A Vámpírkrónikák írója, humanista és feminista: Anne Rice

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

A Vámpírkrónikák írója, humanista és feminista: Anne Rice

április 04, 2011 - 19:18
Az írónőnek életem talán legelsöprőbb olvasmányélményeit köszönhetem: A Vámpírkrónikák első kötetei szó szerint letehetetlenek.

Anne Rice (Fotó: latimes.com)

Munkássága mára sajnos a Twilight-láz és az annak nyomán gombamód szaporodó vámpírrománcok mellett érdemtelenül háttérbe szorult, holott írásai nem csak a gótikus narratívák közt alapvetők...

(...arról nem is beszélve, hogy aki nem olvasott Anne Rice-t, SEMMIT nem tud a vámpírirodalomtól)  - de regényei, tartalmuknál, minőségüknél, szofisztikált nyelvezetüknél, filozófiai kérdésfeltevéseiknél fogva az egyetemes irodalomtörténetben is prominens helyet érdemelnek. Olyanok is vegyék őket bátran kézbe, akiket egyébként nem vonz a téma - nem fognak csalódni.

Anne Rice 1941-ben született Howard O’Brien-ként New Orleansban. Gyermekkorát egyaránt meghatározta a katolikus neveltetés, valamint az etnikailag, vallásilag heterogén városban elterjedt voodoo hitvilág is. Iskolakezdéskor választotta magának az Anne nevet, amit szabadelvű, gyermekei kreatív kibontakozását támogató anyja jóváhagyott.

Anne már gyermekkorától írt vámpírtörténeteket. Az első film, amit a témában látott, a “Drakula lánya” volt, a Lugosi-féle Drakula folytatása – Anne-t mélyen megérintette a vámpírléttől szabadulni hiába akaró lény tragikus sorsa.

 A sóvárgás, függőség témájához a valóságból is akadt egy sajnálatos  inspirációja, anyja alkoholizmusa révén. Anne az egyházban, a vallásban próbált menedéket találni, anyja 1956-ban bekövetkezett halála és az egyház bizonyos dogmáinak elutasítása (pl. szexualitás bűnként való tételezése) azonban együttesen hozzájárultak hite elvesztéséhez. ("Elborzasztott a gondolat, hogy az ember azért pokolra kerülhet, mert csókolózott valakivel.") A katolikus dogmákat különösen szigorúnak látta a női szexualitás elnyomása terén – ezért fordult Rice érdeklődése (saját indoklása szerint) többek között a (férfi) homoerotika témája felé, melyben furcsamód szabadabban kifejezésre juthat a férfiak iránti vágy. (De regényeiben ez többnyire közvetetten jelenik meg, értelmezhető egyszerűen a társadalmi normákon való felülemelkedésként is.) 

1959-ben, a texasi egyetemen ismerkedett meg későbbi férjével, az író, költő, festő Stan Rice-szal. Később a San Franciscói egyetemre jártak mindketten, Stan kreatív írást, Anne pedig politológiát tanult. Házasságuk első éveiben Stan tűnt ígéretesebbnek, de Anne-nek sikerült kitörnie az eleinte ráhúzott “konyhában gépelgető, az ünnepelt író mellett a háttérben maradó kis feleség” sztereotip szerepéből. (Végül híresebb lett, mint Stan, aki "csak" az USÁ-ban örvendett elismertségnek - Anne ugyanakkor férje több versét is beemelte saját regényeibe, pl. a fejezetek bevezetőjeként.) Végignézték mind a hippimozgalmat, mind a nőmozgalmat, de Anne Rice egyikben sem vett részt, konzervatívnak vallotta magát. (Az utóbbi években ezen erősen változtatott, egyre határozottabban foglal állást az elnyomott társadalmi csoportokat illetően.)

1966-ban megszületett Michéle nevű lányuk, akit 4 évesen leukémiával diagnosztizáltak, és 2 évvel később meghalt. (Ő részbeni inspirációt szolgáltatott a “halhatatlan gyerek”, Claudia karakteréhez, illetve a  szerző a gyászt  a melankolikus Louis alakjába is beépítette).

A házaspár ekkor alkoholizmusba süllyedt, az írás által, valamint Christopher fiuk születése után keveredtek ki ebből. Christopher anyja nyomdokaiba lépett és mára az USÁ-ban elismert író. 

