NOVEMBER 25.: a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

NOVEMBER 25.: a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja

december 23, 2011 - 23:00
November 25-ét a latin amerikai és karibi térség első feminista Encuentroján nyilvánították a nők elleni erőszak ellenes világnappá. Azért választották november 25-ét, hogy így emlékezzenek meg a Mirabal nővérekről (Patria, Minerva és Maria Teresa), akiket 1960-ban ezen a napon gyilkolt meg brutálisan a Rafael Trujillo vezette diktatúra a Dominikai Köztársaságban.

November 25-ét a latin amerikai és karibi térség első feminista Encuentroján nyilvánították a nők elleni erőszak ellenes világnappá, 1981 július 18-21 között. Ezen az Encuentron a résztvevők határozottan elítélték a nemi megkülönböztetésen alapuló erőszak minden fajtáját a családon belüli erőszaktól a nemi erőszakon és a szexuális zaklatáson át egészen az állami erőszak különböző formáiig, beleértve a női politikai foglyok kínzását és bántalmazását is. Azért választották november 25-ét, hogy így emlékezzenek meg a Mirabal nővérekről (Patria, Minerva és Maria Teresa), akiket 1960-ban ezen a napon gyilkolt meg brutálisan a Rafael Trujillo vezette diktatúra a Dominikai Köztársaságban. 1999-ben az hivatalosan is a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapjává nyilvánította november 25-ét.

Kik voltak a Mirabal nővérek?

Patria, Minerva, Maria Teresa és Dedé a Dominikai Köztársaság Cibao régiójában, a Salcedo város közelében lévő Ojo de Agua-ban születtek Enrique Mirabal és Maria Mercedes Reyes gyermekeiként. A nővérek, akiket a Pillangók néven is ismertek, politikai aktivisták és a Trujillo diktatúrájával szembeni ellenállás szimbólumai voltak. Férjeikkel együtt többször is bebörtönözték őket a demokráciáért és az igazságosságért folytatott forradalmi tevékenységük miatt. 1960 november 25-én Trujillo titkosrendőrsége megölt három Mirabal nővért, Minervat, Patriat és Maria Teresat, valamint Rufino de la Cruzt. A három nő a Rufino által vezetett autóban utazott Puerto Plataba, hogy meglátogassák a börtönben lévő férjeiket. Holttestüket összetörve és megfojtva találták meg egy szakadékban. A nővérek meggyilkolásának híre megrázta és felháborította az egész országot. A Mirabal nővérek elleni brutális merénylet egyike volt azoknak az eseményeknek emelyek felerősítették a Trujillo ellenes mozgalmat. Trujillo 1961 május 30-án merényletben meghalt, és a rezsim hamarosan megbukott.

A nővérek az általános és a feminista ellenállás szimbólumai lettek. A haláluk óta eltelt években számos vers, dal és könyv állított emléket nekik. Személyes tárgyaikból kiállítást rendeztek a Nemzeti Történeti és Földrajzi Múzeumban, bélyeget adtak ki az emlékükre, és egy magánalapítvány pénzt gyűjt a szülővárosukban lévő családi múzeum felújítására. 1997 március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon a Trujillo által (saját dicsőségére) Santo Domingoban állított 48 méter magas obeliszken leleplezték az Un Canto a la Libertad (Dal a szabadsághoz) című festményt, ami a négy nővért ábrázolja.

További információért lásd 1994-ben kiadott regényét a Mirabal nővérekről: In the Time of the Butterflies, valamint Bernard Dietrich könyvét: Trujillo, The Death of the Dictator, és a The Mirabal Sisters c. cikket a Connexions című nemzetközi női periodikában, 1992, 39. szám.

 

 

Ana Figueroa Gajardo chilei tanár, diplomata, feminista (1907–1970)

április 22, 2017 - 01:43
Ana Figueroa Gajardo (jobbra) Eleanor Roosevelttel

Az Instituto Pedagógico Universidad de Chile hallgatója volt, 1928-ban szerezte meg tanári diplomáját. Középiskolában tanított, majd igazgatói kinevezést kapott. 1947 és 1949 között ő volt a chilei középiskolai hálózat vezetője. 1948-ban megválasztották a Federación Chilena de Instituciones Femeninas  (chilei nőszervezetek szövetsége) elnökének. 1950-ben az Inter-American Commission of Women chilei tagja volt, majd az ENSZ meghatalmazott nagykövete lett.

Amanda Labarca chilei tanár, diplomata, író, feminista (1886–1975)  

április 29, 2017 - 22:21

Az Instituto Pedagógico de la Universidad de Chile hallgatója volt, 1905-ben diplomázott. Posztgraduális tanulmányait a Columbia egyetemen és a Sorbonne-on folytatta. 1915-ben amerikai mintára létrehozta a Círculo de Lectura olvasóköröket nők számára, ahol a legszegényebbek is tanulhattak és művelődhettek. Ezekből nőtt ki 1919-ben a Consejo Nacional de Mujeres (Nemzeti nőtanács). A Partido Radical tagjaként 1922-ben törvénytervezetet nyújtott be a nők magán- és közéleti jogainak rendezésére.

Monika Hauser svájci/olasz orvos, humanitárius aktivista (sz. 1959)

május 25, 2015 - 22:11

Svájcban született, az ausztriai Innsbruckban járta ki az orvosegyetemet és az olaszországi Bolognában tette le az államvizsgát. Nőgyógyászati szakvizsgáját Németországban szerezte meg, Kölnben kezdett praktizálni. 1992-ben Boszniába utazott, ahol segélyközpontot nyitott a háborúban erőszak áldozatává lett nőknek, később segített Koszovóban, Afganisztánban, Libériában. Nemzetközi nőszervezetek és szponzorok segítségével Kölnben létrehozta a Medica Mondiale-t, ami a háborús-  és válságövezetekben lévő nőket támogatja. Felhívja a figyelmet a nők elleni erőszakra és az áldozathibáztatásra.

Ruchira Gupta indiai újságíró, aktivista (sz. 1964)

május 20, 2015 - 19:58

Fiatal  újságíróként Nepálban járva olyan falvakat talált, melyekből majdnem teljesen hiányoztak a fiatal nők. Utánajárt, kiderítette, hogy emberkeskedelem áldozatai, külföldi bordélyházakba adják el őket. Az erről írt cikksorozatáért Emmy díjat kapott “kiemelkedő oknyomozó újságíró teljesítményéért”.

2002-ben létrehozta az Apne Aap Women Worldwide civil szervezetet, mely a nők jogaiért, az emberkereskedelem megszüntetéséért, a veszélyeztetett helyzetben lévő és a prostitúcióba kényszerített nők megsegítéséért dolgozik.

Bodil Begtrup dán diplomata, feminista (1903–1987)

április 29, 2017 - 22:59
Bodil Begtrup a Costa Rica-i Graciela Morales F. De Echeverria társaságában 1948-ban

Dánia első női nagykövete a koppenhágai egyetemen politikatudományból diplomázott 1929-ben. Egyetemista korában lett tagja a Dansk Kvinders Nationalrad-nak (Dán nemzeti nőszövetség), 1931-ben ő volt az alelnök, 1946-49 között az elnöki posztot töltötte be. A háború után a dán   delegáció tagja volt, a Commission on the Status of Women (Nők helyzetével foglalkozó bizottság) első elnöke volt. 1949-ben megkapta első nagyköveti kinevezését Izlandra.