Recenzió - Huszár Ágnes: A nő terei (tanulmánykötet)

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam

Recenzió - Huszár Ágnes: A nő terei (tanulmánykötet)

január 19, 2013 - 00:43
Takács Izolda írása.
A recenzió első megjelenése: Magyar Tudomány (a Magyar Tudományos Akadémia folyóirata), 2012/03,

Huszár Ágnes tanulmánykötetének egy fejezetét (Harminc éve EMMA - egy német feminista folyóirat múltja és jelene) közöltük.

Magyarországon, Szűz Mária (Patrona Hungariae) országában, Nyugat-Európához képest még mindig meglepően alacsony a nők egyenjogúságát támogató nemzeti igyekezet. A témában megjelenő munkák vagy a nők elnyomását segítő terminusok ellen agitáló kezdeményezések csak szűk körben terjednek, és a probléma megvitatása a kutatók egymás közti kommunikációjára redukálódik. Ezenfelül, még mindig nagy a deficit az emberi jogok területén, sokszor nemcsak a nemek tekintetében tapasztalható jogsértő magatartás, de a másság tiszteletben tartásában is.

Ezért is nagyon fontos Huszár Ágnesnek, a Pécsi Tudományegyetem kutatójának frissen megjelent tanulmánykötete, A nő terei nemcsak a téma iránt érdeklődők, de mindenki számára. Ugyanis arra ösztönzi olvasóját, hogy figyelmét ismét a női esélyegyenlőtlenség és a társadalmi nem itthon még napjainkban is méltánytalanul háttérbe szorított problematikájára irányítsa, és mintegy kezdeményezze a máig súlyos hiányosságok megszüntetését. Teszi mindezt úgy, hogy az első tematikus egységben felsorolja a leszbikus coming-out regények emblematikus szerzőit - itt tér ki többek között ra is -, és azok legkiemelkedőbb munkáit méltatja. De úgy is, hogy később, a kötet második részében, górcső alá veszi azokat a "férfias" szakmákat, ahol még napjainkban is alulreprezentáltak a nők. Vagyis szól a folyton üvegplafonba ütköző politikusnőkről, a katonanőkről, és az egyházi pályán érvényesülni akaró lelkésznőkről. Jelentős hangsúlyt kap ebben a részben a média szerepe is, konkrétan a televíziós műsorok és a női magazinok (Nők Lapja és a Cosmopolitan) sztereotípiákat konzerváló, manipulatív jelensége. A kötetben magával a feminizmussal két, méltán híres orosz nő, és Inessa Armand politikai pályájának bemutatásán keresztül találkozhatunk. A téma továbbá megjelenik még egy impozáns német lap, a 2007-ben 30 éves évfordulóját ünneplő ismertetésén keresztül is. Kulturológiai megközelítése, pedig finn (Szoumi neito), francia (Marianne), orosz (anyafigura) és magyar (Hungaria/Szűz Mária/Patrona Hungariae/) nemzet allegóriaként mutatja be a nőt.

Később a nő mint város jelenik meg előttünk, legyen az Berlin vagy Budapest. A kötet – miután minden tanulmányát végigolvastuk – azon felül, hogy a „térmetafora gazdagon burjánzó lehetőségeit felhasználva közvetíti felénk az emocionálisan sokunk által megélt, de racionálisan nehezen megközelíthető tapasztalatokat”, egyfajta fogalmi dekonstrukció szükségességére is céloz. Ez nyilvánul meg például akkor is, amikor a női és férfi nem mellé rendelt, a történelem által megcsontosodott fogalmakat, és a bennük testet öltő hierarchizált viszonyt emeli ki, Zinajda Gippiusz Az éjszaka virágai című versén keresztül. Mütherich-től idézi: „Az (európai alapú) emberi gondolkodás történetén végigvonul a szembeállításoknak egy olyan sorozata, amely egymást kizáró, de együtt a teljességet kitevő ellentétekre osztja a világot.” Ilyen ellentétek az élet-halál, fény-árnyék, nappal-éjszaka, jó-rossz, bal-jobb, kultúra-természet, ember-állat, férfi-nő. Ezekre azonban az a jellemző, írja Huszár Ágnes, hogy a második helyen említetteket tartják rosszabbnak, csekélyebb értékűnek. Az általa kitűnően kiemelt bináris oppozíciók miatt érezhetjük, hogy fontos a dekonstrukció művelete, ami azonban nem tagadást vagy elutasítást jelent, hanem a fennálló értelmezési keretek megkérdőjelezését, továbbá annak biztosítását, hogy a szubjektum hozzáférhető legyen a korábban nem használt újrafelhasználás, újraszervezés számára. Ugyanezt érezhetjük ki a Mit keres egy ilyen aranyos hölgy a politikában című tanulmányból is, ahol szintén erről az erőltetett, sokszor igazságtalan kategorizációról ír. „Észre kell vennünk, ami bóknak látszik, az nem mindig homlokzattámogató aktus. Ha a társadalmi kontrollfunkcióban levő nőket egy olyan kommunikációs szituációban, amelyben szakmai, közéleti kompetenciát, rátermettséget kell mutatniuk, a 'hagyományos' női szerepeknek megfelelő bókokkal halmoznak el, s csinosnak, kedvesnek, nagyszerű anyának vagy háziasszonynak neveznek, észre kell venniük, hogy 'az élet harc' metaforában melyik oldalra utasították őket.” Tovább fokozza ezt A nyelvbe kódolt szexizmus – Kinek szül a nő? című tanulmányában a mindennapi gondolkodásba beépült szexista jelzők kiemelésével is.

