Laborfalvi Róza színész (1817–1886)

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Laborfalvi Róza színész (1817–1886)

február 23, 2019 - 01:42
A realista színészet egyik úttörője évtizedekig a magyar szinház királynője volt.

Laborfalvi Benke Judit, színpadi nevén Laborfalvi Róza színész családba született. Apja Benke József, aki Bécsben próbálta ki magát, de nem kapott elég megbecsülést; anyja Rácz Zsuzsanna, akit férje nem engedett játszani. A kislány születésekor már az apa is visszavonult a színpadról és lányiskolát tartott fenn Miskolcon. Amikor észrevette cseperedő lánya tehetségét, mindenét eladta és családjával Pestre költözött.

Róza - Judit a irénti tiszteletből vette fel ezt a művésznevet - tól tanulta a színészi mesterséget, majd 1833-ban a budai Várszínházban debütált, egy szobalány rövid szerepében. Az igazgató, Fáy András lelkesen fogadta, ahogyan a kritika is: 

Laborfalvi Rozália leányasszony szép alakja, tiszta orgánuma és helyes szólejtése szép reményt nyújtanak jövője felől. 

Néhány hónappal később azonban édesanyja elhunyt, apja pedig visszaköltözött Miskolcra, ahol hamar újranősült és újabb gyermeke született. A még csak tizenhat éves Róza egyedül maradt, ekkor találkozott a jóképű, népszerű - és nős - pályatársával, Lendvay Mártonnal, aki elcsavarta a fejét, ám  hamar magára hagyta. Róza törvénytelen gyermeket szült, akit szintén Rózának nevezett el, és akit Kántorné tanácsa ellenére sem volt hajlandó örökbe adni. Apja mélyen megvetette a történtek miatt, így kollégái támogatták a fiatal lányanyát. Ünnepelt színésznők esetében a társadalom hallgatólagosan elnézte az efféle normaszegést, Laborfalvi azonban egész életében lelkiismeret-furdalást érzett és igyekezett lányát kárpótolni születése körülményeiért. 

Egy ideig a kassai színházban is játszott, majd 1837-ben pedig az akkor (a mai Astoriánál) nyílt pesti Magyar Színház (1840-től: Nemzeti Színház) szerződtette. Első nagy szerepét Schenk Belizár c. darabjában kapta, Antoninát játszotta és a közönség ünnepelte a húszéves művésznőt - akinek a fizetése azonban most sem emelkedett. Idősebb pályatársnője tanácsára elfogadta az őt megkörnyékező arisztokraták közeledését, hogy a gyerek semmiben ne szenvedjen hiányt. A színészek fizetései ekkoriban nagyon alacsonyak voltak, és még ebből a kis összegből kellett állniuk jelmezeik - nők esetében jóval magasabb - költségét is. Állítólag Fáy András korábban egyenesen tanácsolta a színésznőknek, hogy keresetüket ily módon egészítsék ki! Róza támogatta elszegényedett apját, aki azonban, noha a pénzt elfogadta, lányát továbbra is megvetette.     

1848-ban a színház titkáraként dolgozó jóbarát, Szigligeti Ede drámaíró kiadta egyik szobáját egy kezdő írónak, Jókai Mórnak. A Szigligetiékhez bejáratos Rózának hamarosan feltűnt Jókai zavartsága a jelenlétében. Hamarosan eljegyezték egymást, noha Petőfi azzal próbálta jóbarátját eltántorítani, hogy elmondta neki: Rózának van egy (ekkor már tizenhárom éves) törvénytelen gyereke. Jókai ekkor sem visszakozott, de végül csak elszökve, titokban tudták megkötni a házasságot, amit az anyós a korkülönbség miatt (Róza hét évvel idősebb volt az írónál) is ellenzett, és kitagadta fiát (később ezt visszavonta). Laborfalvi végül háziasságával szerelte le az ellenkezést - anyósa egy alkalommal libát pucolva talált rá (ami lehetett megrendezett kép is). A Svábhegyen vettek egy villát. Laborfalvi további sikereket aratott a színházban,, és támogatta férje írói tevékenységét, azonban a rokonság szemrehányásai szerint a pénzt nem tudta jól kezelni, és állatseregletet halmozott fel a szobáikban (csirkéket, disznót is).   

1857-ben a Miskolci Nemzeti Színház megnyitóján  Jókai Mór mondott beszédet, a nyitó darabban Laborfalvi Róza játszotta a főszerepét.

Leghíresebb szerepei Gertrudis, Stuart Mária, Lady Macbeth, Lady Milford voltak, idősebb korában komikai szerepkörben is bemutatkozott. 1859-ben fejezte be pályafutását, leszámítva 1883-as miskolci vendégszereplését. 

