Nők békevíziói

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Nők békevíziói

június 30, 2017 - 13:11
Az I. világháború alatt sok nő maradt egyedül, helytállásuk viszont elvétve jelenik meg a centenáriumi ünnepségsorozatban.

Horváth Krisztina installációja

"Kapcsolódhatunk-e múltbéli történetekhez? Adható-e tér a részvétnek? Egybenyithatók-e az emlékezés általános és személyes szintjei? Az I. világháború alatt sok nő maradt egyedül, helytállásuk viszont elvétve jelenik meg a centenáriumi ünnepségsorozatban. Emlékműveket emelnek vagy hoznak rendbe, amelyeken férfinevek sorakoznak, illetve a háború urairól beszélnek. Közös projektünkkel a személyes, egyéni szintek bevonásával többek között a történelmi emlékezet gender aspektusaira, azok kritikai újragondolására is szeretnénk rámutatni." - írják az Absence c. projekt létrehozói, Horváth Krisztina és Mészáros Zsolt. Az alábbiakban a megnyitón (2017. jún. 28.) elhangzott előadásokról számulunk be. 


Acsády Judit és Mészáros Zsolt előadására különleges környezetben, a FERi (Feminista Galeri) Német utcai helyiségében került sor. A hangulatot kellően megalapozták a kiállítás részeként a falra kiakasztott fehér férfiingek, amikre az első világháború férfi áldozatainak nevét nyomtatták. A két, egymáshoz szorosan kapcsolódó előadásban a feminista elképzelésekkel, illetve gyakorlatban is megvalósult törekvésekkel ismerkedtünk meg, amik az első világháború mielőbbi befejezését, illetve a tartós béke kialakítását célozták meg.

Acsády Judit (szociológus, MTA TK SZI) nyitotta az előadást, főbb gondolatait kicsit rendhagyó módon pontokba szedve összegzem:

  • absence: a mainstreaim sajtó a háborút éltető és éljenző képet mutat, míg a lapja (A Nő) egészen más képet sugall: az otthon maradottakat, a csonka családot, nőket és gyermekeket, illetve kiszolgáltatottságukat – azaz a hiányt, a teljes család, a jólét és az öröm hiányát ábrázolja. Ez a korabeli sajtóban megjelent képeken is jól látszott (éljenezve vonuló tömeg kontra síró nők és gyerekek). A frontra távozó férfiak okozta hiányt pedig a nők voltak kénytelenek betölteni – nem csak a mezőgazdaság vagy az ipar területén. Az első világháború időszakában jelentek meg az első pincérnők, női újságírók és .
  • 1325: az 1325. számú határozatának megszületése, melyet 2000 októberében fogadott el a Biztonsági Tanács, egészen az I. világháborúban megkezdődött feminista háborúellenes lobbiig visszavezethető. E határozat célja, hogy a háborús erőszak nőkre és gyerekekre való kiterjedését megakadályozza, illetve igyekszik a nőket a békés állapot kialakításában aktív szereplővé tenni: megköveteli, hogy a nőket is vonják be a béketárgyalásokba, illetve a békefenntartásba.
  • Róma: a Nők Nemzetközi Tanácsa (ICW) már 1914 májusában, hónapokkal a háború kitörése előtt ülésezett, tekintettel a közelgő háború veszélyére. A résztvevők felhívást intéztek minden nemzet édesanyáihoz, hogy ne vásároljanak gyermekeiknek háborús játékokat (pl. fegyvereket), ne meséljenek nekik erről szóló történeteket, illetve a történelemkönyvekbe is beépítették volna más nemzetek kultúrája és társadalma iránti tisztelet tanítását.
  • social justice feminism: az 1915-ös hágai kongresszus, melyet 26 ország részvételével tartottak meg, a nemzetek közötti jövőbeni konfliktusok békés úton való elrendezésének módozatait kívánta kidolgozni. Határozataik szerint el kell utasítani annak gondolatát, hogy egy ország területét bármely más, idegen ország annektálhassa; minden nemzetnek joga van autonómiához és demokratikus parlamenthez, illetve a nemzetek közötti konfliktusokat is demokratikus intézményeknek kell felügyelni, kontrollálni. A feministák ezen demokratikus környezet szerves részének tekintették a női szavazati jog elnyerését is, hiszen ez a férfiak vezérelte, agresszív politikai elképzeléseket is képes lenne visszafogni. A „társadalmi igazságosság feminizmusának” gondolatát nevéhez köthetjük, aki a háború nem szükségszerű mivoltát, a konfliktusok békés elrendezését hangsúlyozta. Acsády Judit itt kiemelte, hogy a feminizmus képviselői ekkor magának értetődőnek vették pacifizmusukat, ami egyébként nem feltétlenül jellemzője a mozgalomnak.
  • pozitív és negatív béke: Johan Galtung filozófus gondolata szerint a negatív béke pusztán a háború és erőszakos konfliktus hiányát jelenti, míg a pozitív béke olyan társadalmi tényezők (jólét, igazságos elosztó struktúra stb.) együttese, amivel elkerülhetővé válik a háborúba sodródás. Mint ismeretes, az első világháborút lezáró párizsi békék szinte megelőlegezték a második világháború kitörését, nem teremtették meg a pozitív béke lehetőségét. A feministák delegációja is részt kívánt venni a versailles-i békekonferencián; kifogásolták többek között a kisebbségi érdekeket súlyosan sértő új országhatárok meghúzását, de érveik nem találtak meghallgattatásra, a konferenciára sem jutottak be az első meghallgatást követően. 