Anne 1976-ban rendkívüli sikert aratott a műfajt megújító Interjú a vámpírral c. regényével, mely a világhírt is meghozta számára, azonban majdnem egy évtizedig nem született meg a folytatás. Rice történelmi (felszabadított rabszolgákról illetve az olasz castrati-król), sőt szado-mazo erotikus regényekkel kísérletezett álneveken (Anne Rampling, A. N. Rocquelaure). Utóbbiak értéküket tekintve nem hasonlíthatók a Vámpírkrónikákhoz, a kritika viszont politikai korrektségük miatt méltatja őket. (Nők, férfiak egyaránt szerepelnek alá-fölérendelt pozíciókban.)

’85-ben folytatta a Vámpírkrónikákat, a Lestat a vámpír és a Kárhozottak királynője után a Múmia c. regény, majd a Boszorkánykrónikák első kötetei következtek (melyek később összefonódnak a Vámpírkrónikákkal). A '90-es években a Krónikákhoz lazán kapcsolódó, önálló vámpírregények is megjelentek.

1994-ben került megfilmesítésre az Interjú a vámpírral - Anne Rice nem akarta, hogy mainstream film legyen belőle, underground művészfilmet képzelt el, kevésbé ismert szereplőkkel. Berzenkedett attól, hogy éppen Tom Cruise játssza el az egyik vámpírt, Lestatot, de végül fölöttébb meg volt elégedve a színész (valóban jól sikerült) maszkjával és teljesítményével. Sőt, valahogy a világhírbe is sikerült belenyugodnia :) Talán mert a film színvonalán mit sem rontott mainstream mivolta. Rice írta a forgatókönyvet, 1-2 apróságot megváltoztatott a regényhez képest, és néhány elemet a folytatásokból is beemelt. Sajnos jóval hiteltelenebb és szerényebb minőségű a  későbbi, Kárhozottak királynője c. adaptáció.

Férje 2002-ben rákban meghalt, ezt követően Anne Rice újra felvette a katolikus vallást, sőt, 2004-ben olyan döbbenetes kijelentéseket tett, hogy “hála istennek, a Vámpírkrónikáknak vége” illetve “ezentúl csak az Úrnak fogok írni.” Hozzá is fogott egy trilógiához Jézus életéről, ennek eddig két kötete jelent meg. Továbbá honlapján (még ekkor) megjelentetett egy írást, a fausti hagyományból kiindulva, a gothic/dark fantasy műfajáról, mellyel főleg az volt a célja, hogy azt megvédje a keresztények előtt. Úgy érvel, hogy a sötét oldal tematikája mindig jelen volt a szépirodalomban, és az a transzcendencia keresésének egy formája.(Vámpírjait emiatt gyakran hasonlítja "bibliai angyalokhoz".) 

Interjú a vámpírral (Film)

Részlet Anne Rice Interjú a Vámpírral című regényének filmadaptációjából

2010. júliusában azonban bejelentette, hogy (noha vallását megtartja), kilép az egyházból:

“Nem vagyok többé keresztény. Kiléptem. Krisztus nevében, elutasítom a meleggyűlöletet. Elutasítom az antifeminizmust. Elutasítom a születésszabályozás elleni harcot. Elutasítom, hogy szembeforduljak a demokratákkal….”

Felelősségteljesen él a hírnevével: facebook oldalán rendszeresen oszt meg különböző társadalmi problémákkal, az elnyomás különböző formáival kapcsolatos linkeket (legutóbb egy 14 éves, megerőszakolt, majd emiatt (!) halálra korbácsolt bangladesi lányról…), és személyesen beszélget olvasóival.

Anne Rice műveiről

“Rice a vámpírokról, múmiákról és boszorkányokról szóló klasszikus történeteket modern mítoszokká alakította, olyan tündérmesékké illetőleg rémálmokká, melyek a huszadik század nyelvén szólalnak meg. Az általa elmondott természetfeletti mesék még fantasztikusabbá és még rémisztőbbé válnak az által, hogy rólunk szólnak, álmainkról, félelmeinkről és érzéseinkről.” [1] (Jennifer Smith, Anne Rice: A Critical Companion, (Westport, Connecticut and London: Greenwood Press), 18.)

"Rice komplex karakterekké emelte a vámpírokat, akik emberi szükségletekkel, félelmekkel és kérdésekkel rendelkeznek." (Smith, op. cit, 3.)

