Jászai Mari színész (1850–1926)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Jászai Mari színész (1850–1926)

december 10, 2018 - 20:17
A magyar színészek harmadik (1850 után színpadra lépő) generációjához tartozott. Büszke volt rá, hogy a nyomorból küzdötte fel magát a sikerig.

1850. február 24-én született Ászáron ácsmester gyermekeként. Nemesi származású, de elszegényedett anyja korán meghalt, apja ezután, ha úgy tartotta kedve, vizes kötéllel verte meg nyolc gyermekét. A kis Mari korán szolgasorba került, nyomorúságos körülmények között élt, de lopott perceiben vigaszt lelt az olvasásban. Szeretett színházast játszani, a többi gyereket rögtönzött jelenetekkel szórakoztatta. Szolgált Bécsben is, majd a königgrätzi csatában markotányosnő volt. Helytállásáért pénzjutalmat kapott, amiből ruhákat vett. Rövid időre hazakerült (ekkor még mindig csak tizenhat éves volt), de egy éjjel megszökött, hogy színésznek álljon.

Székesfehérvárott statisztált, majd a Budai Népszínházban és Kolozsvárott játszott. Csekély fizetéséből még a színpadi kosztümjei költségeit is neki kellett fedeznie, ellentétben a férfi színészekkel, akiknek a színház készíttette el a jelmezeket. Önéletrajzában - melyet csak halála után engedett kiadni - leírja, hogy a színigazgatók több alkalommal szexuálisan zaklatták. Hogy némi védettséget nyerjen, hozzáment kollégájához, Kassai Vidorhoz (akinek műveltsége és könyvgyűjteménye külön imponált neki), de a házasság két év után véget ért. Jászai többé nem ment férjhez, önállóan tartotta el magát. Még kolozsvári színésznőként egy szekéren fagyoskodva felfázott, később erre vezette vissza gyermektelenségét.

1872-ben a Nemzeti Színházhoz szegődött (Gertrudis szerepében debütált, amit tól örökölt meg), és az 1900-as évet leszámítva haláláig itt játszott.  Felnőttként megtanult németül, angolul és franciául. Egy-egy szerep tanulásakor mindig eredetiben is elolvasta a művet, és tanulmányozta a korszak történelmét, divatját, kultúráját. Elsőként játszotta magyar színpadon az antik tragédiák hősnőit, Elektrát különösen közel érezte magához. Az Ember tragédiája ősbemutatóján ő játszotta Évát. Némafilmekben is szerepelt. 

Befutott színésznőként sem élt nagy lábon, szerényen élt és sokat adakozott. Gyakran megnyilvánult közéleti kérdésekben: egyebek mellett írt a lapjába is. Műfordítással is foglalkozott: Ibsen Gabriel Borkman c. művét az ő fordításában mutatták be, és Kiplinget is magyarított.

A Petőfi-kultusz elterjesztésében játszott szerepe miatt 1909-ben a Petőfi Társaság tagjává választotta. (A meglehetősen kevés számú női tag közt ott volt Kisfaludy Atala, , , Gyarmathy Zsigáné és ".) 

1912-ben a gyűlésén a Vigadóban védelmébe vette a nők választójogáért síkra szálló Vázsonyi Vilmost, akit a közönség soraiban ülő politikai ellenfelei lehurrogtak. A tragika - az alkoholellenes mozgalom híve - a pulpitusra lépett és elmondta, hogy választás idején részeg embereket  látott az urnához dülöngélni: ők lennének a nőknél különb emberek, akik megérdemlik a választójogot?

A tér, ahol lakott, 1950 óta az ő nevét viseli. 

Ötvenéves színészi jubileuma alkalmából Lehel István így írt róla a Nyugatban: 

Jászai Mari az ember, így áll mindenki előtt, akit az a kivételes szerencse ért, hogy szemtől-szembe került vele: a természeti csodával. Fél évszázada lobog közöttünk: s lobogása nem vált pislogó parázzsá. Testi épsége és lelki rugalmassága a természet csodálatos játékai közül való. Áll, mint a tölgyfa és évente új tavaszt virít.Az ifjúság lelki állapot. Az ember fiatalnak vagy öregnek születik: aki megöregszik, sohasem volt fiatal. Jászai Mariban kivételes erővel él ez a természeti törvény. Örök ifjúsága: örök lelki üdeség, olthatatlan életvágy, mely a test hanyatlásával is dacol. És mi vele lelkesülünk, vele buzdulunk, vele fiatalodunk.

 

 

Felhasznált irodalom:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Hunyady Margit színész (1854–1906)

január 10, 2020 - 21:38

1854. február 21-én született a Szabolcs vármegyei Kisvarsányban, birtokos nemesi családban. Tudatosan választotta a színészi pályát, eltávolodva családjától, és törekedett az önművelésre. 1871-ben lépett színpadra Szathmáry Károly társulatánál, majd nagyobb vidéki színházakban játszott. 1889-től a kolozsvári színház, 1896-tól a bp.-i Vígszínház tagja volt, főképp szalondarabok hősnőit alakította. Írt színdarabot (Régi világ, Vígszínház, 1902), verseket, cikkeket, lefordította Daudet Sappho c. színművét (Kolozsvár, 1893).

De Gerando Antonina pedagógus, író, műfordító (1845–1914)

január 03, 2019 - 00:00

Szülei August de Gerando gróf és Teleki Blanka testvére, Teleki Emma. Párizsban született, egyéves korában Magyarországra került, ahol Teleki Blankától tanulta a nyelvet. Párizsban tanult, 1861-ben tanítónői, 1864-ben tanárnői képesítést szerzett.

1872-ben Budapesten telepedett le, a -féle Nőegylet intézetében és a kézimunka-ipariskolában tanított.