Túl régóta kezelték ugyanis eleve adottnak azt, amit a Nő kifejezés jelent. A leíró kategória (nő-természet, nő-empátia, érzelemvezérelt stb.) összekeveredett a jelölttel, s ezáltal számos jelentést a nők valós természetének részeként kezeltek. Sőt, ahogy Pierre Bourdieu is leírta a Férfiuralom című munkájában. „A nők kisebbítésükre, megtagadásukra törő szocializációinak alávetve kijárják az önfeláldozás, a lemondás, a hallgatás negatív erényeinek iskoláját.” Huszár Ágnes az egyik könyvismertetőjét, amely a kötet negyedik (utolsó) tematikus egységében található, az összesen tíz recenzió között – Speaking out, The Female Voice in Public Contexts – a következő mondattal kezdi: „a lányok, asszonyok sokkal kevésbé hallatják a hangjukat a nyilvánosság előtt, munkahelyi, érdekvédelmi, politikai, helyi vagy országos fórumokon…” (Egyébiránt az ismertetett könyv ennek okaira keresi a választ.) A lemondás, az önfeláldozás motívumai rendre fellelhetők például az anyaság tényéhez párosítva. Ehhez szorosan kapcsolódik a már fentebb említett A nyelvbe kódolt szexizmus – Kinek szül a nő? című tanulmány, melyben a központi elem a lemondás, pontosabban az ajándékozás. A nő odaadja magát a férfinak, majd gyereket szül neki. A gyerek ennek a metaforának a keretében a férfi (férj) tulajdona, hiszen neki szülték, ajándékozták, „amivel persze le is mond róla, hiszen amit neki ad, az már nem az övé.” Sajnos társadalmunkban sokszor pont a nők azok, akik engedik, hogy újratermelődjön az egyenlőtlenség. A tradicionális női identitás ugyanis a férfinak alárendelt nőé, így lett történelmileg a férfi által konstruálva.

Ha a dekonstrukció szükségességét beláttuk, egy másik érzésnek is helyet adhatunk a könyv elolvasása után. Ez pedig a nemek közti „senkiföldjén” való kalandozás élménye. Ezt fokozza sorra, a legelső tematikus egységben, A női és férfinemek kolloziója irodalmi és művészeti alkotásokban fejezetben helyett kapott öt tanulmány. Mindegyik a protagonista szemléletet elemzi, A határ átlépésének élménye cím alatt az angol Woolf, az orosz Gippiusz és a német Wolf műveit mutatja be. Woolf protagonistáját, Orlandót, az orosz költőnőt, aki „éppen a nemek közti határfelületen csavarogva érezte jól magát” és Christa Wolf az Önmagán végzett kísérlet című kisregényét. A következő rész, a Leszbikus coming-out regények térmetaforái, tartalmazza a leszbikus szerelemről szóló művek sorát, a szerző ezekhez kapcsolódó kommentjei pedig tovább boncolgatják a két nem határainak vonalait. Rendre a harmadik tanulmányában pedig ismét visszatér a már említett nőíró, az első jelentős orosz költőnő, Gippiusz bemutatásához. A kötet szerzője negyedik tanulmányában Annamarie Schwarzenbach, rövid életet (34 évet) élt svájci írónőről értekezik E részek jelentősége nemcsak a művek, életutak rövid elemzésében ragadható meg, de e remekre szabott összefoglalók mélyebb együttérzést is kiváltanak az olvasóból a protagonista szenvedései felé. Ha meg nem is érti, de kálváriáját tiszteletben tartva talán nem ítéli el másságát. A fejezet legvégén az álom vagy valóság elmosódott határait, az Arthur Schnitzler Álomnovella című munkájára épülő mozifilmen keresztül veszi górcső alá. Stanley Kubrick „legszemélyesebb” filmjében a „valóságos és megálmodott kalandok” sorát vonultatja végig a rendező, közvetítve ezzel a pszichoanalízis által feltárt élményvilágot.

A második tematikus egység címe a Nők a hatalom terének egy árnyékos zugában és a harmadik, amely a már említett tíz recenziót előzi meg, A női test, mint projekciós felület: kultorológiai megközelítés cím alatt megírt tanulmányok pedig a fentebb leírt aspektusból közelítenek a női nemhez, kiélezve a szeximust, a diszkriminációt, és a nőkkel kapcsolatos metaforákat, metonímiákat.

Régóta beszélünk negatív diszkriminációról, ám az elnyomás leleplezése önmagában nem elég ahhoz, hogy ténylegesen „megszabadulhassunk” tőle. S mivel gyökerei erősek, ez csak hosszú, kitartó munkával lehetséges, hiszen jelenleg szinte még ellentétes a hatalom belső mechanizmusaival. Huszár Ágnes új kötete nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a már sokat említett téma és a körülötte tornyosuló problematika előtérbe kerüljön, és ha lassan is, lássunk valamiféle javulást a nők esélyegyenlőségének területén. Huszár Ágnes tudományos kutatómunkája mellett szociolingvisztikai, pszicholingvisztikai, valamint gendernyelvészeti kurzusokat tart a Pécsi Tudományegyetemen, a Nyelvtudományi Doktori Iskolában. Korábbi, megjelent kötetei még A gondolattól a szóig (monográfia) és a Bevezetés a gendernyelvészetbe; előbbi 2005-ben, utóbbi 2009-ben jelent meg. (Huszár Ágnes: A nő terei. Bp., L’Harmattan Kiadó, 2011, 215 p.)

 

 

"Kísérteties kísértetek és a nőiség kulturális mítoszai az angol irodalomban" - beszámoló Séllei Nóra előadásáról

március 12, 2010 - 10:40
Alfred Kubin: Madame - modern csillárdísz

 Mielőtt valakit elragad az egyre inkább elharapozó ideológiai divathullám, és a hagyományos, veretes értékek nevében elkezdi romantizálni az otthonmaradó, "karrierjének" (általánosító szitokszó) átszellemült mosollyal búcsút intő, önalárendelő családanya képét, esetleg a mindennapi güriként megtapasztalt (valószínűleg rosszul megválasztott) munkától megfáradva nőként kívánatosnak tartaná ezt az életformát, a házasság és az anyaság efféle kizárólagos megélését; nem csak Beauvoir A második nem c.

Kaffka Margit – Miért éppen ő? Hová tűntek a nők az irodalomból?

november 06, 2010 - 14:25

A Rózsaszín szemüveg címet viselő beszélgetéssorozat válaszokat keres arra a kérdésre, hogy hová tűntek a nők az irodalomból? Az írás a férfiak feladata? Nők tollából csak lányregények és lektűrök születnek?  Ki volt Kaffka Margit a magyar irodalomban? Mire volt képes? Miért ő az egyetlen kanonizált nőíró?

Recenzió: Johanna Laakso (Hg./Ed.) 2008. Frau und Nation. Woman and Nation. (Wien-Berlin: Lit Verlag.)

augusztus 09, 2011 - 21:40

Irma Sulkunen Suffrage, Gender and Citizenship in Finland: A Comparative Perspective című írása  a szavazati jog, a gender és az állampolgárság sajátos összefonódását tárgyalja a finn történelemnek a tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji szakaszában. A szerző a több kategória egymásra vetítésével dolgozó interszekcionális megközelítés segítségével teszi világossá, miért éppen Finnországban nyerték el a nők Európában elsőként a  választójogot. A finnek tizenkilencedik századi függetlenségi küzdelmében a a nők különböző csoportjai együtt harcoltak a férfiakkal.

