A román idősgondozók új betegsége: az „Olaszország-szindróma”

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A román idősgondozók új betegsége: az „Olaszország-szindróma”

április 04, 2018 - 23:33

Az állam hozzájárulása a gondoskodási feladatokhoz, bár országonként jelentős eltérések vannak, összességében globálisan alacsonynak mondható. Emögött nagyrészt az az ideológia áll, miszerint a gondoskodás a nők "természetéből" fakad, ők erre velük születetten alkalmasak, ezért önként-dalolva - és persze ingyen, vagy megalázóan alacsony bérért - elvégzik. Ehhez a folyamathoz kézenfekvően illeszkedik a nők engedelmességre, kiszolgálásra, csendességre való szocializációja - így ugyanis kisebb eséllyel fognak szervezkedni, tiltakozni, hangosan követelőzni, sztrájkolni. Az egészségügyi és szociális szféra siralmas helyzetéből adódóan sokan arra kényszerülnek, hogy beteg, fogyatékos vagy idős hozzátartozóikat otthon ápolják. A feladatra persze - ellentétben az ideológiával - távolról sem minden nő alkalmas.

A tehetősebb országokban ezért, akik megengedhetik maguknak, alkalmazottat vesznek fel a gondoskodási feladatok ellátására. Ez idézi elő a nők migrációját keletről nyugatra. Közben saját gyerekeiket otthon hagyják, így a hiány mindig fennáll. A helyzet ráadásul az ápolt személynek sem feltétlenül ideális, hiszen ezek a munkavállalók általában nem rendelkeznek szakirányú végzettséggel. A szakképzett segítőt a család gyakran már nem tudná megfizetni, így feketén foglakoztat (kizsákmányol) egy kiszolgáltatott, képzetlen kelet-európai nőt. 

Az elmúlt évtizedek során becslések szerint mintegy kétmillió romániai nő vállalt ilyen körülmények közt gondozási munkát Olaszországban. Ilyenkor saját gyerekeiket a férj, a nagyszülők vagy akár a szomszédok felügyeletére kénytelenek bízni. Eleinte minden érintett derűlátó, mert az anyagi helyzet javulását remélik, ugyanakkor a családok kényszerű elszakadása egy idő után mindenkit megvisel. A nőkön először fizikai tünetek jelentkeznek: krónikus fáradság, vagy ismeretlen eredetű fájdalom, majd egy idő után elhatalmasodik rajtuk a depresszió vagy a pszichózis. Így visszatérnek hazájukba, ahol pszichiátriai kezelésen esnek át. A feltűnően nagyszámú (csak az elmúlt két évben egyetlen kórházban 150) hasonló eset miatt olasz antropológusok utaztak a jászvásári (Iasu) kórházba, hogy tanulmányozzák a jelenséget. 

(2017 márciusában az Observer és a  az Olaszországban, jellemzően Szicíliában dolgozó román mezőgazdasági munkásnők kiszolgáltatottságáról írt. 2017 novemberében pedig járta be a világsajtót egy tíz éve szexrabszolgaként fogva tartott román nőről, aki idősgondozóként érkezett az országba.) 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Egy anyától csak úgy el lehet venni a gyerekét? Hát hogyne!

október 23, 2011 - 20:28
(A kép illusztráció.)
Talán még emlékeznek kedves olvasóink arra a spanyol esetre, amikor is egy nevű nőtől elvették a 15 hónapos gyerekét a hatóságok, mindenféle idétlen okokra hivatkozva.
Nos, aki esetleg abban a hitben élt volna, hogy Spanyolország messzire van, illetve ilyen csak afrikai bevándorlókkal eshet meg, annak bizonyára hidegzuhany a valóság: igen, ilyet Magyarországon is megtehetnek.

Mi legyen a gyerek neve? Egy abszurd jogi helyzet

július 14, 2011 - 13:51

A. A volt férjemnek lenne egy partnere, aki nem házas vele (naná, hogy még nem), és lenne közös gyerekük, akkor ő írna egy papírt, hogy "én vagyok a gyerek apja", és kész. Az a név kerülne az anyakönyvi kivonat megfelelő rovatába. Nem kell hozzá orvos, ügyvéd, bíró, családjogász, csak egy toll, egy A4-es papír, meg két tanú. ...És a papíron (még) házas nő, akinek a válópere zajlik, s akinek hamarosan születik egy gyereke? Nos, neki még az utolsó menstruációja is dokumentált, és minimum háromszor-négyszer tiszteletét kell tennie a bíróságon a közeljövőben. B. helyzete – ahogy ő írja: „egyszerűbb nem is lehetne”, hiszen gondjai „csak” bürokratikus jellegűek. Éppen a házassági bontópere zajlik.