Jászai Mari színész (1850–1926)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Jászai Mari színész (1850–1926)

december 10, 2018 - 20:17
A magyar színészek harmadik (1850 után színpadra lépő) generációjához tartozott. Büszke volt rá, hogy a nyomorból küzdötte fel magát a sikerig.

1850. február 24-én született Ászáron ácsmester gyermekeként. Nemesi származású, de elszegényedett anyja korán meghalt, apja ezután, ha úgy tartotta kedve, vizes kötéllel verte meg nyolc gyermekét. A kis Mari korán szolgasorba került, nyomorúságos körülmények között élt, de lopott perceiben vigaszt lelt az olvasásban. Szeretett színházast játszani, a többi gyereket rögtönzött jelenetekkel szórakoztatta. Szolgált Bécsben is, majd a königgrätzi csatában markotányosnő volt. Helytállásáért pénzjutalmat kapott, amiből ruhákat vett. Rövid időre hazakerült (ekkor még mindig csak tizenhat éves volt), de egy éjjel megszökött, hogy színésznek álljon.

Székesfehérvárott statisztált, majd a Budai Népszínházban és Kolozsvárott játszott. Csekély fizetéséből még a színpadi kosztümjei költségeit is neki kellett fedeznie, ellentétben a férfi színészekkel, akiknek a színház készíttette el a jelmezeket. Önéletrajzában - melyet csak halála után engedett kiadni - leírja, hogy a színigazgatók több alkalommal szexuálisan zaklatták. Hogy némi védettséget nyerjen, hozzáment kollégájához, Kassai Vidorhoz, de a házasság két év után véget ért. Jászai többé nem ment férjhez, önállóan tartotta el magát. Még kolozsvári színésznőként egy szekéren fagyoskodva felfázott, később erre vezette vissza gyermektelenségét.

1872-ben a Nemzeti Színházhoz szegődött (Gertrudis szerepében debütált), és az 1900-as évet leszámítva haláláig itt játszott.  Felnőttként megtanult németül, angolul és franciául. Egy-egy szerep tanulásakor mindig eredetiben is elolvasta a művet, és tanulmányozta a korszak történelmét, divatját, kultúráját. Elsőként játszotta magyar színpadon az antik tragédiák hősnőit, Elektrát különösen közel érezte magához. Az Ember tragédiája ősbemutatóján ő játszotta Évát. Némafilmekben is szerepelt. 

Befutott színésznőként sem élt nagy lábon, szerényen élt és sokat adakozott. Gyakran megnyilvánult közéleti kérdésekben: egyebek mellett írt a lapjába is. Műfordítással is foglalkozott: Ibsen Gabriel Borkman c. művét az ő fordításában mutatták be, és Kiplinget is magyarított.

A Petőfi-kultusz elterjesztésében játszott szerepe miatt 1909-ben a Petőfi Társaság tagjává választotta. (Ez a megtiszteltetés rajta kívül csak három másik nőnek: Kisfaludy Atala, Gyarmathy Zsigáné, " jutott ki.) 

A tér, ahol lakott, 1950 óta az ő nevét viseli. 

Ötvenéves színészi jubileuma alkalmából Lehel István így írt róla a Nyugatban: 

Jászai Mari az ember, így áll mindenki előtt, akit az a kivételes szerencse ért, hogy szemtől-szembe került vele: a természeti csodával. Fél évszázada lobog közöttünk: s lobogása nem vált pislogó parázzsá. Testi épsége és lelki rugalmassága a természet csodálatos játékai közül való. Áll, mint a tölgyfa és évente új tavaszt virít.Az ifjúság lelki állapot. Az ember fiatalnak vagy öregnek születik: aki megöregszik, sohasem volt fiatal. Jászai Mariban kivételes erővel él ez a természeti törvény. Örök ifjúsága: örök lelki üdeség, olthatatlan életvágy, mely a test hanyatlásával is dacol. És mi vele lelkesülünk, vele buzdulunk, vele fiatalodunk.

