"Szorgalmasan agitál a Róza" - Az 1913-as nemzetközi nőkongresszus a bulvárban, az élclapokban

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

"Szorgalmasan agitál a Róza" - Az 1913-as nemzetközi nőkongresszus a bulvárban, az élclapokban

november 12, 2014 - 09:08

2013-ban volt száz éve, hogy Budapesten megrendezték a Nők Választójogi Világszövetsége VII. kongresszusát. A jeles évfordulóval írások (pl. Szécsényi Mihály összefoglaló cikke ), illetve konferenciák foglalkoztak (Világkongresszus 100, OSzK; Sokféle modern nő Magyarországon az első világháború előtt, ELTE-BTK). Azonban még bőven akad kutatnivaló a témában, amely a magyar feminizmustörténet egyik fontos és jelentős epizódja. Csatlakozva a megemlékezések sorához, néhány érdekes sajtóvonatkozást villantok fel.

 „Az egész világ sajtóját képviselte a kongresszusra kiküldött 230 újságíró.” - olvasható A Nő és társadalom 1913 július-augusztusi számában. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a nemzetközi, hanem a magyar újságok felől is nagymérvű érdeklődés mutatkozott. Én most két típusból, a bulvárból és az élclapokból emelek ki példákat.

 

 Az 1910-ben alapított Est tekinthető az első nagy példányszámú, igazi, modern értelemben vett bulvár napilapnak Magyarországon. Új, erőteljes hangot és marketinget (pl. utcai árusítás) képviselt. Rendkívül népszerű, véleményformáló és a rikkancsok, reklámok révén az utcaképet meghatározó sajtótermékről van szó, amely gyors, professzionális tudósítóhálózattal és újságírógárdával rendelkezett. Ezért is érdemes megnézni, hogy hogyan viszonyult az 1913-as nőkongresszushoz. A hasábjain megjelenő hírek nagyobbrészt a politikához, szenzációkhoz kötődnek, így júniusban a balkáni helyzet, Redl ezredes lecsengő pere, illetve a magyar politikai élet volt az előtérben.

Mindezek mellett azonban a lap figyelmet szentelt a Nők Nemzetközi Választójogi Szövetsége VII. kongresszusának is. Erre az alkalomra külön tudósítót küldtek, aki az ülésekről és ünnepségekről folyamatosan tájékoztatta az olvasókat. Többek között arról számolt be, hogy a kongresszus alatti napokban a résztvevők mennyire birtokba vették a várost, mindenhol látni lehetett őket (jún. 22.). Az újságíró jelen volt a rakparton, amikor Bécsből hajón érkeztek a résztvevők egy külföldi csoportja, ott volt a Duna-korzón, a Halászbástyán rendezett fényes fogadáson, ahol Bárczy István, Budapest polgármestere köszöntötte a vendégeket, és ahol a társaság együtt gyönyörködött a naplementében, valamint ott volt a mezőkövesdi kiránduláson. A szervezőkkel készített interjújából kiderül, hogy az előkészületek során mennyi elutasítással kellett megküzdeniük, és azokra megoldást találniuk. Például Anna Shaw lelkész prédikációját a fővárosi protestáns templomok (Kálvin téri, Deák téri) nem fogadták be, mondván, hogy mekkora illetlenség a női lelkész. Végül a Szilágyi Dezső téri református templom adott helyet az eseménynek. Továbbá meglepő adalékként tudhatjuk meg, hogy a magyar cserkészek mindenben a kongresszus rendelkezésére álltak, és ez volt az első hivatalos megjelenésük (jún. 15.).

Az Est tudósításai figyelemmel kísérték a magukat feministának valló, öttagú balmazújvárosi parasztasszony-küldöttséget, akik saját spórolt pénzükből utaztak fel Pestre. A riporter szerint élesen elütöttek az elegáns, nemzetközi környezettől, és arról számolt be, hogy a hivatalos megnyitón, mikor először meglátták őket a külföldi vendégek, azt hitték, hogy finnek (jún. 19.). Hazautazásuk költségeit egy előkelő New York-i nő, Mrs. Weeks állta (jún. 21.).

 

Az élclapok is kiemelten foglalkoztak a nőkongresszussal. Fabó Éva 2007-es kitűnő disszertációjának egyik fejezetében a kor két vezető élclapjában (Bolond Istók, Borsszem Jankó) elemezte az ehhez az eseményhez kötődő képeket, szövegeket. Ezek – nagyon röviden összefoglalva –a párválasztással, a férjfogással, a külsőségekkel és a sok beszéddel hozzák összefüggésbe a feministák motivációit. A harmadik vezető élclap, a Kakas Márton, amelyet most közelebbről megnézünk, a nőknek tulajdonított divatrajongással egészíti ki ezt a sort. Az újságnak van egy állandó tárcarovata, amelyet a modern városi nőt karikírozó Szomolnoky Edit fiktív alakja jegyez. A nőkongresszus megnyitása előtt közli annak programjának parodizált változatát. A programpontok között szerepel például annak megtárgyalása egy szekció keretében, hogy a résztvevők milyen ruhát vegyenek fel a Nemzetközi Férfiliga ülésére, és ezt egy erre a célra kialakított tükörteremben teszik; szépségverseny; a tervezett kirándulások helyszíneinek megtekintése az Apollo Moziban; a Ritz Hotelben rendezett búcsúestélyen a résztvevők A rózsalovag hangjaira tépik szét Reinitz Béla (1878-1943) zeneszerzőt, és darabjait szétosztják egymás között (jún. 8.). A rovat néhány számmal később a kongresszus – más lapok által is szóvá tett –  „túlhabzó” ünnepségein ironizál, amikor azt fejtegeti, hogy a külföldiek milyen zavaros fogalmakkal rendelkezhettek a magyarokról útjuk előtt, most viszont megismerhették őket a Hangl Kioszkban, a Gerbeaud cukrászdában, az Angol parkban. Majd hozzáteszi Szomolnoky Edit, hogy ő maga nem tudott részt venni a gyűléseken, mert olyan rövid szüneteket iktattak be közéjük, hogy nem lett volna elég ideje átöltözni (jún. 22.).

