát. A Carter által teremtett feledhetetlen figurák megelevenedése, a mesemotívumok és az irodalmi utalások sokasága a pikareszk történet kavalkádjában kivételes műélvezetet nyújt.”

Cunningham, Michael. Az órák. Ford. Tótisz András. Budapest: Ulpius, 2002.
„A könyv három nő sorsán keresztül tér és idő metafizikus kapcsolatának szívszorító élményét nyújtja. Első helyszíne London, az idő pedig a második világháború kezdő napja. Virginia Woolf írónő öngyilkosságot követ el. Teste ott lebeg a folyóban, melynek hídján anyukájával éppen átsétál egy kisfiú. A következő helyszín New York City, a XX. század végén. Clarissa Vaughan könyvkiadó éppen virágot vásárol barátjának, Richardnak, a beteg homoszexuális költőnek, aki most nyert el egy rangos irodalmi díjat. A harmadik idősíkon a második világháború után vagyunk, Kaliforniában, ahol Laura Braun háziasszony neveli fiát, egy meglehetősen fojtogató légkörű házasságban.”

Danticat, Edwidge. Vér és cukornád. Ford. Nagy Nóra. Európa, 2000.
„A regény története Trujullo diktatúrája alatt játszódik, 1937-ben, Hispaniola szigetének dominikai oldalán, ahol a szegényebb Haitiról jött férfiak a cukornád-ültetvényeken dolgoznak, a nők pedig a patrícius mulatt családoknál cselédeskednek. Narrátora, a fiatal Amabelle Désir szobalány, aki úrnőjével együtt gyerekeskedett, a lány szerelme, Sébastien pedig nádvágó a szomszéd birtokon. Az eleinte békés atmoszférát csak szüleik halálára való emlékezés töri meg időnként – Amabelle apja és anyja a határfolyóba veszett. Költőien erotikus éjszakáikat Amabelle kunyhójában először az mérgezi meg, hogy a lány úrnőjének katonatiszt férje elgázolja Sébastien legjobb barátját. Aztán lábra kapnak a híresztelések: Trujillo egyes alakulatai és a felhergelt határmenti dominikaiak lemészárolni készülnek a haiti vendégmunkásokat… Az erdőn-hegyen csoportosan menekülők után valóságos hajtóvadászat indul, iszonyú kegyetlenkedésekre kerül sor, amelyek a határfolyónál tetőznek, amin a haitiak többsége hiába próbál átevickélni.
Egy különös, idegen világ különös mellékszereplők sokaságával (az úrnő spanyol apja recsegő telepes rádión próbálja nyomon követni az egy világnyira zajló „otthoni” háborút, Franco polgárháborúját), álomszerűen szépséges próza, buja természeti környezet, vérgőzös valóság. Történelmi regény, melynek témái máig rezonálnak, hiszen ma is különféle katonai vagy kvázi-katonai rezsimek uralkodnak mindkét államban, a haitiak máig vendégmunkáskodnak a gazdagabb szomszédnál, s a borzasztó érzéketlenséggel leírt tájfun ma is szedi áldozatait a szél, eső és tenger verte Hispaniolán.”

Darrieussecq, Marie. Malacpúder. Ford. Gyimesi Tímea. Magvető, 1997.
„Rózsaszín malac – fekete humor. Marie Darrieussecq, Párizs legújabb nagy irodalmi felfedezettje huszonhét éves egyetemi oktatónő. Malacpúder című, első regényének kiadásáért többen is versengtek, nem véletlenül: könyve hatalmas siker lett. A történet hősnője egy parfümériában vállal munkát, ahol hamar ostrom alá veszik a boltba látogató férfivásárlók. Az eladókisasszony egy nap furcsa tüneteket észlel magán: szokatlanul meghízik, de a teste egyre „pneumatikusabb” lesz, mellbimbói megszaporodnak, hajszálai furcsán megvastagodnak. Különös átváltozása immár baljós következményekkel fenyeget…”

Dévi, Phúlan. A banditák királynője. Ford. Szántó Judit. Budapest: Európa, 1998.

"„Ez a történet az én történetem, noha sem írni, sem olvasni nem tudok.” Ezekkel a mellbe vágó szavakkal kezdődik Phúlan Dévi könyve, amelynek szerzője, vagy inkább elbeszélője azon ritka személyiségek közé tartozik, akik még életükben egy legenda részesei, hősei lettek.
Phúlan Dévi egy az európai olvasótól nemcsak térben, de mentalitásban, szokásaiban, kultúrájában igen távol eső országban, Indiában született, egy nagyon szegény és nagyon alacsony kaszthoz, a malláhok kasztjához tartozó család sokadik gyermekeként, sokadik leánygyermekként. Többszörös handicap: szegénynek, alacsony származásúnak és nőnek lenni India egyik belső, mélyen konzervatív, erkölcsében, értékrendjében megcsontosodott államában. Aki ilyen helyen, ilyen családban születik, arra egész életében szolgaság, nyomor, megaláztatás vár. És nem lázadhat a sorsa ellen, mert aki fellázad, azt menthetetlenül kiközösítik, még a saját kasztja is. Rögvest tisztátlannak, érinthetetlennek kiáltatik ki, akivel mindenki azt tehet, amit akar.
Ám Phúlan Dévi mégis fellázadt. Mert már nem bírta tovább. Mert már nem lehetett tovább bírni. És ekkor vette kezdetét igazi kálváriája, amelyről ez a maga nemében páratlan, két francia újságíró bábáskodásával született dokumentumkönyv szól. A banditák királynője döbbenetes tudósítás egy számunkra még mindig egzotikusnak tűnő és ismeretlen világról, megrázó beszámoló egy a mi mércénkkel mérve „élhetetlen” életformáról, szívbe markoló vallomás, amelynek legfőbb erejét kétségtelenül hiteles, átélt volta adja, és amely sok vonatkozásban a kínai Jung Chang világhírű Vadhattyúk-jára emlékeztet – ez a mű is egy különös, „más” világ felfedezésszámba menő feltérképezése, egy „bennszülött” kalauzolásával."

 

Didion, Joan. Salvador.

Kaliforniai írónő, esszéista – nemcsak szülőhelye, lakhelye, hanem témái szerint is az USA déli, nyugati részeihez kötődik; e rikítóbb, vibrálóbb, szélsőségesebb, elementárisabb világ írója. Kulcsfontosságú, jelképes értelmű esemény volt számára Sharon Tate meggyilkolása, ez a jellegzetesen kaliforniai bűnügy, amelyben – mint egy esszéjében írja – először csúcsosodott ki drasztikus erővel az új korszak legfőbb jellemzője, az erkölcsi normák megsemmisülése nyomán fellépő univerzális félelem. Ez a mindenre kiható, fojtogató félelem, a rettegés atmoszférája salvadori riport-esszéjének legfőbb tárgya. A humanista értelmiségi elementáris iszonyata szólal meg benne nagy írói erővel (több hitellel, mint akárhány hírlapi tudósítás), amelyet az immár nyíltan, leplezetlenül és gátlástalanul embereellenes politikai és társadalmi rendszer láttán érez: Salvadorban már az emberi társadalom elemi sejtjeit pusztítja az élet alaptörvényévé lett rettegés.

----.Imádságoskönyv. Ford. Prekop Gabriella. Budapest: Európa, 1981.

Grace Strasser-Mendana, a hatvanéves özvegy hamisítatlan latin-amerikai nagyasszony: Boca Grandéban ő rendelkezik a nemzeti jövedelem és a hatalom 59,8 százalékával. Mi köze egyáltalán a Boca Grandéba csöppent másik amerikai nő, Charlotte Douglas kalamajkáihoz? Miért akar a tanúja lenni? És ugyan mit tisztázhat ez a tanúvallomás? Két egymástól minden tekintetben különböző asszony történetével ismerkedünk meg a karib-tengeri fiktív köztársaságban. Joan Didion, a mai amerikai irodalom egyik kiemelkedő egyénisége, jellegezetes kaliforniai regényében egyik hőshőjével felboncoltatja, kipreparáltatja a másikat, miközben a modern lét – megválaszolhatatlan – kérdéseire keresi, kutatja a választ.

 

Angolul: The White Album.

Esszék többek közt a nőmogalomról és Georgia O'Keeffe-ről.

 

 

Drabble, Margaret. Malomkő. Ford. Borbás Mária. Európa, 1987.
----. A vízesés. Ford. Róna Éva. Magvető, 1973.

Novellái olvashatók (más női szerzőkkel együtt) a Pokolkő és a Drága illúzió c. válogatásokban.
A feminista írónő, Margaret Drabble (b. 1939) a 19. századi klasszikusok, George Eliot, a Brontë-nővérek és Jane Austen figuráival rokon, ám mai problémákkal küzdő női karaktereket ábrázol, a társadalmi elvárások és az önérvényesítési törekvések metszetében.

A Vagina Monológok. Ford. Bozai Ágota et al. Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft., 2010.

"„Elhatároztam, hogy beszélni fogok a nőkkel a vaginájukról, hogy vagina-interjúkat készítek. Ezekből lettek a vagina-monológok. Több mint kétszáz nővel készítettem interjút. Beszéltem idős nőkkel, férjezett nőkkel, egyedülálló nőkkel, leszbikusokkal, egyetemi profeszorokkal, színésznőkkel, üzletasszonyokkal, kurvákkal, feketebőrű nőkkel, spanyol nőkkel, ázsiai nőkkel és amerikai nőkkel, indián nőkkel, fehér nőkkel, zsidó nőkkel. Az elején nehezen ment. A nők nem akartak erről a témáról beszélni, szemérmesek voltak. De ha egyszer belekezdtek, le sem lehetett többé állítani őket. A nők maguknak sem vallják be, de imádnak a vaginájukról beszélni. Izgatja őket a dolog, talán pont azért, mert eddig még soha senki nem kérdezte őket erről.” (részlet a könyvből) „Nyelve őszinte és eredeti, a történetek lüktetően valódiak, igazi szereplőkkel, felismerhetően megtörtént események tapasztalatairól. Ensler figurái nők – fiatalok és öregek, feketék és fehérek, homo- és heteroszexuálisak, gazdagok és szegények. Történeteik nem véletlenül botrányosak – az élet maga botrányos.” A Vagina Monológok – amelyet több mint 20 ország színházaiban játszottak és játszanak folyamatos sikerrel ma is, például New Yorkban, Los Angelesben, Londonban, és amelyet olyan hírességek adtak elő, mint Glenn Close, Whoopi Goldberg, Winone Ryder, Goldie Hawn, Susan Sarandon, Jane Fonda, Brooke Shields és még sokan mások – végre megérkezett Magyarországra is."

----. Érző lelkek. Budapest: Nyitott Könyvműhely, 2010. Ford. Béresi Csilla.

"A nemzetközi sikerű bestseller-szerző ezúttal olyan kitalált történeteket gyűjtött egy csokorba, amelyeket a világ különböző pontjain élő nők élete inspirált. Az elbeszélők, akik a legkülönbözőbb témákról és érzelmekről mesélnek, mind érzékeny, okos, vad, fantáziadús, életteli nők. Manapság azonban gyakran szembesülnek azzal a társadalmi elvárással, hogy ne legyenek se túl okosak, se túl érzékenyek, hogy uralkodjanak az ösztöneiken, az indulataikon, hogy fojtsák el a vágyaikat, és engedelmeskedjenek a szabályoknak. Ensler nőalakjai között feltűnik egy amerikai középiskolás, aki nem tudja, hogyan birkózzon meg a rá nehezedő nyomással; egy anorexiás blogger, aki egyre kevesebbet és kevesebbet eszik; egy kenyai lány, aki nem hajlandó alávetni magát a genitális csonkításnak; egy alig 15 éves bolgár utcalány; egy kínai munkáslány, aki Barbie-kat gyárt; egy terhes lány, aki nem tudja eldönteni, megtartsa-e a kisbabáját. A történetekből kiderül: a lányok és az asszonyok a világon mindenütt ugyanazokkal a problémákkal, vágyakkal, fájdalmakkal, örömökkel, szenvedésekkel találkoznak."

----. Tökéletes testek. Budapest: Nyitott Könyvműhely, 2010. Ford. Béresi Csilla.

"Botox, bulímia, mell-implantátumok: valóban az önsanyargatás lenne a tökéletes testhez vezető út? Eve Ensler, aki maga is hadilábon állt az öregedéssel együtt járó alakváltozással, és már mindenféle radikális fogyókúrás módszerrel megpróbálkozott, végül elhatározta, hogy megtanulja elfogadni önmagát. Célja elérése érdekében különböző nők történeteit gyűjtötte össze a világból, akik hozzá hasonló rögeszmékkel küszködtek: a fiatal latin-amerikai lányét, aki őszintén megveti magát zsírpárnái miatt; a plasztikai sebész feleségéét, akit a férje – a tökéletességre törekedve – centiről centire átalakított; vagy az idősödő laptulajdonosét, akit máig kísért a gyerekkorában rákényszerített állandó edzések emléke. Útja során azonban olyan nőkkel is találkozott, akiknek nagy nehezen sikerült megbékélni alakjukkal: az afrikai anyával, aki minden testre úgy tekint, mint a természet sokféleségének a megnyilvánulására; az indiai asszonnyal, aki legyőzte futópad-mániáját, és mára már kifejezetten szereti kerekded formáit; vagy a csadorban járó afgán nővel, aki hajlandó a börtönt is vállalni a vaníliafagylalt ízéért. Ez a könyv megtanít végre feltétel nélkül szeretni a saját tökéletes testünket!"

 

Angol nyelven: In the Body of the World (2013) 

 

Epstein, Helen. Anyám nyomában. Balassi Kiadó, 2005.
„Helen Epstein, a Prágában született amerikai írónő Children of the Holocaust (1979) című kötetével robbant be az irodalmi életbe. A rendkívül sikeres könyvet a világ szinte minden országában kiadták. Anyám nyomában című önéletrajzi írásával 1998-ban elnyerte a New York Times Notable Books címét. E könyvében Helen Epstein hitelesen számol be az 1989 után szabadá vált Csehországban folytatott családtörténeti kutatásairól, amelyekből megismerhetjük édesanyja és nagymamája életét. A kötet egyedülállóan nyílt a zsidó kultúra és a Soá történetének női szempontú bemutatásában.”

Esquivel, Laura. Szeress Mexikóban! Ford. Dobos Éva. Pesti Szalon, 1993, Ulpius, 2006.
„A mexikói forradalom idején játszódó regény egy szenvedések nyomán nehezen beteljesülő szerelem története. Tita, egy mexikói gazdag parasztcsalád lánya, egy családi hagyomány miatt nem mehet feleségül szerelméhez. A fiú tehát Tita nővérét veszi el, hogy imádottja közelében maradhasson mégis. A konyhaasztalon született és a konyhában nevelkedett Tita, a csodálatos szakácsnő, minden örömét-bánatát, szenvedélyét és vágyát belefőzi ételeibe, s aki eszik azokból, mind valami különös varázslat részesévé válik.
Esquivel regényében az elfojtott szerelmi szenvedély együtt fortyog a mexikói konyha pompás ételeinek ízeivel, s a valóság és a fantázia határai észrevétlenül mosódnak egymásba a színek, ízek, illatok érzéki egyvelegében. A könyv minden fejezete egy-egy recepttel kezdődik, amely aztán szerves részévé válik a történetnek.”
Megj.: a fordítás gagyi címével és borítójával ellentétben egyáltalán nem szirupos trash-románc. A groteszk illetve gothic elemkkel megtűzdelt regény nagyon is elmélyülten mutatja be  a hagyományokkal dacoló nőket, szabadságvágyukat, kitörési kísérleteiket. És a szerelem beteljesülése sem a szokványos módon történik. (A. R.)

French, Marilyn. Nők. Ford. Bart István. Biográf, 1993.
„Marilyn French regénye izgalmasan, mély gondolatokkal, gazdag érzelemvilággal mutatja be, hogy milyen szerep jut a modern társadalomban a nőknek, mit jelent számukra a boldogság, el tudják-e érni önfeladás, megalkuvás nélkül kitűzött céljaikat.”

Gaarder, Jostein. Vita brevis. Floria Aemilia levele Aurelius Augustinushoz. Ford. Bernáth István. Park, 1998.
„Floria 13 évig a majdani Szent Ágoston (354-430), a Vallomások szerzőjének élettársa és fiának anyja volt. Ágoston 387-ben, megkeresztelkedése után eltaszította őt magától.
Szerelmi történet a IV. századból, erotikus tragédia cölibátusról és vallási alávetettségről, a késő antik filozófia és keresztény aszkézis összeütközéséről.”

Galaktika magazin, különszámok nőírók műveivel: 56. és 164.
(A többiben is rendszeresen közölték női fantasy, SF és gothic szerzők műveit.

 

Hellman, Lillian. Egy befejezetlen asszony. Ford. Osztovits Levente. Európa: 1986. (Femina sorozat)
„Szabályos visszaemlékezések, naplórészletek, novellaértékű portrék, minduntalan visszatérő vezérmotívumok – ilyen s más, néha össze nem illőnek tetsző elemek együtteséből áll össze a kötet. Egyik alappillére az a viharos és szenvedélyes kapcsolat, amely a zseniális detektívregényíróhoz, Dashiell Hammetthez, az amerikai baloldal regényes alakjához fűzte egy életen át. Híres nevek – Hemingway, Fitzgerald, Eizenstein stb. – és ismeretlen alakok sorjáznak e könyv lapjain – a legnagyobb élményt azonban Hellmann adja: e befejezetlenségében is befejezett, tétovaságában is határozott arcélű művész és asszony. ”
----.  Pentimento. Ford. Osztovits Levente. Európa: 1988.
„Mikor a vásznakon megöregszik a régi festék, gyakran áttetszővé válik. Ha ez bekövetkezik, némely képeken elővillannak az eredeti vonalak: egy női ruha mögül egy fa tűnik elő, egy gyerek helyébe egy kutya tolakszik, a hatalmas hajó immár nem a nyílt tengeren úszik. Ezt a művészettörténet pentimentó-nak hívja: azt jelenti, hogy a festő idkőközben "javított”, meggondolta magát. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a régi elképzelés, amelynek helyébe később egy másik lépett, módot ad arra, hogy lássunk, majd újra lássunk. Ennyi a tervem a könyvemben szereplő emberekkel, mindössze ennyi. A festék már megöregedett, és én kíváncsi voltam, mit láttam hajdanán a vásznon, s mit látok ma" – írja könyvéről Lillian Hellman.
----. "Régimódi játékok." Ford. Ugvári Tamás. In Nem félünk a farkastól. Modern amerikai drámák.  Európa: 1966.