Katona Clementin író, újságíró, műfordító, zenekritikus, feminista (1856–1932)  

november 15, 2018 - 01:12

Anyja a naplóíró Kölcsey Antónia, apja a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka volt, széleskörű nevelést kapott, irodalmat, nyelveket, zenét tanult. 1879-ben egyik tanárával, a zeneszerző, zongoraművész Ábrányi Kornéllal kötött házasságot. Vera, Costance, Katona Klementin írói nevek alatt kezdetben zenekritikákat írt, majd tárcái, elbeszélései jelentek meg, angolból és németből fordított regényeket. A Magyarország belső munkatársa volt, emellett számos lap, így a Fővárosi Lapok, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Hazánk, Nemzeti Újság, Magyar Lányok is gyakran közölte írásait.

Schodelné Klein Rozália operaénekes (1811–1854)

augusztus 29, 2017 - 22:00

Kolozsváron született, az ottani Zenedében Schodel János tanítványa volt, akivel 15 évesen házasságot kötött. Pozsonyba költöztek, ahol éneket és színészmesterséget tanult. 1829. június 9-én debütált Agathe szerepében (Weber: A bűvös vadász). A következő években Bécsben és német színpadokon lépett fel. 1837-ben Pesten vendégszerepelt,  

Kalocsa Róza író, pedagógus (1838–1901)

január 11, 2019 - 00:00

A pedagógus családból származó tanárnő az elsők között volt, akik szorgalmazták a magyar nyelv tanítását az iskolákban. Az ország számos intézményében tanított, Szatmáron a protestáns leánynevelő intézetnek, Debrecenben a református felsőbb leányiskola internátusának, Pesten a Evangélikus Református Felsőbb Leányiskolának volt igazgatója. Sokat publikált (gyakran férfi álnév alatt), cikkeket, tanulmányokat, tankönyveket, elbeszéléseket, regényeket írt, franciából és angolból fordított, a volapük (mesterséges nyelv) lelkes támogatója volt.

Néhány műve: 

Szabóné Nogáll Janka író (1861–1924)

október 13, 2017 - 14:22

Gyulán született törvényszéki bíró lányaként, 1876-ban Nagyváradon szerzett tanítói oklevelet, de végül sosem tanított. 1878-ban jelent meg nyomtatásban első elbeszélése, írásait rendszeresen közölte a Fővárosi Lapok, a és a Magyar Népvilág. A Divat Szalon és a Háztartás című lapok szerkesztője volt. 1891-ben beválasztották a Petőfi Társaság tagjai közé.  

„A nemzet csalogánya”: Blaha Lujza

január 11, 2019 - 20:24

Reindl Ludovika néven született Rimaszombaton 1850-ben. Szülei vándorszínészek voltak, a kislány már négyévesen színpadra állt. Tizenhat évesen házasságot kötött énektanárával, Blaha János színházi karmesterrel, aki tovább képezte, és akinek nevét – noha a férfi négy évvel később tüdőbajban meghalt – egész életében viselte. Debrecenben játszott, majd Bécsben vendégszerepelt. Itt szerződtetni akarták, de ő visszautasította: magyar színésznő akart lenni. A Nemzeti Színházban, majd Budán játszott.

Büttner Lina író, műfordító (1846–1917)  

december 25, 2017 - 23:06

A magyar feminizmus egyik előfutára Sajóvámoson született. Büttner báró hat gyerekének egyformán alapos nevelést adott, a tudományok mellett a gyakorlati életre is nevelte fiait, lányait. Lina – és szintén író testvére, Júlia – fiatalkorától írt a birtokon folyó életről, a természet változásairól. 1874-ben házasságot kötött Náray Iván íróval és a fővárosba költöztek. Bekapcsolódott az irodalmi életbe, a Fővárosi Lapokban megjelent első elbeszélése.

Szőllősy Nina színész és költő 1843 - 1861

május 29, 2019 - 17:05

Színészcsaládba született, apja, Szőllősy Mihály vándorszínész társulatával járta az országot, öt évesen már szavalt a színpadon. Egy ideig Latabár Endre társulatának tagja volt, különösen népszínművekben ért el komoly sikereket. 16 évesen kezdett publikálni, elbeszéléseit, verseit többek között a Játékszíni Emlények, a Győri Közlöny, a Családi Kör közölte. Halála után a Hölgyfutárban jelentek  meg válogatott versei.

Hegyesi Mari színész (1861–1925)

december 26, 2019 - 14:47

1861. december 28-án született Padovában. Krecsányi Ignác fedezte fel 16 éves korában. 1886-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1918-ban örökös tagja lett. A korszak egyik legszélesebb skálájú és legbensőségesebb drámai művészének tartották. Eleinte a klasszikus műsorban szerepeltették (Shakespeare Portiája és Hermionéja; Katona Melindája; Madách Évája). Egyénisége később modern drámák nőalakjaiban bontakozott ki. – F. sz. Lady Windermere (Wilde); Rose Bernd (Hauptmann); Gina (Ibsen: Vadkacsa).

Ady így írt róla:

Büttner Júlia író, újságíró (1848–1925)

február 19, 2019 - 11:52

Sajóvámoson született, az ottani leánynevelő intézet tanulója volt. 1873-ban a Fővárosi Lapok-ban jelent meg első írása. 1887-től a Barsmegyei Hírlap szerkesztője volt. Humoros, érzelmes elbeszéléseit, folytatásos regényeit rendszeresen közölte a Magyarország és a Nagyvilág, Magyar Bazár, Magyar Szemle, Ország-világ és a Magyar Lányok. Testvére,  szintén író volt.

Néhány munkája: