Bobula Ida történész (1900–1981)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Bobula Ida történész (1900–1981)

május 03, 2019 - 21:26
A két világháború közti Magyarország közéleti szereplője.

Felvidéki származású, hazafias érzelmű családban született. Apja ifj. Bubula János építész.

Költőnek készült, 1920-ban verseskötete jelent meg. A Pázmány Péter Tudományegyetemre járt, kezdeményezte a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége női szakosztályának megalakítását, ennek elnöke 1920 és 1924 között. Bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1924-ben, majd két évig a a Bryn Mawr College (USA) ösztöndíjasa.

1926 és 1933 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) az egyetemi női internátusok ügyeinek előadója. E pozíciójában több javaslatot is kidolgozott a női egyetemi hallgatók számának növelésére, női diákinternátusok felállítására.

Az egyik első ilyen a bp.-i Sarolta Kollégium volt, amelynek 1933 és 1944 közt igazgatója volt. Közben 1939-ben habilitált az újkori magyar kulturtörténetből. Ennek következtében a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Bölcsészeti Karán az újabb kori magyar kultúrtörténet magántanára lett -  (1919) és  (1931) után a harmadik magyar női egyetemi magántanár. 

Tudományos munkássága elsősorban a magyar nők életével foglalkozott.  Magyarországon az elsők között vizsgálta történeti– szociológiai alapon a nők helyzetét, továbbtanulásának sajátos kérdéseit, Kozák Péter szerint „ő tekinthető a modern genderkutatások magyarországi megalapítójának".

A 2200/1922 M. E. sz. rendelet a nők esetében 30 évre emelte a választói korhatárt, továbbá azt – a férfiakhoz képest – magasabb „műveltségi cenzushoz“ kötötte. Bobula Ida az 1930-as évek végén élére állt annak a mozgalomnak, amely a nők teljes egyenjogúságát hirdette. Egyik kezdeményezője volt annak, a magyar országgyűléshez intézett közel 10 000 nő aláírásával ellátott memorandumnak, amelyik követelte a férfi és a női választójog közötti különbség eltörlését. Érvelésében a ‚nő‘ fogalmát a nemzethez, az államhoz csatolta. Véleménye szerint az a nő, akinek nincs választójoga, annak hazája sincs. Ezért írásaiban a nők fokozottabb közéleti szereplését hirdette, újabb és újabb női egyesületek, szervezetek, civil érdekvédelmi „clubok“ alapítására buzdított. 

1945-ben a Nemzepolitikai Társaság alapítója. A II. világháború után az USA-ba emigrált (1947), még az 1948-as és 1950-es Displaced Persons menekültügyi törvények bevezetése előtt. A washingtoni Kongresszusi Könyvtár munkatársa (1947), a New Jersey College for Women tanára (1947–1948), a World Confederation of Organisations of the Teaching Profession információs osztályának vezetője (1960–1967), a gaffneyi Limestone College r. tanára (1967–1971). Amerikai tartózkodása alatt is folytatta tudományos munkásságát, de eredeti női témáját elhagyva átpártolt a magyar nemzeti eredetkutatás területére. Előadásaiban rendszeresen emlegette a hasonló nyomokon haladó első magyar régésznőt, t. Vonatkozó eredményeit az emigráns magyarok egy része lelkesen fogadta, de a tudományos konszenzus elvetette. 

 

Főbb művei: 

  • Versek (Budapest, 1920)
  • Az egyetemi nőkérdés Magyarországon (Napkelet, 1928)
  • A nő a 18. század magyar társadalmában (Budapest, 1933)
  • Nők útja a matriarchatustól a mai társadalomig (Budapest, 1938)
  • Sumerian Affiliations. A Plea for Reconsideration (Washington, 1951)
  • A sumér–magyar rokonság kérdése (Buenos Aires, 1961)
  • Kétezer magyar név szumír eredete (Montreal, 1970)

 

Felhasznált irodalom: 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Dienes Valéria (1879–1978) író, filozófus, matematikus, mozgásművész

január 07, 2014 - 16:24

1879. május 25-én Szekszárdon született Geiger Gyula ügyvéd, újságíró és Benczelits Erzsébet tanítónő lánya, Valéria. A család anyai ágon rokonságban volt a Babits családdal, az író és Valéria gyermekkori barátsága később sem szakadt meg. Valéria Babits Mihály verseire is tervezett koreográfiát, az író pedig róla mintázta Halálfiai című könyvének egyik szereplőjét, a rendkívül művelt, tudománnyal és filozófiával foglakozó, Freud és Bergson műveiből idéző Hintáss Gittát.

„Bálványozott bábok voltunk, legyünk emberekké” - Teleki Blanka (1806–62), a magyar nőnevelés úttörője

január 02, 2019 - 00:00
Teleki Blanka

A sors fintora: Teleki Blanka édesapja, gróf Teleki Imre jelmondata a hosszúfalvai kastély homlokzatára vésve az alábbi volt: „Qui bene latuit bene vixit − Aki jól rejtőzködött, jól élt” (Ovidius). Ugyanakkor a grófnő és unokahúga, teljes életpályája ennek a mondatnak a cáfolatává lett.

Berzeviczy Gizella tanár, mozgalmár (1878–1954)

február 19, 2019 - 22:46

Csákváron született értelmiségi családba. A Budapesti Tudományegyetem hallgatója volt, 1902-ben kapta meg történelemtanári diplomáját. Egyetemista korában kezdett publikálni, az Egyetemi Lapok, a Polgári Iskolai Közlöny, a Polgári Iskola közölte cikkeit. Az egyetem elvégzése után több helyen, Trencsénben, Szabadkán és Aradon is tanított, ott került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1917-től Budapesten tanított, a Tanácsköztársaság kikiáltása után az Erzsébet Nőiskola igazgatójának nevezték ki. A tanítás mellett pedagógusoknak indított továbbképző tanfolyamokat.