Az első ismert leszbikus feminista: Anna Rühling

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Az első ismert leszbikus feminista: Anna Rühling

augusztus 18, 2020 - 01:14
Élete fő célja volt, hogy szövetséget hozzon létre a növekvő nőmozgalom és a kibontakozó LMBTQ-mozgalom között. 

Anna Rühling

Theodora Anna Sprüngli 1880. aug. 15-én született egy hamburgi középosztálybeli családban. Tehetségesen hegedült, de a művészi pályáról egy kézsérülés miatt - amit egy gyerek megmentése közben szenvedett el - le kellett mondania. Így az újságírás felé fordult. Elsősorban művészeti témájú cikkeket és színikritikákat írt, Anna Rühling álnéven.

Családja követelte, hogy menjen férjhez, de ő meg volt róla győződve, hogy ha egy leszbikus nő, engedve a nyomásnak, így tesz, nem lesz boldog, és másokat sem tehet azzá. Apja kijelentette, hogy ilyesmi az ő családjukban „nem történhet meg”, Anna viszont 1904-ben nemcsak hogy felvállalta kapcsolatát egy másik nővel, de még a hangos érdekérvényesítéstől sem riadt vissza. 

1904. október 9-én Berlinben felszólalt a Tudományos-Humanitárius Társaság alakuló ülésén. Ez volt a világ első LMBTQ-szervezete, de az érintett nők problémáit egyedül Rühling tárgyalta, a többi előadás mind a meleg férfiak helyzetéről szólt. Beszédének - melybe nyilvános coming outját is beleszőtte - a  „Miért érdeke a nőmogalomnak a homoszexuális probléma megoldása?” címet adta.  

Ha arra gondolunk, hogy mennyit tettek a homoszexuális nők a nőmozgalomért, és mennyi mindent értek el az elmúlt évtizedekben, megdöbbentő, hogy ennek a mozgalomnak nagy és befolyásos szervezetei mindmáig a kisujjukat sem mozdították, hogy nem kevés uranista tagjuk számára biztosítsák az őket állampolgárokként és a társadalom tagjaiként megillető jogokat

- nehezményezte. 

Némi megfontolás után könnyen belátható, hogy a homoszexuálisok és a nők törekvései nem állnak szemben egymással, sőt a két mozgalom inkább kölcsönösen segíti egymást a jogok és az elismerés kivívásában és az igazságtalanságok felszámolásában

- mutatott rá.

1906-ban leszbikus témájú novelláskötetet adott ki. Ezután Düsseldorfba költözött, és a jobboldali Neue Deutsche Frauenzeitungban jelentek meg írásai. A háború alatt nacionalista érveket hangoztatott. A harmincas évek végén Ulmba költözött, és az ottani színházban dolgozott, egy ideig az igazgatói posztot is betöltötte. 72 éves korában hirtelen érte a halál. 

Őt tartják az első leszbikus aktivistának, noha ezt a címet kapcsán is szokás emlegetni. 

Sajnos életében az áhított szövetség nem jött létre. A nőmozgalmárok és a szüfrazsettek közt valóban sok leszbikus nő volt (pl. , , , ), de ezt vagy titokban tartották, vagy (mint az imént felsoroltak) ha nem, akkor sem akarták a szavazati jogért folytatott harcba a szexuális orientáció kérdését „belekeverni”.  

Ez még a második hullám idején is probléma maradt,  például „levendulaveszélynek” titulálta a leszbikus nők azon igényét, hogy a feministák az ő érdekeiket is képviseljék.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Narcyza Żmichowska lengyel író, aktivista, feminista (1819–1876)

március 31, 2018 - 16:38

Varsóban született, elszegényedett, haladó elveket valló nemesi családba. Az Institut Guwernantek elvégzése után 1835-38 között az intézet tanára volt, majd az előkelő Zamoyski családnál vállalt nevelőnői állást. Velük utazott Párizsba, ahol találkozott fivérével, aki forradalmi tevékenysége miatt menekültként élt ott. Bekapcsolódott a lengyel emigránsok életébe és megismerkedett a feminizmus eszméjével.

Elisabeth Gnauck-Kühne német közgazdász, író, nőjogi aktivista (1850–1917)  

március 31, 2018 - 17:45

Blankenburgban született, értelmiségi családba. A tanítóképző elvégzése után Párizsban majd Londonban vállalt magántanítói állást. 1875-ben szülővárosában Erziehungsinstitut für Töchter höherer Stände elnevezéssel lánynevelő iskolát nyitott, amelyet házasságáig vezetett. 1890-ben elvált, és külön miniszteri engedéllyel szociológiát és közgazdaságtant tanult Berlinben. Az 1895-ben Erfurtban tartott 6. Evangelisch-Soziale Kongress egyik előadójaként ő volt az első, aki a nőkérdést keresztény nézőpontból mutatta be.