Jászai Mari színész (1850–1926)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Jászai Mari színész (1850–1926)

december 10, 2018 - 20:17
A magyar színészek harmadik (1850 után színpadra lépő) generációjához tartozott. Büszke volt rá, hogy a nyomorból küzdötte fel magát a sikerig.

1850. február 24-én született Ászáron ácsmester gyermekeként. Nemesi származású, de elszegényedett anyja korán meghalt, apja ezután, ha úgy tartotta kedve, vizes kötéllel verte meg nyolc gyermekét. A kis Mari korán szolgasorba került, nyomorúságos körülmények között élt, de lopott perceiben vigaszt lelt az olvasásban. Szeretett színházast játszani, a többi gyereket rögtönzött jelenetekkel szórakoztatta. Szolgált Bécsben is, majd a königgrätzi csatában markotányosnő volt. Helytállásáért pénzjutalmat kapott, amiből ruhákat vett. Rövid időre hazakerült (ekkor még mindig csak tizenhat éves volt), de egy éjjel megszökött, hogy színésznek álljon.

Székesfehérvárott statisztált, majd a Budai Népszínházban és Kolozsvárott játszott. Csekély fizetéséből még a színpadi kosztümjei költségeit is neki kellett fedeznie, ellentétben a férfi színészekkel, akiknek a színház készíttette el a jelmezeket. Önéletrajzában - melyet csak halála után engedett kiadni - leírja, hogy a színigazgatók több alkalommal szexuálisan zaklatták. Hogy némi védettséget nyerjen, hozzáment kollégájához, Kassai Vidorhoz (akinek műveltsége és könyvgyűjteménye külön imponált neki), de a házasság két év után véget ért. Jászai többé nem ment férjhez, önállóan tartotta el magát. Még kolozsvári színésznőként egy szekéren fagyoskodva felfázott, később erre vezette vissza gyermektelenségét.

1872-ben a Nemzeti Színházhoz szegődött (Gertrudis szerepében debütált, amit tól örökölt meg), és az 1900-as évet leszámítva haláláig itt játszott.  Felnőttként megtanult németül, angolul és franciául. Egy-egy szerep tanulásakor mindig eredetiben is elolvasta a művet, és tanulmányozta a korszak történelmét, divatját, kultúráját. Elsőként játszotta magyar színpadon az antik tragédiák hősnőit, Elektrát különösen közel érezte magához. Az Ember tragédiája ősbemutatóján ő játszotta Évát. Némafilmekben is szerepelt. 

Befutott színésznőként sem élt nagy lábon, szerényen élt és sokat adakozott. Gyakran megnyilvánult közéleti kérdésekben: egyebek mellett írt a lapjába is. Műfordítással is foglalkozott: Ibsen Gabriel Borkman c. művét az ő fordításában mutatták be, és Kiplinget is magyarított.

A Petőfi-kultusz elterjesztésében játszott szerepe miatt 1909-ben a Petőfi Társaság tagjává választotta. (A meglehetősen kevés számú női tag közt ott volt Kisfaludy Atala, , , Gyarmathy Zsigáné és ".) 

1912-ben a gyűlésén a Vigadóban védelmébe vette a nők választójogáért síkra szálló Vázsonyi Vilmost, akit a közönség soraiban ülő politikai ellenfelei lehurrogtak. A tragika - az alkoholellenes mozgalom híve - a pulpitusra lépett és elmondta, hogy választás idején részeg embereket  látott az urnához dülöngélni: ők lennének a nőknél különb emberek, akik megérdemlik a választójogot?

A tér, ahol lakott, 1950 óta az ő nevét viseli. 

Ötvenéves színészi jubileuma alkalmából Lehel István így írt róla a Nyugatban: 

Jászai Mari az ember, így áll mindenki előtt, akit az a kivételes szerencse ért, hogy szemtől-szembe került vele: a természeti csodával. Fél évszázada lobog közöttünk: s lobogása nem vált pislogó parázzsá. Testi épsége és lelki rugalmassága a természet csodálatos játékai közül való. Áll, mint a tölgyfa és évente új tavaszt virít.Az ifjúság lelki állapot. Az ember fiatalnak vagy öregnek születik: aki megöregszik, sohasem volt fiatal. Jászai Mariban kivételes erővel él ez a természeti törvény. Örök ifjúsága: örök lelki üdeség, olthatatlan életvágy, mely a test hanyatlásával is dacol. És mi vele lelkesülünk, vele buzdulunk, vele fiatalodunk.

 

 

Felhasznált irodalom:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Hunyady Margit színész (1854–1906)

január 10, 2020 - 21:38

1854. február 21-én született a Szabolcs vármegyei Kisvarsányban, birtokos nemesi családban. Tudatosan választotta a színészi pályát, eltávolodva családjától, és törekedett az önművelésre. 1871-ben lépett színpadra Szathmáry Károly társulatánál, majd nagyobb vidéki színházakban játszott. 1889-től a kolozsvári színház, 1896-tól a bp.-i Vígszínház tagja volt, főképp szalondarabok hősnőit alakította. Írt színdarabot (Régi világ, Vígszínház, 1902), verseket, cikkeket, lefordította Daudet Sappho c. színművét (Kolozsvár, 1893).

Katona Clementin író, újságíró, műfordító, zenekritikus, feminista (1856–1932)  

november 15, 2018 - 01:12

Anyja a naplóíró Kölcsey Antónia, apja a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka volt, széleskörű nevelést kapott, irodalmat, nyelveket, zenét tanult. 1879-ben egyik tanárával, a zeneszerző, zongoraművész Ábrányi Kornéllal kötött házasságot. Vera, Costance, Katona Klementin írói nevek alatt kezdetben zenekritikákat írt, majd tárcái, elbeszélései jelentek meg, angolból és németből fordított regényeket. A Magyarország belső munkatársa volt, emellett számos lap, így a Fővárosi Lapok, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Hazánk, Nemzeti Újság, Magyar Lányok is gyakran közölte írásait.

„A nemzet csalogánya”: Blaha Lujza

január 11, 2019 - 20:24

Reindl Ludovika néven született Rimaszombaton 1850-ben. Szülei vándorszínészek voltak, a kislány már négyévesen színpadra állt. Tizenhat évesen házasságot kötött énektanárával, Blaha János színházi karmesterrel, aki tovább képezte, és akinek nevét – noha a férfi négy évvel később tüdőbajban meghalt – egész életében viselte. Debrecenben játszott, majd Bécsben vendégszerepelt. Itt szerződtetni akarták, de ő visszautasította: magyar színésznő akart lenni. A Nemzeti Színházban, majd Budán játszott.