Hamilton, Laurell K. Anita Blake, vámpírvadász. (sorozat)
1. kötet: Bűnös vágyak. Ford. Jellinek Gyöngyvér. Agave, 2003.
„Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol a halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba, vagy patkányemberekbe botlik St. Louis-ban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait. A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake. A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban: Azt hitte, már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket.”
A nemritkán antifeminista szagot árasztó vámpírrománcok mai divatjában üdítően kivételes jelenség Anita Blake, akinek esze ágában sincs ájultan belealélni egy vérszívó karjaiba, sőt, vámpírrá sem óhajt válni. „Én nem randizom vámpírokkal – mondja. – Megölöm őket.”
 A Canadahun fórumon egy srác fintorogva "feministafényezőnek" minősítette a sorozatot – ezzel biztos felkeltette volna az érdeklődésem, de én már évek óta odavagyok érte! :)
 A szerző morbid humora verhetetlen – a könyvek remek szórakozást ígérnek! (A. R.)

Hanauer, Cathi. „Ribanc” a házban. Huszonhat nő vallomása szexről, magányról, munkáról, anyaságról és házasságról. Ford. Résch Éva. Budapest, Bestline, 2004.
„Cathi Hanauer a családos értelmiségi nők terheit nyögve döbbent rá, hogy mindegyik hölgyismerőse gyötrődik, mert elégedetlen. Inkább látszanak a családi tűzhely rossz szellemének, mint őrangyalának, inkább hasonlítnanak boldogtalan sziprityókra, mint az otthon jótündéreire. Egyre motorikusabban, lélektelenebbül látják el a „kötelességeiket”, s egyre messzebbre kerülnek mindattól, ami a képességeik és a képzettségük alapján dukálna nekik. Ez pedig nem kedvez sem a nőiességnek, sem az igényességnek. Nyomasztó ellentmondás tapasztalható a kezdeti álmok és a valóság között, ami bűntudatot kelt, hiszen egész másról ábrándoztak az oltár felé menet. Létezik-e egérút? ”

Highsmith, Patricia. Carol. Budapest. Libri, 2008.

Leszbikus szerelmi történet.

 

Jong, Erica. Félek a repüléstől. (másik fordításban: Rettegés a repüléstől.) Ford. Gáspár András. Fabula, 1990.
Híven ábrázolja a nőt mint – tárgy helyett – a szexuális vágy alanyát. Az eszmefuttatások nagyon jók benne, de a cselekmény helyenként ízléstelenségbe hajlik, és maga a „repülés” sem sikerül igazán autentikusra. Feminista műként éltetik; én – bocs – fanyalgok. De a listán helyet kap, mert sokan szeretik. (A. R.)

Kilpi, Eeva et al. Káin leánya. Mai finn kisregények. Budapest: Európa, 1992.

 

King, Stephen. Carrie. Ford. Hamvai Kornél. Európa, 1995.
A vallási fanatikus, elmebeteg anya által megnyomorított, iskolában kiközösített tizenéves lány a megrázó első menstruációs élmény után ráébred saját telekinetikus erejére.

LeGuin, Ursula K. A sötétség balkeze. Ford. Baranyi Gyula. Kozmosz Könyvek, 1975.
A science fiction alapműve, feminista utópia.

Lessing, Doris. Az ötödik gyerek. Ford. Király Zsuzsa. Magyar Könyvklub, 1995.
A látszólag tökéletes családot teljesen felforgatja az ötödik gyerek, a minden józan ésszel felfogható ok nélkül erőszakos, deviáns, rosszindulatú Ben érkezése.
----. Az arany jegyzetfüzet. Ford. Tábori Zoltán. Ulpius, 2008.
Anna Wulf sikeres írónő, aki egyedül neveli lányát az 1950-es évek Londonjában. Napjai rettegésben telnek. Attól fél, hogy idővel kicsúszik lába alól a talaj, elveszti kapcsolatát a külvilággal, és megőrül. Ezért naplóba kezd, gondolatait négy jegyzetfüzetbe rögzíti; a feketébe Anna múltja, a pirosba politikai nézetei, a sárgába az érzelmi élete, míg végül a kékbe a mindennapok történései kerülnek. Szerelem és visszautasítás, hűtlenség és szexuális felszabadulás, politikai szekértáborok és családi traumák, elvesztett haza és megtalált női identitás története Az arany jegyzetfüzet, mely Doris Lessing főműve, és a 20. század talán egyik legfontosabb regénye. 2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A nyolcvannyolc éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismerté.
----. A fű dalol. Ford. Bartos Tibor és Borbás Mária. Magvető, 1972, Ulpius, 2007.
„Zimbabwe. Kíméletlen hőség.
A fű dalol egy különös gyilkosság lenyűgöző története, hősei: a testi szerelemtől viszolygó, ám a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi, valamint az igazságtevő fekete szolga, akik félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat. ”

 

Lewis, Oscar. Sánchez gyermekei. Ford. Bartos Tibor. Európa, 1968.

"Ez a könyv egy Mexico Cityben élő szegény családról szól, a családfőről és négy gyermekéről. Az apa, Jesús Sánchez, ötven éves, Manuel harminckettő, Roberto huszonkilenc, Consuelo huszonhét, Marta pedig huszonöt. Az a célom, hogy az olvasónak egy szobában, a nyomortelepen mutassam be a családi életet és a nevelést, egy nagy latin-amerikai város szívében, ahol megkezdődtek a gyors társadalmi és gazdasági változások."

Az egyik szereplő, Consuelo nőmozgalmi aktivista lesz.

 

Llosa, Mario Vargas. Édenkert a sarkon túl. Ford. Tomcsányi Zsuzsanna. Európa, 2003.
„Ma hozzákezdesz a világ megváltásához, Florita. Ezzel a gondolattal ébred 1844 egyik áprilisi reggelén Flora Tristán, avagy Andalúzka, aki részben a korabeli utópisztikus gondolkodók Fourier, Saint-Simon és Owen hatására, de leginkább saját életének viszontagságai nyomán, egy borzasztó házasságból menekülve lett korát messze megelőző harcos feminista és szelíd forradalmár (aki éppen a vérontást, az érlelődő tragédiákat szeretné megelőzni, amíg lehet). A gyönyörűséges Flora, mellében a pisztolygolyóval, mellyel szadista férje bosszúból ki akarta oltani az életét, bejárja Franciaországot, szembeszáll a kor előítéleteivel, …”

Lurie, Alison. Külhoni viszonyok. Ford. Borbás Mária. Budapest, Európa, 1990.
„Két amerikai – Vinnie Miner, az ötvenes professzornő és fiatal, filmszínész külsejű kollégája, Fred Turner – egy esős, ködös, ismeretlenül is ismerős városban: Londonban. Ugyan mi történhet velük a fél év alatt, míg ösztöndíjjal egyikük gyerekmondókákat jegyez le, másikuk a Koldusopera szerzőjéről írandó könyvéhez gyűjt anyagot? Nos, a professzornő számára a szeretett londoni környezet, ahová, úgy érzi, szinte már „hazajár”, ezúttal meglepetéssel szolgál: fanyalgó ismeretségbe, majd barátságba, végül szerelembe bonyolódik egy lehetetlen figurával, ízlésének tökéletes ellenpólusával, egy tahóval az amerikai vadnyugatról; Fred pedig, a meglehetősen felszínes érzelemvilágú szépfiú, akinek a házassága épp zátonyra futott, kalandba keveredik egy labilis idegrendszerű, arisztokrata származású, nála jóval idősebb, gyönyörű angol színésznővel. A „külhoni viszonyok” elmélyülése azután valamennyi érintett életét megváltoztatja…
Ezzel a roppant élvezetes, olvasmányos s a nagy Henry James-i témát: az Óvilág és az Újvilág konfliktusát mára áthangoló regénnyel, amely méltán kapott Pulitzer-díjat, egy finom tollú, érzékeny, együttérzést és iróniát mesterien elegyítő írónő mutatkozik be a magyar olvasóknak. ”

Manning, Olivia. in Géher István szerk. Pokolkő. Mai angol elbeszélők. Budapest: Európa, 1971.

 

Mora, Terezia. Különös anyag. Ford. Rácz Erzsébet. Magvető, 2001.
„Terézia Mora történetei a magyar határvidéken, a Fertő-tó környékén játszódnak. Határesetek. Tiltott határátlépések, szökési kísérletek, túlélési stratégiák, reménytelen sóvárgás egy jobb élet után. A határ életre-halálra összeköt két világot. Mora visszaemlékszik e tájra, mely hazája volt, idegenné vált, különös anyaggá. Prózája határeset. Rövid mondatai szakaszokká – versszakaszokká? – állnak össze, mozaikkockaként illeszkednek egymáshoz. A kis darabokban végre felfedezzük a képet: kibontakozik a történet. Néha sejtelmes, máskor józan és tárgyilagos, néha nyomasztó, máskor komikus, de mindig eleven.”

Millet, Catherine. Catherine M. szexuális élete. Ford. Tótfalusi Ágnes. Ulpius, 2002.
Ismét egy, a női szabadság kérdését közelítő, népszerű könyv, ami nem nyerte el a tetszésemet – szerintem egyáltalán nem ez a női szabadság. Javaslat nyomán került a listára a francia művészettörténésznő szexuális életéről írt beszámolója.