Kétségbe ejtette, hogy felnövekedve lánya, Benke Róza is törvénytelen gyereknek adott életet (Andrássy Gyula gróf volt az apa, aki nem sokat törődött vele), majd 1861-ben tüdőbajban meghalt. Jókaiék örökbe fogadták a kislányt, III. (Benke) Rózát, és a sajátjukként nevelték, eltitkolva előle az igazságot, amit csak véletlenül tudott meg kilencéves korában. Jókai, haldokló felesége megnyugtatása miatt 1886-ban hivatalosan is a nevére vette: Jókai Róza lett. Laborfalvi Róza 1886-ban, 69 évesen hunyt el.

A művészi ambíciókat tápláló Jókai Róza ekkor, hogy a megövegyült Jókait gyámolítsa, félbeszakította művészeti tanulmányait Münchenben. Nem sokkal később hozzáment Feszty Árpádhoz, aki nem engedte festeni. Jókaival a viszonyuk az író második házassága körül keletkezett konfliktusok miatt megromlott. A botrányos frigyért (az agg Jókai a húszéves Nagy Bellát vette el) az egyik unokahúg, Váli Mari Jókai Rózát hibáztatta, amiért az sokat eljárt otthonról, és ellentétben nagyanyjával, nem látta el házikoszttal az írót. 

 

Jókai Róza és Feszty Árpád lánya,  - Laborfalvi Róza dédunokája - sikeres festőművésszé vált.     

 

Felhasznált irodalom: 

 

 

Déryné Széppataki Róza színész, az első magyar operaénekesnő (1793–1872)

február 25, 2019 - 00:14
Déryné Széppataki Róza (Pap Károly litográfiája, 1834, részlet)

Schekenbach József és Ridl Anna leányaként született 1798. december 23-án Jászberényben. 1813-ban szerződött a második magyar színtársulathoz. Az igazgató, Benke József ( apja) javaslatára Széppatakira magyarosította a nevét. Katona József kérte feleségül, de ő pályatársa, Déry István felesége lett, akitől azonban hamarosan különköltözött.

„A nemzet csalogánya”: Blaha Lujza

január 11, 2019 - 20:24

Reindl Ludovika néven született Rimaszombaton 1850-ben. Szülei vándorszínészek voltak, a kislány már négyévesen színpadra állt. Tizenhat évesen házasságot kötött énektanárával, Blaha János színházi karmesterrel, aki tovább képezte, és akinek nevét – noha a férfi négy évvel később tüdőbajban meghalt – egész életében viselte. Debrecenben játszott, majd Bécsben vendégszerepelt. Itt szerződtetni akarták, de ő visszautasította: magyar színésznő akart lenni. A Nemzeti Színházban, majd Budán játszott.

Gerster Etelka operaénekes (1855–1920)

június 24, 2019 - 21:22

A tanítóképző elvégzése után Bécsben tanult énekelni, ahol 1876-ban egy növendékhangversenyen meghallotta őt Verdi, és meghívta Velencébe a La Fenice színházhoz. A következő évben Londonban debütált, ahol több operában is fellépett. 1878-ban New Yorkban az Academy of Music-ban lépett fel, a korabeli kritikusok a világ vezető énekesei közé sorolták. Gyönyörű szopránja, hibátlan technikája mellett kiemelték átélőképességét is. 1890-ben, nem sokkal lányának születése után visszavonult a színpadtól. 1896-ban Berlinben kezdett tanítani, iskolája hamar világszerte ismert lett.

Szőllősy Nina színész és költő 1843 - 1861

május 29, 2019 - 17:05

Színészcsaládba született, apja, Szőllősy Mihály vándorszínész társulatával járta az országot, öt évesen már szavalt a színpadon. Egy ideig Latabár Endre társulatának tagja volt, különösen népszínművekben ért el komoly sikereket. 16 évesen kezdett publikálni, elbeszéléseit, verseit többek között a Játékszíni Emlények, a Győri Közlöny, a Családi Kör közölte. Halála után a Hölgyfutárban jelentek  meg válogatott versei.

Fedák Sári színész

február 24, 2019 - 16:52
Fedák Sári Medgyaszay Vilmával, János vitéz szerepében

1879-ben született Beregszászon. Anyja Kókay Emília, apja Fedák István tisztifőorvos volt. Ellenezte lánya színészi terveit, de végül beleegyezett, hogy Sári beiratkozhasson Rákosi Szidi színiiskolájába Budapesten.

1901-ben japán facipős táncával szerepelt a Tánc című első magyar némafilmben, amelynek kópiája megsemmisült.