Fedák Sári színész

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Fedák Sári színész

február 24, 2019 - 16:52
Az extravagáns művész legnagyobb sikerét "nadrágszerepben": János vitézként aratta.

Fedák Sári Medgyaszay Vilmával, János vitéz szerepében

1879-ben született Beregszászon. Anyja Kókay Emília, apja Fedák István tisztifőorvos volt. Ellenezte lánya színészi terveit, de végül beleegyezett, hogy Sári beiratkozhasson Rákosi Szidi színiiskolájába Budapesten.

1901-ben japán facipős táncával szerepelt a Tánc című első magyar némafilmben, amelynek kópiája megsemmisült.

Első sikereit a Népszínházban aratta. Karrierjének egyik fontos pontja Bob herceg szerepe volt Huszka Jenő György herceg című darabjában. A férfiszereppel hatalmas szenzációt keltett. 1904-ben mutatták be legnagyobb sikerét, a János Vitéz című daljátékot, Fedák címszereplésével a Király Színházban. A "nadrágszerep" különös pikantériája az volt, hogy a nők ekkor még nem jártak nadrágban (a bő nadrágszoknyaszerű ruhadarabot, a  is csak a legbátrabbak viselték, ők is inkább kirándulásokhoz), és a férfiszerep ürügyén a közönség máskor nyilvánosan nem látható domborulatokat pillanthatott meg. A női partnerrel (Medgyaszay Vilmával) való közös játék - ezt persze nem volt ildomos kimondani - leszbikus felhanggal tette még különlegesebbé az előadást. (A húszas években a hétköznapi öltözködés szabadabbá válásával ez a fajta színpadi cross-dressing kiment a divatból.)

A Fedák iránti rajongást az is jelzi, hogy neve beépült a korszakban népszerű rablóulti kártyajátékba ("kontra, rekontra, szubkontra, Fedák Sári"). Ő volt ráadásul az exkluzív férfiklubnak számító Fehér Hollók Társasága első, és sokáig egyetlen női tagja. A gyűlésekre állítólag férfiruhában járt. 

A színésznő 1907-ben külföldre menekült . Azzal vádolták, hogy kikövetelt gázsija kergette öngyilkosságba Vidor Pál színházigazgatót. Berlin, Bécs, Prága volt utazásainak és fellépéseinek színhelye - hat nyelven beszélt. 1910 májusában tért vissza Budapestre. Az operettszínpadon óriási sztár volt. Szerepelt a Cigányszerelemben, a Leányvásárban, a Sybillben, később a Mágnás Miskában. 

Az I. világháború kitörése után Fedák önkéntes ápolónőként vállalt feladatot. visszaemlékezéseiben leírja: a háború borzalmai közepette a hetenként "Zsazsánál" összegyűlő művésztársaság jelentett számára némi kikapcsolódást, megnyugvást. Ide járt Molnár Ferenc író is, aki kapcsolatban volt Fedákkal, azonban többször (egyszer Dénes szeme láttára is) fizikai erőszakot követett el ellene. Molnár már Darvas Lilivel volt kapcsolatban, amikor Fedák arra kérte, hogy (névlegesen) házasodjanak össze. (Nem akart kidobott szeretőként szerepelni a sajtóban.) Ez 1922-ben megtörtént, négy évvel később elváltak. 

Mivel támogatta a Tanácsköztársaságot, 1920-ban és 1921-ben csak Bécsben játszhatott. A huszas és harmincas években többször játszott az USA magyarok lakta városaiban. 1928-ban Útközben címmel jelent meg memoárja. 