Önálló regényei

  • The Feast of All Saints /New Orleans-i történet/ (1979)
  • Cry to Heaven (1982)
  • Violin (1997)
  • Exit to Eden
  • Belinda
  • A múmia - avagy Ramszesz, a kárhozott /The Mummy or Ramses The Damned / (1989)
  • A csontok szolgálója /Servant of the Bones/ (1996) 

 Önálló regényei A. N. Rocquelaure álnéven

  • The Claiming of Sleeping Beauty (1983)
  • Beauty's Punishment (1984)
  • Beauty's Release (1985)

Vámpírkrónikák

  • Interjú a vámpírral /Interview With The Vampire/ (1976)
  • Lestat, a vámpír /The Vampire Lestat/ (1985)
  • A kárhozottak királynője /The Queen of The Damned/ (1988)
  • A testtolvaj meséje /The Tale of The Body Thief/ (1992)
  • Memnoch, a Sátán /Memnoch The Devil/ (1995)
  • Armand, a vámpír /The Vampire Armand/ (1998)
  • Merrick /Merrick/ (2000)
  • Vér és arany /Blood and Gold/ (2001)
  • A Blackwood-farm / The Blackwood-Farm/ (2002
  • Vérhozsánna /Blood Canticle/ (2003)

Új Vámpírtörténetek

  • Pandora, a vámpír /Pandora/ (1998)
  • Vittorio, a vámpír /Vittorio, The Vampire/ (1999)
  • A Mayfair-boszorkányok élete
  • Boszorkányok órája 1-2 /The Witching Hours/ (1990)
  • Lasher /Lasher/ (1993)
  • Táltos /Taltos/ (1994)

Novella

  • Rampling Gate ura (The Master of Rampling Gate, 2002)

 

 

Mary Shelley (1797–1851)

szeptember 08, 2010 - 17:42

Londonban született, a feminista író, „A nők jogainak követelése” c. esszé szerzője, , és a filozófus, és gótikus regényeket is író William Godwin lányaként. Szülei mindketten liberális-anarchista elveket vallottak. Ellenezték a házasságot, a kor normáihoz képest szabad szerelmi életéről hírhedt Wollstonecraft pl. – akinek már volt egy törvénytelen lánya, Fanny Imlay – „legalizált prostitúciónak” tartotta.

„Magányos vadász a szív” – Carson McCullers (1917-67) élete és művei

július 05, 2010 - 15:14

A „gender-blind” (nemi szempontot szándékosan figyelmen kívül hagyó) kritika sokszor mindenféle, véleményem szerint semmitmondó spirituális magasságokba emeli műveit (pl. „az emberi lélek éneke”) – holott azoknak egyik, és az előbbieknél erőteljesebben hangsúlyozott fő motívuma az egyén vágyai, törekvései, hajlamai, és a társadalmi nemre mint ideológiára alapozott elvárások közt feszülő ellentét.

Audrey Niffenegger írói munkássága

december 29, 2009 - 21:26

Audrey Niffenegger 1963 június 13-án South Haven-ben (Michigan államban) született. 
A tehetséges művész, metszetkészítő és író, számos díj és ösztöndíj tulajdonosa: (a Vogelstein Alapítvány művészeti díjazottja, a Union League Civic Arts Alapítvány ösztöndíjasa) A chicago-i Columbia College’s Center for Book and Paper Arts oktatója. Kiállításai az Art Institute of Chicago-ban, a Museum of Contemporary Art-ban (Chicago), a Chicago Cultural Center-ben és a Spertus Múzeumban láthatóak. Audrey Niffenegger jelenleg Chicago-ban (Illinois) él
 

5 éve halt meg Muriel Spark skót író, esszéista (1918-2006). Élete és egy műve: Az ócskapiacon

április 13, 2011 - 11:30
Muriel Spark

Mirel Sarah Camberg néven született Edinburgh-ben, 1918. február 1-jén. Apja litvániai zsidó, anyja angol volt. Már gyermekkorában is csillogtatta írói képességeit, 12 esztendős korában például megnyerte a Walter Scott költői díjat, de első regénye, a The Comforters (Vigasztalók) csak 1957-ben jelent meg.

Sarah Chauncey Woolsey (Susan Coolidge) amerikai író (1835–1905)

január 28, 2017 - 00:05

Jómódú, befolyásos családba született, a polgárháború alatt hadikórházakban ápolónőként dolgozott. Első könyve 1871-ben a The New-Year's Bargain címmel Susan Coolidge írói név alatt jelent meg és később is ezen a néven publikált. Írt verseket, életrajzokat, de komoly sikert gyerekkönyveivel aratott. A könyveiben szereplő lányok, a kor szokásaitól eltérően, elevenek, talpraesettek, csintalanok voltak, akikkel mindig történt valami érdekes.