Morrison, Toni. A kedves. Ford. M. Nagy Miklós. Novella, 2007.
„Büszke és önálló gondolkodású asszony Sethe, a szökött rabszolga, az anyaság megtestesítője – neve a bibliai ősatyára, Sétre utal –, akinek csak negyedik gyermeke születése után jut osztályrészül egy csöppnyi boldogság, összesen huszonnyolc nap. Számára a jövő értelme abban áll, hogy féken tartsa a múltat, miközben iszonyatos erőfeszítéssel igyekszik megmenteni gyermekeit a fizikai és érzelmi megpróbáltatásoktól… Megtörtént esemény, egy hatalmas vihart kavaró gyilkosság lobbantotta lángra a Nobel-díjas amerikai írónő képzeletét. Műve egyrészt történelmi regény sokszereplős sorsábrázolással, másrészt lélegzetelállítóan igaz kísértethistória – mert az igazság teljes feltárása során egymás mellé kell kerülnie a fantáziának, a valóságnak és a lehetségesnek. Toni Morrison remekművében ott van az Exodus robaja és az altatódal idilli csendje.”
Az Irodalmi Centrifuga ismertetője:
A nőkért.hu (Harkai Daniella) ismertetője:
----. Nagyonkék. Ford. Lázár Júlia. Novella, 2004.
„A Nagyonkék, a szeretetet és a szeretethiányt egyaránt kísérő fájdalom, a varázslatos meseszövés és az örvénylő költői fantázia remekműve. A szerző szülővárosában, az ohiói Lorainben játszódó történet egy áldozattá váló tizenegy éves fekete kislány, Pecola Breedlove sorsát beszéli el. Pecola azért imádkozik, hogy kék szeme legyen, mert így ő is éppolyan szép és szeretetre méltó lesz, mint a sok-sok szőke, kék szemű, filmvászonra illő fehér amerikai kislány.”

Munro, Alice. Asszonyok, lányok élete. Ford.: Mesterházi Mónika. Bp: Park, 2009.
„Az önéletrajzi ihletésű „Asszonyok, lányok élete” Alice Munro egyetlen regénye, amely egy kislány fiatal nővé serdülését követi nyomon az 1940-es évek kanadai kisvárosában, Ontario tartományban. Az elbeszélő, Dell a város és a bozótvidék határán, ezüstróka-tenyésztő apja farmján éli kisgyerekkorát, ahol öccsével és családi barátjukkal, alkalmazottjukkal, a különc Benny bátyámmal tölti ideje java részét. Amikor iskolásként a városban kezd élni, szinte csak nők veszik körül: anyja, egy határozott gondolkodású, a kisvárosi normákat áthágó asszony, aki enciklopédiát árul a helyi gazdáknak; albérlőjük és barátnőjük, a szabados életvitelű postáskisasszony és Dell iskolatársa, Naomi, akivel megosztja és átéli a kamaszkor félelmeit és féktelenkedéseit. Velük együtt vagy éppen ellenükben keresi Istent, tapasztalja meg a szerelmet és a szexualitást, próbálja megtalálni a saját útját és szerepét, miközben végig megmarad a kisvárosi élet bölcs és szellemes megfigyelőjének. Dell nyolc története megindító, mégis humoros beszámoló asszonyok és lányok életéről, a társadalmi korlátok elleni kisebb-nagyobb lázadásokról, a női szerepek változásairól, a felnőtté válás naposabb és árnyékosabb pillanatairól.”
----. Csend, vétkek, szenvedély. (novellák) Ford.: Mesterházi Mónika. Bp: Park, 2007.
„Alice Munro novellái gyakran egy-egy regényt sűrítenek magukba, prizmásan mondják el történetüket, amelyek időben egymástól távol eső (sorsfordító) epizódokból, a novella különböző szereplőinek nézőpontjából, a napló- vagy levélforma és a narráció váltogatásából rajzolódnak ki. Többnyire határterületen játszódnak: a lázadás és a biztonság, a szabadság és a boldogság, a józan unalom és az életveszélyes szenvedély, a bizalom és a naiv hiszékenység, az igazság és a hazugság, a sors és a véletlen, a lehúzó környezet és a személyes döntés, a jelen és a múlt, a racionalizmus és a fanatizmus, a természet feletti képességek és az olcsó csalások határán. A valóságban pedig valamilyen kisvárosban, ahol hőseiket a kitörés vágya, a lázadás, vagy visszatekintve a megérteni vágyás motiválja.
Néha nem is tudjuk, melyik szereplőre figyeljünk, ki a hőse az írásnak, de az igazi főszereplő általában az, akinek a tudatában, lelkében összeáll a mások vagy akár a maga sorsa. A főhős egy-egy idős asszony, egykori későn érő, a környezetéből kiemelkedni vágyó lány, aki valamilyen véletlen hatására vagy tudatosan tér vissza a múltjához – gyakran a konkrét földrajzi térbe is –, hogy felidézze, megértse, feldolgozza, ami vele vagy a körülötte élőkkel történt.”

Müller, Herta. Szívjószág. Ford. Nádori Lídia. Cartaphilus, 2011.
„Adina holtan találja egyetemi évfolyamtársnőjét a kollégiumi szobában. Úgy tűnik, öngyilkos lett. Adina azonban megtalálja a naplóját, és gyanakodni kezd, így kerül Edgar, Kurt és Georg társaságába, akik gyilkosságról beszélnek. Tőlük kapja a tiltott, külföldről behozott könyveket is, és hozzájuk hasonlóan verseket kezd írni.
Olyan országban, amelynek minden második polgára a titkosszolgálat munkatársa, mindez nem maradhat sokáig észrevétlen. Adinát és társait Pjele százados veszi kezelésbe: mindennapos zaklatásnak teszi ki őket és családjukat. Négyük közül hárman hagyják el az országot, de addigra mindegyiküket felőrli a diktatúra, amelynek emlékképeitől képtelenek lesznek szabadulni.
Herta Müller önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye a diktatúra mindennapjainak pontos, költői látlelete. 1994-ben jelent meg először Németországban. A Lélegzethinta és A róka volt a vadász után a Szívjószág Herta Müller harmadik magyarul megjelenő könyve. ”

Az időutazó felesége. Ulpius, 2004 / 2006; Athenaeum, 2009, ford.: Gálvölgyi Judit
„Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.”
Retek Erika ismertetője:
----. Hollókisasszony. Ford. Szabó T. Anna (Budapest: Athenaeum, 2013)

Szellemes, fanyar humorú, gótikus stílusú, gyönyörűen illusztrált könyv egy lányról, aki a holló és a postás szerelméből fogant, és akinek idővel szűkös lesz az emberi test, ezért szárnyakat szeretne. Felnőtteknek írt történet a kirekesztettségről, a szabadság utáni örök vágyról, a határtalan szerelemről és a szeretet erejéről, mindez a világszerte népszerű Az időutazó felesége írónőjétől. Igazi irodalmi és képzőművészeti csemege, féltve őrzött, életünket végigkísérő meséink polcán a helye.

Oates, Joyce Carol. Napforduló. Ford. Prekop Gabriella. Árkádia, 1996.
„Régi földbirtokok, klasszicizáló házak, a kvéker humanista hagyomány és keresztény tartás légkörében, Pennsylvania vidékén találkozik két mai magára maradt nő. Az egyik fiatalabb és szép, elvált és talajvesztettségében menekül ebbe a környezetbe, hogy újra rendezze az életét, hogy tanítson becsülettel. A másik nem sokkal idősebb, de már özvegy – mégpedig egy világhírű szobrász özvegye – és maga is jó nevű festő, művész, egyéniség. Szépnek nem szép, de annál izgalmasabb, vonzóbb, csupa rejtély. Különcségével már-már uralkodói határozottságával természetszerűleg vonzza, szinte megbabonázza, magához láncolja a megbizonytalanodott, törékeny tanárnőt. Az ellentéteknek ebben a vonzásában rajzolja meg a számos könyvéről nálunk is jól ismert és kedvelt amerikai írónő, Joyce Carol Oates két mai nő a barátságon is túlmutató kapcsolatát. ”
----. Bellefelur, avagy a családi átok. Ford. Szilágyi Tibor. Bp.: Árkádia, 1996.
„Bellefleur: egy kastély, amely már kívülről szemlélve is meghökkentő, hiszen számtalan falával, tornyával, tornyocskájával és minaretjével úgy fest, „mintha lázálomban tervezték volna, amikor a képzelet túlszökken önmagán, és egyre lázasabb és mohóbb lesz…” Egy kastély, amelyben fennállásának 130 éve alatt egymást érik a furcsábbnál furcsább események. Valaki bezárkózik egy szobába, és nyomtalanul eltűnik; valaki lemegy a pincébe, és többé nem kerül elő, egy óra visszafelé jár; egy tükör néha nem egészen tükörképet mutat… de mindez nem is olyan meglepő, hiszen itt élők és holtak „élnek” egy fedél alatt. Bellefleur: egy család, az újvilágba áttelepült XVIII. századi francia arisztokrata, Jean-Pierre Bellefleur leszármazottai egy család, amelyben gyakoriak a végzetesen szerencsétlen frigyek, gyakoriak az „érdekes halálesetek”, egy család, amelynek tagjai a pénz, a hatalom, a politikai karrier, a lovak, az autók, a kártya, az ital, a vadászat, a fogadások, a bosszú megszállottai. Van köztük gyilkos és költő, szent életű aszkéta és gyerek-zseni, mások és mégis hasonlók. Összeköti őket a Bellefleur-vér. A Bellefleur-bosszú, a Bellefleur-átok.”
----. Nemi erőszak. Ford. Palkó Katalin. Európa, 2006.
„Az elkövetőket – környékbeli srácokat – rövidesen letartóztatta a rendőrség. Várható, hogy elítélik őket brutális tettükért. De vajon a jogszolgáltatás egyenlő-e az igazságszolgáltatással? Mire képes egy gátlástalan sztárügyvéd? Hogyan reagál a közvélemény? Teena élete kettétört. Bethie-nek hirtelen véget ért a gyermekkora – mindennapjaikba beköltözött a félelem, hisz Niagara Falls elég kis város, nap mint nap összetalálkozhatnak az óvadék ellenében szabadlábra helyezett tettesekkel, családtagjaikkal, szembesülniük kell az előítéletekkel. Talán egyetlen igazi támogatójuk akad: Dromoor rendőr, az öbölháborús veterán, aki tudja, mit jelent az igazság, s hogy mi a szeretet. ”
----. Tégy velem, amit akarsz. Ford. Prekop Gabriella. Árkádia, 1997.
„A Tégy velem, amit akarsz a sajátos nézőpontból megrajzolt társadalmi körképnek és a pszichológiai drámának jól ismert, jellegzetesen oatesi ötvözete, a főszereplőnő, Elena, tehetetlen bábként vergődik apjának önző, anyjának zsarnoki szeretete, később férjének, majd kedvesének pusztító szerelme között, mígnem a véget nem érő vonzások és taszítások eredményeképp talpra áll, maga választ, és maga veszi kezébe élete irányítását. A regény a szeretetrelációk párhuzamára és ellentéteire épül, melyek ugyanakkor mesterien világítanak rá a 60-as évek polgárjogi mozgalmaira, a 70-es évek újbalos radikalizmusára, a hippimozgalomra,a törvény és a jog világának működésére.”
 