 

 

A Magyar Figaró erotikus, szatirikus lapként az előbbiektől eltérően testi kontextusba helyezi feminista paródiáit. Az 1913. jún. 22. számának címlapján egy csapat nő próbál betörni a „miniszterelnök” feliratú ajtón, de egy ajtónálló útjukat állja („Feministák Budapesten”, rajzolta: Bér Dezső). Ebben a számban máshol is találunk gúnyos reflexiót a nőkongresszusra. A „Ceruzaforgácsok” című aktuális eseményeket érintő tárcában külön bekezdés mutatja be a nőkongresszust, amely összegyűjti a feministákhoz kapcsolódó korabeli sztereotípiákat: azért feministák, mert öregek, vagy, mert csúnyák, vagy, mert szeretnek sokat beszélni, akik meg szépek, azok meg csak a férjeiket akarják megcsalni az utazás alatt. A Jogot a nőknek! Strófák a szüffrazsettekről című viccfüzér keretét a női választójog adja, amely a lap profiljának szellemében erotikus poénok aktualitásra átdolgozott változatait tartalmazza (jún. 22.).

 

Aktuális strófák

 

2.

Egy hétig ittak-ettek,

Nálunk a szüffrazsettek;

Lehet, hogy közbe egy kicsit

Okosabbak lettek.

 

Kirándultak, berándultak,

Mindent, mindent megbámultak;

Különösen, jelesen –

Mezőhegyesen.

 

 

Magyar Figaró, 1913. jún. 22., 3.

 

 

Aktuális strófák

 

I.

Elmentek a szüffrazsettek

S én megjegyzem subroza,

Hogy nem ment el, de itt maradt

A Róza

A Schwimmer, Bédy Róza.

 

Hogy mennyire örvendezünk,

Vers mondja el, ne próza;

Hogy mégis a miénk maradt

A Róza,

A Schwimmer, Bédy Róza.

 

A feminista cikkeket

Tovább is reánk sózza;

Mert szorgalmasan agitál

A Róza

A Schwimmer, Bédy Róza.

 

 

Magyar Figaró, 1913. jún. 29., 4.

 

 

 

A hazai feminizmus fénykora - A mozgalom előzményei és kibontakozása a századelőn

szeptember 28, 2015 - 13:03

Előadás[1] - elhangzott: 2004. nov. 27.-én a Feministák Egyesületének megalakulásának 100. évfordulójára rendezett konferencián.

A szöveg első megjelenése: Csapó Ida és Török Mónika szerk. Feminista Almanach (Budapest: MINŐK- Nőtárs Alapítvány, 2005) 

Tartalom: 

1. A Feministák Egyesületének tevékenysége és fogadtatása

2. A megalakulás

3. Politikai eklektika, integracionalizmus

A magyar feminista megmozdulások és nőtörténet kiemelkedő eseményei évszámokban

december 26, 2013 - 21:16

„Ahol az asszonyok ébrednek, meg kell ismerniök a nőmozgalom élharcosait, ápolniok kell emléküket, mert az ő bátorságuk nyitotta meg nekünk, későbbi jövevényeknek a szabadsághoz vezető utat." (, 1907)

"A diszkontinuitásnál nincsen károsabb dolog a nőmozgalomban."
/Pető Andrea, 2005/

Egy elmeséletlen történet a Feministák Egyesületéről (előadás)

július 03, 2014 - 16:06

(Előadás, elhangzott a Feministák Egyesületének megalakulása 100. évfordulóján. Első megjelenés: Csapó Ida és Török Mónika szerk. Feminista Almanach, MiNők, 2005)

 

De mi maradt meg Mellernéből? És az egész Feminista mozgalomból? Miért nem tartunk „Elmeséletlen történetek” estet a feministák rokonaival: Szirmainé unokájával, Kunvári Lilla, az utolsó titkár, Kunvári Bella unokájával? A diszkontinuitásnál nincsen károsabb dolog a nőmozgalomban.

"Házasság és hivatás" - Schwimmer Rózsa előadása Szegeden, 1908

augusztus 29, 2014 - 11:51

1908 - négy évvel járunk azután, hogy a Feministák Egyesülete kivált az 1896-ban létrejött Nőtisztviselők Országos Egyesületéből, és mintegy hat évvel a szegedi feminista fiók megalakulása előtt. Nőtisztviselő egyesület viszont már működik a városban (egy férfi, Szmollény Nándor elnökletével) s annak tagjai hívják meg két országos egyesület közös lapja, agilis szerkesztőjét. A Szegedi Napló január 5-i számában beharangozza az akkor már országszerte ismert nőjogi aktivista és újságíró, aznap esti előadását: