Láthatatlan munka, láthatatlan összefüggések: igenis számít, hogy ki mennyit mosogat
- Az emancipáció nem csak azon múlik, hogy ki mosogat" - zárja hasonló eredményekre jutó felmérését Pongrácz Tiborné a 2009-es Szerepváltozásokban. (Megállapítja, hogy Magyarországon a nők által végzett házimunka mennyisége a férfiakénak átlagosan 3,3-szorosa, a mindennapos, halaszthatatlan otthoni teendőket illetően a nők munkavégzése a férfiakénak 36-szorosa...)
- "A nők számára fontosabb, hogy a partnerük jól kereső legyen, mint hogy kivegye a részét a házimunkából" - szól a (brit) statisztika.
- "A férfi szerel, meg cipekedik, a nő mos, főz, takarít, ez így természetes" - kardoskodnak sokan, kevésbé gondolva bele, hogy - pláne egy panellakásban - milyen gyakran van szükség szerelésre illetve mosogatásra, továbbá abba, hogy ezek milyen mértékben halaszthatók.
- "Gondoskodás, tudod! Ha szereted a párodat, nem hagyod, hogy éhezzen vagy koszos ruhában járjon, nem?" - pislog ki rám a rózsaszín felhőből még egyébként belevaló barátnőm is.
- "Ma már ez nem probléma, van mosogatógép, vagy lehet bejárónőt fogadni" - szokta mondogatni másik barátnőm.
- Sokkal nagyobb probléma, hogy a férfiak szexrabszolgának tekintik a nőket, a családon belüli erőszak még mindig dívik, a nők egyenjogúsága még papíron sem létezik, ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, a gyermekvállalás ma anyagi kockázattal jár, mert a szülő nőt is kitehetik az állásából,senki nem hajlandó felvenni kisgyermekes édesanyát, tudva mennyit betegeskednek a kicsik. ..én inkább ezen rugóznék, nem azon, ki mosogasson éppen." - érvel a Facebookon (valóban) kedves beszégetőtársam.
"Általános igazság, de minálunk tragikus mértéket ölt - írja Betlen Anna a remek válaszcikkben -, hogy a család a nőknek rontja, a férfiaknak pedig javítja a munkaerő-piaci pozícióit. Relax: jól nézzék meg a számokat. A férfiaknak a feleség, az egy és a két gyerek (Nyugaton még a három és a több is, minálunk az már nem) az agglegénységhez képest mind jobb és jobb helyzetet indukál: ezt az embert meg a gyerekeit valaki ellátja: biztos, rendezett munkaerő.A nőket azonban a hajadonsághoz képest a házasság, az egy, a két és a több gyerek (minálunk drámai, szakadékszerű zuhanást mutatva) mind egyre távolabb viszi a megbízhatóságtól, vagyis a foglalkoztathatóságtól, hiszen az illető munkaerőnek önmagán kívül egy-két-három-sok embert el kell még látnia ahhoz, hogy egyáltalán az ő munkába jutása szóba jöhessen."
- a társadalomban a nőknek kevesebb a lehetőségük a sikerélményre, elismerésre, így sokan közülük legalább otthon igyekeznek arra szert tenni. Csak hogy ez egy ördögi kör, mert hozzájául a nyilvános szférában elszenvedett hátrányukhoz. (Ráadásul meglehetősen ritka, hogy a hagyományos női otthoni szerepvállalást valóban elismerés övezi a társ részéről.)
- A nők korlátozott társadalmi lehetőségei ahhoz is hozzájárulnak, hogy a család anyagi biztonságát inkább a férfitól várják, ezért inkább ösztönzik arra, hogy keressen többet, mint arra, hogy vegye ki a részét otthon. Azonban a férfiak maguk is nem egyszer lázadoznak a "pénzkereső gép" szerepe ellen, és szeretnének több időt tölteni apaként a gyerekeikkel. Egy egyensúlyi társadalomban mindez megvalósítható lenne.
- További ok lehet, hogy az otthonmaradó feleség szerepét Magyarországon a nők sohasem próbálhatták ki - és a jelenlegi gazdasági helyzetünk sem úgy néz ki, hogy mostanában ki lehetne próbálni az egy fizetésből élő családmodellt - ezért azt a végletekig idealizálják. Hogy mivé lett a nők lelkivilága ebben a torz tündérmesében, azt kiválóan reprezentálja Betty Friedan The Feminine Mystique című könyve - amit mielőbb ki kellene adni Magyarországon is, hogy a nők a munkavállalás minden aktuális nehézsége (munkanélküliség, alacsony bérek, munkavállalók kizsákmányolása, rossz munkakörülmények, stb.) dacára se vágyjanak az aranyketrecbe.
"örökös egy helyben topogás; nem alkot soha újat, csak a meglevőt tartósítja".
"Gyengédségnek nincs helye! Hihetetlen, hány nő hagyja, hogy egy halk férfisóhaj, egy szomorú vagy szemrehányó pillantás teljes kapitulációra kényszerítse." Pedig a volt barátnő vagy az anya gondoskodását felidéző manipulatív sóhajra elég lenne ennyi válaszul: "az enyém is mindig megcsinálta, és szuper jó volt" (Megj. egy ismerősöm azért szakított az élettársával, mert az részvállalás helyett az arcába vágta, hogy "anyám is meg tudta csinálni", egy másik ismerősöm VOLT férje pedig rendrakás helyett lefényképezte a rohanás miatt kupiban hagyott konyhát - biztos megérte ezeknek a férfiaknak, jobban, mint hogy odaálltak volna egyszer-egyszer ők is a mosogatóhoz...)
"Az elvont kijelentések, jelszavak nem használnak". (Pl. "ugyanolyan fáradt vagyok, mint te", "én csinálok mindent, ez így nem mehet tovább!" stb.) "Ehelyett ajánlatos a mondanivalót egyszerű, világos szavakba foglalni: "Kérlek, mosogass el most te."" (Személyes véleményem az, hogy ez is infantilizálja a férfit, egy igazi társat nem "ugráltatni" kell, hanem ő is megérti, hogy miért fontos részéről a méltányosság.)
A szerzőpáros arról a jelenségről is ír, hogy az egyenlőségre irányuló kísérlet sokszor ott bukik el, hogy a férfi tapasztalatlanabb, így rosszabbul végzi el a házimunkát, és olyankor a nő inkább átveszi. Ők azt javasolják, hogy adjunk neki a képességeit nem meghaladó feladatot - szerintem ez valahol lekezeli a férfit, én úgy gondolom, felnőtt ember némi gyakorlással képes az alapvető háztartási teendők elsajátítására.
"Úgy kell tenni, mintha az ember magától értetődőnek tartaná az egyenjogúságot" Azaz, ha a férfi nem tud valamit, a nő ne vegye át a feladatot (még ha az pillanatnyilag kevesebb energiával járna), hanem magyarázza el, tanítsa meg a társát annak helyes elvégzésére. Továbbá, ne hagyja, hogy a külvilágból érkező sztereotípiák, feddések, kritikák (pl. "a nem elég házias nőt elhagyja a férfi") befolyásolják.
Az utolsó tanácsban (és ennek fényében a 2-es pont is érthetőbbé válik) szintén az egyenes kommunikációra helyezik a hangsúlyt, azaz ne sértődjünk meg az első figyelmetlenségen. A leírt alaphelyzet: a férj és a feleség is hazamennek a munkából, a férj bekapcsolja a tévét, a feleség elkezdi főzni a vacsorát. Már majdnem kész, amikor a férj benéz a konyhába: "vacsorát főzöl? Segítsek?" Feleség duzzogva rávágja, hogy "most már kész, nem kell" (így a férj nyugodtan zsebre teheti, hogy pedig ő segíteni akart.) A szerzők által javasolt alternatív megoldások közül az egyik: "Most már befejezem, de holnap te vagy a soros."