Obreht, Téa. A Tigris asszonya. Budapest: Cartaphilus, 2012. 

Ajánló az ekulturán:

 

Oksanen, Sofi. Tisztogatás. Ford. Pap Éva. Scolar, 2010.
„A Tisztogatás a nők elleni erőszakkal és a kommunista országok feldolgozatlan múltjával foglalkozik párhuzamosan. A regény egy család történetén keresztül Észtország közelmúltjának s vele együtt a keleti blokk országainak elhallgatott eseményeibe, az elkendőzések világába is betekintést nyújt. Megszólaltatja a háború és a kommunizmus áldozatait, szembesít a megalkuvók és a megalázottak szégyenével. Ám a hajdani megaláztatások és a napjaink zavaros társadalmi közegében viruló erőszak határvonalai mindinkább elmosódnak Oksanen mesterművében…
A magány békéjében éldegélő idős észt asszony, Aliide Truu életét váratlan esemény kavarja fel: eszméletét vesztett orosz lányt talál a háza udvarán. A fiatal Zarával való találkozás feleleveníti Aliidéban a múltat: tragikus szerelmi történetét és azokat a döntéseket, amelyek megpecsételték a hozzá legközelebb állók és a saját maga sorsát. A kétségbeesett lépésekre kényszerült Zara helyzete rávilágít, hogy az üldöztetések a megváltozott körülmények ellenére sem értek véget – csupán formájuk változott. A könyv témája a nők elleni erőszak, és a második világháborút követő szovjet megszállás traumája.”

Pennanen, Eila. in Oláh József szerk. A fiúk téli kalandozása. Mai finn kisregények. Budapest: Európa, 1973.

----. et al. Télidő havazás előtt. Modern finn elbeszélők. Budapest: Európa, 1987.

 

Rhys, Jean. Széles Sargasso tenger. Ford. Tandori Dezső. Ulpius, 2007.
A Jane Eyre posztmodern átirata, a padlásra zárt őrült nő, Antoinette-Bertha nézőpontjából, aki nem is olyan őrült, mint az eredetiben tűnik, ráadásul aki állapotáért elsősorban  felelős, az a hímsoviniszta Mr. Rochester.
----. Nagy mosolyt kérek! (Önéletrajzi írások) Ford. Séllei Nóra. Debrecen: Csokonai, 2001.

. Interjú a vámpírral. Ford. Walkóné Békés Ágnes. Európa, 1995.
Nina Auerbach szerint Rice a gyermektestbe kényszített vámpír, Claudia alakjában a nők társadalmi korlátozottságát jelenítette meg, azt, ahogyan, butának és gyengének feltüntetve magukat, lelküket, intellektusukat kénytelenek egy infantilizált álarc mögé rejteni. Ne feledjük: a könyv megjelenésekor már javában tartott a feminizmus második hulláma. 
----.  A kárhozottak királynője. Ford. Sóvágó Katalin. Szeged: Dáin, 2000.
Rice Akasha alakjában már-már ironikus pontossággal ábrázolja azt, ahogyan a feministákat a témában járatlanok ELKÉPZELIK, azt, ahogyan a lejárató ideológia igyekszik őket BEÁLLÍTANI. A vámpírkirálynő terve szerint a férfiak 99 %-át el kell pusztítani, és létre kell hozni egy erőszakmentes, női társadalmat. Kár, hogy mindezt erőszak által akarja elérni, és nemigen hat rá a győzködés, hogy ez így nem fog menni…
Anne Rice filozófiailag elmélyült, gazdag, választékos nyelvezetű, lebilincselő műveket alkot, melyek nem egyszerűen rémtörténetek, hanem a létezés örök kérdéseire keresik a választ. Művei nem csak a vámpírtörténetek iránt érdeklődők számára kötelező olvasmányok, hanem minden tekintetben megfelelnek a szépirodalmiság követelményeinek.
Bővebben:
 

(Budapest: Ad Astra, 2013)

"Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse?

Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét?
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra."

 

Sapphire: Push. (Precious)
Online:
Csak erős idegzetűeknek!

 

Sebold Alice. Komfortos mennyország. Budapest: Európa.

Rendkívül felkavaró mű, egy pedofil gyilkos áldozatai mesélnek - haláluk után.
 

Sehabovic, Sejla. Nőnem, többes szám. Budapest: Libri, 2012.

"Nők, akiket évszázadokon át elnémított a társadalom. Nők, akiket a hagyomány karanténba zárt. Nők, akikről nem beszél a történelem. A fiatal boszniai írónő könyvében délszláv háborúk túlélői és szemtanúi mesélnek a katasztrófa utáni életről és a hazátlanság abszurditásáról. A novellák elbeszélői lányok, nők, asszonyok. Vallomásaikból megrázó sorsok és dermesztő humorú történetek rajzolódnak ki egy olyan világról, mely minden földrajzi közelsége ellenére ismeretlenebb, mint gondolnánk."
A magát feministának valló szerzőről:

 

Sloncewski, Joan. Génszimfónia. Ford. Kollárik Péter. Bp., Metropolis Media, 2006.
----. Ajtó az óceánba. Ford. Kollárik Péter. Bp., Metropolis Media, 2007.
----. Elízium lánya. Ford. Kollárik Péter. Bp., Metropolis Media, 2008.

Az Irodalmi Centrifuga a szerzőről és műveiről:

Sontag, Susan. A vulkán szerelmese. Ford. Szili József. Holnap, 1994.
    „Nápoly, 1772. Európa második városának káprázatos, zsivajgó nyüzsgése fölött fenyegetően magasodik a Vezúv. Ezen a színtéren játszódik a legendás szerelmi háromszög történet, melyet Korda Sándor is filmre vitt 1941-ben Lady Hamilton címmel, Laurence Olivier-vel és Vivien Leigh-jel a főszerepben. A híres amerikai írónő világsikert aratott regénye újjáteremti a történetet Sir William Hamiltonról – a műgyűjtőről, aki 1764-től a század végéig Anglia nagykövete volt a nápolyi királyságban és könyvet írt a vulkánokról –, több mint harminc évvel fiatalabb feleségéről, Emmáról és Horatio Nelson admirálisról. A három főszereplő és a kor sok más nagy embere (köztük az Itáliába látogató Goethe) naplóján, levelezésén, élettörténetén alapuló regény a természet és a történelem végzetes sorsfordulóiról szól, sodró érzelmekről, kalandokról, a forradalomról, a művészetről, a műgyűjtő szenvedélyéről, s mindenek felett a szerelemről.”
----. A szenvedés képei. Ford. Komárommy Rudolf. Európa, 2004.
    „Susan Sontag új könyve a kortárs háborús és katasztrófaábrázolásokban rejlő „hírtartalom”, művészet és értelmezés összjátékának mélyenszántó újragondolása. A szerző átértékeli a képek önálló véleményre ösztönző, erőszakot gerjesztő vagy fásultságba taszító hatásával kapcsolatos okfejtéseket, fölidézi a mások fájdalma ábrázolásának hosszú történetét – a háború borzalmai Goya megfestette sorozatától az amerikai polgárháború fényképi dokumentumain, a déli államok négerlincselésein, az első világháborún meg a náci haláltáborokon át Bosznia, Sierra Leone, Ruanda, Izrael és Palesztina mai fotóiig, valamint 2001. szeptember 11-ig.”
----. A pusztulás képei. Ford. Göncz Árpád et al. Európa, 1971.
    „A hatvanas évek elején tűnt fel egyéni látásmódról tanúskodó esszéivel az amerikai Susan Sontag és szerzett magának egészen rövid idő alatt nemzetközi hírnevet.
A nyugat-európai művészeti és esztétikai kérdések biztos ismerete párosult írásaiban azzal a jellegzetesen amerikai, praktikus érzékenységgel, amely tévedhetetlenül ismeri fel a kultúra változásainak valóban időszerű problémáit, önmagánál többet és általánosabbat jelző új jelenségeit. Sontag nagy elméleti felkészültsége és művészi beleérzőképessége elsősorban azoknak a témáknak a tárgyalásakor érvényesül kitűnően, amelyek a hagyományos esztétikai vizsgálódások látóköréből többnyire kiestek. Kötetünkben két nagy elméleti jellegű tanulmányán kívül közöljük korunk kimagasló filmrendezőiről, így Bergmanról, Bressonról, Godardról, Resnals-ről készült tanulmányait, valamint remek és méltán világhírű, alapvető cikkeit a happeningről, a tudományos-fantasztikus filmről és a camp-ről. Ez a gyűjtemény egy lendületesen és nyugtalanul gondolkodó, szépírói erényekkel rendelkező, ám gyakran vitára ingerlő vérbeli esszéistával ismertet meg.”
----. Amerikában. Ford. Komárommy Rudolf. Európa, 2002.
    „Sontag legújabb regénye lenyűgöző mennyiségű történelmi kutatómunka alapján írt nagyigényű mű a múlt század második felének Amerikájáról. A történet hőse Maryna Dembowska, a „híres” lengyel színésznő, az elnyomott, leigázott nemzet bálványa, aki az 1870-es évek közepén, harminc-egynehány éves korában egyszer csak elhatározza, hogy új életet kezd: barátaival Amerikába megy, hogy megvalósítsák Fourier álmát, és létrehozzanak egy eszményi kommunisztikus farmot. A hely kiválasztására előreutazik két barát, az egyik közülük Ryszard, az író (Sontag valós történetet dolgoz fel: Ryszard megfelelője Sienkiewicz, a Quo vadis szerzője), aki rendkívül színesen számol be az utazás és az Amerikával való találkozás élményeiről. Aztán Kaliforniában, San Franciscótól nem messze le is telepszik a lengyel társaság, hogy gazdálkodni próbáljon és Fourier elvei alapján éljen. Alig egy év alatt a kommuna felbomlik, tagjai szétszélednek, de Maryna Amerikában marad és másodszor is befut, ünnepelt színésznőként.
Sontag varázslatos prózában mesél Amerikáról, a múlt századi amerikai színházról, s azokról a különlegesen tehetséges emberekről, akik Amerika kulturális arculatát meghatározták.”