Felhasznált irodalom:

Kapcsolódó tartalom

 

 

Katona Clementin író, újságíró, műfordító, zenekritikus, feminista (1856–1932)  

november 15, 2018 - 01:12

Anyja a naplóíró Kölcsey Antónia, apja a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka volt, széleskörű nevelést kapott, irodalmat, nyelveket, zenét tanult. 1879-ben egyik tanárával, a zeneszerző, zongoraművész Ábrányi Kornéllal kötött házasságot. Vera, Costance, Katona Klementin írói nevek alatt kezdetben zenekritikákat írt, majd tárcái, elbeszélései jelentek meg, angolból és németből fordított regényeket. A Magyarország belső munkatársa volt, emellett számos lap, így a Fővárosi Lapok, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Hazánk, Nemzeti Újság, Magyar Lányok is gyakran közölte írásait.

Marie-Félicité-Denise Pleyel francia zongoraművész (1811–1875)

szeptember 29, 2017 - 23:00

A XIX. század legnagyobb virtuózai közé tartozott, tizenöt éves korában már nagysikerű koncerteket adott Ausztriában, Oroszországban, Németországban. Tehetséges tanár is, majdnem harminc évig volt a brüsszeli konzervatórium professzora. Magánélete változatos, a korabeli felfogás szerint néha botrányos volt, de ez nem okozott kárt rendkívül sikeres karrierjének. Rövid ideig Berlioz, a romantikus zeneszerző menyasszonya volt, de anyja rábeszélte, hogy inkább a zongorakészítő Pleyelhez menjen feleségül.

Fredrika Runeberg finn író (1807–1879)

augusztus 31, 2017 - 22:38

Jakobstadban született, apja halála után nagybátyja, Jacob Tengström érsek lett a gyámja, akitől igen gondos nevelést kapott, nyelveket tanult. 1831-ben feleségül ment az akkor már híres J. L. Runeberg íróhoz, nyolc gyermekük született. Fredrika segített férjének a Helsingfors Morgonblad című újság kiadásában, fordításokat készített, cikkeket írt. Verseket, elbeszéléseket is publikált irodalmi folyóiratokban. Fredrika írta az első finn történelmi regényt Fru Catharina Boije och hennes döttrar (Catharina Boije asszony és lányai) címmel.

Betty Furness amerikai színész, riporter, fogyasztóvédelmi tanácsadó (1919–1994)

január 01, 2018 - 20:00

Fotómodellként kezdte, első megbízását 14 éves korában kapta, első filmszerepét két évvel később. Az elkövetkező években sok filmben játszott kisebb szerepeket. 1949-től a televízióban tűnt fel, reklámokban majd kereskedelmi műsorokban szerepelt. Ezzel indult új, sikeres karrierje. A The Today Show-ban adott tanácsokat a vásárlóknak, képviselte a fogyasztók érdekeit. 1964-ben aktívan részt vett Lyndon Johnson választási kampányában, az elnökké választott politikus különleges fogyasztóügyi tanácsadójának nevezte ki. 1973-ban a New York City's Department of Consumer Affairsbiztosa lett.

Antonie Strassmann német pilóta, színész, üzletasszony (1901–1952)

április 14, 2017 - 00:40

Berlinben született, jómódú értelmiségi családba. Mindenfajta sport érdekelte, tornázott, úszott, hegyet mászott, boxolt, síelt. 16 évesen lett színésznő, 1920-ban Schiller és Goethe darabjaiban szerepelt nagy sikerrel. Igazán ismertté az 1929-ben készült Die Ehe című film tette. A repüléssel egyik bátyja ismertette meg, 1928-ban szerezte meg pilótaengedélyét. 1931-ben az Egyesült Államokba emigrált, New Yorkban élt. A következő évben saját gépével Európába repült, útjáról írt cikkei több lapban megjelentek.