Audrey Niffenegger írói munkássága

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Audrey Niffenegger írói munkássága

december 29, 2009 - 21:26

Audrey Niffenegger 1963 június 13-án South Haven-ben (Michigan államban) született. 
A tehetséges művész, metszetkészítő és író, számos díj és ösztöndíj tulajdonosa: (a Vogelstein Alapítvány művészeti díjazottja, a Union League Civic Arts Alapítvány ösztöndíjasa) A chicago-i Columbia College’s Center for Book and Paper Arts oktatója. Kiállításai az Art Institute of Chicago-ban, a Museum of Contemporary Art-ban (Chicago), a Chicago Cultural Center-ben és a Spertus Múzeumban láthatóak. Audrey Niffenegger jelenleg Chicago-ban (Illinois) él
 
 Első regénye Az időutazó felesége nemzetközi bestseller lett  .Könyvét Elizabeth Hillman Tamandlnak ( 1915. május 20. – 1986. december 18.) és Norbert Charles Tamandlnak  ( 1915. február 11. – 1957. május 23.) ajánlotta, ők valószínűleg az írónő nagyszülei. Niffenegger nagyapja fiatalon meghalt, a nagyanyja pedig több, mint 30 évvel élte túl, és utána sosem ment férjhez. Ez a személyes történet késztette Audrey–t a regény megírására. A könyv magyarul 2005-ben jelent meg az Ulpius Ház Kiadónál.
 
Mottó: „Az óramutató a bankárunk, az adószedőnk, / a rendőrfelügyelőnk; / a belső idő a feleségünk.” (J. B. Priestley: Ember és idő)
 
A regény főszereplője Henry, akivel elfogult vagyok, hiszen foglalkozására nézve könyvtáros.
A másik főszereplő Clare. Amikor először találkoztak Clare hatéves volt, és Henry harminc.
Henry egy különös genetikai betegségnek köszönhetően hol előre, hol visszafelé utazik kettőjük közös életében.  Clare mindig a jelen időben vár Henryre.  Niffenegger írói stílusa, akár csak képei furcsák, kissé hátborzongatóak. Ezzel együtt szépek és varázslatosak.
 
A regény olvasása  felér egy hagymahámozással. Mire a végére érünk könnyzacskóink kiürülnek.  A szövegben található irodalmi, képzőművészeti  és zenei hivatkozások  miatt már megérte kézbe venni a könyvet. Olyan, mint egy kultursokk. Néhány közülük kedvcsinálónak.
 
Schubert-dalok
Monet: Szénakazal
 Toulouse-Lautrec: A Moulin Rouge-ban
Arisztotelész
Wim Wenders-film
Raymond Chandler
Lulu (Alban Berg)(opera)
Mrs. Dalloway (V. Woolf)
Bartók
 Sex Pistols, Clash, Nirvana, Blondie, Deborah Harry, Ramones, Patti Smith,
Penguin kiadású Kleist-kötet
"A sötétség szíve első kiadása" (Joseph Conrad: Heart of Darkness, magyarul A sötétség mélyén))
Trockij, Diego Rivera, Frida Kahlo
Emili Dickinson:
„A szív előbb gyönyört áhít, Aztán, hogy kímélje a kín…”
Astor Piazzolla tangója
Perry Como
 
„Azoknak, akik azt mondják, nincsenek igazán új történetek, szívből ajánlom Az időutazó feleségét, ezt az elragadó regényt, amely irodalmilag kiváló, szédítően fantáziadús, és észbontóan romantikus.”
Scott Turow
 
 
 

 

 

„Magányos vadász a szív” – Carson McCullers (1917-67) élete és művei

július 05, 2010 - 15:14

A „gender-blind” (nemi szempontot szándékosan figyelmen kívül hagyó) kritika sokszor mindenféle, véleményem szerint semmitmondó spirituális magasságokba emeli műveit (pl. „az emberi lélek éneke”) – holott azoknak egyik, és az előbbieknél erőteljesebben hangsúlyozott fő motívuma az egyén vágyai, törekvései, hajlamai, és a társadalmi nemre mint ideológiára alapozott elvárások közt feszülő ellentét.

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított.

Mary Shelley (1797–1851)

szeptember 08, 2010 - 17:42

Londonban született, a feminista író, „A nők jogainak követelése” c. esszé szerzője, , és a filozófus, és gótikus regényeket is író William Godwin lányaként. Szülei mindketten liberális-anarchista elveket vallottak. Ellenezték a házasságot, a kor normáihoz képest szabad szerelmi életéről hírhedt Wollstonecraft pl. – akinek már volt egy törvénytelen lánya, Fanny Imlay – „legalizált prostitúciónak” tartotta.

Ludmila Ulickaja

szeptember 15, 2010 - 13:27

Kilenc évig munkanélküli volt, eközben két gyerekét nevelte, valamint idős anyját ápolta. 1979-ben sikerült állást szereznie a moszkvai Zsidó Színházban, mint az irodalmi vezető helyettese. 1982-ig dolgozott itt, ezután szabadúszó lett. 1983-ban megjelent első novelláskötete. Több novellája jelent meg irodalmi folyóiratokban, de nem vettek róla tudomást hazájában. Két forgatókönyvéből film készült: 1990-ben a Liberti nővérkék majd egy év múlva a Mindenki asszonya.

Ujfalvy Krisztina (Máté Jánosné) költő (1761–1818)

december 27, 2016 - 14:15

Hétéves volt, amikor édesapja, Újfalvi Sámuel küküllői főbíró meghalt, édesanyja egyedül nevelte fel. A híresen szép fiatal lány szerelmes lett Haller László grófba, de az mást vett feleségül. Csalódásában Krisztina feleségül ment a művelt, gazdag Máté János földbirtokoshoz. A viharosra sikeredett házasságból egy kislány született.

Krisztina ragaszkodott függetlenségéhez, férjét elhagyva Kolozsvárra költözött, ahol élénk társadalmi életet élt, sokakat megbotránkoztatott életvitele. Lovagolt, férfias ruhákban járt, nem alkalmazkodott az etiketthez.

Marga Minco holland újságíró, író (sz. 1920)

március 31, 2017 - 22:25

A kortárs holland irodalom jelentős képviselője vallásos zsidó családban nőtt fel. Szüleit, testvéreit koncentrációs táborba hurcolták, egyikük sem élte túl. Neki sikerült megszöknie a letartóztatás elől, a háború végéig bujkált. Első könyve Het bittere kruid (Keserű fű) címmel 1957-ben jelent meg. A kisregény szikár stílusban, megrázóan meséli el egy fiatal lány történetét, aki megmenekült a haláltól, de mindekit elveszített, aki kedves volt neki.

Pandita Ramabai indiai tanár, író, feminista (1858–1922) 

április 09, 2017 - 15:16

Az előkelő brahmin kasztból származott, apjátol széleskörű ismereteket kapott, a szanszkrit nyelvet is megtanulta. Szülei korai halála után 1880-ban férjhez ment, nem egészen két év múlva özvegyen maradt egy kislánnyal. Cikkeket írt, tanított és megalapította az Arya Mahila Samaj társaságot a nők, különösen az özvegyek helyzetének javítására, valamint a gyermekházasságok eltörlésére. 1883-ban angliai ösztöndíjat nyert, a Cheltenham Ladies' College-ban tanított szanszkritot. 3 évvel később Amerikába ment, ahol az oktatási rendszert tanulmányozta.