Spark, Muriel. "Az ócskapiacon." in Huszonegy rémes történet. Európa, 1969.
 A megkapóan ironikus történetben az áldozat elegáns bosszút áll gyilkosán.

Strieber, Whitley. Éhség. Ford. Császár László, Metropolis Media, 2011.
„Strieber a halhatatlan, biszexuális vámpírnő, a több ezer éves, gyönyörű, okos, művészetkedvelő, méltóságteljes Miriam Blayloc személyében valódi, hamisítatlan femme fatale-t alkot meg, aki, az örök életűeket rendre sújtó magányt enyhítendő, emberi társakat vesz maga mellé. Teljesen a maga képére alakítani azonban nem tudja őket, vére számukra az örökkévalóság helyett mindössze pár száz évre elegendő, utána szörnyű vég vár rájuk: hirtelen felgyorsuló öregedési folyamatukból nem ad megváltást a halál, összeaszott, bénult testtel, változatlan öntudattal szenvednek a koporsókban, melyeket e szomorú női Kékszakáll a padlásán őriz. Ez a sors fenyegeti az aktuális partnert, Johnt, aki a többiekhez hasonlóan kezdi elveszíteni az önkontrollt. Tudja, ezzel veszélyt jelent Miriamre, aki így hamarosan elteszi láb alól. Talán már az utódját is kinézte a fiatal lány, Alice személyében, aki zenét tanulni jár hozzájuk?
A történet másik, „emberi” szálának főszereplője az „őrült tudós” hagyományos figurája, Frankenstein női változata,  Sarah, aki majmokon igyekszik kikísérletezni az emberi élet meghosszabbításának, az öregedés lelassításának lehetőségeit, és ezért nem sajnál áldozatot sem hozni. Arra persze nem gondol, hogy az áldozat ő maga is lehet – amikor erre, miután összemelegszik bizarr laboratóriumi leleteket produkáló, egyszerre vonzó és taszító női páciensével, sor kerül, rögtön másként ítéli meg a kérdést. Miriam, mint az „igazsághozó”, felfedi Sarah párkapcsolatának és életének önáltató hazugságait, és új, eleinte szédítő lehetőségeket kínál, amelynek azonban kegyetlen ára van.”
Bővebben:

Thomas, D. M. A fehér hotel. Ford. Kúnos László. Európa, 1990.
„Pornográfia; plágium; a regényforma lehetőségeit kitágító posztmodern kísérlet; prózai tényfeltárás és költői képzelet izgalmas ötvözete; hatásvadász virtuózkodás; remekmű. E minősítések mindegyike elhangzott abban a vitában, amely Donald Michael Thomas angol író, költő és műfordító regényét fogadta. A fehér hotel – ma már sokak megítélése szerint a 80-as évek angolszász irodalmának egyik legfontosabb alkotása – mindenesetre szokatlan mű. Fejezetei változatos írásmódokat képviselnek, az esszéisztikus-tudományos nyelvhasználat pastiche-ától a dokumentarizmusig, a szabadasszociációs-szürrealista költeménytől a napló- és levélformáig. A regény magva egy akár hagyományosnak is tekinthető középeurópai életrajz a század első feléből, Lisa Erdmannak, egy Oroszországból Bécsbe szakadt, félig zsidó operaénekesnek a története. Lisa fiatal korában Freud páciense. Hisztérikus panaszait, amelyek többek között vad szexuális képzelgésekben nyilvánulnak meg, versben, majd prózában is előadja pszichiáterének, aki ezután esettanulmányban elemzi ezeket. A későbbiekben nemcsak az események lódulnak meg, hogy a negyvenes évek elejére a világháború dúlta Kijevbe, majd pedig élete végállomására, a Babij Jar-i tömegmészárlás poklára vessék az énekesnőt, hanem kibontakozik – az előző fejezetekhez visszamenőleg folyton módosítva – a regény mélyebb dimenziója is: a tudattalannak az egyéni életsorssal és a huszadik századi történelmi sorssal való rejtelmes összefüggése, a freudi mélylélektan és a politikai barbárság együttes értelmezésének lehetősége.”

Ugresic, Dubravka. A feltétel nélküli kapituláció múzeuma. Ford. Radics Viktória. Budapest: Európa, 2000.

A nemzetközi hírű és számos európai díjjal kitüntetett horváth írónő – ez a Susan Sontag szavaival „villámgyors reflexű … haragvó és bánatos… szeretni való” művész – megkapóan érzelmes „amatőr” gesztussal magát az elbeszélőt tette sajátos szerkezetű regényének hősévé. A száműzöttet, akinek emigránsléte nem valamiféle véletlenek véletlen következménye, hanem a sors.
Az emigránsnak nincs otthona, csak egy bőröndje, benne – a legszügségesebbek közt – néhány régi fényképpel. Az épp aktuális berlini, müncheni, New York-i életénél pedig fontosabb, hogy életrajza van. Az emigráns emlékszik, figyel, ír. Osztályozni próbálja a tárgyait, pontosan úgy, ahogy egy fiókra való régi fényképet szortírozna az ember. Az eltűnt évtizedek, egy szétmállott szülőföld szétguruló és soha többé egybe nem söpörhető lim-lomát. Kelet-közép-európai kacatokat. Életrajzokat. A szintén emigráns anyjáét, a barátnőit, a szerelmeiét. Ahogy egy futó lisszaboni kaland – a hervadó asszony és az aranyifjú gyanús románca – is végső soron belőlük építkezik.
Könyvének sajátosan tagolt szerkezetével Dubravka Ugrešic mintegy azt szemlélteti, hogy mesélni nehéz – és aztán mesél. Akárhogy is, de a töredékek megannyi pazarul megírt, kerekded novellaként is olvashatók. Fontos, hogy a könyvbeli képletes és valóságos múzeumokban (mint például a címben megidézett ex-kelet-berlini háborús múzeumban) nemcsak a metaforává lett ex-Jugoszlávia, hanem a magunk töredékeire is ráismerünk. De a legjobb történetek némelyikén angyalszárnyak suhannak át, és ezt szó szerint kell érteni.

----. Stefica Cvek az élet sűrűjében. Ford. Radics Viktória. Budapest: JAK/Kijárat, 2004.

"25 éves vagyok, foglalkozásom szerint gépírónő. A nagynénémmel élek. Azt hiszem, csúnya vagyok, bár egyesek azt állítják, hogy ez nem igaz. A kortársaimtól abban különbözöm, hogy már mind férjhez mentek, vagy van fiújuk, csak nekem nincs senkim. Magányos vagyok, és szomorú, és nem tudok magamon segíteni. Adjanak tanácsot. Štefica.

És itt, a szomorú gépírónőnél hirtelen elakadok! Érzem az ujjaim közt a megfelelő anyagot. Ráadásul resztli, és ráadásul karton! Resztli mint részli, részli mint prézli, prézli mint Rézi. Štefi, Štefica, te leszel a ruhica, a témám leszel, beveszlek, beszeglek, mint a … Vezetéknév? Hm? Talán Cvek?! Halló? Tudakozó? Nem fontos, ki vagyok! Van-e Cvekjük?! Nagyszerű! Krííík!" Könnyed, szórakoztató olvasmány, mely sziporkázóan játszadozik az ún. „női műfajok” konvencióival, ugyanakkor összetett posztmodern textus, mely a műértő kacérkodó mosolyával tiszteli az olvasó irodalmi ízlését.

----.  A fájdalom minisztériuma. Ford. Radics Viktória. Budapest: L'Harmattan, 2008.