Acsády Judittól Mészáros Zsolt művészettörténész, irodalmár (ELTE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola) vette át a szót, aki a feminista-pacifista elképzeléseket magyarországi kereteken belül vizsgálta meg, illetve betekintést kaptunk a célkitűzések gyakorlati megvalósulásának hogyanjára is.

Zsolt a szarajevói merénylet utáni hetektől vette fel a fonalat (1914. június 28-án lőtték le a Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot és feleségét, Zsófiát Szarajevóban, egy katonai felvonulás során). Az ő gondolatait is címszavakba szedtem:                                              

  • az asszony háborúja: a is megalkotta saját programját a háború alatt, hasonlóan a nemzetközi szerveződéshez: eszerint célul tűzték ki a női munkavállalás elősegítését,az anyák és gyermekek védelmét, segélyezést, a békepropaganda folytatását, illetve a női egyenjogúság elérését.
  • anyaság: a háború kitörése előtti hetekben megkezdődött már a Feminista Egyesület háborúellenes kampánya, melynek központi motívuma az anyaság volt. Az Egyesület tevékenységéhez a háborús légkörben az addiginál több tag csatlakozott, a mozgalom is létrejöttek, melyek tevékenységükről értekezleteken számoltak be.
  • manufaktúra: bár a férfiak okozta űrt a munkaerőpiacon is a nőknek kellett betölteniük, az állami munkaközvetítő irodák csak a férfiakat tekintették teljes értékű munkaerőnek, a nők csak kevesebb fizetésért kapták meg ugyanazt a munkát. Ennek kiküszöbölésére is hozta létre a Feministák Egyesülete saját műhelyeit, manufaktúráit, ahol a nők hadiüzemektől kapott megbízásokra dolgoztak. Az egyesület munkaközvetítő irodájának erőfeszítéseinek eredményeit az egyesületi lapban is szemléltették kimutatásokban. Eszerint az ápolónőtől a kannamosónőn keresztül a villamoskalauzig a legváltozatosabb munkakörökben sikerült elhelyezni a hölgyeket.
  • pacifizmus: ahogy Acsády Juditnál is szóba került, a magyarországi feministák is felhívták a figyelmet a béke állapota és a nemek közti egyenjogúság közti összefüggésre. A Nő című lapban hangoztatták annak jelentőségét, hogy a nő is részt vehessen teljes joggal a közügyekben, ezáltal lehetővé téve a konfliktusok békés rendezését. Előadásokat, békemeneteket, gyűléseket szerveztek annak érdekében, hogy ez minél többekhez eljusson. A feministák átlátták azt is, hogy a háború egy szociálisan felkészületlen országot ért el: igyekeztek más szervezetekkel együttműködve egy átfogó szociális rendszert kialakítani.
  • fehér ablakok: a cenzúra komoly akadályává vált a feminista-pacifista törekvéseknek, 1915-ben jelent meg A Nőnek olyan száma, ahol hosszú oldalakon keresztül szinte csak üres lapokkal találkozik az olvasó. Ugyanígy hallhattunk a hágai konferenciára emlékező békedemonstráció megbuktatásáról – a feministák nem szervezkedhettek nyilvánosan. 

Ahogy arra Acsády Judit is rávilágított az előadások végén, meglepő érzés látni, hogy száz évvel ezelőtt milyen jelentős mozgósító hatása volt a feminista szerveződésnek, s ez mennyire elfelejtett tény napjainkban. A jelenleg oly gyakran tapasztalható elutasítás sem volt jellemző a század eleji társadalomra a feministákkal szemben (leginkább a békepropagandától tartó hatóságok jelentettek ellenfelet). Ugyanígy kiemelendő az a tény, hogy az első hullámos feministák nem a férfiak ellen, hanem velük együtt, egyenjogúan képzelték el az ideális világrendet. Érdemes emlékeznünk rájuk s nem elfelejtenünk erőfeszítéseiket.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Florence Hope Luscomb építész, feminista (1887–1985)

december 31, 2016 - 23:32

A 98 évet megélt hölgy a béke, a szakszervezetek  és nők ügyének elkötelezettje, tömeggyűlések és tüntetések jólismert alakja volt. Az első nők egyike, akik a Massachusetts Institute of Technology-t elvégezhették, 1909-ben szerzett építész diplomát. Egy építész cégnél dolgozott 1917-ig, majd a Boston Equal Suffrage Association ügyvezető titkára lett. Hamar kiderült, hogy jó szónok, naggyűléseken tartott hatásos beszédeket. Egész életét az aktivitásnak rendelte alá.

Selina Cooper angol munkás, politikus, feminista (1864–1946)

december 17, 2016 - 22:16

Miután apja tífuszban meghalt, megözvegyült anyjával nyomorogtak. 12 éves korában lépett be részmunkaidősnek egy textilgyárba, egy év múlva abbahagyta az iskolát és teljes állásban dolgozott. A szakszervezet aktív tagjaként kezdett foglalkozni a munkásnők helyzetével. Részt vett a Women's Co-operative Guild által szervezett oktatásban, ahol politikai képzést is kapott. Autodidakta módon orvoslást is tanult, hogy segíthessen kolléganőin, akik többsége nem engedhette meg magának az egészségügyi ellátást.