Budapesten született, anyai ágon francia származású. Építészmérnök apja (aki a Duna szabályozásával foglalkozott) nem örült a lánygyereknek. Zsófia 1903-ban érettségizett, majd bölcsészeti tanulmányokat folytatott, amiket házassága miatt félbeszakított. 1912-től a Pesti Napló, majd a Világ párizsi tudósítója volt. (Unokatestvérénél, Dénes Valériánál vendégeskedett a városban.)

A politikai múlttal rendelkező beniczei és micsinyei Beniczky családba született Alsómicsinyén. Családi vagyonukat testvére, Beniczky Lajos szabadságharci szereplése miatt elkobozták s ő az irodalomhoz fordult. 1858-ban kezdett publikálni, írói tevékenységét azután is folytatta, hogy 1860-ban férjhez ment Kuliffay Ede íróhoz. 

Számos ifjúsági könyve, pedagógiai és női olvasóknak szánt ismeretterjesztő munkája, valamint regényfordítása jelent meg. Több szépirodalmi és divatlap állandó munkatársa, ill. szerkesztője volt. 1869-től a Magyar Nők Házi Naptárát szerkesztette. 

Kötcsén született, régi nemesi család művelt, az irodalom és a művészetek iránt érdeklődő, több nyeven beszélő lánya. 1852-ben házasságot kötött Szalay Károly ügyvéddel, Kaposváron telepedtek le. Atala első verse a Hölgyfutárban jelent meg 1858-ban. Verseit és elbeszéléseit rendszeresen közölte többek között a Divatcsarnok, a Családi Kör, a Fővárosi Lapok, a Vasárnapi Ujság. 1861-ben egyik alapítója és tulajdonosa volt a Gyermekbarát című lapnak. 1878-ban beválasztották a Petőfi Társaságba. Egyik lánya, Szalay Fruzina is jónevű költő lett.  

Néhány munkája:

Münchenben volt festőnövendék, majd házasságot kötött Kozmutza Kornéllal, akivel beutazták a Távol-keletet. Az Indiában, Kínában, Japánban tapasztaltakról az Új Idők „Séták a nagyvilágban” rovatában számolt be, Kémeri Sándor néven. Párizsban találkozott Bölöni Györggyel, aki második férje lett. Egy ideig Anatole France titkárnőjeként dolgozott. Rendszeresen publikált hazai, francia, német és osztrák lapokban. 1945-ben hazatértek férjével, visszaemlékezésein dolgozott haláláig. 

1856-ban született Jászberényben. Tizenhat éves korában hozzáment Fáyl Frigyes zenetanárhoz. 1879-ben megözvegyült, ezután kezdett írással foglalkozni. Művei főként ifjúsági regények és elbeszélések.

Az elsők között érezte át annak a felelősségét, hogy a női teljesítményeket össze kell gyűjteni és jelentőségüket méltányolni kell. 1889-ben jelentette meg és ajánlotta egykori tanárának, Zirzen Jankának A magyar írónőkről c. művét.