A kilencvenes évek jugoszláv háborúi következményeképp hagyja el Tanja Lucic´ Zágrábot, hogy végül Amszterdamban kössön ki: állást kap az amszterdami egyetemen. Jugoszláv nyelvet és irodalmat kell tanítania, miközben Jugoszlávia már nem létezik. Tanja és hallgatói a kurzus során próbálnak tisztába jönni a felbomlott Jugoszlávia hagyatékával, ahhoz való viszonyukkal és az emigráns léttel. A volt Jugoszlávia kultikus termékeire és a gyerekkorra, a dalmáciai és isztriai nyaralásokra történő visszaemlékezéseket megszakítják, darabokra szaggatják a diákok háborús traumái, a vérengző nacionalizmus hangjai. Ha vége is a háborúnak, a regény szereplőinek élete nem oldódott meg, helykeresésük folyamatosan tart. Tanja sorsán és nézőpontján keresztül Ugrešic´ sikeresen mutatja fel az olvasóknak a jugoszláv háború utáni élet abszurditását, a magunkra találás lehetetlenségét és az arra való kitartó törekvést.

----. Banyatanya. Ford. Radics Viktória. Budapest: Libri, 2012.

Ráncfelvarrás, diéta, push-up melltartó és járókeret helyett! A már hazánkban is méltán ismert írónő, Dubravka Ugrešić regénye eddig nem látott humorral, iróniával, szeretettel és megértéssel beszél a nyugati kultúra nagy tabuiról, nőiség, öregedés és elmúlás viszonyáról. Boszorkányok, legtöbbször eldönthetetlenül jók vagy rosszak, márpedig vannak. Egyik legismertebb képviselőjük, egyben a „banyainternacionálé” tagja, a szláv mitológia Baga Jagája. Az ő alakját újragondolva építi fel Dubravka Ugrešić triptichonszerű regényét. Az első részben a főhős írónő idős édesanyja kérésére indul zarándok-
útra Várnába, melyre egy fiatal rajongója, a különös bolgár folklorista, Aba Bagay kíséri el. A második rész, a könyv talán legmesésebb szakasza három nyugdíjas barátnő nagy kalandja egy cseh wellnessközpontban, szerelemmel, cselszövéssel, rég elveszettnek hitt gyerekek és (nagy)szülők egymásrataláltával, valamint orosz maffiózok Fabergé-tojásaival. A kötet lezáró szakasza a világ, elsősorban annak szláv nyelvű területeinek boszorkány-mitológiájában tett kalandos útra viszi az olvasót.

 

 

Szonyecska. Ford. V. Gilbert Edit. Magvető, 2006.
„Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye. A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell…”
----. Kukockij esetei. Ford. V. Gilbert Edit és Goretity József. Európa, 2003.
„A Kukockij esetei című regény különleges helyet foglal el az eddigi életműben. Igazi elbeszélőkedvvel, a klasszikus orosz próza legjobb hagyományait követve – és azokat a mai kor embere számára „fogyaszthatóan” megújítva – mesél el egy nagy ívű, a XX. század közepének Oroszországában játszódó családtörténetet, amelyben azonban a család csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető családnak. A regény főhőse, Pavel Kukockij doktor, a kiváló nőgyógyász különleges képességekkel rendelkezik: „belső látásával” – mintha csak röntgenszeme lenne – érzékeli a méhet, a magzatot, a női szervezet felépítését, egészen a sejtszerkezetig. Kukockij doktor mégsem tud boldog, kiteljesedett életet élni: karrierje megbicsaklik a szovjet hivatalokkal az abortusz elismertetéséért folytatott reménytelen küzdelemben, házassága Jelenával, az egyre jobban a látomások világába forduló szeretett nővel fokozatosan tragédiába torkollik, nevelt lányával, akinek életsorsa szintén szövevényessé válik, egyre inkább elveszíti a kapcsolatot – és végül Kukockij doktor a kilátástalan helyzetből az alkoholizmusba menekül.”
----. Életművésznők. Ford. Goretity József. Magvető, 2004.
„Zsenya olyan nő, aki első látásra bizalmat ébreszt az emberekben. És nőtársai szinte gondolkodás nélkül elmesélik neki az életük történetét, a szerelmeiket, a családi drámákat, a szerencsés fordulatokat. A nyaralás közben megismert Irene azt mondja el, hogyan vesztette el négy gyerekét. A szomszéd kislány egy ufóról mesél, a távoli rokon kamaszlány arról, hogy szenvedélyes szerelmi viszonyt folytat a nagybátyjával. A Svájcban dolgozó orosz prostituált a nehéz gyerekkorát mondja el, és hogy egy érett férfi, egy bankár, végre elveszi feleségül. Zsenya felnőtt életének különböző szakaszaiban találkozik ezekkel a történetekkel. Hol éppen elvált az első férjétől, hol egy új szerelem tűnik fel a láthatáron, hol újra összeköltözik a második férjével. És mindig megrendül, amikor kiderül, hogy a lányok-asszonyok meséi – mesék. Hazugságok, ábrándok, vágyálmok. De ezeket is meg kell értenie, ha a saját életében rendet akar teremteni, ha meg akarja tanulni az élet hétköznapi művészetét. Persze, ha van ilyen egyáltalán… Ljudmila Ulickaja könyve hat történetből áll, mondhatni: hat este, hat nem is olyan könnyű darab, amelyeket lebilincselő elbeszélésmód, nagy-nagy életismeret és finom, szomorkás irónia jellemez. Ahogy a nagy orosz íróktól megszoktuk.”
----. Médea és gyermekei. Ford. V. Gilbert Edit és Goretity József. Európa, 2003.
„Minden nyáron összegyűlik a rokonság a krimi görög Médea Szinopli hegyi házában. A gyermektelen Médea szülei elvesztése után egymaga tartja össze a viharosan gyarapodó családot. Nyári kalandjaik, tragédiáik, szerelmeik, elválásaik, csetepatéik hátterében pedig folyamatosan peregnek a történelmi események: háborúk és forradalmak. Médea háza azonban végig az összetartás szigete marad. Ulickaja bölcs iróniával, finom távolságtartással, és a legnagobb orosz írókat idéző, magával ragadó stílusban vall arról, hogy az emberi értékek minden sorscsapás ellenére megőrizhetőek. A Booker Díjas szerzőnek az 1980-as évektől jelennek meg írásai. A Médea a kortárs irodalom egyik remekműve. Médea addig a napig egy és ugyanazon a helyen élte az életét, ha nem számítjuk ide egyetlen moszkvai utazását Szandrocskával és elsőszülöttjével, Szergejjel, és ez az állandósult élet – amely egyébként önmagában véve viharosan változott: forradalmak, kormányváltás, vörösök, fehérek, németek, románok, egyeseket kitelepítettek, másokat – a menekülteket, a hontalanokat – meg betelepítettek, eredményezte végül is Médeában az olyan fáéhoz hasonlatos szilárdságot, amelyik belemélyeszti gyökereit a köves talajba, fölötte ugyanaz a nap süt, és nap mint nap, évről évre ugyanaz a szél éri, és hoz évszakhoz kötött illatokat, amelyek hol a parton száradó vízi hínárból, hol a nap alatt rothadó gyümölcsből, hol meg a keserű ürömből származnak.”

----.  Örökbecsű limlom. Budapest. magvető, 2013.

Az Örökbecsű limlom minden eddiginél összetettebb képet nyújt Ljudmila Ulickaja ön- és világszemléletéről, élet- és művészetfilozófiájáról. A műfajilag is sokszínű kötetben az orosz írónő szinte az összes olyan dologról beszél, ami foglalkoztatta valaha. A személyesebb szövegekben, illetve a vele készült és a kötetbe beválogatott interjúkban kendőzetlen őszinteséggel fogalmaz magánéletéről, pályafutásáról. Megtudhatjuk, hogy a családi környezettől kezdve az olvasmányélményekig mi formálta leginkább a személyiségét. Miként azt is, milyen véleménnyel van a család, szerelem, házasság, barátság fogalmáról és megvalósulási formáiról. A társadalmi kérdésekben is bátran foglal állást. Így derül rá fény, mit gondol a nők társadalomban betöltött szerepéről, a politikáról, az állami és egyházi ideológiákról, vagy éppen a világ működését meghatározó gazdasági rendszerekről. Esszéiben, művészeti írásaiban pedig főként a kifogyhatatlanul gazdag orosz kultúra legfontosabb kérdéseiről beszél. Mindezt a tőle megszokott közvetlenséggel és nyíltsággal tárja olvasói elé.

Updike, John. Az eastwicki boszorkányok. Ford. Göncz Árpád. Európa, 1986.
„Három fiatal, több gyermekes elvált asszony éli az életét a magánnyal vívott nehéz küzdelemben, New England egy tengerparti kisvárosában. A női magány legyűréséhez viszont férfi szükségeltetik – s női praktika, boszorkánytudomány. Ez pedig, a férjüket elhagyott és férjüktől elhagyott asszonyok ereje, ellenségeskedést, megkövező indulatokat szül a jámbor polgárok szívében. Hiszen, mint köztudott, a boszorkány az ördöggel praktikál, lelkét is eladja neki. S lelkét az ördögtől csak másik boszorkány – vagy más férfi – perelheti vissza. Ennyi Updike új regényének lényegi mondandója. Sovány. Sovány? Attól függ, hogyan mondja el valaki. Updike mosolygós-frivolan, a témát a hétköznap szintjéről fél kézzel a boszorkánymítosz – festett – egére fölhajítva. S ez, ha jól meggondoljuk, nem is olyan könnyű – erre akkor jön rá az olvasó, ha a fejére visszahulló „mondanivalót”, két kézzel, sikerül elkapnia.”

Walker, Alice. Kedves Jóisten! Ford. Dezsényi Katalin. Európa, 1984.
„Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye, amelyből Steven Spielberg készített nagy sikerű filmet.