Társadalmi nem és nyelvhasználat - új tanulmánykötet magyarul

október 12, 2011 - 11:26
A tanulmánykötet borítója

Megjelent Juhász Valéria és Kegyesné Szekeres Erika szerkesztésében a Társadalmi nem és nyelvhasználat című tanulmánykötete, amely az angol és a német szakirodalomból tartalmaz érdekes válogatást. Az alapvetően elméleti jellegű tanulmányok bemutatják a nemek nyelvhasználatával kapcsolatos teóriáit.

Nők, társadalmi nem, női öntudatnövelés - 7. rész: Szakirodalom, tudományágak szerint csoportosítva (frissítve 2014. április 27.)

január 23, 2012 - 23:00

FIGYELEM! Ezt szakirodalmi listát 2015. jan. 1.-től nem bővítjük. A feminizmus, Gender Studies, nemi esélyegyenlőség átfogó, témák, kulcsszavak, nevek szerint is kereshető, folyamatosan frissülő bibliográfiája a noverteka.noierdek.hu oldalon található Nővértéka.

 

Tartalom:

A nők kirekesztése a kánonból - egy nyugdíjas magyartanár eszmefuttatása

november 11, 2012 - 14:06
Illusztráció (Fotó: Pixabay)

Aktív pályafutásom mintegy felében magyar-történelemszakos tanárként dolgoztam. E tevékenységem során mindig végigkísért a kötelező olvasmányok problémája – most nem arról van szó, hogy egyes „kötelezőkkel” világnézeti okokból nem értettem egyet – hanem mert ugye a tanítványaim jó fele lány volt. És egyébként is felmerül akérdés: miért maradtak ki az iskolai oktatásból az írónők és költőnők? (Leszámítva Kaffka Margitot.) Így nagyon is egyetértettem Péntek Orsolyának a eszmefuttatásával:

Séllei Nóra "Kulturális (ön)reflexivitás Virginia Woolf harmincas évekbeli regényeiben" c. akadémiai doktori értekezésének tézisei

április 14, 2013 - 10:56
Séllei Nóra
Örömhír, mely egyben mérföldkő a hazai gendertudomány történetében: 2013. április 10-én (Debreceni Egyetem, Angol-Amerikai Intézet, Angol Irodalmi Tanszék) megvédte nagydoktori disszertációját Virginia Woolf munkásságából. Feminista irodalomelméletből Magyarországon ez az első magyar nyelvű nagydoktori akadémiai értekezés. Korábbiak, angol nyelven (S. N.

„Nem hagyom, hogy megírjanak” - jubileumi feminista konferencia Szegeden

szeptember 27, 2014 - 14:48
Szegeden nem nagyon hemzsegnek (…) a feministák (…) A modern, merész kulturtörekvések nehezen férkőznek a szegedi bennszülött szívéhez; nincs ott hely ilyesmire, tele van az konzervativizmussal, faji büszkeséggel, úrhatnám és ihatnám vággyal. (…) Ide ugyan jöhet prédikálni a bájos ms.

„I Am Rooted, but I Flow” – In Memoriam Reschné Dr. Marinovich Sarolta (1943-2011)

augusztus 31, 2011 - 22:55

Régóta terveztem egy cikket: Gender Studies rovatunkban szerettem volna bemutatni meghatározó tanáromat, nagyrabecsült témavezetőmet, a hazai gender- és gothic kutatás, valamint feminista irodalomkritika kiemelkedő egyéniségét, a Társadalmi Nemek Tudománya  kutatócsoport alapítóját, a minden hallgatója által szeretett, közvetlen oktatót, a „lady” fogalmát annak legnemesebb értelmében: higgadt, méltóságteljes, tiszteletet parancsoló, egyúttal végtelenül kedves személyiségével, valamint kifogástalan, finom, visszafogott eleganciájával egyaránt megtestesítő embert, sokunk példaképét, Reschné D

Nőképek kisebbségben – Nemzetközi tudományos konferencia a szlovákiai magyar nők és gyerekek helyzetéről (beszámoló, 1. rész)

november 24, 2013 - 17:50

2013. november 22-23-án a Pozsony melletti Somorján, a Forum Kisebbségkutató Intézetben, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Női és Gyermek-esélyegyenlőségi Bizottság szervezésében, valamint a Phoenix Polgári Társulás és a Comenius Egyetem Genderkutató Központja társszervezésében került megrendezésre az első szlovákiai magyar nőkről szóló konferencia. A konferencián magyar és szlovák előadók és hallgatók egyaránt jelen voltak, a közös munkát szinkrontolmácsok segítették.