Mivel 1944-ben a bécsi Donausender német nemzetiszocialista rádió munkatársaként a háború folytatása mellett állt ki, ezért a második világháború után a Népbíróság, a Tanácsköztársaság után még „levörösözött" színésznőt, „nácirajongónak" bélyegezte, és nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte. Büntetése letöltése után már nem térhetett vissza a színpadra. Vagyonát végül nem kobozták el, így birtokot vásárolt Nyáregyházán és oda vonult vissza. Azonban onnan is kiűzték, mert az épület kellett a tsz-nek: egyszobás házat kapott a falu végén. Szegényen és az ávh rendszeres zaklatásai közepette élt. Még egyszer utoljára 1954 tavaszán felkérte a Déryné színház igazgatója, hogy játssza el Csiky Gergely: Nagymama című vígjátékának főszerepét. Fedák készült a visszatérésre, de betegsége következtében a bemutató előtt, 1955. május 5-én Budapesten elhunyt. 

 

 

Felhasznált irodalom: 

 

 

Déryné Széppataki Róza színész, az első magyar operaénekesnő (1793–1872)

február 25, 2019 - 00:14
Déryné Széppataki Róza (Pap Károly litográfiája, 1834, részlet)

Schekenbach József és Ridl Anna leányaként született 1798. december 23-án Jászberényben. 1813-ban szerződött a második magyar színtársulathoz. Az igazgató, Benke József ( apja) javaslatára Széppatakira magyarosította a nevét. Katona József kérte feleségül, de ő pályatársa, Déry István felesége lett, akitől azonban hamarosan különköltözött.

„A nemzet csalogánya”: Blaha Lujza

január 11, 2019 - 20:24

Reindl Ludovika néven született Rimaszombaton 1850-ben. Szülei vándorszínészek voltak, a kislány már négyévesen színpadra állt. Tizenhat évesen házasságot kötött énektanárával, Blaha János színházi karmesterrel, aki tovább képezte, és akinek nevét – noha a férfi négy évvel későbbb tüdőbajban meghalt – egész életében viselte. Debrecenben játszott, majd Bécsben vendégszerepelt. Itt szerződtetni akarták, de ő visszautasította: magyar színésznő akart lenni. A Nemzeti Színházban, majd Budán játszott.

Németh Mária operaénekes (1897–1967)

március 12, 2018 - 22:51

A budapesti Zeneakadémián, majd Nápolyban tanult. Első fellépése a Városi Színházban volt, 1923-tól a budapesti Operaház tagja, majd 1924-ben bécsi Staatsoperhez szerződött. Hihetetlen nagyterjedelmű, tiszta szopránja felkeltette a neves operaházak és a közönség érdeklődését egyaránt, rengeteget vendégszerepelt. Fellépett Párizsban, Londonban, Milánóban. 1924-ben Rákosi Jenő díjat kapott, 1929-ben a svéd király a Pro litteris et artibus érdemrend aranykeresztjével tüntette ki.

 

Elsőként a Scalában: Némethy Ella operaénekes (1895–1961)

április 03, 2018 - 21:41

Budapesten kezdte tanulmányait, majd Milánóban Ettore Paizza tanítványa volt. A budapesti Operaházban 1919-ben volt az első fellépése a Sámson és Delilában. Az elkövetkező években vezető mezzo-szoprán énekessé nőtte ki magát, korának legjobb Wagner énekeseként tartották számon. Külföldön is népszerű volt, fellépett Olaszországban, Dél-Amerikában, Németországban, Spanyolországban. 1948-ban a budapesti Operaház örökös tagjává választották. 

 

Orosz Adél balettművész (sz. 1938)

március 15, 2018 - 22:35

Az Operaház balettiskolájába, majd  az Állami Balett Intézetbe járt, 1959-től a leningrádi Kirov Színházban tanult. 1954-ben szerződtette a Magyar Állami Operaház, 1957-ben kapta meg magántáncosi kinevezését. A balettirodalom szinte valamennyi főszerepét eltáncolta itthon és külföldön. 1984-1988 között az Operaház balettigazgatója, 1989-től pedig a Táncművészeti Főiskola balettmestere volt. Néhány kitüntetése: Érdemes Művész; Kiváló Művész;  Liszt Ferenc-díj ; Kossuth-díj. Örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának, 2010-ben A tánc világnapján életműdíjat kapott.