Waters, Sarah. Suhog a selyem, libben a bársony. Ford. Szántó Judit. Ulpius, 2004.
„Sarah Waters bombasikerű első regénye, amelyből Angliában nagy nézettségű televíziós sorozat is készült, egy különös sorsú fiatal nő, Nan Astley hányatott életét mutatja be. A derék vendéglős családból való Nan először a színpadok világába ruccan ki: öltöztetőnőnek szegődik el egy bájos ifjú színésznőhöz, Kittyhez, akinek hamarosan partnere is lesz – mind a színpadon, mind az ágyban. Nan a maga veleszületett hajlamára ismer ebben a szenvedélyes szerelemben, Kitty azonban egy férfi kedvéért végül elhagyja. Nan kis híján belepusztul a csalódásba, de aztán életösztöne felülkerekedik, és nem mindenapi kalandokat él meg a londoni homoszexuálisok és leszbikusok furcsa, zárt, saját törvényeinek engedelmeskedő világában, amelyet a szerző a XIX. század végi, Viktória-korabeli Anglia prűd, puritán légkörével állít szembe. A történet végén a legegzotikusabb fényűzést és a legsötétebb nyomort egyaránt megtapasztaló, a mennyet és a poklot is megjárt Nan egy megint csak újszerű környezetben: a bimbózó szakszervezeti mozgalom izgatott kavargása közepette találja meg az igazi, kölcsönös vonzalmon alapuló kapcsolatot, amely végre értelmet ad sodródó életének.”

Ford. Szuhay-Havas Ervin. Mars Kiadó, 1990.
    Készült belőle film, de a könyv jóval drasztikusabb. Műfaja szerint szatíra. A kövér, csúnya Ruth-nak, amikor kiderül, hogy férje megcsalja, elege lesz a házi rabszolgaságból, és bosszút forral…

Winterson, Jeanette. A szenvedély. Ford. Lengyel Éva. Európa, 1998.
„A napóleoni háborúk idején játszódó regény két egyszerű, mégis rendkívüli ember élettörténetét fűzi össze. Henri, a tizenhat éves parasztfiú Napóleont bálványozva beáll a Grande Armée-ba, és szakácsinasaként egészen Oroszországig kíséri. Villanelle egy velencei csónakos lánya, ám a férfi csónakosokhoz hasonlóan – akiknek, mivel nem tudnak úszni, járniuk kell a vízen – hártya van a lábujjai között. Henri nagy „történelmi” rajongásával szemben ott áll Villanelle „privát” szerelme egy előkelő velencei patríciusnő iránt, a megmásíthatatlan történelemmel szemben a fiktív sorsok mikrotörténelme. A valóság fantasztikumának és a tündérmesei elemeknek az ötvözéséből a rögeszme és a szenvedély, a szerelem természetrajza tárul elénk Jeanette Winterson sokak által legjobbnak tartott regényében.”

Legeza Ilona ismertetője:
 

----. Teher. Ford. Lengyel Tamás. Új Palatinus, 2008.
""A Teher jóval többről szól, mint Atlasz büntetéséről és átmeneti megkönnyebbüléséről, mikor Héraklész leváltja, s vállára veszi a világ terhét. Fel akartam tárni a magányt, az elszigeteltséget, a felelősségérzetet, a megterheltségét és a szabadságot, mert az én változatom sajátos véget ér, mely sehol másutt nem köszön vissza. Persze, ezt közvetlenül a saját helyzetemből kiindulva írtam meg. Nincs más járható út." Amikor a kiváló angol írónőt felkérték, hogy a népszerű Mítosz-sorozat keretében "mesélje újra" egyik archaikus történetünket, azonnal tudta, miről kell írnia. Nem véletlenül választotta Atlasz mítoszát: miután apró gyermekkorában elszakadt szüleitől, súlyos lelki teherrel kellett megküzdenie. Szombatista nevelőszülei mellett olyan munkáscsaládi közegben nőtt fel, ahol a bölcsesség is inkább teher volt, semmint elvárás. Saját élete élményeiből táplálkozva Jeanette Winterson megrendítő erejű alkotást hoz létre, amelyben nem csupán újrateremt egy mítoszt, hanem Münchausen báró módjára megkísérli kimenteni önmagát lehetetlen léthelyzetéből. Ez a rendkívül szuggesztív, költői hangvételű regény, újszerű látásmódjával egyedülálló olvasmányélmény."

----. Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? (Budapest: Park, 2013)
Amikor Jeanette tizenhat évesen elmegy otthonról, mert szerelmes lesz egy másik lányba, örökbe fogadó anyja, Mrs. Winterson csak annyit kérdez tőle: „Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?”

A szerzőnek még két ifjúsági regénye is megjelent, Gubancrom és Capri királya címekkel.

       

Angol nyelven:

 

Alvarez, Julia. In the Time of the Butterflies.

A regény a szól.

----. How the Garcia Girls Lost Their Accents.

----.Before We Were Free.

----. The Woman I Kept to Myself.

Angelou, Maya. I Know Why the Caged Bord Sings.

Hurston, Zora Neale.Their Eyes Were Watching God.

Kinston, Maxine Hong. The Woman Warrior.

Ptacek, Kathryn ed. Women of Darkness 1-2.

Salmonson, Jessica Amanda ed. What did Miss Darrington see? Feminist Tales of the Supernatural. New York: The Feminist Press, 1989.

Shriver, Lionel. The Post-Birthday World.
    A könyv egy 40 év körüli nőről szól, és a hétköznapi hímsovinizmus c. könyv párja lehetne. Lelkileg bántalmazó kapcsolat, úgy, hogy a nő észre se veszi; hogyan rombolja le az önbizalmát a férfi, hogyan láncolja magához. Aki nem gendertudatosan olvas, az lehet, hogy nem ezt venné ki belőle. Én elborzadok, együttérzek, és drukkolok neki. Mo-n sajnos nem jelent meg, úgy láttam. (Angyalhaj) 

 

 

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - ajánlott könyvek, 4. rész, klasszikus szépirodalom, külföldi

december 29, 2011 - 15:19
Berthe Morisot: Olvasó lány (1888)

Alcott, Louisa May. Kisasszonyok. Ford. Sóvágó Katalin. Lazi, 2006.

„Louisa May Alcott bőségesen merített gyermekkorának emlékeiből, amikor megírta minden idők egyik legnépszerűbb romantikus regényét a négy March lányról, akik egy új-angliai kisvárosban élnek.

Meg, a legidősebb csinos, és igazi hölgy szeretne lenni; a tizenötéves Jo, az esetlen lázadó, írói ambíciókat dédelget; az érzékeny, törékeny, tizenhárom éves Beth a muzsikát szereti; Amy tizenkét éves, szőke és gyönyörű.

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés – magyarul hozzáférhető könyvek bibliográfiája, 1. rész

december 16, 2011 - 16:58

Listánkkal egyaránt szeretnénk segítséget nyújtani a feminizmus, nőirodalom, Gender Studies témájában tájékozódni kívánó, kezdő és haladó laikusoknak, valamint szakdolgozóknak, kutatóknak. Eredetileg a

Recenzió: Johanna Laakso (Hg./Ed.) 2008. Frau und Nation. Woman and Nation. (Wien-Berlin: Lit Verlag.)

augusztus 09, 2011 - 21:40

Irma Sulkunen Suffrage, Gender and Citizenship in Finland: A Comparative Perspective című írása  a szavazati jog, a gender és az állampolgárság sajátos összefonódását tárgyalja a finn történelemnek a tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji szakaszában. A szerző a több kategória egymásra vetítésével dolgozó interszekcionális megközelítés segítségével teszi világossá, miért éppen Finnországban nyerték el a nők Európában elsőként a  választójogot. A finnek tizenkilencedik századi függetlenségi küzdelmében a a nők különböző csoportjai együtt harcoltak a férfiakkal.

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya (1938) Ford. Ruzitska Mária, Európa, Femina sorozat, 1986

június 12, 2012 - 14:35
Jelenet Alfred Hitchcock Rebecca című filmjéből

Daphne du Maurier Rebecca c. vaskos (545 oldal), ám gördülékenyen olvasható regénye 1938-ban íródott az ún. „női gótika” tradíciójában, és – ami nem ritka a műfajban – tartalmazza a krimi és a szerelmes regény elemeit is. A borító a csókolózó pár által az utóbbit emeli ki, a látszat szintjén némileg csökkentve a mű komolyságát (ami női szerzők műveivel a kiadói gyakorlatban rendszeresen megesik). A filmváltozatot sem kell ismerni ahhoz, hogy belássuk: ez nem szirup.

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában

szeptember 08, 2009 - 18:12

Karen Blixen (1885-1962) Dánia talán legismertebb írónője (eredeti nevén: Karen Christentze Dinesen) állítása szerint nem akart író lenni. Utazni, táncolni, élni, festeni – ez jelentette számára az élet teljességét. „Minden embernek joga van meghatározni a saját sorsát, függetlenül a mások által ráerőltetett szabályoktól…” – ez volt jelmondata és életfilozófiája, melyhez még hányattatásai és kudarcai közt is tartotta magát.  

Három női generáció Kínában - Jung Chang: Vadhattyúk

június 11, 2010 - 08:07

 

Jung Chang (1952-) kínai származású angol írónő önéletrajzi dokumentumregényében, a tízmillió példányban megjelent, harminc nyelvre lefordított Vadhattyúkban páratlan bátorsággal leplezi le a kínai kommunista diktatúra borzalmait és visszásságait, hitelesen mutatja be a Kínában zajló elnyomó rendszerek egymásutánját, és könyvében különös hangsúlyt fektet a kínai nők kizsákmányolásának ábrázolására is.